Stollen

 Végül mégsem muffinformában és élesztő nélkül készült el nálam ez a sütemény, hanem a leghagyományosabb módon, kalácsként kisütve. Mint korrábban írtam az Apukám nagyon szereti ezt a süteményt, de persze ő készen szokta venni. Gondoltam hát karácsonyra meglepem házi készítésűvel. Pláne, hogy most még marcipánom (hamis) is volt itthon. Na igen! És így jár az aki csalni akar (nem mintha nem tudta volna mindenki, hogy az nem igazi marcipán benne)... A lehető legnagyobb szeretettel próbáltam elkészíteni ezt a kalácsféleséget, de történt egy kis baleset. A Csöppségemet kellett volna már ebédeltetni és altatni, ezért sietni próbáltam a megformázásával és nem bugyoláltam be gondosan a szélére helyezett hamis marcipánrudat, ami persze nem sütésálló. És persze hogy egy idő után megadta magát, kifolyt egy része, rá a tepsire, be a sütőbe és szépen megkaramellizálódott ott. Bosszús voltam nagyon! Na de végül nem folyt ki az egész, és a Stollen ízre is nagyon finom lett végül, úgyhogy megvígasztalódtam kissé! Legközelebb viszont nem sütöm 60 percig, mert így az én sütőm egy ici-picit kiszárította a két szélét. Még valami: ezekből a hozzávalókból nekem 2 hatalmas kalács lett. Nyilván lehetett volna négyet is formázni belőle, de akkor kevesebb a belső, puhább rész. Így legfeljebb az igazságos elosztással lesz baj (nekem vagy 4 felé kellett vinnem belőle). Ja! És belekerült ám rengeteg mazsola is, ami pont ezen a képen mégsem látszik annyira, de nem volt időm már utána új képet gyártani.

Hozzávalók:

• 1 kg liszt átszitálva
• 2 tasak (7 g-os) szárított élesztő
• 150 g cukor
• 2 tasak vaníliáscukor (valódi vaníliával, vagy 1/2 rúd vanília kikapart magjai)
• 300 g puha vaj
• nagyobb csipet só
• 2 tojás
• 400 ml langyos tej
• 100 g kandírozott narancshéj
• 50 g kandírozott citromhéj
• 400 g mazsola
• 1/2-1/2 teáskanál rum-, és (színtelen) mandulaaroma (vagy mandulalikőr)
• Fűszerkeverék: 1-1 teáskanál őrölt fahéj és szegfűszeg, 1/2-1/2 teáskanál reszelt szerecsendió és őrölt kardamom
• A közepébe: kb. 300 g marcipán (igazából nem mértem pontosan)
• A tetejére: kb. 150 g olvasztott vaj és ízlés szerint porcukor 

Kevés tejben elkeverek pici cukrot, majd felfuttatom az élesztőt. A liszthez hozzákeverem a fűszereket, a sót, a cukrot. A maradék tejhez hozzákeverem a tojást. A liszthez apránként elkezdem hozzákeverni a folyékony hozzávalókat, villával keverem, amíg csak tudom, majd ha már majdnem fölvette az összes folyadékot, elkezdem beledolgozni a puha vajat is és kézzel elkezdem dagasztani. Ez ekkora lisztmennyiségnél nem is olyan könnyű feladat, de azért kb. 10 percig mégis érdemes dolgozni rajta. A végén a mazsolát és a kandírozott narancs és citromhéjat is hozzáadagolom és beledolgozom, majd egy konyharuhával letakarva, langyos helyen 2 órát hagyom kelni. Ezek után kettéosztom a tésztát (ha nem 2 nagy kalácsot akarunk, akkor max. 4 felé szedjük), az egyiket nem túl széles, elég vastag téglalap alakúra nyújtom, húzogatom, majd az egyik felén elhelyezem a hosszú hengerré formált marcipánt. Ezt az oldalt behajtom a tészta közepére és jól összenyomkodom, nehogy ki találjon jönni onnan a marcipán. A másik tésztával ugyanígy járok el. Így az egyik oldalán kicsit ducibb kalácsformát kell, hogy kapjak. Sütőpapírral bélelt tepsire helyezem, újabb 30 percet kelni hagyom, majd 180 fokra előmelegített sütőbe tolom és kb. 45-50 percig sütöm (a sütési idő nagyban függ a kalácsok méretétől). Ha nagyon sülne a teteje takarjuk le és vegyük le kissé a hőfokot. Ha elkészült hagyjuk langyosra hűlni, kenjük be a tetejét az olvasztott vajjal, majd vastagon szórjuk meg porcukorral.

Tipp:
A mazsolát áztassuk be rövid időre gyümölcsteába, amibe kevés színtelen mandulaaromát vagy kevés mandulalikőrt is tehetünk.