Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer négy gyertya. Olyan nagy volt a csend körülöttük, hogy tisztán lehetett érteni, amit egymással beszélgettek.
Azt mondta az első:
Én vagyok a Béke!
De az emberek nem képesek életben tartani! Azt hiszem, el fogok aludni. Néhány pillanat múlva már csak egy vékony füstölgő kanóc emlékeztetett a hajdan fényesen tündöklő lángokra.
Azt mondta a második:
Én vagyok a Hit!
Sajnos az emberek fölöslegesnek tartanak. Nincs értelme tovább égnem. A következő pillanatban egy enyhe fuvallat kioltotta a lángot.
Szomorúan így szólt a harmadik gyertya:
Én a Szeretet vagyok!
De nincs már erőm tovább égni. Az emberek nem törődnek velem. Semmi veszik, hogy milyen nagy szükségük van rám. Ezzel ki is aludt.
Ekkor belépett egy gyermek. Amikor meglátta a három kialudt gyertyát, felkiáltott:
De hát mi történt? Hiszen nektek égnetek kell mindörökké! Elkeseredésében sírva fakadt.
Ekkor megszólalt a negyedi gyertya:
Ne félj! Amíg nekem van lángom, újra meg tudjuk gyújtani a többi gyertyát.
Én vagyok a Remény!
A gyermek szeme felragyogott. Megragadta az égő gyertyát, s lángjával új életre keltette a többit.
Békés, szeretetben és boldogságban gazdag, szép karácsonyt kívánok Mindenkinek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése