2009. december 4., péntek

Pritaminpaprikás-magos szendvicskrém

Fotó 2011.
Azt hiszem, arról már korábban beszámoltam, hogy egyre inkább rossz véleménnyel vagyok a felvágottakról, virslikről stb. stb. Olyannyira, hogy én magam már hónapok óta nem eszem ilyet. Azt már mondanom sem kell, hogy a lassan 2 éves fiamnak ilyen jellegű étel még sosem csúszott le a torkán (hála a gondos odafigyelésnek). De ugye valamit azért csak eszik az ember a felvágott helyett. Sajtot meg körözöttet nem lehet mindig, ezért folyamatosan kísérletezgetem, hogy mikkel válthatnám ki ezeket a nátrium-glutamáttal, zselésítőanyaggal, sóval és egyéb, ki tudja milyen laboratóriumi adalékanyaggal telenyomott termékeket. Ez is egy ilyen kísérletnek az eredménye. Tudom, ilyenkor néhányan felsóhajtanak, hogy jah persze, akinek erre van ideje... El kell hogy keserítsek mindenkit, aki esetlegesen arra hajazott, hogy az idő kifogás lehet, mert nagyon hamar elkészült.

Hozzávalók (ebből 1 nagy tállal lesz, jó pár személynek elegendő):
  • kb. 4-5 dkg szezámmag
  • kb. 10-12 dkg hámozott napraforgómag (natúr, pörköletlen, vagy ha sós, ezt kalkuláljuk bele a végén)
  • 1 nagyobb fej hagyma
  • 4-5 gerezd fokhagyma
  • kb. 1/2 kg pritaminpaprika (de lehet vegyesen is: kápia, színes vastagabb húsú stb.)
  • örőlt kömény, borsikafű, só
  • olívaolaj
A magvakat száraz serpenyőben, külön-külön megpirítom. Ha a szezámmagot is pépesíteni akarjuk majd, akkor mehet együtt a kettő. A hagymát megpucolom, felkarikázom, majd elkezdem pirítani pár evőkanál olajon. Addig a paprikákat kimagozom, majd feldarabolom, de nem kell túl kicsire. Ez is mehet a hagymához az összezúzott, vagy apróra vágott fokhagymákkal együtt. Fűszerezem (a borsikafüvet csak a végefelé adom hozzá), majd jó pár percig, fedő nélkül pirítom-párolom. A napraforgót (ha a szezámmagot nem szeretnénk darabosan hagyni azt is tegyük bele) egy aprítóban elkezdjük aprítani, majd hozzáadjuk a hagymás paprikát is, és simára turmixoljuk az egészet, végül belekeverjük a szezámmagot is. Ha szükséges, utólag ízesítsük még, és ha túl sűrű lenne a magvak miatt, keverhetünk hozzá még egy kevés olívaolajat.

Tipp: Ha nem fogy el egyszerre ennyi, akkor egy forró vízzel tisztára mosott, csírátlanított üvegbe töltve, amelynek a tetejére löttyintünk egy kis olívaolajat, hogy elfedje az oxigéntől, pár napig eláll a hűtőben.

Fotó 2011.

2 megjegyzés:

Ottis írta...

Ezt én hamarosan ki is próbálom, mert nagyon szimpatikus recept!

Ildinyó írta...

Elnézést, hogy csak így megkésve válaszolok! Örülök, hogy tetszik! Tényleg érdemes kipróbálni. Én már régóta kísérletezgetem az ilyen kencékkel. Az a jó bennük, hogy sokféleképpen variálhatóak, mind hozzávalók, mind fűszerek tekintetében! Kíváncsi vagyok, hogy ízlik-e!?