Frankfurti leves, ahogyan én készítem

Régen ettem már frankfurti levest és múlt hét végén megkívántam. Nagyon szép kelkáposztát  is sikerült venni a piacon, így gondoltam készítek már végre és meg is örökítem, majd felteszem ide is. Én így készítem. Igyekezzünk nagyon jó minőségű virslit választani hozzá, ami igaz hogy sokkal drágább, de sokkal jobban meg is éri. Piacokon pl. már lehet kapni adalékanyag mentes virslit is, így nem tömjük magunkat a sok káros adalékkal és még a hús is a jobb minőségűből van benne, nem csak a hulladék, maradaék nyesedék húsok összedarálva (amit jobb, ha nem tudunk, hogy néz ki, mert garantáltan nem ennék meg a belőle készült húskészítményeket)...

Hozzávalók (1 nagy fazéknyi adaghoz, tehát több adag, egy 3 személyes családnak - 2 felnőtt, 1 gyerek - 2-3 napig elegendő):

• 2 közepes hagyma
• 6 duci gerezd fokhagyma
• 4-5 nagyobb szál sárgarépa
• 3-4 közepes burgonya
• 1/2 fej kelkáposzta (kb. 70 dkg-os)
• 1-1,5 evőkanál morzsolt majoránna
• 1 teáskanál köménymag
• só, frissen őrölt bors
• 1 csapott teáskanál cukor (ízfokozóként működik)
• olaj
• kb. 1/2 kg füstölt mangalica virsli
• 1 nagy dobozos tejföl
• 2 evőkanál étkezési keményítő (használhatunk lisztet is ízlés szerint)

A zöldségeket megtisztítom, feldarabolom. A káposzta torzsáját kivágom, megmosom, szintén felkockázom. A hagymákat is megtisztítom, felaprítom, majd elkezdem lepirítani kevés olajban, közben picit sózom és cukrozom is. Hozzáteszem a zöldségeket, a köménymagot, hozzányomom a fokhagymákat is és átforgatom, majd hozzáadom kelkáposztát is. Rövid ideig fedő alatt pároljuk az egészet, majd felöntjük annyi vízzel, amennyi úgy 1-2 ujjnyira ellepi. Sózzuk, borsozzuk, hozzáadjuk a majorannát, majd kb. 30 percig főzzük az egészet, amíg minden megpuhul. Közben a virslit felkarikázzuk, majd egy serpenyőben átsütjük kevés olajon. Ha megpuhult minden a levesben, hozzáadjuk a kisütött virslit, majd behabarjuk a keményítővel elkevert tejföllel és forralunk rajta egyet.

Megjegyzés, tipp:

Sok recept írja, hogy előfőzik a kelkáposztát, és csak így teszik bele a többi hozzávalót. De szerintem a zöldségeknek sokkal jobbat tesz, ha lepirítjuk, mert így sokkal intenzívebb ízeket tudnak adni a levesünknek (ez más levesné is működik, én többnyire így készítem őket). Ill. én nem szeretem, ha a káposzta teljesen szét van főzve (valahol 1,5 óra főzést írnak :o), sokkal finomabb így, hogy érezni, hogy nem egy szétfonnyadt zöldség van a szánkban. ;)

Tehetünk még bele fehérrépát, de sok recept ír hozzá pl. gombát is. Ez utóbbival nem próbáltam még ugyan, de biztosan finom lehet. Én ezt is hasonlóképpen tenném hozzá, mint a virslit. Előre és külön lesütve, majd csak a vége felé hozzáadva a leveshez, hogy az ízek érvényesüljenek.

Zöld(ség)étel

Egy jó kis zöld étel így a sütiáradat előtt, mert egy pár már van, ami várakozik egy jó ideje, úgyhogy lassan elárasztom vele a blogot. Még valamikor múlt héten készítettem ezt a gyors kaját magamnak, mert zöldet kívántam. Hát ez igazán az lett! Jó zöld és finom! Lehet hozzá tenni egy kis bacont, vagy csirkemellkockákat is, hogy még tovább gazdagítsuk. Bár nekem - a tetején megszórva pirított, fűszeres zsemlemorzsával (maradék volt) és meglocsolva egy kis tejföllel - már így is eléggé laktató volt. Szóval tényleg nagyon gyors, és ízlés szerint variálható. Pontos recept nincs, csak egy ötlet.

Hozzávalók (kb. 2 személyes adaghoz):

• 1 kisebb fej hagyma, fekarikázva, vagy kockázva
• 1-2 gezezd fokhagyma, összenyomva
• kb. 1 közepes cukkini, kockára vágva
• kb. 2 marék zöldborsó (fagyasztott)
• pár levél kelkáposzta, felvagdosva (durvább ereket távolítsuk el inkább)
• olívaolaj, só, bors
• kakukkfű, oregánó (szárított), vagy ízlés szerint más zöldfűszer
• Tovább gazdagítható még: csirkemellkockákkal, húsos, baconnel
• A tálaláshoz: pirított fűszeres zsemlemorzsa (pangritata), tejföl

 A hagymát kevés olajon megpirítjuk, hozzáadjuk a hagymát és utána szép sorjában a többit is, nagy lángon alaposan átpirítjuk, közben ízesítjük sóval, frissen őrölt borssal, kakukkfűvel, picike oregánóval. Pici vizet öntünk alá (csak pár "csepp"), hogy gőz keletkezzen és párolódni tudjon, majd lefedjük és készre sütjük az egészet. Igazából a borsónak és kelkáposztalevélnek kell kicsit több idő, a cukkini hamar megvan. És természetesen ha húsféle is került bele azzal kezdünk és a zöldségeket csak akkor tesszük hozzá, amikor már majdnem megsült a hús.

A fotókért bocs, éhes voltam már... :)

Nasi goreng

Egy húsmentes, könnyed ebéd. Indonéz sült rizs. Egyáltalán nem nehéz elkészíteni, mégis kicsit különlegesebb, mint a nálunk megszokott rizses ételek. Sokoldalú, mert többféle zöldség vagy akár húsféle is kerülhet bele. A legalsó képen egy tavalyi változat van, amibe akkor kevés szárított, illatos gomba (vagy fafülgomba, már nem is tudom) is került (persze beáztatva), és a sima káposzta helyett kínai kel, na meg az elmaradthatatlan sárgarépa. Akkor azt hiszem, basmati rizsből készült egyébként, és körete volt a tempuratésztában sült csirkemellfalatkáknak, amihez egy tavaly eltett mangóchutney-t kínáltam mártásnak (na itt aztán keveredett minden, de nagyon finom volt). A lent használt jázmin rizst, amihez egyébként általában "drágán" (tudom, kinek mi) lehet hozzájutni, a kínai piacokon nevetségesen olcsóbban vehet megvenni, mint pl. egy nagyáruházban.

A fenti képeknél azért szórtam egy kis petrezselymet (máááár megint) az ételre, mert Másik Felem mindig a zöldet hiányolja a képekről. Azt mondja, szerinte az feldobja kissé a képet. Ha őőőő mondja...  

Hozzávalók:

• 1 bögre (kb. 2,5 dl-es) jázmin rizs (vagy basmati, szerintem  a nálunk fellelhetőek közül ez a kettő a legjobb hozzá)
• 1 fej hagyma (még jobb lett volna pár szál újhagyma felkarikázva)
• 3-4 gerezd fokhagyma
• 2 közepes sárgarépa
• 1 kisebb káposzta negyede (helyette lehet kínai kel, kelkáposzta stb.)
• 2 tojás + picike tej
• 2-3 evőkanál sötét szójaszósz
• só
• olaj
• 200 g szójakocka (ennek a fele is elég, de most fel szerettem volna használni 1 egész csomagot), helyette lehet csirke-, pulykamell stb.

A szójakockát annyi sós (esetleg fűszeres, ételizesítős) vízben, amennyi bőven ellepi felforralom, majd elzárom alatta a lángot és félreteszem legalább 1/2-1 órára, hogy megszívja magát a vízzel. 

A rizst megmosom, majd vastag aljú edénybe teszem, ráöntök kb. 1,5 bögrényi vizet, hozzáadok kevés sót, lefedem, felforralom, majd nagyon csendes tüzön kb. 20 percig "duzzasztom".

A hagymát, fokhagymát megpuculom, majd késes aprítóban finomra, szinte pépesre dolgozom. A zöldségeket nagyon vékony csíkokra (julienre) vágom.

A szójakockáról leszűröm a vizet. 

A tojást kissé elkeverem egy nagyon pici tejjel és sóval.

A wokot felforrósítom, teszek bele kevés olajat, beleöntöm a tojást és egy lapos végű fakanállal folyamatosan kevergetve nem túl szárazra sütöm, majd kiborítom egy tálba és félreteszem.

Megint öntök egy pici olajat a wokba, majd beleteszem a hagymapépet és pár másodpercig sütöm, hozzáadom a zöldségeket is 1-2 percig, kevergetve sütöm őket.

Hozzáadom a szójakockákat is, majd 1-2 percig ezzel is sütöm. 

Beleöntöm a rizst, majd adok hozzá 2-3 evőkanál szójaszószt és összekeverem.

Végül belekeverem a kisebb darabokra szétvagdosott tojást is, jól átkeverem és átsütöm az egészet. Sózhatjuk is egy kissé, bár a szójaszósz eleve sós, úgyhogy nem biztos, hogy sokat igényel.

Tehetünk bele csipős fűszert is: tört chilipaprika, chili szósz. Én most nem tettem.   

Kelkáposzta másképpen

(Fotók és kiegészítés: 2012.02.12.)

Hogy őszinte legyek nem vagyok nagyon oda a hagyományosan elkészített rakott kelért. Pár éve viszont felfedeztem az egyik könyvemben ezt a receptet, és azóta többször is megcsináltam már. Én a másoknál jól bevált rakott kel helyett ezt a változatot részesítem előnyben. A könyv, amiből a recept származik, Joanne Harris (tudják a híres Csokoládé c. könyv neki köszönhető) és Fran Warde közös, A francia konyha c. könyve. Ez egy nagyon jó kis könyv, telis-tele jobbnál jobb receptekkel. A recept egyébként Auvergne vidékéről származó hagyományos, francia falusi étel és arrafelé galette au chou néven ismeretes. A könyv ajánlása szerint hidegen és melegen is egyaránt tálalható, de ahogy ők is, én is melegen (vagyis langyosan) szeretem leginkább. 

Kelkáposztás lepény

Hozzávalók:

• 1/2 fej kelkáposzta durvára gyalulva, vagy vágva
• 2 evőkanál olívaolaj
• 200 g kockázott bacon
• 2 tojás
• 1 közepes vöröshagyma, apróra vágva
• 3 összenyomott fokhagymagerezd
• 1 csokor friss petrezselyem apróra vágva (vagy snidling, a fotón is ez látható most)
• tengeri só, frissen őrölt fekete bors
• 200 g liszt (ennek egy része lehet teljes kiőrlésű (tönkölybúza), ill. kukoricaliszt is, de akkor lehet, hogy több folyadékot igényel majd)
• 250 ml tej

Melegítsük a sütőt 180 fokra. A szalonnát pirítsuk meg egy nagyobb serpenyőben, majd szedjük ki a kiolvadt zsírjából, és tegyük félre. A visszamaradt zsiradékban (ha kevés, tegyünk hozzá pici olívaolajat) pároljuk-pirítsuk át a káposztát kb. 2-3 perc alatt. Kenjünk ki egy nagyobb felfújtas kerámia edényt olívaolajjal és melegítsük meg a sütőben. Egy tálban keverjük össze a tojást, a hagymát, a fokhagymát, a petrezselymet és a fűszereket.  Adjuk hozzá a lisztet és a tejet, és keverjük puha tésztává. A szalonna egy kis részét is keverjük hozzá, a többit keverjük a káposztához. Vegyük ki a meleg sütőformát a sütőből. A tészta egyik felét tegyük az aljára, rakjuk rá a káposztát, és a kezünkkel nyomkodjuk le kissé. Majd osszuk el rajta a maradék tésztát és süssük kb. 35 percig (sütőfüggő!!), amíg aranysárga nem lesz (a fotón látható egy picivel tovább sült most).

Elkészülte után én egy kis petrezselymes tejföllel szoktam tálalni.
(A szalonnát kihagyva, természetesen a húsmentesen táplálkozóknak is jó lehet (persze, ha esznek-isznak tojást és tejet.))

Ötlet:
A szalonnás kelkáposztát köretként is el tudom képzelni, vagy önmagában egy kis tejföllel meglocsolva egy.