Narancsos lencsesaláta pulykasülttel, cikórialevélen tálalva

Hosszú kihagyás után ismét itt. Úgy tűnik, én már csak ilyen rapszodikusan tudom vezetni újabban a blogot. Persze, nem mintha kötelező lenne. :) Szóval a bejegyzéseimet átnézve, találtam jó néhány piszkozatot és gondoltam, leporolom őket. Elsőként ezt a laktató, ám mégis könnyed salátát hozom, ami egy-két különlegesebb alapanyagnak köszönhetően igazán izgalmas is. 

A cikóriáról mindenkinek szerintem a kávé jut eszébe elsőre. Nekem legalábbis egész biztosan, mert márciusban lesz 2 éve, hogy nem iszom napi rendszerességgel kávét, helyette viszont előszeretettel fogyasztom a finom, önmagában is édesebb cikóriakávét, ami még fejfájást, szédülést és szívdobogást sem okoz nekem. Félre ne értsetek, nem vagyok én a jó kávé ellensége! Egyszerűen csak nekem jobban bejött a cikóriakávé, főleg mandulatejjel. :) 

De visszatérve a salátára... Próbáljátok ki, mert nagyon finom! Nem csak ez a recept, hanem maga a cikóriasaláta is. És bár ilyenkor már - a tavaszt egyre jobban várva -, egyre inkább vágyunk a friss zöldségekre, ezt a salátát bizony sütve is ehetjük. Félbevágva, olívaolajjal meglocsolva, sóval, borssal ízesítve, tálaláskor kevés citromlével megöntözve és friss petrezselyemlevéllel megszórva. 

Ha nem szeretnénk, hogy nagyon keserű legyen (bár valaki épp ezt szereti benne), akkor vágjuk ketté a salátafejet, a torzsáját pedig vágjuk ki ék alakban, mert itt van a legtöbb keserűanyag általában. Bár, ezek az un. fehérített, téli változatok, talán kevésbé keserűek.

Hozzávalók:

• lencse (én konzervet használtam, Aldisat)
• narancs
• cikória saláta levelek (nagyobb levelekben tudunk kényelmesen tálalni)

Az öntethez:

• só
• narancsos balzsamecet (vagy balzsamecet és kevés narancslé, valamint édesítő/cukor)
• dióolaj (pl. Lidl-ből)

A sült pulykához:

• 1 nagy pulykacomb felső (több, mint 1 kg volt, csonttal együtt)
• olívaolaj
• 1 nagy fej vöröshagyma félbe, majd szeletekre vágva

A fűszerkeverékhez:

• 1 evőkanál parajdi só
• 1 evőkanál fokhagyma granulátum v. 2 gerezd zúzott fokhagyma
• 1 evőkanál fűszerpaprika 
• 1 teáskanál frissen őrölt színes bors
• 1 teáskanál kakukkfű 
• 1 teáskanál majoranna 
• 1 teáskanál rozmaring

A fűszereket összekeverem, majd bedörzsölöm vele az előzőleg alaposan lemosott és letörölgetett húst. Tűzálló tálba teszem, köré rendezem a hagymaszeleteket, öntök alá kevés vizet és olajat, majd fóliával letakarva pácolom kb. 2-3 órát. 180 fokra előmelegített sütőben - a fóliával még mindig letakarva -, legalább 1-1,5 órát sütöm, majd a fóliát levéve, a szaftjával időnként meglocsolva pirosra sütöm. Sütőzacskóban is süthetjük.

A salátához én az előző napról maradék sült húst használtam, melyhez a lencsét leszűrtem, átmostam. A narancsot meghámoztam és kifiléztem, a húst felkockáztam, majd összekevertem mindent és meglocsoltam dióolajjal és kevés narancsos balzsamecetkrémmel, végül kevés borsot őröltem rá. Cikórialeveleken tálaltam, mintha egy nagy kanálban lenne benne (az előkészítéséről a bevezetőben bővebben). :)

Tipp: A cikória helyett használhatunk radicchio salátát, ill. adhatunk még hozzá vékonyabb csíkokra vagy kisebb kockákra vágott sárgarépát is.  

Őszibarackos pulykamell saláta

Régen nem írtam már. Igazság szerint valahogy nem ment... Nem is tudom miért... Talán drága Mamám halála, letompultság, a gyerekekkel járó sok elfoglaltság... Régóta itt áll ez a poszt is, félbehagyva. De következzen most akkor ez. Csak mert Mamáéknál is volt a kertben egy őszibaracktól roskadozó fa, és ebbe az egyszerű, de nagyon finom salátába is került barack. Most nyáron különösen sok volt azon a fán. És isteni finom volt! 

Ha nem haragszotok mennyiségeket nem adok meg a recepthez, mert nem igazán mértem semmit, így ezt most ötletadónak szánom inkább. Volt egy csomag salátám, arányában nézve kicsivel több pulykamellem (de ez nem zavart, mert megettük mással a maradék húst), és néhány szem barackom. Könnyű ebéd vagy vacsora.

Őszibarackos pulykamell saláta
Hozzávalók:

• pulykamell
• fűszerkeverék a húshoz *
• keményebb őszibarack vagy nektarin
• kevés méz
• vegyes saláta (pl. jégsaláta, endívia v. radicchio saláta, vöröskáposzta csíkok, sárgarépa csíkok stb.)
• kókuszolaj
• balzsamecet 

A pulykamellet megmosom, megtörölgetem, kockára vágom, majd egy serpenyőben kókuszolajat hevítek és megsütöm benne a fűszerkeverékkel befűszerezett húst. Ha elkészült a hús tálba szedem és félreteszem. A visszamaradt fűszeres olajon átsütöm 1-2 perc alatt a megmosott, magjától megszabadított, gerezdekre vágott barackot, közben pedig kevés mézet is csorgatok rá. Ha ez is elkészült, a salátát egy tálba rendezem, rászedem a húst és a barackot. A serpenyőt még mindig a lángon hagyom - de csak egészen rövid ideig -, és a lesült ízeket fellazítom egy kis balzsamecettel, majd ezt az egészet ráöntöm a salátára, mint egy öntetet. 

Tipp:

* Én egy kész fűszerkeveréket használtam (ez itt az ingyen reklám helye :) ) Vegeta Naturella Arnybarna sültcsirke - ízfokozó mentes!), még nyaraláskor használtuk a gyors ételekhez és maradt belőle, így most elhasználtam. Ez a keverék alábbi fűszereket tartalmazza a són kívül: édes és csípős fűszerpaprika, szárított vöröshagyma, szárított fokhagyma, kurkuma, gyömbér, köménymag, koriander, fekete bors, szerecsendió, görögszéna, fahéj, szegfűszeg.
Barack helyett használhatunk körtét is akár

Miközben a fenti sorokat írtam, elgondolkodtam, hogy amíg régebben sok személyes dolgot is megosztottam az olvasókkal, addig ez valahogy az utóbbi időkben elmaradt. Nem is tudom miért. De akkor most hozok személyes dolgot is, hisz végül is ez egy napló, melybe sok minden belefért még régen. Csak néhány fotó, és emlékezés a Nagyszüleimre. És egy nagyon szép vers, amit egy nagyon kedves blogger társam Lívia ismertetett meg velem. Nekem nagyon megtetszett! 
Papám 7 éve ment el, Mamám pedig két héttel ezelőtt.  Még nagyon frissek a sebek, így nehéz megállni az emlékezést sírás nélkül. Mindketten 96 évesek voltak. Örökké szívemben hordom az emléküket és a ránk hagyott érzelmi és családi örökségeket, melyeket nem lehet egyszerű szavakba önteni.
Nekem már nem volt lehetőségem elbúcsúzni drága Mamámtól, mert mikor meglátogattuk őt, éppen aludt és azt mondták, inkább ne keltsük fel. Egy puszit adtam csak a vállára és megsimogattam őt. A kicsi fiam, pedig a lábát simította végig. Ő volt a legkisebb dédunokája... Már nem vehette őt kézbe, csak a jelenlétét érzékelhette talán... Ebben bízom, ezért is vittem el hozzá... Pár napra rá jött a hír, hogy elment... Elfáradt... Sóhajtott egy nagyot és itt hagyott minket... Másnap délelőtt egy madárka repült a teraszunkra és csicsergett. Nem ment el, pedig mindig megijednek, ha a közelükbe megyünk ilyenkor a nagyobbik fiammal. Ez a madár kétszer is visszajött és dalolt. Papám nagyon szerette a madarakat! Mindig a konyhából nézték őket a Mamával, mert ott volt egy vízgyűjtő, aminek a tetején összegyúlt vízből ittak a kis madarak, vagy épp fürödtek. Tudom, hogy ez a madár a hírüket hozta! Tudom! Egyszerűen éreztem!  "A daloló madár vagyok..." Azt csicseregte, hogy jól vannak, együtt vannak és most már nem fáj semmi sem, hogy foghatják egymás kezét... :( 

Ezen a képen a Balatonalmádiban található barackfa és az ott található régi "kisháznak" az ajtaja látható (az első kis ház ami a telekre épült, amikor odaköltöztek a Nagyszüleim valamikor a 70-es évek végén) és a mellette lévő sufni, melyek öregek és kopottak, de sok mindent mesélni tudnának... Pl. hogy a kis házat görgőkre kellett emelni annak idején és 1 méterrel feljebb görgetni (emelkedőn felfelé). Az unokák közül sokan máig nem tudják elképzelni - köztük én sem -, hogy ezt hogyan is lehetett kivitelezni. Egy házat felemelni és feljebb tolni? Hihetetlen! Kicsi ház, de azért annyira nem kicsi.  

1998. Mamám születésnapján

Mary Elizabeth Frye: 

Ne jöjj el sírva síromig 

Ne jöjj el sírva síromig, 
Nem fekszem itt, nem alszom itt; 

Ezer fúvó szélben lakom 

Gyémánt vagyok fénylő havon,

Érő kalászon nyári napfény, 

Szelíd esőcske őszi estén, 

Ott vagyok a reggeli csendben, 

A könnyed napi sietségben, 

Fejed fölött körző madár, 

Csillagfény sötét éjszakán, 

Nyíló virág szirma vagyok, 

Néma csendben nálad lakom 

A daloló madár vagyok, 

S minden neked kedves dolog... 

Síromnál sírva meg ne állj; 

Nem vagyok ott, nincs is halál.

Az esküvőjük 1937. május 8.-án

Hatalmas a család! Mamáéknak 5 gyereke, 13 unokája, 34 dédunokája és már 5 ükunokája van.

A gyerekek, középen Apukám

Apukám, az elsőszülött fiúk még babaként, valamikor 1938. nyarán

"Azt mondják, az emlékezet életet ad a halál után. Talán van benne némi igazság, de csak ha elfogadjuk, hogy az emlékeinket kellemes távolságból szemléljük, mint múló lobbanásokat vagy alkalmi szikrákat. Ha mohók vagy kétségbeesettek vagyunk, ha nagyon akarjuk, ha utánuk nyúlunk, és megpróbáljuk őket elérni, mi történik? Olyan gyorsan eltűnnek a szemünk elől, hogy azon tűnődünk, léteztek-e egyáltalán. A trükk talán az, hogy meg kell szelídítenünk őket. Ha megtanuljuk a tenyerünkbe zárni, kincsként őrizni az apró, de ragyogó pillanatokat, és ebben találni valami megnyugvást. Különben semmi másra nem jók, mint hogy eszünkbe véssék: elkéstünk. Hogy ami elveszett, örökre elveszett."

Szőlő a kertben háttérben a Balatonnal

Spéculoos, avagy az északi fűszeres, mandulás keksz

Klasszikus mézes nem készült nálam idén sem, mert hogy azt anyukám készít minden évben. Helyette készítettem ezt a finom, fűszeres kekszet, ami nagyszerű kis ropogtatni való teához, kávéhoz. Én nagyon szeretem. Igazán autentikus az lett volna, ha van ilyen kis fa kekszformázóm és úgy sütöm meg, de sajnos nem volt. Az írókázást meg úgy ahogy van elszúrtam. Egy baromi ócska zacskóba sikerült töltenem a mázat, amivel egyszerűen nem lehetett szépen dolgozni. Maga a máz egyébként nagyon jó lett volna, de legközelebb egy sima végű, erős zacskóba töltöm. Pl. egy fagyasztótasakba. Azok erősebbek és szebben is le lehet vágni a végüket. Viszont a keksz nagyon finom!

Az alábbi mennyiségekből nagyon sok lesz (úgy kb. 4-5 tepsi), de sokáig eltartható és nagyszerű ajándék is, akár még úgy is, hogy az ajándékok mellé csomagoljuk, mint egy ajándékkísérőt.

Ja, és kérem szépen, itt most nem kell aggódni, hogy jaj, most kemény lett vagy sem. Ennek roppanósnak kell lennie és kész. :)) Úgyhogy hajrá mindenkinek, aki nem kapott időben észhez, hogy mézeskalácsot kell sütnie, és nem lenne már ideje visszapuhulni, az almával fémdobozba zárt mézesének. Ez nem puha mézeskalács. És még bőven elkészül karácsonyig.

Hozzávalók:

• 600 g sima búzaliszt
• 150 g teljes kiőrlésű tönkölybúza liszt
• 3 csapott kávéskanál szódabikarbóna
• 100 g darált mandula
• 1 csomag mézes sütemény fűszerkeverék (Kotányi)
• 1 púpos tesákanál őrölt fahéj
• jó nagy csipet só, na meg még nagyobb csipet szeretet :)
• 450 g jó puha vaj 
• 370 g barna (nád)cukor (ez fontos, ne sima fehéret használjunk, hanem mindenképp a karamellesebb barnát)
• 3 tojás
• a nyújtáshoz: liszt
• a mázhoz: 1 tojásfehérje, kb. 200 g porcukor, 2 evőkanál citromlé, nálam kevéske őrölt fahéj is belekerült (ettől barnás picit)

A vajat egy habverő segítségével összedolgozzuk a cukorral, majd hozzáadjuk a tojásokat is. Egy másik tálba beleszitáljuk a száraz hozzávalókat, összekeverjük kissé, majd hozzáadjuk a vajas-cukros-tojásos masszához. Összedolgozzuk, kézzel kissé összegyúrjuk, majd fóliába csomagolva pár órát hűtőbe tesszük. Nálam 1 éjszakát volt, de min. 1 óra kell neki. Másnap a sütőt előmelegítjük 180 fokra. Legalább 2 sütőpapírral bélelt tepsit magunk mellé készítünk, majd kezdődhet a munka. Lisztezett deszkán jó vékonyra nyújtjuk a tésztát, szaggatjuk, tepsire pakoljuk, majd tepsinként, kb. 10-12 perc alatt (forma nagyságától függően) kisütjük. Rácsra téve hűlni hagyjuk. Ha teljesen kihűlt a cukros mázzal díszítjük. Ehhez a tojásfehérjét elkezdjük habbá verni, hozzáadjuk a porcukrot, a fahéjat és a citromlevet, majd fényes mázat verünk belőle 1-2 perc alatt. Erős zacskóba töltjük, melynek az egyik sarkát picit kivágjuk, és már kezdhetjük is a diszítést. Ha nincs sok türelmünk (vagy a fáradságtól már remeg a kezünk éjjeli 12-kor... :D )és időnk sem nagyon van a bonyolultabb díszítésre, olyankor szerintem az egyszerű pöttyözés is bájosan mutat.

Tipp: kész fűszerkeverék hiányában az alábbi fűszereket javaslom hozzá: fahéj, szegfűszeg, szerecsendió, kardamom, gyömbér, és esetleg még (fehér) bors

És Citromos-mákos kekszet is hoztam ám. Ennek a recepje itt található.

Tepsis csirke, zöldségekkel sütve

Az alábbi étel az egyik kedvenc ételünk. Pláne akkor, amikor tobzódunk a sok zöldségben. Még évekkel ezelőtt lestem el az ötletet az Anyósomtól. Ő sokszor készített ilyet, és nekem nagyon megtetszett. Egyszerű és nagyon finom. Azt nem mondom, hogy a leggyorsabb, de a zöldségek és hús előkészítésén kívül (már pedig, ha ebben gyorsak vagyunk, akkor nyert ügyünk van) nem sok dolgunk van vele, mert utána már csak a sütőben napozik és nekünk csak annyi a feladatunk, hogy időnként rápillantsunk kész van-e már. Ha valaki nem ismerné még, mindenképp próbálja ki, mert garantáltan meg fogja szeretni. 

Készülhet csak zöldségekből is és akkor lehet akár köret is. Pont most olvastam Dulminánál egy ilyen vegán verziót.

Hozzávalók (úgy tűnhet egy hadseregnek elég ez az adag, de annyira azért mégsem):

• kb. 8 közepes csirkecomb (alsó vagy felső, vagy egyéb csirkealkatrész ízlés szerint; mellfilé, szárny stb.)
• (házi) fűszerkeverék a csirkéhez (pl. egy ilyen remek lesz hozzá)
• kb. 1,2-1,5 kg apróbb szemű burgonya (nem pontosan)
• 1 nagyobb cukkini (vagy 2 közepes)
• 2 közepes fej hagyma
• 5-6 gerezd fokhagyma
• 4 paprika (lehet sima tv és kápia vegyesen)
• 4-5 nagyobb paradicsom 
• olívaolaj
• só, bors, pirospaprika, rozmaring (friss vagy szárított)

A csirkéket megtisztítjuk, megmossuk, majd egy kevés olívaolajjal elkevert fűszerkeverékkel bedözsöljük mindenhol, és félre tesszük. A zöldségeket megtisztítjuk: a burgonyát alaposan átsikáljuk, de nem fosztjuk meg a héjjától (ha csak nem vastag túlságosan), majd nem túl vastag hasábokra vágjuk, a hagymát félkarikára, a fokhagymát vákonyabb szeletekre vágjuk, a paradicsomot és paprikát szintén megtisztítjuk, majd felkarikázzuk, a cukkini végeit levágjuk, és ízlés szerinti kockákra vágjuk (ha zsengébb lehet nagyobbra is, és akkor nem sül szét). Egy nagy tepsibe (aminek pereme is van, én fóliával is ki szoktam bélelni) elterítjük a zölségeket, sózzuk, borsozzuk, pirospaprikázzuk, ill. rámorzsoljuk a rozmaringot és kevés olívaolajjal meglocsoljuk, majd összeforgatjuk. A sütőt előmelegítjük 200 fokra. Egy teflonserpenyőben pár percig elősütjük - először a bőrével lefelé beletéve -, a csirkecombokat, majd elhelyezzük a zöldségeken. A serpenyőben maradt esetleges fűszeres olajat ráöntjük a zöldségekre. Kb. 60-70 percig sütjük a sütőben, vagy amíg minden meg nem puhul és sül. Az első fél órában takarjuk le alufóliával, úgy könnyebben puhul meg minden.

Készíthető ízlésünk szerint egyéb más, szezonális zölségekkel, ill. fűszerekkel (pl. rozmaring helyett kakukkfű). Én készítettem már úgy is, hogy kevés száraz fehérbort is öntöttem alá, és úgy is nagyon finom volt.

Sütés előtti állapot 

Túrós-marcipános kalács (Stollenhez hasonló sütemény)

Hiába múltak el az ünnepek, ennek a kalácsnak olyan finom a fűszerezése és olyan finom benne a rengeteg aszalt gyümölcs, hogy muszáj volt készítenem újra egy ilyen jellegű kalácsot. Ráadásul olyan jó egy ilyet elmajszolni felkelés után, a nagy bögre tejeskávé mellé. És nem utolsó szempont az sem, hogy fóliába csomagolva viszonylag sokáig eltartható. És persze azért is készítettem újra, mert, mint már írtam Apukám is nagyon szereti, és szerettem volna hálánk jeléül kedveskedni nekik vele. De ezt negyed annyi időbe sem telik elkészíteni, mint a másikat. Merthogy ennek a tésztája sütőporos, ezért sem dagasztani, sem keleszteni nem kell. A túrónak köszönhetően kicsit "nedvesebb" a tésztája, mint a hagyományos Stolleneknek. Bár én nem is sima túrót használtam hozzá, hanem ricottát, mert éppen az volt itthon. Ez talán még jobb, mint a sima túró, mert még inkább semleges az íze, és kevésbé nedves. Az eredeti recepten - amit egyébként egy régi Tina receptes újságban találtam -, én megint módosítottam egy kicsit. Tettem hozzá finom, aromás fűszereket is, és a belekerülő aszalt gyümölcsök arányán, és összetételén is változtattam. Ja, és nem tettem bele olajos magvakat sem most (pisztácia, kesudió), de csak azért, mert éppen nem volt. A fűszerek miatt bármennyire is karácsonyiasan hangzik, nyugodtan meg lehet sütni bármikor, mert a benne lévő fűszerek csak kellemesen, nem tolakodóan, inkább a háttérben jelennek meg.

Hozzávalók:

• 300 g sima liszt
• 200 g rétesliszt
• 1 zacskó (7 g) sütőpor
• 200 g nagyon puha vaj
• 160 g cukor 
• 1-2 evőkanál igazi vaníliás porcukor (vagy 1 zacskó vaníliáscukor)
• 4 tojás
• 350 g túró (zsíros házi túrót használjunk, ha tehetjük)
• 150 g mazsola (nálam sultana és arany vegyesen)
• 50 g aszalt barack
• 100 g kandírozott narancs és citromhéj
• csipet só (na meg szeretet :) )
• fűszerkeverék: 1-1 teáskanál fahéj és őrölt szegfűszeg, kevés őrölt kardamom és frissen reszelt szerecsendió
• 150 - 200 g marcipán 
• pár csepp rumaroma és kevés mandulaaroma vagy valamilyen illatos likőr (pl. Amaretto)

A tetejére:

• kb. 150 g olvasztott vaj
• porcukor

A sütőt előmelegítem 180 fokra. A nagyobb aszalt gyümölcsöket kisebb kockára vágom és kevés likőrrel meglocsolom, vagy színtelen keserű mandula aromával ízesített vízbe teszem és hagyom pár percig puhulni. A narancs és citromhéj mehet bele simán is, áztatás nélkül. A liszteket átszitálom a sütőporral, hozzáadom a fűszereket, a cukrokat és a sót, majd laposan elkeverem. Hozzáadom a túrót, a puha vajat kisebb darabokban, a tojásokat és kevés rumot, majd villával elkezdem összedolgozni az egészet. Ha összeállt a tészta kézzel átgyúrom még röviden. Ha szükséges még, nagyon kevés lisztet is adok hozzá. Végül belegyúrom, dolgozom az alaposan lecsöpögtetett aszalt gyümölcsöket is. A tésztát kicsit hosszúkásra formázom, majd egy sütőpapírral bélelt tepsire teszem. Kilapítom kissé, majd az egyik hosszanti oldalra ráfektetem a hengerré formált marcipánt, és ráhajtogatom a tészta oldalát, majd hengerré formázom az egészet. (Ha túl nagynak találjuk, ketté is oszthatjuk a tésztát, hogy két kisebb kalácsunk legyen.) Sütőbe tolom és kb. 40-45 percig sütöm (sütőfüggő!). A vége felé letakarhatjuk a tetejét sütőpapírral, hogy ne süljön meg nagyon a teteje, ill. ne száradjon ki. Ha kisült, még melegen kenjük meg bőven olvasztott vajjal, majd szórjuk be porcukorral az egészet.

Frissentartó fóliában érdemes tárolni, hogy ne száradjon ki.

Stollen

 Végül mégsem muffinformában és élesztő nélkül készült el nálam ez a sütemény, hanem a leghagyományosabb módon, kalácsként kisütve. Mint korrábban írtam az Apukám nagyon szereti ezt a süteményt, de persze ő készen szokta venni. Gondoltam hát karácsonyra meglepem házi készítésűvel. Pláne, hogy most még marcipánom (hamis) is volt itthon. Na igen! És így jár az aki csalni akar (nem mintha nem tudta volna mindenki, hogy az nem igazi marcipán benne)... A lehető legnagyobb szeretettel próbáltam elkészíteni ezt a kalácsféleséget, de történt egy kis baleset. A Csöppségemet kellett volna már ebédeltetni és altatni, ezért sietni próbáltam a megformázásával és nem bugyoláltam be gondosan a szélére helyezett hamis marcipánrudat, ami persze nem sütésálló. És persze hogy egy idő után megadta magát, kifolyt egy része, rá a tepsire, be a sütőbe és szépen megkaramellizálódott ott. Bosszús voltam nagyon! Na de végül nem folyt ki az egész, és a Stollen ízre is nagyon finom lett végül, úgyhogy megvígasztalódtam kissé! Legközelebb viszont nem sütöm 60 percig, mert így az én sütőm egy ici-picit kiszárította a két szélét. Még valami: ezekből a hozzávalókból nekem 2 hatalmas kalács lett. Nyilván lehetett volna négyet is formázni belőle, de akkor kevesebb a belső, puhább rész. Így legfeljebb az igazságos elosztással lesz baj (nekem vagy 4 felé kellett vinnem belőle). Ja! És belekerült ám rengeteg mazsola is, ami pont ezen a képen mégsem látszik annyira, de nem volt időm már utána új képet gyártani.

Hozzávalók:

• 1 kg liszt átszitálva
• 2 tasak (7 g-os) szárított élesztő
• 150 g cukor
• 2 tasak vaníliáscukor (valódi vaníliával, vagy 1/2 rúd vanília kikapart magjai)
• 300 g puha vaj
• nagyobb csipet só
• 2 tojás
• 400 ml langyos tej
• 100 g kandírozott narancshéj
• 50 g kandírozott citromhéj
• 400 g mazsola
• 1/2-1/2 teáskanál rum-, és (színtelen) mandulaaroma (vagy mandulalikőr)
• Fűszerkeverék: 1-1 teáskanál őrölt fahéj és szegfűszeg, 1/2-1/2 teáskanál reszelt szerecsendió és őrölt kardamom
• A közepébe: kb. 300 g marcipán (igazából nem mértem pontosan)
• A tetejére: kb. 150 g olvasztott vaj és ízlés szerint porcukor 

Kevés tejben elkeverek pici cukrot, majd felfuttatom az élesztőt. A liszthez hozzákeverem a fűszereket, a sót, a cukrot. A maradék tejhez hozzákeverem a tojást. A liszthez apránként elkezdem hozzákeverni a folyékony hozzávalókat, villával keverem, amíg csak tudom, majd ha már majdnem fölvette az összes folyadékot, elkezdem beledolgozni a puha vajat is és kézzel elkezdem dagasztani. Ez ekkora lisztmennyiségnél nem is olyan könnyű feladat, de azért kb. 10 percig mégis érdemes dolgozni rajta. A végén a mazsolát és a kandírozott narancs és citromhéjat is hozzáadagolom és beledolgozom, majd egy konyharuhával letakarva, langyos helyen 2 órát hagyom kelni. Ezek után kettéosztom a tésztát (ha nem 2 nagy kalácsot akarunk, akkor max. 4 felé szedjük), az egyiket nem túl széles, elég vastag téglalap alakúra nyújtom, húzogatom, majd az egyik felén elhelyezem a hosszú hengerré formált marcipánt. Ezt az oldalt behajtom a tészta közepére és jól összenyomkodom, nehogy ki találjon jönni onnan a marcipán. A másik tésztával ugyanígy járok el. Így az egyik oldalán kicsit ducibb kalácsformát kell, hogy kapjak. Sütőpapírral bélelt tepsire helyezem, újabb 30 percet kelni hagyom, majd 180 fokra előmelegített sütőbe tolom és kb. 45-50 percig sütöm (a sütési idő nagyban függ a kalácsok méretétől). Ha nagyon sülne a teteje takarjuk le és vegyük le kissé a hőfokot. Ha elkészült hagyjuk langyosra hűlni, kenjük be a tetejét az olvasztott vajjal, majd vastagon szórjuk meg porcukorral.

Tipp:
A mazsolát áztassuk be rövid időre gyümölcsteába, amibe kevés színtelen mandulaaromát vagy kevés mandulalikőrt is tehetünk.

Csirkemell argentin grillfűszerrel, sárgarépás-hagymás káposztasalátával

Ez volt a mai ebéd. Napsütésben, teraszon elfogyasztva. Frissítő jeges, citromos vízzel leöblítve, ebben a kora nyári időben. 

Hozzávalók:

A húshoz:

• kb. 40 dkg csirkemell filé
• argentin grillfűszer (készen is lehet kapni, de otthon sem bonyolult elkészíteni: só, fűszerpaprika, vöröshagyma granulátum, fehér bors, chili, kakukkfű, oregáno, kurkuma)
• olívaolaj

A csirkemellet kettévágom úgy, hogy 2 szeletet kapjak mindegyikből. Nekem így összesen 6 szeletem lett. Megkenem egy kevés olajjal, majd befűszerezem a szeleteket és hűtőbe teszem egy rövid időre, hogy pácolódjon egy kicsit. Felhevítek egy serpenyőt, öntök bele kevés olajat, beleteszem a csirkemelleket, majd visszaveszem a lángot és megsütöm. Én nem szeretem szárazon, szerintem pár perc alatt megsül.

Az amerikai káposztasalátához (ez volna a coleslow saláta): 

• 1 kisebb fej káposzta (vagy egy nagyobbnak a fele)
• 1 kisebb fej hagyma
• 2 közepes sárgarépa
• só, frissen őrölt bors
• kevés citromlé
• kb. 1 nagy dobozos tejfölnek a fele
• kb. ugyanennyi majonéz
• kevés porcukor

A káposzta torzsáját kivágom, majd gyufaszál vastagságúra vágom, vagy legyalulom (vagy még egyszerűbb, ha van egy robotgépem, ami mindezt elintézi pár pillanat alatt). A hagymát nagyon finomra vágom, vagy azt is lereszelem és a káposztához keverem. Az egészet besózom, kevés citromlevet csurgatok rá, majd kb. 1-2 órát állni hagyom. Ezek után a levet, amit eresztett leöntöm róla (én ezt totál elfelejtettem), majd nagy lyukú reszelőn hozzáreszelem a megtisztított sárgarépákat is. Elkeverem a tejfölt a majonézzel, picit sózom és borsozom, és ízlés szerint teszek hozzá kevés porcukrot. A sóval vigyázzunk, mert a káposzta ugye már egy kicsit sós, ezért azt inkább utólag tegyünk még hozzá, ha szükséges. Az öntetet keverjük hozzá a salátához, majd tegyük hűtőbe pár órára, hogy összeérjenek az ízek. Én csak így ettem a kettőt együtt. De ha valaki kíván még hozzá más köretet is, akkor szerintem a sült burgonya illene hozzá talán a legjobban. Vagy esetleg pita. Csak hogy abszolút keveredjenek a különböző népek ételei.

Lilahagymás kolbásznyársak, sült burgonyával

A Másik Felem ma nem dolgozott, ezért ezzel a nyarat idéző lakomával leptem meg magunkat ebédre. Íme hogyan készítsünk kevés munkával fejedelmi ebédet vagy vacsorát. Tényleg nincs vele sok munka. Talán több időbe telik az, amíg megsül az egész.

Hozzávalók:
A nyársakhoz (6 db lesz belőle):

• 2 szál kolbász (nálam most Gyulai, de szerintem bármilyen más is jó)
• 2 közepes lilahagyma

A krumplihoz:

• kb. 1 kg burgonya (igazából nem mértem)
• kevés olaj
• sült krumpli fűszerkeverék (nálam ez: tengeri só, pirospaprika, fokhagymagranulátum, bors, koriander, szerecsendió)

A mártáshoz:
Igazából sima barbecue mártás lett volna, de az kevés volt itthon, ezért felturbóztam egy kicsit az alábbi dolgokkal:

• pici mustár
• sűrített paradicsom (esetleg ketchup)
• füst ízű só
• porcukor

Egy nagy tepsit kibélelek alufóliával úgy, hogy középen el is választom vele. A kolbászt "megnyúzom", majd ujjnyi vastagra karikázom. A lilahagymát megpucolom, félbe, majd a feleket négybe vágom és váltakozva a kolbásszal nyársra húzom. A nyársakat a tepsi egyik végébe sorakoztatom. A burgonyákat folyó víz alatt alaposan megsikálom (de nem hámozom meg), majd vastagabb hasábokra vágom. Meglocsolom kevés olajjal, megszórom a fűszerkeverékkel, majd a tepsibe rakom ezt is. 200 fokra melegített sütőben szép pirosra sütöm az egészet. A mártáshoz csak ízlés szerint adagolva a dolgokat, összekeverek mindent.

És hogy miért nyarat idéző? Hát mert olyan grilles élményt nyújt. Bár lehet hogy csak nekem. A Másik Felem azt mondta még mielőtt elkezdtem volna sütni, hogy ennek már most nyálcsorgatóan jó illata van.

Ízek kavalkádja

 

Szert tettem 6 szép nagy csirkecombra, amik tudtam, hogy a sütőben fogják végezni, csak azt nem tudtam még milyen fűszerezéssel. Erre fogtam magam és összehoztam egy saját keveréket. Csak úgy hasraütésszerűen tettem bele mindenféle fűszert, amiket úgy gondoltam, hogy jók lesznek együtt. A végeredmény egy fantasztikusan illatos keverék lett. Másik Felem még a frissen kaszált fű illatát is érezni vélte benne. Gondolom az illata azért volt olyan csodásan intenzív, mert bár por alakú fűszerek is kerültek bele, én azért mozsárban elegyítettem össze az egészet. Ez a mennyiség saccperkábé 6 egész csirkecombra lesz elég (alsó-felső). Igazából én nem méricskéltem, csak érzésre szórtam, de visszagondolva kb. ennyi volt.

Fűszerkeverék sültekhez:

• 1 teáskanál egész zöldbors
• 1 teáskanál egész színesbors
• 3 teáskanál morzsolt szárított zsálya
• 2 teáskanál fokhagyma granulátum
• 1/2 teáskanál szárított rozmaring levél
• 1-2 teáskanál pirospaprika
• ízlés szerint só (én kb. 3 teáskanállal tettem bele)

Az egészet mozsárban összetöröm. Rászóróm, majd beledörzsölöm a húsba.