Hiába múltak el az ünnepek, ennek a kalácsnak olyan finom a fűszerezése és olyan finom benne a rengeteg aszalt gyümölcs, hogy muszáj volt készítenem újra egy ilyen jellegű kalácsot. Ráadásul olyan jó egy ilyet elmajszolni felkelés után, a nagy bögre tejeskávé mellé. És nem utolsó szempont az sem, hogy fóliába csomagolva viszonylag sokáig eltartható. És persze azért is készítettem újra, mert, mint már írtam Apukám is nagyon szereti, és szerettem volna hálánk jeléül kedveskedni nekik vele. De ezt negyed annyi időbe sem telik elkészíteni, mint a másikat. Merthogy ennek a tésztája sütőporos, ezért sem dagasztani, sem keleszteni nem kell. A túrónak köszönhetően kicsit "nedvesebb" a tésztája, mint a hagyományos Stolleneknek. Bár én nem is sima túrót használtam hozzá, hanem ricottát, mert éppen az volt itthon. Ez talán még jobb, mint a sima túró, mert még inkább semleges az íze, és kevésbé nedves. Az eredeti recepten - amit egyébként egy régi Tina receptes újságban találtam -, én megint módosítottam egy kicsit. Tettem hozzá finom, aromás fűszereket is, és a belekerülő aszalt gyümölcsök arányán, és összetételén is változtattam. Ja, és nem tettem bele olajos magvakat sem most (pisztácia, kesudió), de csak azért, mert éppen nem volt. A fűszerek miatt bármennyire is karácsonyiasan hangzik, nyugodtan meg lehet sütni bármikor, mert a benne lévő fűszerek csak kellemesen, nem tolakodóan, inkább a háttérben jelennek meg.
Hozzávalók:
- 300 g sima liszt
- 200 g rétesliszt
- 1 zacskó (7 g) sütőpor
- 200 g nagyon puha vaj
- 160 g cukor
- 1-2 evőkanál igazi vaníliás porcukor (vagy 1 zacskó vaníliáscukor)
- 4 tojás
- 350 g túró (zsíros házi túrót használjunk, ha tehetjük)
- 150 g mazsola (nálam sultana és arany vegyesen)
- 50 g aszalt barack
- 100 g kandírozott narancs és citromhéj
- csipet só (na meg szeretet :) )
- fűszerkeverék: 1-1 teáskanál fahéj és őrölt szegfűszeg, kevés őrölt kardamom és frissen reszelt szerecsendió
- 150 - 200 g marcipán
- pár csepp rumaroma és kevés mandulaaroma vagy valamilyen illatos likőr (pl. Amaretto)
A tetejére:
- kb. 150 g olvasztott vaj
- porcukor
A sütőt előmelegítem 180 fokra. A nagyobb aszalt gyümölcsöket kisebb kockára vágom és kevés likőrrel meglocsolom, vagy színtelen keserű mandula aromával ízesített vízbe teszem és hagyom pár percig puhulni. A narancs és citromhéj mehet bele simán is, áztatás nélkül. A liszteket átszitálom a sütőporral, hozzáadom a fűszereket, a cukrokat és a sót, majd laposan elkeverem. Hozzáadom a túrót, a puha vajat kisebb darabokban, a tojásokat és kevés rumot, majd villával elkezdem összedolgozni az egészet. Ha összeállt a tészta kézzel átgyúrom még röviden. Ha szükséges még, nagyon kevés lisztet is adok hozzá. Végül belegyúrom, dolgozom az alaposan lecsöpögtetett aszalt gyümölcsöket is. A tésztát kicsit hosszúkásra formázom, majd egy sütőpapírral bélelt tepsire teszem. Kilapítom kissé, majd az egyik hosszanti oldalra ráfektetem a hengerré formált marcipánt, és ráhajtogatom a tészta oldalát, majd hengerré formázom az egészet. (Ha túl nagynak találjuk, ketté is oszthatjuk a tésztát, hogy két kisebb kalácsunk legyen.) Sütőbe tolom és kb. 40-45 percig sütöm (sütőfüggő!). A vége felé letakarhatjuk a tetejét sütőpapírral, hogy ne süljön meg nagyon a teteje, ill. ne száradjon ki. Ha kisült, még melegen kenjük meg bőven olvasztott vajjal, majd szórjuk be porcukorral az egészet.
Frissentartó fóliában érdemes tárolni, hogy ne száradjon ki.
Frissentartó fóliában érdemes tárolni, hogy ne száradjon ki.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése