Minitorták

Ezek a kis torták (nem muffinok, csak olyan a formájuk :) ) még vasárnap készültek, eléggé kutyafuttában, úgyhogy tudom, nem a legtökéletesebbek . Egy szép, kerek évszámot ünnepeltem. Pontosabban aznap csak néhány barátnőmmel ünnepeltük meg. A családi "tor" és a rendes torta majd szombaton lesz. Azért úgy gondoltam, hogy akikkel aznap találkozom, meglepem 1-1 ilyen kis tortácskával.

És már megint a céklaporral színezett, hamis marcipánból készült kis virágok... De nem, nem vagyok ennyire fantáziátlan (ez olyan csajszis volt), csak még be kell szereznem egyéb kis mini kiszúró formákat is, ill. más természetes színező anyagokat is. (Én a nagy család és barátok miatt kapásból 24-et készítettem, de itt most csak 12 db-ra szóló receptet adok meg.)

(A fotók se lettek túl jók, mert a nagy rohanásban nem volt idő nagyon állítgatni, pakolgatni a dolgokat, és még a fényviszonyok sem voltak a legmegfelelőbbek. No mindegy! Ez van!)

Hozzávalók 12 mini tortához:

A kakós piskótához (tehetünk hozzá még kevés apróra vágott étcsokit is):

• 2 tojás
• 125 g puha vaj
• 100 g nádcukor
• 1 evőkanál vaníliáscukor (igazi vaníliával)
• csipet só
• 125 g liszt
• 1 csapott teáskanál sütőpor
• 2 púpos evőkanál kakaópor
• néhány evőkanál tejföl

A töltelékhez (lehet hogy ennyire nem lesz pont szükségünk majd):

• kb. 1 őszibarack, megtisztítva, apró kockákra feldarabolva
• ízlés szerint egy kis nádcukor és vaníliáscukor
• kb. 100 + 50 ml 100 %-os almalé (vagy őszibarack lé)
• kb. 2 evőkanál vaníliás pudingpor (vagy keményítő)

A diszítéshez:

• Egész kevés vaj, egy kis porcukorral és mandula aromával habosra keverve (ez a tapasztáshoz kell.)
• kb. 1/4 adagnyi hamis marcipán, vagy természetesen igazi, abból elég egy kicsi tömb is (ebből egy kevés céklaporral megszínezve)
• kevés díszítőcukorka

Először a tölteléket készítsük el, hogy legyen ideje langyosra hűlni. A kétféle cukrot karamellizáljuk, majd adjuk hozzá a barackot, forgassuk át a karamellben, és adjuk hozzá a 100 ml almalevet. A maradék almalében keverjük el a pudingport (vagy keményítőt), keverjük hozzá a felmelegedett almaleves barackhoz, majd sűrítsük be és tegyük félre hűlni.

A tészta elkészítése:

A sütőt előmelegítjük 180 fokra. A muffinformát kibéleljük papírkapszlikkal (jó, ha van magasabb fajtánk, aminek esetleg még pereme is van, nem olyan kis nyomi, mint az enyém). A puha vajat/margarint habverővel habosra keverjük a kétféle cukorral. Hozzáadjuk a tojásokat, ezzel is alaposan elkeverjük, majd beleszitáljuk a sütőporos, kakaóporos lisztet. Alaposan elkeverjük, majd továbbra is a habverővel dolgozva, hozzáadunk pár kanál tejfölt és simára keverjük. Elosztjuk a formákban, majd kb. 20-25 perc alatt megsütjük. Pár percig a formában hagyjuk hűlni, majd rácsra szedjük.

A kis torták közepét egy almamagozóval (ez a legjobb, de ha nincs, akkor megteszi egy hegyes, éles kés, és egy kiskanál is) kiszedem úgy, hogy körben maradjon azért pereme is, és az aljáig se menjük le. Megtöltöm a gyümölcspudinggal. A tetejükre teszek egy-egy pöttynyi vajas krémet. A natúr marcipánt vékonyabbra nyújtom, majd egy kiszúróformával készítek 12 cakkos virágot. A céklaporral színezett marcipánból úgyanúgy 12 kis virágot készítek. A nagyobb virágokat rárakosgatom a minitorták tetejére, majd ezekre nyomok egy-egy újabb pötty vajas krémet és erre jön a kis pink virág, amiknek a közebébe nyomok pár szem díszítőcukrot is.

Beburkolás előtt

Gyönyörű virágcsokor (egy része) a barátnőktől (akik titokban szervezkedtek a hátam mögött).

 Lebuktam :)

Amikor a hab csókol

Hűűű, de régen írtam már. Egész pontosan egy hete. Jó lenne, ha azt mondhatnám, hogy valamelyik melegebb éghajlaton nyalogatta a lábamat a tenger, vagy az óceán (de még a Balaton is jóóóó lenne), de saaaajnos nem. Még csak nem is voltunk még nyaralni. Annyira elmerültem a gondolataimban, hogy néha még levegőt is elfelejtettem venni. De ez nem valamiféle pihentető kikapcsolódás volt. Most agyilag fáradtabb vagyok, mint előtte... Ez van! Lesz ez még így se! 

Ehhez a bejegyzéshez tartozó képek is már majdnem 1 hónapja várnak itt a sorukra, hogy a hozzá tartozó szöveget is megírjam és közzétegyem. 

Általában nem szoktam beszállni az éppen aktuális divatőrületekbe. Én már csak ilyen, "csakazértse" (vagy épp "csakazértis") vagyok némely dologgal kapcsolatosan! Sőt, ha valamit sokan szeretnek azt én valamiért egy ideig nem is nagyon szoktam szeretni. Pl. így voltam az Avatar című filmmel is. Amíg nem láttam, csak hallottam róla, hogy híííí, meg húúúú, milyen jól meg van csinálva, meg húúú, de fantasztikus. Azt mondtam, na én már csak azért sem fogom megnézni ezt a filmet. Aztán valahogy mégiscsak úgy történt, hogy megnéztem, ugyan nem moziban, hanem csak otthon, és így valószínűleg pont erről a hiii-húúú látványról le is maradtam kissé. Viszont a film maga nagyon tetszett, de nem annyira a látvány miatt (persze az is brutál jó), hanem leginkább a történet, ill. a mondanivaló maga, ami nagyon jó. Érdekes, hogy azok akik látták, többnyire nem erről beszélnek elsősorban. A benne szereplő navik - akik engem leginkább az indiánokra emlékeztettek - kapcsolata a földdel, az állatokkal, a növényekkel, és egyáltalán a temészettel magával nagyon sokat mondó volt. Ez volt szerintem a fantasztikus benne leginkább, persze a látvány mellett, de nem helyette!!!

Persze azért ha ételekről van szó, nem vagyok ennyire "szigorú". Sőőőőt! Bár a "divatba" annyira nem szálltam be most sem. Pl. macaronokat nem készítek. Még. Túl gyenge az én idegállapotom mostanában ahhoz, hogy körmöt rágva várjam, hogy kialakulnak-e majd a kis habcsókjaim talpacskái, vagy sem. :) Viszont "sima habcsókot" készítettem. Sőt csokis Pavlova tortát is, eperrel és vaníliás tejszínhabbal, csak épp fotó nem készült most róla. Na de nem baj, hiszen jön ő még az én utcámba! Szóval a fenti, ill. a lenti habcsóknál alapvetően Nigella receptjéből indultam ki (bár ahogy körülnéztem az arányok másnál is hasonlóak), kisebb módosításokkal. Pl. kevesebb cukrot használtam, mint ő, és tettem a sima fehér habcsóktésztába (Vagy mini Pavlovába, hívja mindenki úgy, ahogy neki tetszik. Bár az igazi Pavlova hivatalosan tejszínnel és gyümölcsökkel készül, nem pont ilyen felállásban, mint az enyém.) kevés céklaport is, hogy megszinezzem vele kissé. Legközelebb ebből azért bátrabban kerül majd bele, mert így csak halovány rózsa-barackszínű lett tőle. De a kókuszos töltelék azért még így is szépen érvényesült benne szerintem. Ez a habcsók, nem az a habcsók, ami hullára ki van szárítva, és tulajdonképpen csak szétporlik az egész. Nem. Ez kívül finoman roppanós, belülről pedig ragacsosan lágy, ahogyan szerintem is tényleg a legfinomabb. Viszont én itt nem a tetejére halmoztam a dolgokat, mint ahogy azt a Pavlova tortáknál szokás (ezért nem is hívom inkább annak), hanem mintegy szendvicset készítve, a közepébe kanalaztam, majd kettőt összeborítottam.    

Habcsók:

Hozzávalók:

• 140 g tojásfehérje (ez kb. 4-5 normál méretű tojásnak a fehérjéje volt, azért így mértem, mert a fagyasztóból is került is elő, csak arra nem emlékeztem már pontosan az mennyi lehetett)
• 180 g finom szemcséjű cukor (sütőcukor, vagy kristálycukor késes aprítóban kissé átdolgozva)
• kb. 2-3 evőkanál igazi vaníliáscukor
• 1 púpos evőkanál kukoricaliszt (helyette esetleg étkezési keményítő)
• 1 jó púpos evőkanál céklapor (ha a sötéteb szín miatt többet szeretnénk beletenni, szerintem a kukoricaliszt el is maradhat belőle)
• 2 teáskanál világosabb borecet
• csipet só

A sütőt előmelegítem 180 fokra. A tojásfehérjét, a sóval elkezdem habbá verni, amikor már volt tartása, szép lassan, adagonként elkezdem belekeverni a kétféle cukrot is, és szép fényesre és simára vertem pár perc alatt. Majd óvatosan beleforgattam a kukoricalisztet és a céklaport is, ill. az ecetet is. Egy nyomózsákból, (vagy kanál segítségével) kb. 5-6 cm átmérűjű kis kupacokat csináltam egy sütőpapírral bélelt tepsire (ill. egész pontosan kettőre), majd levettem a sütő hőmérsékletét 150 fokra és betettem mindkét tepsit kb. fél órára süldögélni-szárítkozni (erősen sütőfüggő, a külseje roppanós kell, hogy legyen, de belül még ragacsos kissé, a hülés közben is sül még valemennyit egyébként). Ezek után a sütőt elzártam, az ajtót kitámasztottam egy fakanállal és kb. egy órát hagytam hűlni, majd megtöltöttem a lenti töltelékkel.

Kókuszos töltelék:

(ez nem lesz elég, ha az összeset meg akarjuk tölteni, de mi párat (különösen a Csöppségem) magában is megettünk :) )

• kb. 80 g kókuszreszelék
• kb. 100 ml tejszín
• 100 g vaj
• kb. 40 g porcukor (nálam, amúgy ízlés szerint természetesen)

A kókuszreszeléket beáztattam a tejszínbe még akkor, amikor elkezdtem készíteni a habcsókot (egy icipicit rá is melegítettem mikróban). A vajat kihabosítottam kissé a porcukorral, majd hozzádolgoztam a puha kókuszreszeléket (a tejszínt elvileg mind magába szívja, de ha pici marad rajta szerintem nem fogja folyóssá tenni a tölteléket).

Persze még finomabb (és persze könnyebb) lett volna mondjuk mascarponéval készíteni, vaj helyett, de az most sajnos nem volt. Akik pedig megkóstolták, egyáltalán nem panaszkodtak. Sőőőt! :)

A maradékot egyébként én hűtőben tároltam és az az adag is nagyon finom volt még másnap is.

Anyukám szülinapi tortája: Csokitorta, málnás-szedres tejszínkrémmel, marcipánburkolat alatt

Az én kedves drága Szüleimnek húsvétkor ünnepeltük meg a szülinapját. Anyu 03.03.-án lett 67 éves, Apu pedig pontosan egy hónapra rá 04.03.-án töltötte be a 72 évet. Anyukámnak én készítettem a tortát, Apunak pedig a nővérem. Az enyém elég hasonló lett a múltkorihoz, de úgy tűnt ezt senki nem bánja. Elég sok (hamis)marcipán rajongó lett a családban, ezért is döntöttem ismét egy ilyen jellegű torta mellett. A céklapor ugye, pedig már megint adva volt...

Alapnak ugyanazt a finom, "szaftos" tortalapot sütöttem meg, mint a múltkor, csak most 300 g lisztből, tehát harmadoltam a mennyiségeket (és itt most beletettem azt a mennyiségű kakaóport, ami eredetileg kell hozzá).

A töltelék pedig egy egyszerű tejszínes málnakrémnek indult, de miután nem volt elég málnám a mélyhűtőben, tettem még hozzá egy kis szedret is. Én többre számítottam, de csak vékonyan lett benne így töltelék. A többiek azt mondták, hogy ez jó volt így. Száraznak egyáltalán nem volt száraz így sem, ez a tortalap nem az a típus. De én azért örültem volna még egy kis tejszínes-málnás-szedres krémnek... Azért leírom mit tettem bele, bár egyáltalán nem bonyolult. Legfeljebb, ha valaki kevésnek találja, duplázza meg az adagot. Lehet csak málnával, vagy csak szederrel is készíteni, bár szerintem jól összepasszolnak az ízek így is.

Jut eszembe: a torta kinézete... igen, lehetett volna szebb is... HA nem kirándulás után, este 8-kor állok neki a dolgoknak és a hűtéssel, meg a vacsival, gyerekfürdetéssel, altatással együtt, nem éjfél környékén helyezem fel a masnit és a virágokat a tortára. :) Ez van.

Tortalap leírása: lásd ezen a linken, arányosítva 300 g lisztre.

Tejszínes-málnás-(szedres) krém

Hozzávalók:

• 2 nagy marék fagyasztott málna (a múltkor már említettem egy kommentben, hogy szerintem ennek intenzívebb az íze, úgyhogy nem is baj, hogy nem friss), felengedve
• 2 nagy marék fagyasztott szeder, felengedve
• 2,5 dl tejszín
• ízlés szerint cukor (én gyümölcscukrot tettem bele)
• kevés vaníliás cukor
• 1 tasak Zselatin Fix (azaz főzés nélküli, hidegen használható zselatin)

A gyümölcsöket pürésítem, szitán áttöröm és megszabadítom a magoktól. A tejszínt felverem kissé, tovább verve hozzáadom a Zselatin Fixet, majd a cukrokat. A cukrot keverhetjük a gyümölcspürébe is, hogy könnyebben feloldódjon. Végül a gyümölcspüréből kb. 200 ml-t belekevertem, ill. beleforgattam a habbá vert tejszínbe, majd hagytam kissé dermedni a krémet. Ezt követően elsimítottam a kettévágott torta alsó lapján, majd hűtőbe tettem rövid időre, és a felső tortalapot csak ezután tettem rá. Ennek annyi értelme van, hogy ez nem egy könnyű piskóta lap és félő lenne, hogy kinyomja oldalt a krémet. Ezt szerettem volna elkerülni. 

Legvégül ugyanúgy csináltam mindent, mint ez előzőnél: kivülről vékonyan megkentem kissé kihabosított porcukros vajjal, majd beborítottam a vékonyra kinyújtott hamis marcipánnal (1 adagnyi bőven elég volt hozzá, még maradt is), aminek egy részét céklaporral színeztem meg, és ebből készítettem el a többi díszt.

Persze nem szükséges mindez rá. Ha több tejszínes krémet készítünk, azzal díszíthetjük a tortát kivülről is. Én most csak a látvány kedvéért készítettem így. 

Utólag is mégegyszer nagyon boldog szülinapot kívánok az én imádnivaló Szüleimnek, akik remek és csodálatra méltó emberek (és nem csak mert az én szüleim)! Annyi mindent tesznek értünk: a gyerekeikért, az unokáikért, a vejeikért, hogy azt elmondani sem lehet. Örökké hálásak leszünk ezért a sok jóért, amit kapunk!

Nagyon szeretünk Titeket!

És, ahogy a Csöppségem mondaná: Jobbiátá! Azaz, jó étvágyat!

Húsvéti fűszeres-mézes keksz, és már megint a céklapor...

Kissé megkésve bár, de törve nem... Csak egy gyors kis keksz. Amiből igazából húsvétra már nem is nagyon maradt, mert annyira ízlett mindenkinek, hogy már csak pár darab árválkodik a sütisdobozban (igaz nem is volt egy hatalmas mennyiség). Előre leszögezem: nem puha mézes puszedli, hanem szerintem leginkább a svéd pepparkakorra hasonlító keksz lett az eredmény. És itt meg a máznál estem megint kísértésbe, és festettem meg egy részét céklaporral... Ja, és így néz ki a díszítés, ha egy rosszcsont gyerek rángatja közben az ember lányának a lábát... Nem valami művészi... Leginkább egy gyerekrajzhoz hasonlít...

Ezúton kívánok Mindenkinek nagyon vidám és örömteljes húsvéti ünnepeket!

Hozzávalók:

• 200 g sima liszt
• 100 g fehér rozsliszt
• 1 csipet só (na meg szeretet)
• 1 teáskanál sütőpor
• 1 teáskanál mézessütemény fűszerkeverék
• összesen 1-1,5 teáskanálnyi őrölt bors, őrölt kardamom, őrölt fahéj
• 100 g vaj
• 100 g barnacukor
• 2 tojás lazán felverve 4 evőkanál mézzel

A liszteket átszitálom a sütőporral és a fűszerekkel, hozzáadom a sót is. A vajat beledarabolom, majd elmorzsolom vele, végül hozzáadom a mézes tojást is, és tésztává gyúrom. Előfordulhat, hogy kell még ehhez a művelethez egy kis liszt. Nekem kellett. Nem szűkséges pihentetni, de nem is árt neki. Minden esetre, amíg az egyik felével dolgozom, a másikat beteszem a hűtőbe. Lisztezett deszkán vékonyra nyújtom, majd 170 fokra előmelegített sütőben kb. 10-15 perc alatt megsütöm. A tetejére sima porcukorból és forró vízből készült mázat tettem, aminek egy részét a már említett céklaporral színeztem meg. Fényesre kevertem az egészet, majd zacskóba töltöttem, aminek a csücskét egy picit levágtam és ezzel díszítettem a kekszeket.

Pink sütemény

Imádom a rózsaszín szinte minden árnyalatát, és úgy látszik ez a szeretet mostmár utolért a gasztronómia terén is. Azt mondják egyébként, hogy az aki rózsaszínt visel (hát én elég gyakran) az segítségre szorul, ill. elesettnek tűnik... Hááát, akkor én mostmár kívül-belül segítségre szorulok... Pár hete a Nagycsarnok alagsorában található Ázsia boltban szereztem be cékla port. Azzal a szándékkal, hogy készítek házi tésztát és ezzel a fantasztikus színű porral színezem majd meg. Céklás taglietelle... Mert olyan szééép! Na hát eddig minden másra használtam... csak házi tésztát nem színeztem vele. Pedig most már ideje lenne kipróbálni a tésztakészítő (hűűű, van ennek hivatalosabb neve is?) gépemet. Az első ilyen "színezős" próbálkozásom egy eredetileg csak kukoricaliszttel készülő keksz volt, amibe én most kevés hajdinalisztet is tettem, így egy kissé előhozva belőle az egyébként lehet, hogy nem is érezhető céklaízt. Na jó, nem annyira! De azért valamivel finomabb, ha az eredeti recept szerint készítem. Az én változatom most egy kicsit érdekesebb ízvilágú, nem túl édes, nagyon omlós keksz lett. Azért érdemes kipróbálni! Mindkettőt! Régebben egyszer már elkészítettem az eredeti változatot is, ami egy darálós kekszhez hasonló süti lett. Nekem nincs ilyen szerkezetem, se keksznyomóm. Akkor is egy teljesen más célt szolgáló eszközzel próbáltam ezt megvalósítani (konkrétan egy habnyomószerűséggel, na ezt jól megaszontam...), amivel elég nehézkes volt. De most tettem bele kicsivel több vajat (amit bőven el is bírt) és máris más lett az eredmény...

Az eredeti recept:

• 250 g kukoricaliszt
• 100 g vaj (vagyis eredetileg növényi margarin)
• 80 nádcukor
• 0,85 dl ásványvíz

Az én változatom:

• 200 g kukoricaliszt
• 50 g hajdinaliszt
• 1/2 teáskanál sütőpor
• 120 g vaj
• 80 g szőlőcukor (vagy porcukor, de abból lehet több is szerintem)
• 100 ml víz
• pár csepp vanília aroma vagy kivonat
• Pink színű sütikhez: 2 evőkanál cékla por (kb. a felét színeztem be így, utólag hozzágyúrva)

Mindkét változatnál: A liszteket átszitálom, hozzáadom a cukrot. Elmorzsolom a darabokra vágott nem túl hideg vajjal, majd hozzáadom a folyadékot is és összegyúrom az egészet. Diónyi nagyságú gombócokká gyúrom őket, és ráteszem egy sütőpapírral bélelt tepsire. Bevizezett villával lenyomkodom őket, majd 180 fokra előmelegített sütőben (légkeverésen 165) 10-15 perc alatt megsütöm őket.