Muffin kicsit másként

Egy gyors reggeli muffin, kicsit másként, mint a megszokottak. Hagyományos liszt, tehéntej, joghurt, és hagyományos cukor nélkül. Helyette mindenféle más finomság került bele, mint pl. hajdinaliszt, szezámmag, lenmag, zabpehely, szójajoghurt, meg ilyen finomságok. És annak ellenére, hogy egy deka sima liszt sem került bele, egyáltalán nem lett nehéz, fullasztós a tésztája. Sőt!!! A belekerülő szezámmag és lenmag pedig még izgalmassá is tette a textúráját. Szóval finom lett! Próbáljátok csak ki! 

 

Muffin kicsit másként

Hozzávalók (12 normál méretű muffinhoz):

• 150 g zabpehely, száraz serpenyőben átpirítva, nagy része lisztté őrölve
• 20 g száraz serpenyőben átpirított szezámmag
• 25 g hajdinaliszt
• 25 g őrölt lenmag (nem kell teljesen finommá őrölni, maradhatnak benne kisebb darabok)
• 50 g zabkorpa
• 1 teáskanál fahéj
• reszelt narancshéj
• 2 teáskanál sütőpor
• ½ teáskanál szódabikarbóna
• 2 tojás
• 120 g vaj
• 1 kis dobozos szójajoghurt 
• kevés szójatej
• 100 g xilit v. eritrit (vagy egyéb, süthető édesítőszer), ebből 1 evőkanál házi vaníliás cukor

A száraz hozzávalókat egy nagyobb tálban összekeverem. Egy másik tálban alaposan kikeverem a cukrot a tojásokkal, hozzáadom a nagyon puha, szinte folyós vajat, majd a joghurtot is, és összekeverem. A két keveréket összevegyítem és ha szükséges lazítom még egy kis tejjel. Papírformákkal bélelt, vagy vajazott, lisztezett muffin sütőformába adagolom és előmelegített sütőben, 160 fokon légkeverésen, kb. 25 perc alatt megsütöm. Ha megsült 5 percig a formában hagyom még, majd rácsra szedve kihűtöm.

Tippek:
Szója termékek helyett használhatunk (sőt, ez még inkább egészséges) krémes kókusztejet, kb. 1,5-2 dl-t, amennyit a tészta felvesz.
A vaj helyett pedig használjunk kókuszolajat, kb. 80-100 g-ot.
Az édesítő anyag egy része lehet méz is akár.
A fotón látható lekvár:
Gyömbéres-vaníliás almalekvár (recept itt található hozzá: http://ildinyo.blogspot.hu/2010/09/gyomberes-vanilias-almalekvar.html)

Gyömbéres-vaníliás almalekvár

Nálunk a nagy dzsem, lekvár és befőtt mágus az én drága Anyukám. Amíg ő olyan csodákat készít, amik kikerülnek a kezei közül, addig nekünk nem nagyon érdemes labdába rúgni ezen a téren. Már ami a hagyományos ízvilágot illeti. De ha valami különlegesebbről van szó, annak azért nekiállok, mert Anyunál a hagyományosabb dolgok készülnek (viszont azok milyenek! :) ). Ilyen különlegesség lett ez az almalekvár is. Megint csak a szokásos történet: volt otthon egy kevés almám, egy darabka gyömbérem, és egy  zacskó, még régebben vásárolt 3:1-ben Dzsemfixem... Gondoltam nekiállok és megnézzük mi fő ki így belőle. Különleges és nagyon finom lett! Bár én elfogult vagyok a témában, mert imádom a gyömbért!

Hozzávalók

• kb. 1,5 kg alma, tisztán mérve 
• 1 vaníliarúd kikapart magja (a vaníliahüvelyt használjuk fel házi vaníliás cukor készítéséhez)
• kb. 150 g cukor ízlés szerint (helyette még inkább xilit, eritrit)
• egy kb. 3 centis gyömbér darabka, megtisztítva, lereszelve
• 2 marék kandírozott gyömbér, kicsire felkockázva
• 1 csomag 3:1-ben Dzsemfix

A gyömbért összeturmixolom, majd szitán átszűröm, hogy a szálai fent akadjanak. Összeturmixolom az almát is a cukorral, a vaníliamagokkal (eredetileg nem kerültek bele a magok, csak házi vaníliás cukor, ezért nem láthatóak benne a fekete szemecskék, de így egyszerűbb) és a gyömbérrel, majd hozzákeverem a dzsemfixet is. Fazékba teszem, elkezdem főzni és forrástól számítva kb. 5 percig főzöm. Végül hozzákeverem a kandírozott gyömbérdarabokat is, majd forrón, tiszta üvegekbe töltöm. Lezárom a tetővel, fejre állítom kb. 1/4 órára, majd dunsztba teszem (pl. plédekbe csavarva) és teljesen kihűtöm. 

  

És nem utolsó sorban megint csak nagy megtiszteltetés ért engem. M, azaz Az élet szép és még szebb lesz blog írója megajándékozott egy díjjal. Szívből köszönöm neki! Nagyon kedves! Egy virtuális lila virág kollázzsal köszönöm meg, amit sok szeretettel küldök mindenki másnap is!

 

És tudom, hogy most annak az 5 embernek kellene következnie, akiknek továbbküldöm... De én nem tudom csak 5 embernek továbbküldeni, ezért mindenkinek küldöm, akinél rendszeres olvasó vagyok, mert mindannyiuk munkáját nagyra becsülöm! :)

Valahol félúton: Padlizsános-burgonyás lecsó olajbogyóval

Megint csak amolyan, na nézzük milyen zöldségek vannak itthon, mit lehetne belőle összerittyenteni... Valahol félúton a Caponata, a Peperonata és a Ratatouille között. Igazán egyik sem, de valahol mégis hasonlít mindegyikre egy kicsit. Nem igazi Caponata, azaz az olaszok paradicsomos padlizsán raguja, mert hogy nincs benne pl. kapribogyó, sem zeller, de még olajos magféle sem. Nem is olasz lecsó, azaz Peperonata, mert annál azért egy kicsit több került most bele, pl. burgonya is. De még csak nem is Rataouille, azaz francia lecsó, merthogy nincs benne cukkini sem. Szóval amolyan találd fel magad egyveleg. Viszont a végeredmény nagyon-nagyon finom lett! Érdemes kipróbálni! Ehetjük frissen sült húsok köreteként, vagy akár egy kis polentával (puliszkával) tálalva. Hidegen tehetjük akár pirítósra is, vacsora vagy előétel gyanánt. De nagyon finom önmagában is, főételként, frissen sült, ropogós héjú kenyérrel tunkolva és egy finom balatonmelléki rozé borral leöblítve. Ahogyan most mi is (t)ettük!

Hozzávalók (attól függően, hogy előételként, köretként, vagy csak magában főételként esszük, legalább 4-8 személyre elegendő mennyiség lesz belőle):

• 2 nagyobb fej hagyma, vékony félkarikára vágva
• 4 gerezd fokhagyma, összenyomva
• kb. 1/2 kg burgonya, megtisztítva, kisebb kockákra vágva
• 2 kisebb padlizsán, felkockázva (egyiket lehámoztam, másikat nem)
• kb. 1 kg paradicsom, felkockázva (én nem hámoztam meg)
• kb. 5 nagy színes paprika, felkarikázva (lehet kaliforniai is, de jó az egyszerű színes tv paprika is)
• 2 fél marék fekete olajbogyó, megmosva, kissé összenyomva
• kevéske cukor
• 1-2 evőkanál világos borecet
• olívaolaj
• szárított rozmaring, kakukkfű, bazsalikom
• tengeri só, frissen őrölt bors
• 1 csokor friss petrezselyem, összeaprítva

A hagymát kevés olívaolajon elkezdem pirítani, hozzáadom a burgonyát, a fokhagyma felét, majd lefedem és pár percig előpárolom. Utána mehet hozzá a többi hozzávaló is - mindent pár percig pirítva - a következő sorrendben: paprika, padlizsán, paradicsom, legvégül az olajbogyó. Közben ízesítsük a maradék fokhagymával, sózzuk, borsozzuk, ízesítsük a zöldfűszerekkel, cukrozzuk kicsit és adjunk hozzá kevés borecetet is. Ha szükséges kevés olívaolaj is mehet még bele, majd fedjük le és pároljuk össze az egészet, amíg megpuhul a burgonya. Friss petrezselyemmel megszórva tálaljuk.

A hozzá tálalt kenyér, egy egyszerű fehér kenyér volt most. Az érdekesség csak annyi volt benne, hogy a dagasztáshoz krumpli főzővizet használtam. És miután a főző vízbe én hagymát is szoktam aprítani (akkor, amikor burgonyapürét készítek), egy kissé hagymás beütése is lett a kenyérnek, ami roppant finommá tette, és nagyon jól illet a fenti ételhez.

Hozzávalók (2 kisebb kenyérkéhez):

• 250 g sima liszt (1 evőkanál sikérrel keverve)
• 250 g rétesliszt
• 300-350 ml langyos krumpli főzővíz
• 1 evőkanál só
• 1 teáskanál cukor
• 1 evőkanál olívaolaj
• 1 tasak (7 g) szárított élesztő

A liszteket átszitálom, összekeverem a sóval. A vízbe belekeverem a cukrot, olajat és az élesztőt, majd egy villával hozzákeverem a liszthez. Ha már villával nem tudom keverni, kézzel dagasztgatom úgy 5-10 percig, majd letakarom és legalább 3 órát kelesztem. Kiütögetem belőle a levegőt, két hosszúkás kenyérkét formázok belőle, a tetejét bevagdosom, majd letakarom és újabb 1 órát kelesztem. A sütőt előmelegítem 220-230 fokra. Ha már forró, kevés vizet locsolok az aljába (hogy kellőképpen gőzös legyen), majd beteszem a kenyérkéket és addig sütöm, míg szép színt kapnak, és az alját megkopogtatva kongó hangot hallunk.

Burgonyás rétes pörköltszafttal

Ételt nem dobunk ki! Ugye? (Pláne, amíg máshol meg éheznek...)Úgy értem olyan ételt, ami jó, csak épp a hozzá tálalt hús elfogyott már... És hogy mi készüljön az így megmaradt burgonypüréből? Igazából sok minden lehet, pl. krokett is akár. Csábító az is, de nekem nem volt kedvem az olajban sütögetéshez. Viszont volt 1 csomag réteslapom itthon, és gondoltam miért ne költöztethetném bele a pürét némi tojással elkeverve!? Így beleköltözött, megsült, és hogy "jobban csússzon" még egy hús nélküli pörköltszaft szerűség készült hozzá. Nagyon finom lett!

Egyébként úgy gondolom az ilyen helyzetek sarkallják a legnagyobb kreativitásra az ember. No meg az, amikor nem az van, hogy elmegyek a boltba és nagy kényelmesen bevásárolok azt és olyan ételt, amilyet csak akarok. Helyette inkább; na ez van, ebből kellene kitalálni valamit, de gyorsan.

Burgonyás rétes pörkölt szafttal

Hozzávalók 2 rúd réteshez:

• 1 csomag (6 lapos, 40x40 cm-es méretű) réteslap
• kb. 500 g maradék burgonyapüré
• 3 tojás
• só, bors
• olvasztott vaj, vagy olaj

A tojásokat szétválasztom, a fehérjét kevés sóval habbá verem. A sárgáját - szintén habverővel - kikeverem a krumplipürével, ízlés szerint még sózom, borsozom picikét, majd beleforgatom a habbá vert fehérjét is. 3-3 réteslapot lefektetek, egyenként megkenem az olvasztott vajjal, sütőpapírral bélelt tepsibe teszem, majd megtöltöm a pürével és feltekerem. Tetejét is megkenem pici vajjal, esetleg díszítésképpen egy kis borsot is törhetünk rá. 190 fokra előmelegített sütőben szép aranybarnára és ropogósra sütöm (kb. 25 perc).

A pörköltszafthoz:

• 1 szelet füstölt szalonna, apróra felkockázva
• 2 közepes fej hagyma, felaprítva
• 2 gerezd fokhagyma, összenyomva
• 1 púpos evőkanál pirospaprika, kevés őrölt kömény, só
• 2 paradicsom, felkockázva
• 1-2 cső paprika, felkarikázva
• 2 dl tejföl
• 2 evőkanál liszt (vagy étkezési keményítő, nekem most épp nem volt)

A szalonnát, icipici olaj hozzáadásával megsütöm, kiszedem az edényből. A fennmaradt zsíron megdinsztelem a hagymát, majd megszórom a köménnyel és a pirospaprikával, hozzányomom a fokhagymát is. Rádobom a paprikát, majd kicsit később a paradicsomot is, és összesütöm kissé. Felengedem kb. 4 dl vízzel, ízlés szerint sózom (lehet picit sósabb, mert a tejföl majd még úgyis lágyít az egészen), majd megfőzöm. Közben a tejfölt elkeverem a liszttel (étkezési keményítővel), majd behabarom vele a szaftot. Forralok rajta egyet, majd botmixerrel simára dolgozom az egészet.

Ezzel a szafttal meglocsolva, a megsült szalonna kockákkal megszórva tálalom a szeletekre vágott rétest. 

  

Szilvás kelt lepény és egy díj

Itt a nagy Segítsütizésben egy kis segítség otthonra azoknak, akik a szilvájukhoz keresnek valami sütireceptet. Nálam még a múlt héten készült, de gyorsan közzéteszem, nehogy úgy járjak, mint sok mindennel, hogy lassan véget ér majd a szezonja. Nagyon finom, és nagyon gyorsan elfogyott! Tulajdonképpen a múltkori sárgabarackos sütemény tésztáját alakítottam át egy kissé, azaz tettem több liszttel kicsit "keményebbé", ill. "kalácsosabbá", és tettem még hozzá egy kis cukrot, és korpát is. Majd a tetejére került a lédús szilva, aminek a leve sütés közben ráfolyt a tésztára... Hmmm... Tényleg nagyon fincsi volt!

Hozzávalók:

• 300 g búzacsírás liszt és rétesliszt fele-fele arányban (én tettem hozzá még kb. 3 evőkanál búzakorpát is, de ez nem kötelező, csak értékesebb lesz tőle a tészta)
• 100 g nádcukor
• 1-2 evőkanál igazi vaníliás cukor (vagy 1 csomag Bourbon)
• 2 teáskanál reszelt narancs, vagy citromhéj
• csipet só, na meg szeretet
• 150 ml langyos tej
• 1/2 kocka friss (vagy fél csomag szárított) élesztő
• 50 g olvasztott vaj
• 1 tojás (használhatunk 2 tojás sárgáját is helyette, az még jobb, a fehérjéből meg készülhet habcsók)

A tetejére:

• kb. 550-600 g kimagozott, gerezdekre vágott szilva
• néhány evőkanál nád vagy barnacukor
• őrölt fahéj
• kevés olvasztott vaj és picike tej

A langyos tejhez hozzáadok 1 teáskanálnyi cukrot, belemorzsolom az élesztőt, elkeverem, megszórom pici liszttel a tetejét, majd kb. 10 perc alatt felfuttatom. Közben a liszteket átszitálom, elkeverem a sóval, a cukorral, a reszelt narancshéjjal. A közepébe mélyedést készítek, majd egy villával folyamatosan keverve (ha nincs dagasztókarja a gépünknek), elkezdem hozzáadni a felfuttatott élesztőt és a tojást. Ha már nem tudom villával keverni, elkezdem kézzel gyúrni. Ha már majdnem összeállt a tészta, hozzáadom az olvasztott vajat is, és kb. 5-10 perc alatt összedagasztom az egészet. Cipót formázok belőle, letakarom, és meleg helyen 50-60 perc alatt a duplájára kelesztem. Ha megkelt, kiütögetem belőle a levegőt, átgyúrom, majd kb. 1 centi vastag lepényt  formázok belőle. Vékonyan kiolajozott tepsibe teszem, kirakom a tetejét a szilvákkal, belenyomkodom egy kissé, majd egy megolajozott alufóliával letakarva, kb. 15-20 percet pihentetem. Utána megkenem a szabadon marad tésztarészeket a vajas-tejes keverékkel, megszórom őrölt fahéjjal és cukorral az egészet, majd 190 fokra előmelegített sütőbe tolom és kb. 30-35 perc alatt aranybarnára sütöm.

Langyosan, vagy hidegen, vajjal megkenve, vagy anélkül, egy pohár hideg, vagy langyos, mézes tejjel, kávéval nagyon finom.

És eszembe jutott még, hogy egyszer láttam valahol a tv-ben, hogy hasonló kelt tésztára készítenek egy sűrűbb tejbegrízt, amit tojás sárgájával kevernek el, majd ennek a tetejét rakják ki a szilvával, és erre még egy réteg tojássárgájával elkevert tejföl jön... Na legközelebb azt hiszem így is kipróbálom! Kár, hogy nem jutott eszembe előbb...

És nem utolsó sorban egy nagyon nagy és hálás köszönet, mert díjat kaptam Diától és Mézigörl-től! Nagyon kedvesek vagytok, hogy gondoltatok rám! És a feltételek, aminek meg kell felelni: hát valójában ezt a díjat én már megkaptam egyszer Adritól, és akkor én eleget tettem a feltételeknek (néhánynak :) ), ezért most csak (nem meg akarom úszni, hogy újabb dolgokat áruljak el magamról... :D ) itt belinkelem, ha nem gond. Ja és cseppet sem mellékesen nézzetek körül a lányoknál, mert nagyon csábító dolgokat találni az ő konyhájukban is! :)

Köszönöm mégegyszer!

Segítsüti

Hatalmas izgalmakkal, át nem aludt éjszakákkal, tegnap éjfélkor lezárult a sütilicit. De micsoda licit volt!!! Nem semmi, az biztos! A vége felé, már vérre menő harcok foltyak néhány sütiért! :) Limara levendulás, citromkrémes linzerjéért pedig az Axa Csoport 2.000.000,-Ft-ot ajánlott fel végül. Igen, jól olvastátok! Azt hiszem, talán megvan minden idők legdrágább sütije! :) És persze a többi licitáló is rendkívül nagyvonalú volt!!! Szívből köszönjük mindenkinek!!!

Nagyon köszönöm az én licitálóimnak is: Dexterovának, Georginának, Aicusnak, a Kreativkidnek, Raindropnak, Antal Panninak, Norikainak, Schtecának, Imolainak, és a kedves győztesnek Snancynak! Akinek ígéretem szerint 3 féle ízben fogom elkészíteni a sütit!

Amennyiben vállalják, hogy ők is kifizetik az alapítvány számlájára a felajánlott összeget, nagy örömmel elvállalom és szívesen megsütöm a sütit Imolainak és Schtecának is! Kérem, amennyiben szeretnék és vállaják a fent leírtakat, írjanak nekem az ildi.mezei@citromail.hu email címre. 

Bár a sütikre már nem lehet licitálni ugyan, de segítségnyújtásra még mindig lesz lehetőség. Egyrészről most is rendelhető lesz a Segítsütis recepfüzet, melybe a mostani 27-es csapat süteményreceptjei kerülnek majd bele. Ezen kívül további 3 meglepetéssel is készülnek a szervezők, melyekről egyenlőre még nem lebbentették le a fátylat, de néhány sort azért már olvasni lehet róla itt.

Nagyon köszönjük még egyszer a felajánlásokat!

Nagymama hókiflije, Segítsüti: elindult a licit

Az idáig lefolyó Segítsütis akciókban, az eddig sütő gasztroblogger kollégák, és a sütikre licitáló támogatók már nagyon sokat segítettek. A tavaszi akció során befolyó összegből - amely több mint 1,9 millió forint volt -, sikerült a Péterfy kórház és a miskolci kórház koraszülött osztályait, sok hasznos holmival támogatni.

Most rajtunk a sor! Új, 27 főből álló csapat állt fel a mostani akcióra és roppant csábító sütikkel próbálja támogatni az idei őszi Segítsütis kört. A legnagyobb megtiszteltetés számomra, hogy ebbe a csoportba engem is beválasztottak, és én is az egyik segítője lehetek ennek a nagyszerű kezdeményezésnek.

A most befolyó összegekből ismét két koraszülött osztály kap támogatást majd, amely ezúttal az I. sz. Gyermekgyógyászati Klinika Budapesten, és a Szegedi Tudományegyetem Gyermekklinikája. Azt hiszem, mindkettőre ráfér a segítség, ezért kérek mindenkit, aki megteheti, licitáljon a neki tetsző süteményre a Segítsüti oldalán és támogassa ezt a remek akciót.

Az általam felajánlott 2,5 kilónyi, hatalmas adag sütemény, egy igazi nagymama féle, omlós és könnyű hókifli. Ennek a süteménynek a titka az egyszerűségében rejlik. És egy nagyon fontos összetevőben, a zsírban. A mai háziasszonyok többsége ugyan többnyire már vajjal/margarinnal süt. De én azt mondom: ez a süti tényleg akkor lesz igazán repülős és könnyű, ha zsírt használunk hozzá, és azt jó sokáig keverjük az élesztővel. Apai Nagymamám is mindig így készítette, utána pedig Anyukám is, majd mi a lányai is, ahogy generációról generációra továbbszállt a recept.

Az alábbi sütire – ami természetesen frissen sütve jut majd el az őt megilletőhöz – csakúgy mint a többi sütire a Segítsüti honlapján lehet licitálni, és a kórháznak legtöbbet felajánló kaphatja majd meg.

Nagymama hókiflije

Hozzávalók (a 2,5 kilóhoz duplázzuk a mennyiségeket):

• 25 dkg zsír
• 2 dkg élesztő
• 50 dkg liszt
• 1 és ½ dl tejföl
• csipet só
• kevés porcukor
• A töltéshez: ízlés szerint sűrűbb lekvár, legjobb a szilva, de használhatunk cukros diót is hozzá
• vaníliás porcukor a hempergetéshez

A zsírban elmorzsoljuk az élesztőt, majd kb. 15 perc alatt alaposan kikeverjük, amihez használhatunk habverőt is, hogy könnyebb dolgunk legyen. Szinte habosra kell keverni! Hozzáadjuk az átszitált lisztet, a csipet sót, a tejfölt, nagyon kevés porcukrot és alaposan összegyúrjuk, dolgozzuk. Hűtőbe tesszük és egy éjszakán át pihenni hagyjuk. Másnap a hűtőből kivesszük és legalább 1 órát, szobahőmérsékleten hagyjuk, majd lisztezett deszkán nagyon vékonyra kinyújtjuk és egy pohárral, vagy fánkszaggatóval kiszaggatjuk. Lekvárral vagy cukrozott dióval megtöltjük, félbehajtjuk, és kifliket formázunk belőle. Kb. 160 fokra előmelegített sütőben, pár perc alatt szép világossárgára sütjük. Még forrón, vaníliás porcukorba hempergetjük. Sokáig elálló, nagyon finom sütemény!

Sütőtökös-csirkés rakott tészta, zsályával

Beköszöntött az ősz végérvényesen. Lassan ellepi a piaci standokat és a boltokat is a sütőtök, ezért íme rögtön egy recept azoknak, akik nem csak simán, magában, megsütve szeretnék enni. Igaz, nekem még tavaszról maradt a mélyhűtőben, ami elő volt párolva kissé, de nyugodtan készíthetjük teljesen frissből, így csak egy kicsit tovább kell párolni. Én csak a végén tettem hozzá. 

És még néhány sütőtökös recept tőlem (hát az már látszik belőle, hogy nagyon szeretem a zsálya-sütőtök párost, leginkább akkor, ha friss zsálya van hozzá):

Zsályás-citromos csirke, sütőtökös galuskával

Narancsos sütőtökleves, csilivel megbolondítva

Sütőtökös tócsni

Sütőtökös-csirkés tarhonya

Csokoládés-sütőtökös pite

Zsályás sütőtökkel töltött pulykamelltekercs, fafülgombás rizottóval

Őszi zöldségleves

Hozzávalók (kiadós adag, szerintem legalább 8 személyre elegendő):

• 500 g kockatészta
• 500 ml tejszín
• 3 tojás
• 1 fej hagyma, felaprítva
• pár levél zsálya (lehet szárított is)
• 40 dkg csirkemell, felkockázva (készülhet pulykából is)
• 50 dkg sütőtök, megtisztítva, felkockázva
• 1 vastagabb szelet füstölt szalonna, kicsire felkockázva
• só, bors, olaj

Egy nagyobb méretű tűzálló tálat kivajazok, majd beszórom zsemlemorzsával. Egy lefedhető edénybe - amibe a hús is, és a tök is elfér majd -, pici olaj hozzáadásával elkezdem pirítani a szalonnát, majd rádobom a hagymát is és megdinsztelem kissé. Rádobom az összeaprított zsálya leveleket, azt is átpirítom, majd hozzáadom a csirkemellkockákat is, és ha kissé kifehéredett már, mehet bele a sütőtök is. Sózom (vigyázzunk a szalonna is sós), borsozom kissé, lefedem és majdnem puhára párolom az egészet (még sütés közben is puhul majd). Közben al dentére kifőzöm a tésztát és leszűröm. Összekeverem a tejszínt a tojással, kissé sózom, borsozom, esetleg még teszek hozzá kevés zsályát, de vigyázzunk vele, mert nagyon aromás fűszer. Összekeverem a tésztát a tökös hússal, majd ráöntöm a tojásos tejszínt, és elegyengetem a sütőformában az egészet. Megszórom a tetejét is kevés zsemlemorzsával, majd 190 fokra előmelegített sütőben kb. 25 percet sütöm (sütőfüggő; kicsit piruljon meg a teteje azért).

Provence: Anchoiade

Egy újabb dél-franciaországi mártogatós recepje tőlem, a Provence.hu oldalon. A roppant egyszerű receptről bővebben itt olvashattok. És nézettek körül még az oldalon, mert most pl. egy újonnan kezdett izgalmas sorozatban, egy dél-franciaországi utazás élménybeszámolójának első napjáról is olvashattok.

Csokikrém, kicsit másképpen

Jó, igazából ez nem is annyira csokikrém, hanem inkább krémes és kakaós bulgur krém, amelyben nincs hozzáadott cukor (sEm adalékanyag), csak amennyi a belekerülő aszalt gyümölcsökben és a 100 %-os almalében, természetesen van cukor. Megint a Főzzünk a gyerekeknek c. könyvemből vadásztam le ezt a receptet, amelyet ebben a könyvben tulajdonképpen afféle kenyérre való kenceként írnak le. Én némileg módosítottam a recepten, mert eredetileg pirított darált mogyoró is kellene bele (tehát mint egy kakaós mogyorókrém, egészségesebb verzióban), de én ezt most kihagytam belőle, helyette inkább még egy kis aszalt gyümölcsöt, vagyis datolyát tettem bele - ez egyébként is jól megy a kakaós, csokis dolgokhoz-, amitől még krémesebb lett az egész.

Csokikrém

Hozzávalók (kb. 25-30 dkg krémhez):

kb. 250 ml almalé

4 dkg bulgur (búzatöret)

5 dkg mazsola

4 dkg datolya, kimagozva, felaprítva (vagy/és őrölt mogyoró)

1-2 púpos teáskanál kakaópor

Az almalében kb. 20-25 perc alatt megfőzzük a bulgurt és az aszalt gyümölcsöket. Ha mogyorót is teszünk hozzá, száraz serpenyőben pirítsuk át kissé, majd a kakaóporral együtt adjuk a bulgurhoz és késes aprítóban, vagy botmixerrel pürésítsük le egy kissé. Ha nagyon sűrűnek találnánk tegyünk hozzá még egy kevés almalevet.

Forró vízzel alaposan kimosott üvegbe töltve, majd kihűlés után hűtőbe téve kb. 5-7 napig tartható el.

Tipp:

Szerintem készíthetjük narancslével is. Jól passzol mind a kakaóhoz, mind a datolyához. De próbáljuk ki a fenti bevezető szövegben említett mogyoróval is. 

Őszibarackkrémes pite

Tegnap olvastam Narancslekvárnál nagyon finom pitékről, és ez eszembe juttatta, hogy múlt héten én is készítettem egy őszibarackkrémeset, csak még nem posztoltam. Úgyhogy itt volt már az ideje, mielőtt még vége lesz a barackszezonnak is. A csokolédés sütőtökös pite mintájára készült, csak a krémbe most tejszín került a mascarpone helyett. Ettől kicsit hígabb a massza a sütés előtt, viszont utána gyönyörűen összeáll a tojástól, és finoman krémes lesz. Kicsit elkapkodtam a dolgokat, mert sietősen és megint hasratészerűen készült ez a pite, ráadásul nem is volt annyi tölteléknek való, és ez a torta kinézetén meg is látszik sajnos. Kicsit lapos lett, a tészta viszont vastagabb, mint kellene, de meg kell hogy mondjam, ez az ízén mit sem rontott. Mindenki szerint, aki kóstolta nagyon finom volt! Ez egyébként egyszerűen orvosolható azzal, ha kevesebb tésztát teszünk a formába és vékonyabbra nyújtjuk.

Hozzávalók a tésztához (27 cm-es pite forma):

• 300 g liszt (nálam vegyesen: 200 g sima, 80 g teljes kiőrlésű rozs, 20 g kukorica)
• 200 g vaj (nálam ebből 40 g zsír, de nem kötelező, csak könnyedebb, omlósabb lesz tőle a tészta)
• 100 g finom szemcséjű cukor (ebből 2 púpos evőkanál házi vaníliás cukor)
• 1 teáskanál reszelt, cukrozott narancshéj
• csipet só

Hozzávalók a töltelékhez (eredetileg):

• 300 g őszibarack hús
• 80-100 g cukor (ebből 2 evőkanál vaníliáscukor)
• 1/2 teáskanál fahéj
• 3 tojássárgája
• 1 egész tojás
• 200 ml tejszín

Másik variáció a töltelékre, hasonlóan a fent említett csokoládés sütőtökös pitéhez:

• 250 g mascarpone
• 400 g őszibarack hús
• 100 g nádcukor
• 1 csapott teáskanál őrölt fahéj
• 2 tojássárgája
• 2 egész tojás

A tészta hozzávalóiból a szokásos módon omlós tésztát készítek, esetleg 1-2 evőkanál jéghideg vizet vagy tejet is adhatunk hozzá, hogy könnyebben összeálljon a tészta. Most mielőtt a hűtőbe tettem volna pihenni, már belenyújtottam a kivajazott formába (kicsit vékonyabbra, mint én :) ), villával kicsit megszurkáltam, majd így ment a hűtőbe kb. 30 percre. Ezután 180 fokra előmelegített sütőben kb. 10 perc alatt elősütöttem.

Amíg sült a tészta a töltelékhez valókat egész egyszerűen csak összeturmixoltam egy botmixerrel, majd ráöntöttem az elősütött tésztalapra, és visszatettem a sütőbe kb. 30 percre.

Az összes tészta nem kell majd ehhez a pitéhez, így a maradékot hűtőbe tettem (az sem baj, ha 1-2 napig ott marad véletlenül), majd mialatt sült a torta, vékonyra nyújtottam, kiszaggattam különböző kiszúró formákkal, egy sütőpapírral bélelt (vagy vajazott-lisztezett) tepsire (kb. 1 tepsi lesz belőle egyébként) pakoltam, majd a 180 fokos meleg sütőben kb. 13 perc alatt megsütöttem. Rácsra szedtem, majd megtöltöttem baracklekvárral. De ehetjük akár simán is.

Fahéjas habcsók, szilvalekváros mascarponekrémmel

 

Egy kis édes nasi erre a szürke, esős péntekre. Igazi őszi színekben és ízekben pompáznak ezek a kis csókok. Falatnyi élvezetek! És most nem azt írom - amit még nem olyan régen írtunk -, hogy még a sütőt sem kell bekapcsolni hozzá, hanem azt, hogy: és még a sütőt is be kell kapcsolni hozzá. Így melegedhetünk is egy kicsit, miközben készül. :)

 

Fahéjas habcsók

(Ugyanúgy készítettem, mint múltkor.)
Hozzávalók:

• 4 nagy tojás fehérje
• 180 g finom szemcséjű cukor (sütőcukor, vagy kristálycukor, késes aprítóban kissé átdolgozva)
• 2 evőkanál igazi vaníliáscukor
• 2 evőkanál kukoricaliszt (helyette esetleg étkezési keményítő)
• 1 púpos teáskanál őrölt fahéj
• 2 teáskanál világosabb borecet
• csipet só

A sütőt előmelegítem 180 fokra. A tojásfehérjét, a sóval elkezdem habbá verni, amikor már van tartása, szép lassan, adagonként elkezdem belekeverni a kétféle cukrot is, és szép fényesre és simára keverem jó pár perc alatt. Majd óvatosan beleforgatom a kukoricalisztet és a fahéjat, ill. az ecetet is. Egy nyomózsákból, (vagy kanál segítségével) kb. 4 cm átmérőjű kis kupacokat csináltam egy sütőpapírral bélelt tepsire (ill. egész pontosan kettőre), majd levettem a sütő hőmérsékletét 150 fokra és betettem mindkét tepsit kb. fél órára süldögélni-szárítkozni (vagy kicsit töb, ez erősen sütő függő, a külseje roppanós kell, hogy legyen, de belül még ragacsos kissé, ill. hűlés közben is sül még valamennyit egyébként). Ezek után a sütőt elzártam, az ajtót kitámasztottam egy fakanállal és kb. egy órát hagytam hűlni, majd megtöltöttem a lenti töltelékkel. 

Szilvás mascarponekrém

Hozzávalók:

• 1 doboz mascarpone (250 g-os)
• ízlés szerint, jó pár evőkanál kicsit fűszeresebb szilvalekvár (nálam most Anyukám féle, nagyon finom házi lekvár, amihez ő fahéjrudat is szokott főzni)

 

A szilvalekvár mennyiségével ízlés szerint szabályozni tudjuk a krém édességét. A mascarponéhoz hozzáadunk pár evőkanál szilvalekvárt, majd habverővel eldolgozva kissé fellazítjuk, és könyebbél tesszük az egészet. 

 

Egyébként ez a krém zseniálisan finom! Komolyan! Még másba is fogom használni, esetleg még tovább lazítva mondjuk egy kis tejszínnel. El tudom képzelni pl. torta töltelékeként is! Akár így "töményen" is! Mondjuk egy máktortába... Nah, ki is próbálom majd! Az ötlet egyébként megint csak úgy jött; volt bontva egy üveg szilvalekvárom (nem, nem az idei, hanem még tavalyi), meg volt mascarpone is, így a fahéjas csókhoz egyértelműen adta magát.

Jaj, de falánk ez a fotós...

Heheh... úgy tűnik neki is ízlett... :)

Blogajánló: provence.hu

Egyik kedves blogger társam Doctor Pepper, a Csak a Puffin ad Neked erőt nevű blog írója, egy remek dolgot ötölt ki. Egy Provence témájú oldal, ahol mindenféle érdekes és szép dologról olvashattok majd. Engem pedig megtisztelt azzal a nagyszerű dologgal, hogy felkért társszerkesztőnek. Legelső bejegyzésem egy tipikus provencei előételről - a fekete vajról -, vagyis a Tapenade-ról szól.

Olvassátok rendszeresen az oldalt, mert nagy szeretettel készül!

Menüötlet a Gasztrotipp oldalán

Ezen a héten, hogy legalább az ételek segítségével egy kicsit melegebb helyre tudjuk képzelni magunkat -, ha már az időjárás ennyire finnyet hány arra, hogy még csak szeptember van -, a Napfényes menümről olvashattok a Gasztrotipp oldalán. Látogassatok el és nézzetek körül, mert remek receptekre bukkanhattok ott is!

Snidlinges tök-krémleves, ropogós baconnel

Ha már ilyen kellemes 12 fokban vagyunk így szeptember elején, akkor igazán itt az ideje, hogy egy melengető leves is jöjjön végre, a jéghideg gyümölcsös frappé után. 

Volt egy kisebb darab főzőtököm itthon, és agyaltam mi is lehetne belőle. Sajnos nem volt viszont kaprom. Még a mélyhűtőben sem, dugiban. Ezért nem az általam nagyon imádott hagyományos kapros tökfözelék készült most belőle, hanem ez az egyéb finomságokkal felturbózott, snidlinggel és baconnel feldobott krémleves. Merthogy egy nagy zacskónyi snidlingem viszont meg volt az egyik kedves nővérem jóvoltából, aki frissen szedte nekünk a kertjéből.

Szerintünk nagyon finom lett! Próbáljátok ki ti is! Ja, és szebb pirítósokat készítsetek hozzá! :)

Hozzávalók:

• 2 fej hagyma, felkarikázva
• 2 cső paprika, felkarikázva
• 45 dkg tökhús (tisztán mérve), felkockázva
• 1 paradicsom, meghámozva, felkockázva
• 1 nagy köteg snidling, felaprítva
• 200 g fözőtejszín
• 2 púpos evőkanál tejföl (el is hagyható)
• só, bors
• olaj, kevés vaj
• A tálaláshoz: szeletelt bacon, zsemle

A hagymát kevés vaj és olaj keverékén, pici sóval megszórva, fedő alatt kissé átpároljuk. Hozzáadjuk a paprikát, majd nem sokkal később a tök húst is a paradicsommal együtt. Borsozzuk kissé, majd felengedjük kb. 1,2 liter vízzel (vagy húslevessel, de akkor külön só nem nagyon kell már bele) és ízlés szerint sózzuk. Fedő alatt puhára párolunk mindent, majd hozzáadjuk a snidlinget (egy részét tegyük félre a tálaláshoz) és a tejszínt, tejfölt is. Alaposan elkeverjük, egyet forralunk rajta, majd botmixerrel simára dolgozzuk az egészet.

A tálaláshoz a bacont vékonyabb csíkokra vágjuk, majd teflonserpenyőben ropogósra sütjük és szűrőkanállal kiszedjük. A fennmaradó zsírban pirítsuk meg kissé az ízlés szerint feldarabolt zsemlét, és tálajuk a levest a baconnel és a snidlinggel megszórva.

És íme még néhány lélekmelengető leves a blogról, ha már így jártunk az időjárást illetően:

Rusztikus kolbászos-újburgonyás gombaleves

Csicseriborsókrémleves

Magyaros rizsleves

Kukorciakrémleves

Olaszos lencseleves

Narancsos sütőtökleves csilivel

Bazsalikomos zöldborsóleves, burgonyával és pistouval

Sajtkrémes sárgarépaleves, pirított szezámmaggal

Fűszeres sárgaborsóleves

Burgonyakrémleves kaporral és ropogós szalonnával

Paradicsomleves, ahogy az olasz nagymamák főzik az unokáiknak

Mumusleves a sütőből (azaz zellerkrémleves)

Brokkolikrémleves sajttal

Zöldséges kukoricagombócleves

A teljesség igénye nélkül, csak néhány. És a végére egy olyan krémleves, mely egy kissé a forralt borra emlékeztet (de nem alkoholos):

Fűszeres krémes leves

Ha még nem fázunk annyira: Gyümölcsös frappé

Tudom, tudom, már nincs túl meleg - sőt, mondhatni inkább hideg van-, hogy ilyen jéghideg, frissítő innivalót igyunk reggelente, vagy akár délután. De én mégis közzéteszem még ezt az ötletet gyorsan, hátha, mert sajnos az aktuálisabb időszakban teljesen kiment a fejemből. Na meg el lehet tenni majd jövőre is akár. És különben is, van aki elég "bátor" még 10-15 fokban is ilyeneket kortyolgatni, mondjuk egy vastag zoknival a lábán, bebújva egy vastag takaró alá... :)

Szóval ehhez sem írok pontos receptet, merthogy nincs is. Ahányan vagyunk, szinte annyiféleképpen szeretjük és isszuk a kávét. Ezt is alakítsuk a saját szánk íze szerint. Az ötletet egyébként ez a roppant finom ital adta. Én szeretem a kávé-gyümölcs párosítást. Szerintem a barackfélékhez, különösen az őszihez nagyszerűen illik, és most bebizonyította, hogy a banánnal is remekül kijön. Szerintem ehhez egy nem túl erősre főzött kávé illik leginkább, hogy ne nyomja el a gyümölcsök ízét, hanem inkább finoman kiegészítse azt.

Ami mindenképpen kell hozzá 1 személyre:

• 1 adag lefőzött kávé, hidegen
• 1 őszibarack (ha lehet inkább fehér húsú) vagy 1 banán (lehet felesben is mindkettő, úgy a banántól még krémesebb lesz majd)
• tejszín
• sűrített tej
• méz

Ha elég erős mixerrel rendelkezünk, akár a jégkockát is hozzáadhatjuk és úgy turmixoljuk össze az egészet.