Diós és mákos bejgli, ahogyan anyukám készíti

Utolsó pillanatban még a mi bejgli receptünket is hozom. Ha már idén nem is, de jövőre még jól jöhet. Igen, mi így szeretjük, ahogy a fotón is látható, igen vékony tésztával és jó sok töltelékkel. Imádni való így!  Puha tészta, telve zamatos töltelékkel minden szelet. Érezni a diót a mákot, nem csak a tésztát, mellette pedig a belekerülő finomságokat is, úgy mint a reszelt citrom- és narancshéjat, mazsolát, fahéjat. Anyukám nagyüzemben készíti így karácsony előtt a süteményeket, köztük a bejglit is. Dupla adag készül mindig, mert ilyenkor mind a 3 lányának és a családjának elosztogatja. Ill. nyilván nekik is marad, és valamikor még a szomszédok is kapnak belőle. :) 

Hozzávalók (8 nem túl nagy rúd, vékony tésztás bejglihez):

• 1 kg liszt
• 25 dkg puha vaj (egy része lehet zsír is, de abból arányaiban elég kevesebb is)
• 1 dl tej
• 4 dkg élesztő
• csipet só
• 2 tojás sárgája
• 1 citrom reszelt héja
• 10 dkg + 1 teáskanál cukor (az élesztő felfuttatásához)
• tejföl
• tojás a kenéshez 

Töltelék:  A fenti tésztamennyiséghez kb. 1/2-1/2 kg mákos és diós tölteléket szokott készíteni, és így lesz 4-4 rúd belőle. Így lesz sok töltelék és kevés tészta. :) 

A töltelékben benne van a darált mák és a darált dió, ehhez pedig egy cukorszirupot készít összesen 25 dkg cukorból és kevés vízből (kb. 1), ezt osztja el azután a kétféle töltelékben. Ehhez ad még 1 hámozott, reszelt almát, reszelt citrom- és narancshéjat, ill. fahéjat és mazsolát, valamint kevés kekszmorzsát, ami a felesleges nedvességet felszívja. A töltelék ne legyen túl nedves, inkább morzsálódós, mert ha túl nedves lesz, könnyen kirepedhet a tészta. Ezért is kell csak kevés víz a cukorsziruphoz.

A tészta elkészítése :
A tejet langyosítsuk meg, adjunk hozzá 1 teáskanál cukrot, morzsoljuk bele az élesztőt, pici lisztet is szórjunk bele, keverjük össze, majd futtassuk fel. A lisztet szitáljuk át, adjuk hozzá a cukrot, a citrom reszelt héját, dolgozzuk össze a felfuttatott élesztővel, a tojások sárgájával, majd a vajjal és annyi tejföllel, amennyivel kelt tészta keménységű tésztát kapunk. Az így elkészített tésztát pihentessük 1-2 órát a hűtőben. Osszuk 8 cipóra, egyenként nyújtsuk ki téglalap alakúra, kenjük meg a töltelékkel, a két rövidebb végét hajtsuk kicsit be, majd csavarjuk fel és helyezzük őket az előkészített sütőpapírral bélelt tepsire. Hagyjunk köztük kb. 2 ujjnyi helyet, majd kenjük meg tojássárgájával és egy kis ideig hagyjuk száradni. Kenjük meg újból, de most már a kissé elhabart tojásfehérjével és tegyük kicsit hűvösebb helyre amíg ez a réteg is kicsit megszárad. Közben a sütőt melegítsük elő 180 fokra (légkeverésen is lehet sütni 160 fokon). Tepsinként süssük  kb. 25-30 percig, amíg szép aranybarnák/aranysárgák lesznek.
Hústűvel egy picit meg is lehet szurkálni a rudakat, így elvileg még kevesebb az esély a kirepedésre, de Anyukám nem szokta, mégsem szokott neki kirepedni (szerencsére). :)

És egyúttal szeretnék Mindenkinek szeretetteljes ünnepeket kívánni!

Könyvajánló: Michel Roux Tésztavarázs

Nem olyan régen kaptam egy levelet a T.bálint Kiadótól, hogy ha szeretném, elküldik nekem Michel Roux Tésztavarázs c. könyvét. Cserébe azt kérik, hogy írjak róla. Azt hiszem, igen nehéz helyzetben lettem volna, ha ez a könyv nem jó. De ez a könyv nagyon-nagyon jó!!!

Michel Roux - a könyv írója -, három Michelin csillaggal rendelkezik, már 23 éve. De, ha ez nem lenne elég, ott van több mint 30 évnyi tapasztalat, és több díj is a tarsolyában. Úgy gondolom, ilyen háttérrel és tapasztalatokkal, csak jó ételeket lehet alkotni. Mi pedig hálásak lehetünk, hogy ezt meg is osztja velünk.

A szakácskönyv többféle tészta alapreceptjét tartalmazza, mint pl. páte brissée, flantészta, leveles tészta, briós, filotészta, pizzatészta stb. stb. Mindegyik nagyon részletes és pontos útmutatóval, fázisképekkel illusztrálva. De az alaprecepteken felül rengeteg ötlet, recept is van a felhasználáshoz. Ezek önmagukban is nagyon jók, így kezdő háziasszonyoknak is nagyon ajánlom. De egy magam fajta, konyhában alkotni szerető embernek is rendkívül inspiráló. Az első pár oldalon található linzertészták kapásból megfogtak (páte brisée, páte á foncer), így ezek kerültek először tesztelésre.

Elsőként a flantésztát próbáltam ki. A elősütött tésztaalapba főtt burgonya és serpenyőben, olívaolajon kissé lepirított, haragos zöld kelkáposzta levelek kerültek, melyeket nyakon öntöttem egy kis tojásos, sózott, borsozott tejszínnel, majd készre sütöttem. A tejszínben el nem süllyedő kelkáposzta levelek nagyon finom ropogósra sültek, a krumpli pedig finom krémes lett a tejszíntől. Még egy kis kockára vágott, húsos füstölt szalonna is jó lett volna hozzá, de az most épp nem volt kéznél. Íme, ő így néz ki.

Készült egy másik is, szintén sós töltelékkel (kép nélkül). Ott az elősütött mini tortaalapokba kockára vágott gorgonzola sajt került, majd erre öntöttem rá zúzott fokhagymával, sóval, borssal, tojással elkevert tejfölt, és így sütöttem meg. Isteni finom egy kis olívaolajjal, kevés balzsamecettel, sóval, borssal ízesített paradicsomsalátával.

A másik pite egy édes változat volt (csak hogy ilyen is legyen), bár nem az édes tortákhoz használatos páte sucrée-t használtam, hanem a páte brissée-t. Itt, a szintén elősütött tésztaalapba, egy darált dióból, kevés tejszínből és cukorból, csipet fahéjból, vajból és tojásból álló krém került, amit kiraktam vékonyra szeletelt almával, megszórtam kevés cukorral a tetejét, cukrozott narancshéjkupacokat tettem még rá, majd így sütöttem. Nagyon jól sikerült ő is!

Itt a megmaradt tésztát kinyújtottam, majd megkentem tojással, megszórtam fahéjas nádcukorral, így sütöttem. Finom keksz lett belőle a reggeli kávém mellé. (Ez is fotó nélkül)

Összességében úgy vélem, ez a könyv mindenkinek nagyon hasznos lehet. Annak is, aki még csak barátkozik a konyhai rejtelmekkel (na nem eszik olyan forrón a kását, nem kell attól félni) és annak is, aki tökéletesíteni szeretné a tudását, és inspirálódni szeretne egy kicsit. Én csak ajánlani tudom mindenkinek.

Egy könnyed nyári ebéd vagy vacsora: Pestós-cukkinis-paprikás lepény és őszibarackos-sárgadinnyés turmix bodzás mézzel

Azért sem hívom pizzának! Végül is az is lehetne akár, habár nem klasszikus paradicsomos alappal készült, de végül is lehetne az. De neeem, inkább nem, nehogy megsértsek bárkit is... :)

Szóval kenyeret készültem sütni, a tészta egy részéből pedig ilyen lepényt készítettem. Jó kis ropogós tészta lett (legalábbis a széle). A liszt egy része teljes kiőrlésű tönkölybúzaliszt volt most, amit én nagyon szeretek! Némely tésztát nagyon jó ropogóssá tesz. Én legalábbis ezt vettem észre. Csak ne lenne ilyen nagyon drága! A kenyértésztához én most ezt a gyors receptet használtam, bár én sokkal tovább kelesztettem most. Beírom ide is a receptet, hogy egyszerűbb legyen. Ezekből a mennyiségekből 1 közepes kenyerem és egy közepes tepsi, vagy kb. 2 közepes kör lepény lesz. A lepényre tett hozzávalók ízvilága remek volt, ezért is írok róla.

Hozzávalók (1 kenyér és 1 közepes tepsi lepény):

• 3 bögre sima liszt és rétesliszt vegyesen (én egy evőkanál sikért is tettem hozzá, vagy lehet kenyérliszt teljes egészében)
• 2 és 1/2 - 3 bögre teljeskiőrlésű tönkölybúzaliszt
• 1 csapott evőkanál szárított élesztő
• 1 csapott evőkanál cukor
• 1 bővebb evőkanál só
• 1 evőkanál ecet
• 2 evőkanál olívaolaj
• kb. 3 bögre langyos víz (a liszttől is függ, pontosan mennyi kell, most nem kell, hogy annyira lágy legyen a tészta, mint az eredeti recepnél, lehet kicsit keményebb is)

A feltéthez:

• kb. 3 bő evőkanál petrezselyem pesto (nálam maradék)
• 1 kisebb cukkini
• 2 marék zöld olajbogyó, sós levét mossuk le
• 1 nagyobb színes paprika (nem kell kaliforniai, csak vastagabb húsú legyen)
• kb. 5-6 szem lucullus paradicsom
• reszelt mozzarella (nem a lében árult)
• kevés oregánó, frissen őrölt bors és só

A langyos vízhez hozzákeverem a cukrot és az élesztőt, pár percig állni hagyom, majd hozzáadom az ecetet is és megvárom míg kissé habos lesz. Hozzáadom a sót, az olívaolajat és villával belekeverem az átszitált liszteket. Letakarom, jó meleg helyre teszem, és a duplájára kelesztem. A tésztát kettéosztom, az egyik legyen picit nagyobb. A kisebb darabot vékonyra húzgálom a két kezemmel, majd belenyomkodom egy kevés olívaolajjal kikent közepes méretű tepsibe. Félreteszem és pihentetem még kb. 20-30 percet. Közben a sütőt előmelegítem 220-230 fokra. A paradicsomokat megmosom, zöldjét kivágom, majd hosszában felkarikázom. A cukkinit szintén megmosom, végeit levágom, majd szintén vékonyan felkarikázom (vagy hosszában is vághatjuk). A tésztát egyenletesen megkenjük a petrezselyem pestóval, kirakjuk a paradicsomszeletekkel, kicsit sózzuk borsozzuk, majd betesszük kb. 10 percre a sütőbe elősütni. Majd rárakjuk a többi hozzávalót is, a paprikát, a cukkinit, az olajbogyót, ezt is icipicit megsózzuk,  oregánóval megszórjuk (még jobb, ha van friss), elosztjuk rajta a reszelt mozzarellát, visszatesszük a sütőbe és készre sütjük. Olvadjon meg rajta a sajt, de az alját is figyeljük, hogy megsült-e. 

Ez a lenti szintén egy kelt tésztás lepény. Még tavasszal készítettem, de csak most találtam meg a fotót. Jobb későn, mint soha! Ez is nagyon finom volt! Tejfölös alap, erre bacon kockák és póráhagyma. Azt hiszem... De lehet, hogy sült császárszalonna/hús kockák voltak. :)

És egy rém egyszerű, frissítő turmix a lepény mellé. Vvagy nem mellé, hanem csak úgy magában. Néhány egyszerű hozzávaló, de remek lesz, ezt garantálom! Mennyiséget nem írok, csak ötletadó az ízpárosításban.

Hozzávalók:

• sárgadinnye (bármilyen fajta, ehhez a kevésbé intenzív ízű dinnyék is megfelelőek)
• őszibarack
• bodzás méz (vagy bodzaszörp és méz)
• joghurt és kevés tejföl

A fenti hozzávalókat összeturmixoljuk, majd jéghidegen tálaljuk. Salátaként is nagyszerű lehet: a gyümölcsöket kockázzuk fel, locsoljuk meg sűrűbb joghurttal, majd csurgassunk rá bodzás mézet (vagy a mézhez keverjünk bodzaszörpöt).

Mákos-sárgabarackos kelt lepény

Ajjaaaaj, elég keveset járok mostanában a blog felé. Úgyhogy azért is elnézést kérek, ha kissé lassabban reagálom le a dolgokat. Bár azt is elmondhatom, hogy ezekben a jó meleg időkben, a konyhában is kicsit kevesebb időt töltök. De tegnap elvetemült voltam, gyümölcslevest is főztem. Klasszikus meggy, kis cseresznyével, sárgabarackkal, fahéjjal, szegfűszeggel, vaníliával és citrommal. Utána pedig még elvetemültebb voltam... Főztem ki gnocchit (bóóóóóti, igen az :) ), készítettem hozzá egy fokhagymával, szerecsendióval és borssal ízesített, tejszínnel és füstölt sajtkrémmel gazdagított spenótmártást. Ezzel nyakon öntöttem a kifőtt gnocchit, tűzálló tálba tettem, reszeltem jó sok mozarella sajtot a tetejére, meg némi parmezánt is, majd forrró sütőbe dugtam, és aranysárgára sütöttem. De amihez még nagyobb elvetemültség kellett, az az, hogy délután újra bekapcsolatam a sütőt. Ugyanis valamelyik nap, apukám a kezembe nyomott 2 zacskó mákot, hogy készíts belőle valamit te lányom, mert anyád most nem használja (f)el. Tegnap előtt pedig Keresztanyukámékhoz mentünk el, hogy megkopasszuk a barackfáját. Gondoltam egyet, és a mák-sárgabarack kettőséből megszületett ez a süti. És mert, hogy volt itthon egy nagy vödör, finom krémes tejfölöm is, az is került a tetejére, ilyen formában. Nagyon finom lett (most nem azééé mondom, hogy itt dicsérjem magam... :))! Még más gyümölccsel is ki fogom majd próbálni, pl. szilvával, vagy ringlóval. És ne legyünk restek, jó sokáig keleszteni a tésztát (az ilyen idő, amúgy is nagyon kedvező a kelt tésztáknak). Egyrészről, mert jó vajas (ne sajnáljuk a vajat!! se belőle), másrészt pedig azért, mert teljes kiőrlésű liszt is van benne, és ezeknek jóval több idő szükségeltetik, sokkal nehezebben, lassabban kelnek meg.

Hozzávalók:

A kelt tésztához:

• 250 g rétesliszt (pluszban még a dagasztáshoz)
• 200 g teljes kiőrlésű tönkölybúzaliszt
• 1,5 dl tej
• 1,5 teáskanál szárított élesztő
• csipet só
• kevés kikapart vaníliamag
• kb. 100 g nádcukor
• 3 tojás sárgája
• 100 g nagyon puha vaj
• reszelt citromhéj

A tetejére:

• 3 tojásfehérje
• csipet só
• 1-2 teáskanál frissen facsart citromlé
• 3 tojás sárgája
• 3 evőkanál nádcukor
• 1 evőkanál vaníliás cukor
• 8 evőkanál darált mák
• 5 dl sűrű, zsírosabb tejföl (nálam vödrösből)
• pár szem sárgabarack (kimagozva, gerezdekre vágva)

A kelt tészta elkészítése:

A tejet meglangyosítjuk, hozzáadunk 1 teáskanál cukrot, az élesztőt, pici lisztet, elkeverjük, majd felfuttatjuk. Közben a liszteket átszitáljuk (a teljes kiőrlésűt is, a fennmaradt korpát is tegyük a végén hozzá), elkeverjük a sóval, a cukorral, a citromhéjjal, majd a közepébe készítünk egy mélyedést, és elkezdjük belekeverni a felfuttatott élesztőt, utána pedig hozzáadjuk a tojássárgájákat, legvégén pedig a jó puha vajat is alaposan hozzádolgozzuk. Pár percig kézzel vagy géppel dagasztjuk. Letakarva legalább 2-3 órán át kelesztjük. Ha jól megkelt, kiütögetjük belőle a levegőt, majd egy kivajazott tepsibe  (35x28 cm-es, magasabb falú) nyomkodjuk kézzel, úgy hogy legyen egy kis pereme is, és letakarva újabb fél-1 órát kelesztjük (a peremet ezután is elkészíthetjük neki). Majd 180 fokra előmelegített sütőbe tolva kb. 10 percig elősütjük, és közben elkészítjük a mákos krémet a tetejére.

Ehhez a tojások fehérjét csipet sóval, kemény habbá verjük. A sárgáját is alaposan kikeverjük a cukorral és a citromlével, majd hozzákeverjük a darált mákot és a tejfölt is, végül beleforgatjuk a fehérjehabot, egyenletesen elsimítjuk az elősütött tésztán, kirakjuk a tetejét a barackgerezdekkel, visszatoljuk a sütőbe és újabb, kb. 35 perc alatt készre sütjük. Tálalás előtt hidegre hűtjük.

Megjegyzés (07.15.-én): a mákos részbe ízlés szerint mehet egy picivel több cukor (nekünk pont jó volt így, de apukám kicsit édesített volna még rajta), ill. fahéjas cukorral még megszórhatjuk sütés előtt a barackokat, hogy még ízesebb legyen.

 

  És persze a fotózgatást Keresztanyunál sem lehetett kihagyni... :))) Előszedtünk egy pár régiséget és nővéremmel kattintgattunk egy párat. Pl. ezt az üveget, mert gyönyörű kék színe van.

A kép címe pedig lehetne az, hogy: Anno a hőségben... :)

Sonkás csónakok

Pénteken szülinapokat, névnapokat és nagyobbik keresztfiam ballagását ünnepeltük. Ez alkalomból összegyűltünk jó páran a nővéreméknél. Összedolgoztunk, és mindenki készített valamit; sütit, salátát, sülteket, sós rágcsát, tortát... stb. stb. Ez volt az egyik, amit én vittem. Tele volt az agyam mindennel, mini pizza, sonkás kifli, petrezselymes-túrós pogácsa... Végül ez lett belőle. A tészta nekem jó sokáig kelt, tuti nem egy órát, hanem legalább vagy hármat. Ez a jó zsíros/vajas tésztáknak egyébként sem árt, mert azok nehezebben és lassabban kelnek meg.

Hozzávalók:

• 300 g búzacsírás liszt (1 evőkanál sikérrel keverve)
• 200 g rétesliszt
• 1 evőkanál só (vagy ízlés szerint)
• 200 ml tej
• 1 kocka (43 g-os) friss élesztő (vagy 1 zacskó szárított)
• 1 teáskanál cukor
• 2 tojás
• 100 g liba vagy kacsazsír nagyon puhán, szinte olvadtan

A tetejére:

• 300 g sonka
• 2 közepes, nem túl lédús paradicsom
• 1 nagy csokor petrezselyem
• 2-3 gerezd fokhagyma
• picike só (csak kevés, hiszen a sonka is sós)
• frissen őrölt bors
• 1-2 tojás (hogy összetartsa, de ne legyen folyós)
• 100 g mozarella (pizza) nagylyukú reszelőn lereszelve (vagy ízlés szerint bármilyen jól olvadós sajt)

A tejet kézmelegre melegítem, hozzáadom a cukrot, majd belemorzsolom az élesztőt is, és felfuttatom. A liszteket átszitálom, összekeverem a sóval, a közepébe mélyedést készítek, beleöntöm a felfuttatott élesztőt, majd egy villával elkezdem hozzákeverni a lisztet, és szép lassan beledolgozom a tojásokat is. Ha már villával nem megy, kézzel dagasztom tovább (vagy géppel). Utolsó mozzanatként beledolgozom a zsiradékot is, majd 5-10 percig dagasztgatom még. Letakarom, majd meleg helyen jó sokáig kelesztem. Min. 1 óra, de az sem baj, ha legalább 2 óra lesz.

Közben a sonkát késes aprítóban (vagy kézzel) összedolgozom apróra, hozzákeverem a felaprított petrezselymet, az összezúzott fokhagymát, és a feldarabolt paradicsomot. Belekeverem a tojást, picit sózom még, ill. borsozom is. A sajtot is hozzákeverhetjük, ahogy én is tettem, de ezt a akár a tetejére is szórhatjuk majd a végén, még sütés előtt persze.

A megkelt tésztából kinyomkodom a levegőt. Kis gombócokat veszek belőle, hosszúkás kis lapos lepényeket formázok belőle, majd 1-1 kanál tölteléket teszek rá, és a két végét, ujjaimmal összecsípve kissé, összenyomom-csavarom, hogy csónakra emlékeztető formát kapjak belőle. Sütőpapírral bélelt tepsire pakolom (2 tepsi lesz), hagyom még 15-30 percet kelni, majd 190-200 fokra előmelegített sütőben, tepsinként kb. 20-25 perc alatt megsütöm (sütőfüggő!). 

Valahol félúton: Padlizsános-burgonyás lecsó olajbogyóval

Megint csak amolyan, na nézzük milyen zöldségek vannak itthon, mit lehetne belőle összerittyenteni... Valahol félúton a Caponata, a Peperonata és a Ratatouille között. Igazán egyik sem, de valahol mégis hasonlít mindegyikre egy kicsit. Nem igazi Caponata, azaz az olaszok paradicsomos padlizsán raguja, mert hogy nincs benne pl. kapribogyó, sem zeller, de még olajos magféle sem. Nem is olasz lecsó, azaz Peperonata, mert annál azért egy kicsit több került most bele, pl. burgonya is. De még csak nem is Rataouille, azaz francia lecsó, merthogy nincs benne cukkini sem. Szóval amolyan találd fel magad egyveleg. Viszont a végeredmény nagyon-nagyon finom lett! Érdemes kipróbálni! Ehetjük frissen sült húsok köreteként, vagy akár egy kis polentával (puliszkával) tálalva. Hidegen tehetjük akár pirítósra is, vacsora vagy előétel gyanánt. De nagyon finom önmagában is, főételként, frissen sült, ropogós héjú kenyérrel tunkolva és egy finom balatonmelléki rozé borral leöblítve. Ahogyan most mi is (t)ettük!

Hozzávalók (attól függően, hogy előételként, köretként, vagy csak magában főételként esszük, legalább 4-8 személyre elegendő mennyiség lesz belőle):

• 2 nagyobb fej hagyma, vékony félkarikára vágva
• 4 gerezd fokhagyma, összenyomva
• kb. 1/2 kg burgonya, megtisztítva, kisebb kockákra vágva
• 2 kisebb padlizsán, felkockázva (egyiket lehámoztam, másikat nem)
• kb. 1 kg paradicsom, felkockázva (én nem hámoztam meg)
• kb. 5 nagy színes paprika, felkarikázva (lehet kaliforniai is, de jó az egyszerű színes tv paprika is)
• 2 fél marék fekete olajbogyó, megmosva, kissé összenyomva
• kevéske cukor
• 1-2 evőkanál világos borecet
• olívaolaj
• szárított rozmaring, kakukkfű, bazsalikom
• tengeri só, frissen őrölt bors
• 1 csokor friss petrezselyem, összeaprítva

A hagymát kevés olívaolajon elkezdem pirítani, hozzáadom a burgonyát, a fokhagyma felét, majd lefedem és pár percig előpárolom. Utána mehet hozzá a többi hozzávaló is - mindent pár percig pirítva - a következő sorrendben: paprika, padlizsán, paradicsom, legvégül az olajbogyó. Közben ízesítsük a maradék fokhagymával, sózzuk, borsozzuk, ízesítsük a zöldfűszerekkel, cukrozzuk kicsit és adjunk hozzá kevés borecetet is. Ha szükséges kevés olívaolaj is mehet még bele, majd fedjük le és pároljuk össze az egészet, amíg megpuhul a burgonya. Friss petrezselyemmel megszórva tálaljuk.

A hozzá tálalt kenyér, egy egyszerű fehér kenyér volt most. Az érdekesség csak annyi volt benne, hogy a dagasztáshoz krumpli főzővizet használtam. És miután a főző vízbe én hagymát is szoktam aprítani (akkor, amikor burgonyapürét készítek), egy kissé hagymás beütése is lett a kenyérnek, ami roppant finommá tette, és nagyon jól illet a fenti ételhez.

Hozzávalók (2 kisebb kenyérkéhez):

• 250 g sima liszt (1 evőkanál sikérrel keverve)
• 250 g rétesliszt
• 300-350 ml langyos krumpli főzővíz
• 1 evőkanál só
• 1 teáskanál cukor
• 1 evőkanál olívaolaj
• 1 tasak (7 g) szárított élesztő

A liszteket átszitálom, összekeverem a sóval. A vízbe belekeverem a cukrot, olajat és az élesztőt, majd egy villával hozzákeverem a liszthez. Ha már villával nem tudom keverni, kézzel dagasztgatom úgy 5-10 percig, majd letakarom és legalább 3 órát kelesztem. Kiütögetem belőle a levegőt, két hosszúkás kenyérkét formázok belőle, a tetejét bevagdosom, majd letakarom és újabb 1 órát kelesztem. A sütőt előmelegítem 220-230 fokra. Ha már forró, kevés vizet locsolok az aljába (hogy kellőképpen gőzös legyen), majd beteszem a kenyérkéket és addig sütöm, míg szép színt kapnak, és az alját megkopogtatva kongó hangot hallunk.

Szilvás kelt lepény és egy díj

Itt a nagy Segítsütizésben egy kis segítség otthonra azoknak, akik a szilvájukhoz keresnek valami sütireceptet. Nálam még a múlt héten készült, de gyorsan közzéteszem, nehogy úgy járjak, mint sok mindennel, hogy lassan véget ér majd a szezonja. Nagyon finom, és nagyon gyorsan elfogyott! Tulajdonképpen a múltkori sárgabarackos sütemény tésztáját alakítottam át egy kissé, azaz tettem több liszttel kicsit "keményebbé", ill. "kalácsosabbá", és tettem még hozzá egy kis cukrot, és korpát is. Majd a tetejére került a lédús szilva, aminek a leve sütés közben ráfolyt a tésztára... Hmmm... Tényleg nagyon fincsi volt!

Hozzávalók:

• 300 g búzacsírás liszt és rétesliszt fele-fele arányban (én tettem hozzá még kb. 3 evőkanál búzakorpát is, de ez nem kötelező, csak értékesebb lesz tőle a tészta)
• 100 g nádcukor
• 1-2 evőkanál igazi vaníliás cukor (vagy 1 csomag Bourbon)
• 2 teáskanál reszelt narancs, vagy citromhéj
• csipet só, na meg szeretet
• 150 ml langyos tej
• 1/2 kocka friss (vagy fél csomag szárított) élesztő
• 50 g olvasztott vaj
• 1 tojás (használhatunk 2 tojás sárgáját is helyette, az még jobb, a fehérjéből meg készülhet habcsók)

A tetejére:

• kb. 550-600 g kimagozott, gerezdekre vágott szilva
• néhány evőkanál nád vagy barnacukor
• őrölt fahéj
• kevés olvasztott vaj és picike tej

A langyos tejhez hozzáadok 1 teáskanálnyi cukrot, belemorzsolom az élesztőt, elkeverem, megszórom pici liszttel a tetejét, majd kb. 10 perc alatt felfuttatom. Közben a liszteket átszitálom, elkeverem a sóval, a cukorral, a reszelt narancshéjjal. A közepébe mélyedést készítek, majd egy villával folyamatosan keverve (ha nincs dagasztókarja a gépünknek), elkezdem hozzáadni a felfuttatott élesztőt és a tojást. Ha már nem tudom villával keverni, elkezdem kézzel gyúrni. Ha már majdnem összeállt a tészta, hozzáadom az olvasztott vajat is, és kb. 5-10 perc alatt összedagasztom az egészet. Cipót formázok belőle, letakarom, és meleg helyen 50-60 perc alatt a duplájára kelesztem. Ha megkelt, kiütögetem belőle a levegőt, átgyúrom, majd kb. 1 centi vastag lepényt  formázok belőle. Vékonyan kiolajozott tepsibe teszem, kirakom a tetejét a szilvákkal, belenyomkodom egy kissé, majd egy megolajozott alufóliával letakarva, kb. 15-20 percet pihentetem. Utána megkenem a szabadon marad tésztarészeket a vajas-tejes keverékkel, megszórom őrölt fahéjjal és cukorral az egészet, majd 190 fokra előmelegített sütőbe tolom és kb. 30-35 perc alatt aranybarnára sütöm.

Langyosan, vagy hidegen, vajjal megkenve, vagy anélkül, egy pohár hideg, vagy langyos, mézes tejjel, kávéval nagyon finom.

És eszembe jutott még, hogy egyszer láttam valahol a tv-ben, hogy hasonló kelt tésztára készítenek egy sűrűbb tejbegrízt, amit tojás sárgájával kevernek el, majd ennek a tetejét rakják ki a szilvával, és erre még egy réteg tojássárgájával elkevert tejföl jön... Na legközelebb azt hiszem így is kipróbálom! Kár, hogy nem jutott eszembe előbb...

És nem utolsó sorban egy nagyon nagy és hálás köszönet, mert díjat kaptam Diától és Mézigörl-től! Nagyon kedvesek vagytok, hogy gondoltatok rám! És a feltételek, aminek meg kell felelni: hát valójában ezt a díjat én már megkaptam egyszer Adritól, és akkor én eleget tettem a feltételeknek (néhánynak :) ), ezért most csak (nem meg akarom úszni, hogy újabb dolgokat áruljak el magamról... :D ) itt belinkelem, ha nem gond. Ja és cseppet sem mellékesen nézzetek körül a lányoknál, mert nagyon csábító dolgokat találni az ő konyhájukban is! :)

Köszönöm mégegyszer!

Vaníliás-sárgabarackos sütemény, a marcipán illatával

Huhhh... Nyeljünk egyet, aztán folytassuk... Ismét még egy nyaralás előtti sütemény. Ahogy elnézem az utóbbi időben szinte csak édességeket posztoltam, pedig mást is eszünk. Szintén egy régi Burda receptes újságból származik az eredeti recept, amit én kiegészítettem megint egy kicsit. Egész pontosan a tésztájához búzacsírás lisztet és réteslisztet használtam, ill. a tetejére kerülő tejszínes-tojásos "öntetbe" én némi mandulaaromát is tettem, ami remekül passzolt a sárgabarackhoz. És az egész nagyon jó... lehetett volna (jóóó, így is jó volt, csak az állagával volt némi probléma), ha nem rontom el... :) A recept abszolút jó, csak én voltam figyelmetlen, és rossz méretű formában készítettem el. Ennek az lett az eredménye, hogy a tejszínes öntet, aminek a sárgabarackkal kirakott tészta tetejére kellet volna kerülnie, és ott lágyan remegőssé megsülnie, szépen lassan befolyt a tészta alá. Persze így már nem egészen úgy nézett ki a süti, ahogy kellet volna... Legközelebb már jó formában fogom elkészíteni, és azt hiszem ki fogok próbálni egy olyan változatot is, aminél a tésztát őszibarackkal rakom ki, és erre kerül a tejszínes öntet, amit instant kávéval ízesítek majd.

Hozzávalók ( az eredeti recept szerint 26 cm-es formához) :

• 250 g liszt (búzacsírás és rétesliszt fele-fele arányban) + a dagasztáshoz egy kevés, ha szükséges és túl lágy lenne a tészta
• 60 g cukor
• 1 csomag (vagy 1-2 evőkanál igazi) vaníliás cukor
• 2 teáskanál reszelt citromhéj
• csipet só
• 150 ml langyos tej
• 1/2 kocka friss (vagy fél csomag szárított) élesztő
• 50 g olvasztott vaj
• 1 tojás

A tetejére:

• kb. 500-600 g sárgabarack

Az öntethez:

• 300 ml tejszín
• 3 csomag vaníliáscukor (vagy ízlés szerint igazi)
• 40 g cukor
• 3 tojás
• 3 evőkanál vaníliás pudingpor
• ízlés szerint (színtelen) keserűmandula aroma

A tálaláshoz:

• tejszín (nálam most krémes túró volt, mert elfogyott a tejszín)
• ízlés szerint őrölt fahéj
• ízlés szerint porcukor (el is maradhat)
• az oldalára ízlés szerint tehetünk száraz serpenyőben kissé átpirított, szeletelt mandulát is

A tejhez adjunk hozzá kevés cukrot, morzsoljuk el benne az élesztőt, majd futtassuk fel. Közben a liszteket szitáljuk át, adjuk hozzá a sót, a cukrot, a citromhéjat, a tojást, majd kezdjük el összekeverni (robotgép dagasztóspirál, vagy egész egyszerűen fakanál és kézi erő) a felfuttatott élesztővel, fokozatosan hozzáadva a folyékony zsiradékot is. Kb. 5 percig dagasszuk így, majd letakarva kb. 30-40 percet hagyjuk kelni.

Az öntethez a tejszínt keverjük össze a kétféle cukorral, majd adjuk hozzá a három tojást, a pudingport és ízlés szerint a mandulaaromát (egészen kevés is elég, hogy ne legyen tolakodó az íze).

A sárgabarackot készítsük elő. Ha jó érett viszonylag könnyen lejön a héja, ha nem, mártsuk pár másodpercre forrásban lévő vízbe, majd azonnal hűtsük le és szedjük le a héját, vágjuk félbe, majd magozzuk ki.  

A tésztából ütögessük ki a levegőt, majd még egyszer gyúrjuk át. Béleljük ki a kapcsos tortaformát sütőpapírral, majd lisztes kézzel (vagy inkább kanállal) egyengessük el benne a tésztát úgy, hogy az oldalához is jusson elég. Esetleg egy kis pereme is legyen, hogy ne folyjon le az öntet. A tészta tetejét rakjuk ki a domború felükkel felfelé fordított barackokkal, majd hagyjuk újabb 10 percet kelni. Közben melegítsük elő a sütőt 180 fokra, majd a tészta tetejére öntsük rá az öntetet és süssük kb. 45-50 percig (sütőfüggő!). Hagyjuk kissé hűlni, majd a formából kivéve rácsra téve hagyjuk teljesen kihűlni. Tálalás előtt hintsük meg porcukorral, majd a fahéjjal és porcukorral ízesített, habbá vert tejszínnel tálaljuk (nálam krémes túró volt, úgyhogy a habbá verés elmaradt).  

Petrezselymes lepény

Szombaton bográcsos babgulyáspartira voltunk hivatalosak a Nővéremékhez. Sógorkám, innen is üzenem, hogy nagggggyon-naggggyon finom volt! Még úgy is, hogy a három kis kanál só helyett, 3 nagy bográcskeverő fakanállal került bele... De semmi gond, mert ugye amikor levetted a láncról a bográcsot gondolom a sör és a meleg hatására -, már nem volt olyan fix a kezed, ezért vagy fél liter lé a tűzben landolt, és az pont jót tett neki, hogy ezután még fel kellett még engedni egy kis vízzel, hogy meglegyen a mennyiség. 

Valamit szerettem volna vinni a vendégségbe, ezért reggel mikor felkeltem, úgy gondoltam, megpróbálom a legnagyobb őrültséget, amit ekkora melegben elkövethet az ember lánya. Beálltam a konyhába és nekiálltam sütögetni. A fenti lepényt sütöttem, ill. egy kókuszos-ribizlis muffint (ennek a receptje kicsit később majd, de jön). Én akkor ugyan még a legnagyobb melegben álltam neki dagasztgatni és a sütőt üzemeltetni 220 fokon, ami felért egy finn szaunában való résztvétellel. (Szóval a méregtelenítés megvolt.) De most, hogy lehűlt (vagy legalábbis lassanként kicsit "hűlöget") az idő, talán több mindenkinek lesz kedve kipróbálni az alábbi receptet. Én ebéd utáni kis "rágcsának" szántam, de olyan éhes volt már mindenki, hogy nagy részét megettük még előétel gyanánt. Ja és megint, csak úgy találomra pakolgattam bele, ill. hozzá a dolgokat.

Hozzávalók (2 nagy tepsi méretű lepény lesz belőle, amit én után felkockázva tálaltam):

• 300 g rétesliszt
• 200 g sima liszt (ebből 1 evőkanál sikér)
• 1 evőkanál só
• 1 teáskanál cukor
• 2 evőkanál olívaolaj
• 1 evőkanál joghurt
• 1 evőkanál ecet
• 1 kocka friss (vagy 1 csomag (7 g) szárított) élesztő
• kb. 3,5 dl meleg víz

A tetejére:

• 3 csomag petrezselyem
• 1 nagy doboz frissföl
• 3 tojás
• só, bors, pici dijoni mustár
• 1 csomag újhagyma
• 1-2 gerezd fokhagyma
• pici olívaolaj meglocsolni még sütés előtt

A liszteket átszitálom, összekeverem a sóval. A langyos vízben elkeverem a cukrot, majd elmorzsolom benne az élesztőt, megszórom pici liszttel, majd pár percet állni hagyom és felfuttatom kissé. Hozzákeverem az ecetet, a joghurtot és az olajat, majd fokozatosan hozzáadagolva a liszthez egy villával hozzávegyítem. Amikor a villával már nem tudom keverni, kézzel dagasztom tovább 5-10 percig. Letakarom, majd kb 1-1,5 óra alatt a duplájára kelesztem. Közben felaprítom a petrezselymet, majd összekeverem a tejföllel és a tojásokkal, ízesítem sóval, borssal, pici mustárral, apróra vágott hagymával és összenyomott fokhagymával. A megkelt télsztából kiütögetem a levegőt, átgyúrom megint egy kissé, majd két részre osztom. Mindkettőt kinyújtom, sütőpapírral bélelt tepsibe teszem. Elosztom rajta a petrezselymes-tejfölös krémet, picit olajjal meglocsolom, 10-15 percet pihentetem, közben a sütőt előmelegítem légkeverésen 200 fokra.  Én egyszerre sütöttem most a két tespivel, de ha külön sütjük sima sütésen is mehet 220 fokon. Kb. 20-30 perc alatt szép aranybarnára sütöm.

A tésztájába is tehetünk kevés frissen őrölt borsot ill. összezúzott fokhagymát.

Sonkás-paprikás kifli

Pénteken kedves Dia barátném belépett a harmincasok táborába, aminek alkalmából egy remek kis kerti partira voltunk hivatalosak hozzájuk. Sütöttem egy kis sós rágcsát, mert úgy gondoltam jól jön majd az italozás mellé. A tésztája ugyanaz, mint az Aszaltparadicsomos-tökmagos kifliknél, csak most kevesebb vajat és több zsírt használtam hozzá, ill. tettem a tésztájába 2 evőkanál ecetet is. Finom lett!

Hozzávalók (3 tepsinyi adag lesz belőle):

• 700 g rétes liszt
• 300 g sima liszt
• 2 tasak (14 g) szárított élesztő
• 2 evőkanál tengeri só
• 2 teáskanál cukor
• 250 g vaj
• 100 g zsír
• 2 tojás
• 4 dl langyos tej
• 2 evőkanál ecet

Töltelék:

• kb. 4-5 evőkanál olvadt (liba vagy kacsa) zsír
• kb. 220 g füstölt, főtt sonka apró kockákra vágva
• pirospaprika, kevés frissen őrölt bors
• a kenéshez: 1 tojás + pici tej összekeverve

A langyos, cukros tejben felfuttatom az élesztőt, hozzáadom az ecetet is. A liszteket átszitálom, összekeverem a sóval, majd az élesztős tejjel elkezdem összedolgozni, közben hozzáadom a két tojást is, végül pedig a jó puha zsiradékokat is és alaposan kidolgozom a tésztát. Kenyérsütő géppel egyszerűbb lett volna, de én most ezt kézzel tettem meg. Letakarom egy konyharuhával, majd meleg helyre teszem (ez most nem nehéz :) ) legalább 1 de inkább 1,5-2 órára és duplájára kelesztem. A sütőt előmelegítem 180 fokra. A tésztából kiütögetem a levegőt, majd kb. 4-5 gombócra osztom és lisztezett deszkán kinyújtom. Megkenem zsírral, megpaprikázom, borsozom is kissé, majd 1-1 kinyújtott gombócot kb. 16 cikkre vágok fel. Elosztok rajta kevés sonkakockát, majd a szélesebb részénél kezdve kiflivé tekerem és sütőpapírral bélelt, vagy zsírozott, lisztezett tepsire pakolom és kb. újabb 20-30 percet kelesztem. Ha megkelt, megkenem tojással a tetejét és megsütöm. Én az első két tepsit egyszerre sütöttem, légkeverésen 180 fokon, úgy kb. 20-25 percig (sütőfüggő!!!). A harmadik tepsi már sima sütésen, 180 fokon sült.

Boldog szülinapot még egyszer kedves Barátném!

Ő a barátnőm húga, és tök véletlen vettem észre ezt a részletet az egyik képen. Gyorsan le is szabtam róla (ezért egy kicsit szemcsés is sajnos), mert szerintem nagyon jó pofa. Remélem nem haragszik meg érte, ha felteszem ide.

Medvehagymás-túrós pogácsa

Pár napja, amikor Anyukáméknál voltunk, Csöppségem felmászott az étkezőasztalhoz az egyik székre, és pogácsát keresett. Egész pontosan ezt mondogatta: "Podácsa! Hó ban? Podácsa! Hó ban?" (Anyukáméknál sűrűn találhatóak ilyen-olyan finomságok). Mondtuk neki, hogy sajnos most nincsen, a Mama nem sütött most. De csak hajtogatta: "Podácsa, hó ban?". Akkor már gondoltam, hogy valamelyik nyugisabb nap, tuti sütök neki egy kis "gyógyító, sós csemegét", azaz pogácsát. Volt megbontva egy nagy doboz túróm, ezért abban biztos voltam, hogy túrós pogi lesz. Volt még medvehagymám is, ezért gondoltam azt is aprítok bele egy keveset, úgy még finomabb lesz. Aztán eszembe jutott, hogy a napokban mintha láttam volna én ezt valahol, valakinél. És beugrott Duende. Hát persze, nála láttam. Az én pogijaim ugyan nem lettek olyan szépek, mint az övéi, de azért leírom én is, hogyan készült ez a verzió (megint csak úgy hasraütésszerűen), mert nagyon finom lett . 

Ja, és addig készült, amíg a Csöppségem aludt. Az első tepsivel (kettő lesz belőle) sült éppen, amikor felkelt és egyfolytában mondogatta: "Kérek podácsát!". Ahogy kisült azon melegében fel kellett neki szabdalni egyet, hogy gyorsan tudjon enni belőle... egymás után vagy négyet-ötöt bevágott... azt hiszem, ízlett neki (vagy csak éhes volt)... :)

(Ma voltunk doktor bácsinál és azt mondta szépen javul nagyon a Csöppségem. Hurrá!!!)  

Hozzávalók:

• 500 g búzacsírás finomliszt
• 200 g rétesliszt
• 250 g túró
• 250 g puha vaj (vagy vaj és zsír fele-fele arányban)
• 1 evőkanál tengeri só
• 1 tojás + 1 a tetejét megkenni
• 1 teáskanál cukor
• 1 csomag szárított élesztő (7 g)
• 250 ml langyos tej
• 2 nagy maréknyi felaprított medvehagyma

A langyos, cukros tejben felfuttatom az élesztőt. Közben átszitálom a liszteket, hozzákeverem a sót, a túrót, majd elkezdem hozzádolgozni az élesztős tejet, a tojást, a medvehagymát és a puha vajat (egyéb zsiradékot) is. 5-10 perc alatt ruganyosra dolgozom a tésztát, majd kb. 1-1,5 órára (inkább 1,5, mert zsírosabb tésztának több kell) meleg helyre teszem kelni. A megkelt tésztából kidöngölöm a levegőt, átgyúrom újra egy kicsit, majd lisztezett deszkán kb. 1 centisre nyújtom. A tetejét kockásra vagdosom egy éles késsel, majd megkenem felvert tojással, és felvágom kockákra (persze szaggathatjuk is pogácsaszaggatóval, de én most lusta voltam :) ). Tepsibe pakolom, újra pihentetem kb. 20-30 percig, majd a kb. 190 fokra előmelegített sütőbe teszem és szép aranypirosra sütöm . Sütőfüggő, ez kb. 20 perc (de ne szárítsuk ki nagyon). 

Locsolóvárók húsvétra: sósak-sósak, jó ropogósak...

Azért elrejtek 1-2 húsvéti receptet is itt az antioxidáns bejegyzések között, hiszen már csak pár nap van hátra addig. A címre utalva: na jó, nem pont ropogós. Az egyik inkább omlós, a másik viszont finom, puha. Az elsőt még Csöppségem szülinapjára késztítettem februárban, a másodikat pedig még tavaly szilveszterre. Hát igen. Így el vagyok maradva. De gondoltam most mindkettő pont jó lesz húsvéti, locsolócsábító rágcsának. Mindkét recept ötlete csak úgy jött a "semmiből". Finomak lettek/voltak!

Aszalt paradicsomos, tökmagos kiflicskék

Hozzávalók:

• 700 g rétes liszt
• 300 g sima liszt
• 2 tasak (14 g) szárított élesztő
• 2 evőkanál só
• 2 teáskanál cukor
• 300 g vaj
• 60 g zsír
• 2 tojás
• 4 dl langyos tej

A töltelékhez:

• kb. 120 g puha vaj
• 80 g olajban eltett aszalt paradicsom, lecsepegtetve, összeaprítva
• 1 teáskanál szárított, összemorzsolt rozmaring
• 100 g durvára darált (vagy vagdosott) tökmag
• pici só, frissen őrölt bors
• A kenéshez: 1 tojás, esetleg aprított tökmag

Az élesztőt kb. 1-1,5 dl tejben, a cukorral felfuttatom. Közben a liszteket egy nagy tálba szitálom és összekeverem a sóval. A közepébe mélyedést csinálok, beleöntöm a felfuttatott élesztőt, majd elkezdem összedolgozni, közben fokozatosan adom hozzá a többi tejet és a tojást. Végül a zsiradékokat is hozzádolgozom és kb. 5-10 perc alatt szép ruganyosra dolgozom a tésztát (persze könnyebb a dolgunk, ha mindezt pl. a kenyérsütővel végeztetjük el). Kb. 1 órára meleg helyre tesszük letakarva és a duplájára kelesztjük. Ha megkelt, összekeverjük a töltelékhez valókat, majd a tésztából kiütögetjük a levegőt. Több részre oszjuk - ha jól emlékszem én 8 részre osztottam, és minden részt 16 cikkre vágtam fel, így egész kicsi kiflicskék lettek belőle -, és lisztezett deszkán kerekre nyújtjuk, majd megkenjük a töltelékkel. Ezek után cikkekre vágjuk, a cikkeket hosszanti oldaluknál fogva feltekerjük és félretesszük újabb 20 percre kelni. Közben a sütőt előmelegítjük 180 fokra, a kifliket megkenjük tojással, sütőbe tesszük és szép aranybarnára sütjük (ne szárítsuk ki, figyeljük az alját, ne legyen túl sötét). És így tovább a többit is... Könnyebb dolgunk van, ha 2 tepsivel dolgozunk, mert ebből az adagból nem egy tepsi lesz bizony, hanem jó sok. De nyugodtan felezhetjük a mennyiségeket.  

Sajtkrémes-zöldfűszeres, sós rúd

Hozzávalók:

• 300 g rétesliszt (lehet sima is, vagy egy része kukoricaliszt)
• 200 g sima liszt
• 250 g vaj
• 200 g tömlős sajtkrém (2 db)
• 1 tojás
• 1,5 teáskanál só (vagy ízlés szerint, de a sajt is sós)
• 1-1 teáskanál szárított oregánó és bazsalikom
• 1/2-1/2 teáskanál sütőpor és szódabikarbóna
• A tetejére: tojás, reszelt sajt v. pir. szezámmag, lenmag

A sütőt előmelegítem 180-190 fokra. A liszteket egy tálba szitálom a sütőporral, a szódabikarbónával és a sóval, majd hozzákeverem a fűszereket is. Elmorzsolom a zsiradékkal, majd hozzáadom a sajtkrémet és a tojást is, és gyorsan összedolgozom. Lisztezett deszkán ujjnyi vastagra nyújtom, megkenem tojással, majd derelyevágóval, vagy lisztezett késsel ujjnyi vastag (na jó, az enyémek nem igazán azok), tetszőleges hosszúságú csíkokat szabok belőle. Végül megszórom a fentiek valamelyikével (de lehet akár vegyesen is), sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztatom, majd mehet is az előmelegített sütőbe, ahol szépen megsütöm (amíg az alja kap egy kis színt és a sajt is szépen megpirul/olvad), ez kb. 10-15 perc (sütőtől függően).

Amikor az elrontott kenyér új életre kel

Sütöttem én már dagasztás nélküli kenyeret, nem is egyszer, és többnyire sikerült is (a 1,5 órás és a 12 órás változat is járt már nálam). A múltkor viszont láttam az egyik műsorban egy még újabb receptet. Talán ez a leggyorsabb verzió, amivel valaha találkoztam. Elég kb. 30-40 perc a kelesztésre. Ez gondolom annak köszönhető, hogy némi ecet is kerül a tésztába, ami - mint mondják is a műsorban - katalizátorként hat az élesztőre. A receptet egyébként a szakács, ha szabadnapos c. műsorban láttam. Szóval maga a recept jó szerintem, csak egyik alkalommal én voltam irtóra béna és kissé több víz került a liszthez, mint kellett volna. Ez önmagában még nem is lett volna gond, ha korrigálom még egy kis liszttel. De én ezt valamiért nem tettem meg (máig nem értem miért, hiszen láttam, hogy valami nem stimm). Így a kenyértésztám szépen szétfolyt, merthogy még nem is formában sütöttem, hanem sütőszacskóban, így volt hova szétterülnie. A kenyér belülről még sütés után is elég "nedves" maradt. Nem sületlen, csak látszott, hogy ez tutira nem az a kenyértípus, ami másnapra hullára morzsálódik majd nekem (tudom, hogy alapvetően a DNK kenyerek ilyenek, de ez kicsit sok volt). Egyébként - gondolom az ecettől - tök jó lukacsos lett a tészta. Miután egy kissé elkenődtem, hogy ilyen béna voltam, eszembe jutott, hogy ebből jó lenne egy sütőben sült, hagymás lepényt készíteni, hiszen a magas nedvességtartalom miatt nem tudna csontszárazra sülni a kenyér. Abszolút jó ötlet volt. A széle ropogós lett, de nem túl száraz, középen pedig finoman puha. Így legalább nem végezte a kukában szegény kenyérke (egyébként sem dobok ki szívesen ételt). Leírom a kenyér receptjét is, mert mint írtam fent is, szerintem jó, csak én voltam akkor béna. Nyilván nem olyan sokáig eltartható, mint pl. a 12 óráig kelesztett verzió, de finom és gyors is. A bögre amiben a mennyiségeket megadom 2,5 dl-es. Tudom sokan nem szeretik, de így volt megadva a recept. Az Ikeában (ez ma már itt a 2. ingyen reklám helye) egyébként kapható ilyen kis müanyag "kanálkészlet", amiben van "cup" mérce is. Ezt ugye a külföldi receptekben előszeretettel használják, mi pedig ugye inkább mérlegelünk. Ez a cup mérce 2,5 dl, de én úgy tudom (bár lehet, hogy akkor rosszul), hogy eredetileg az 1 cup, az 225 ml. Na mindegy! Szóval vagy 2,5 dl vagy 225 ml.

Hozzávalók:

• 3 bögre sima liszt (én egy evőkanál sikért is tettem hozzá)
• 2 és 1/2 - 3 bögre teljeskiőrlésű liszt
• 1 evőkanál szárított élesztő
• 1 evőkanál cukor
• 1 evőkanál só
• 1 evőkanál ecet
• 1 evőkanál olívaolaj
• 3 bögre langyos víz

A langyos vízhez hozzákeverem a cukrot és az élesztőt, pár percig állni hagyom, majd hozzáadom az ecetet is és megvárom míg kissé habos lesz. Hozzáadom a sót, az olívaolajat és villával belekeverem az átszitált liszteket. Letakarom és jó meleg helyre teszem kelni kb. 40 percre (nálam picit töb volt a'sszem). A sütőt előmelegítem kb. 200 fokra (a műsorban 190 fokot mondtak, de szerintem nem az nem elég), beleteszem a sütőedényt, amiben sütni szeretném (ebből 2 hosszúkás kenyérke lesz, mint a boltban a kockakenyerek), vagy sütőzacskóban is süthetem. Ha a tészta megkelt, úgy választom ketté, hogy közben ne essen össze és így ügyeskedem bele a formába, majd megsütöm.

A lapos kenyérkém újrahasznosítása pedig a következőképp történt (mennyiségeket nem adok, mert kinek mennyi az "elrontott" kenyere : ) , nah ez jó reklám a fenti kenyérkének, pedig tényleg jó csak én voltam nyomi, ez még a nevemben is benne van Ildi-nyomi):

Hosszában háromba vágtam a kenyeret és megkentem tejföllel, amibe tojást is kevertem meg némi reszelt sajtot, sóztam, borsoztam, petrezselymet adtam hozzá, a tetejét pedig vékony szeletekre vágott hagymával (lila vagy vörös, kinek éppen mi)  raktam ki, majd kb. 190 fokos sütőben szép pirosra sütöttem. Jó kis vacsi egy friss salátával.     

Kiegészítés (03.17.-én):

Ilyen a kenyér, ha rendesen megcsináljuk. Szóval teljesen jó! Ízében semmi különös, finom, mint a legtöbb házi kenyér, de némileg gyorsabban készül el, és ugye nem kell dagasztgatni. Viszont az eltarthatóságát módosítom. A fenti adagot én egyben sütöttem ki, amiből egy hatalmas kenyerem lett, ami ugye nem fogyott olyan gyorsan. De pár nap után is ugyanolyan jó volt. Ja, és én sütőzacskóban sütöttem 220 fokon, amíg nem kongott az alja és szép piros lett. 

Stollen

 Végül mégsem muffinformában és élesztő nélkül készült el nálam ez a sütemény, hanem a leghagyományosabb módon, kalácsként kisütve. Mint korrábban írtam az Apukám nagyon szereti ezt a süteményt, de persze ő készen szokta venni. Gondoltam hát karácsonyra meglepem házi készítésűvel. Pláne, hogy most még marcipánom (hamis) is volt itthon. Na igen! És így jár az aki csalni akar (nem mintha nem tudta volna mindenki, hogy az nem igazi marcipán benne)... A lehető legnagyobb szeretettel próbáltam elkészíteni ezt a kalácsféleséget, de történt egy kis baleset. A Csöppségemet kellett volna már ebédeltetni és altatni, ezért sietni próbáltam a megformázásával és nem bugyoláltam be gondosan a szélére helyezett hamis marcipánrudat, ami persze nem sütésálló. És persze hogy egy idő után megadta magát, kifolyt egy része, rá a tepsire, be a sütőbe és szépen megkaramellizálódott ott. Bosszús voltam nagyon! Na de végül nem folyt ki az egész, és a Stollen ízre is nagyon finom lett végül, úgyhogy megvígasztalódtam kissé! Legközelebb viszont nem sütöm 60 percig, mert így az én sütőm egy ici-picit kiszárította a két szélét. Még valami: ezekből a hozzávalókból nekem 2 hatalmas kalács lett. Nyilván lehetett volna négyet is formázni belőle, de akkor kevesebb a belső, puhább rész. Így legfeljebb az igazságos elosztással lesz baj (nekem vagy 4 felé kellett vinnem belőle). Ja! És belekerült ám rengeteg mazsola is, ami pont ezen a képen mégsem látszik annyira, de nem volt időm már utána új képet gyártani.

Hozzávalók:

• 1 kg liszt átszitálva
• 2 tasak (7 g-os) szárított élesztő
• 150 g cukor
• 2 tasak vaníliáscukor (valódi vaníliával, vagy 1/2 rúd vanília kikapart magjai)
• 300 g puha vaj
• nagyobb csipet só
• 2 tojás
• 400 ml langyos tej
• 100 g kandírozott narancshéj
• 50 g kandírozott citromhéj
• 400 g mazsola
• 1/2-1/2 teáskanál rum-, és (színtelen) mandulaaroma (vagy mandulalikőr)
• Fűszerkeverék: 1-1 teáskanál őrölt fahéj és szegfűszeg, 1/2-1/2 teáskanál reszelt szerecsendió és őrölt kardamom
• A közepébe: kb. 300 g marcipán (igazából nem mértem pontosan)
• A tetejére: kb. 150 g olvasztott vaj és ízlés szerint porcukor 

Kevés tejben elkeverek pici cukrot, majd felfuttatom az élesztőt. A liszthez hozzákeverem a fűszereket, a sót, a cukrot. A maradék tejhez hozzákeverem a tojást. A liszthez apránként elkezdem hozzákeverni a folyékony hozzávalókat, villával keverem, amíg csak tudom, majd ha már majdnem fölvette az összes folyadékot, elkezdem beledolgozni a puha vajat is és kézzel elkezdem dagasztani. Ez ekkora lisztmennyiségnél nem is olyan könnyű feladat, de azért kb. 10 percig mégis érdemes dolgozni rajta. A végén a mazsolát és a kandírozott narancs és citromhéjat is hozzáadagolom és beledolgozom, majd egy konyharuhával letakarva, langyos helyen 2 órát hagyom kelni. Ezek után kettéosztom a tésztát (ha nem 2 nagy kalácsot akarunk, akkor max. 4 felé szedjük), az egyiket nem túl széles, elég vastag téglalap alakúra nyújtom, húzogatom, majd az egyik felén elhelyezem a hosszú hengerré formált marcipánt. Ezt az oldalt behajtom a tészta közepére és jól összenyomkodom, nehogy ki találjon jönni onnan a marcipán. A másik tésztával ugyanígy járok el. Így az egyik oldalán kicsit ducibb kalácsformát kell, hogy kapjak. Sütőpapírral bélelt tepsire helyezem, újabb 30 percet kelni hagyom, majd 180 fokra előmelegített sütőbe tolom és kb. 45-50 percig sütöm (a sütési idő nagyban függ a kalácsok méretétől). Ha nagyon sülne a teteje takarjuk le és vegyük le kissé a hőfokot. Ha elkészült hagyjuk langyosra hűlni, kenjük be a tetejét az olvasztott vajjal, majd vastagon szórjuk meg porcukorral.

Tipp:
A mazsolát áztassuk be rövid időre gyümölcsteába, amibe kevés színtelen mandulaaromát vagy kevés mandulalikőrt is tehetünk.