Rumos-kókuszos narancslekvár

Ez a dzsem még december utolsó napján készült, róla a fotó, pedig rögtön az új év első napján. Hogy ez miért lényeges? Mert ugye, amit csinál az ember ezen a napon, állítólag azt fogja csinálni egész évben (?)... Nos, az élet néha keresztül húzza az ember számításait vagy inkább vágyait, de ennek is nyilván oka van... :) Azért én bízom benne, hogy a jelenlegi életvitelem mellett, lesz időm és energiám a blogra, a fotózásra és főzésre, mert bizony hiányzik, de egyszerűen nem jut már rá erőm sokszor. Pedig nem szerettem volna így elhanyagolni, de visszatérek én még egyszer, ha törik...

A sima narancsdzsem elkészítésének az alapötlete Nigellától származik. Szerintem zseniális, még ha elsőre furcsának is tűnik ez az elkészítési mód. Én a sima dzsem egy részét feldobtam egy kis kókusszal és rummal is. Isteni és különleges lett!  Nigella friss gyömbért tesz hozzá, hát azzal se lehet semmi. Íme az én változatom:

Rumos-kókuszos narancslekvár

Hozzávalók (kb. 4-5 kisüveghez):

• 8 közepes narancs (kb. 1,1 kg)
• 1 citrom leve és kevés reszelt héja
• 500 g befőzőcukor
• 200-250 g barna nádcukor (vagy ízlés szerint)
• 200 g kókuszreszelék
• kb. 1-1,5 dl rum

A narancsokat alaposan megmossuk, majd egy nagy lábasba tesszük és annyi vizet öntünk rá, amennyi épp ellepi, majd felforraljukés puhára főzzük (kb. 30 perc elegendő ehhez). Amikor kissé kihűlt, óvatosan meghámozzuk, a narancs húsát feldaraboljuk kissé, a magját - ha van - kiszedjük. A narancs húsát és levét egy lábasba tesszük. A lehámozott narancshéjról éles késsel levágjuk a fehér részt, majd nagyon apróra vágjuk a sárga héjat és ezt is narancshúshoz tesszük. Hozzáadjuk a citrom levét és héját, majd belekeverjük a befőzőcukrot is és felforraljuk. Amikor felforrt, hozzáadjuk a maradék cukrot is és kb. 10 percig forraljuk. Ekkor belekeverjük a kókusreszeléket és a rumot is, majd még pár percig bugyogtatjuk. Forrón, alaposan kifertőtlenített üvegekbe töltjük, lezárjuk, majd pár percre fejjel lefelé fordítjuk és plédekbe csavarva hagyjuk kihűlni.

Megjegyzés, tipp:

A nádcukor mennyiségét a narancs édességétől ill. savasságától és ízlésünk szerint változtathatjuk. A kókuszreszelék és a rum mennyisége is ízlés szerint változtatható. A főzőlevet amiben a narancsok főttek - ne öntsük ki, egyrészt azért, mert ezt lehet a dzsem higítására használni, amennyiben túl sűrűnek találnánk. (Nigella eredeti receptjében is így tesz, csak ő sevillai narancsot használ és a főzőlevet a hámozás után a narancsok magjával feforralja, majd így használja fel.) Másrészt ebből a főzőléből pl. narancshéj és cukor hozzáadásával szirup is főzhető, ami aztán koktélok, teák, forró italok ízesítője lehet (azért kóstoljuk meg, mert esetleg keserű lehet). Vagy ha a szirupot jó töményre és sűrűre készítjük majd összekeverjük rummal, egy nagyon finom rumos-narancsos likőrt kapunk, ami alaposan lehűtve a legjobb.
A narancsdzsemet ha szeretnék, hogy ne legyen annyira darabos botmixerrel kicsit át is dolgozhatjuk.

Paradicsomszósz

Tudom, tudom... Hova jövök én így ősszel, sőt lassan már télen ilyen télre eltevős receptekkel... Hát ilyen nagy csúszásban vagyok mostanában mindennel. Sajnos! :( De azért ezt még közzé teszem, egyrészről, hogy jövőre én is tudjam, mit hogy is csináltam, no és persze azért, mert szerintem nagyon jól sikerült ez a paradicsomszósz. Ha már nem is annyira olcsón, mint nyáron, de szerintem még mindig akad a piacon olyan paradicsom, amiből érdemes pár üveg ilyen mártást készíteni. Én pl. most hétvégén olyan finom kis koktélparadicsomokat vettem (és nagyon jó áron!), hogy komolyan, nyáron nem ettem ilyen ízletes paradicsomot. Szóval, talán még elvétve mindig akad befőzni érdemes paradicsom is, de akár hámozott konzerv paradicsomból is el lehet készíteni szerintem. Ennek csak annyi az értelme, hogy amikor szükségünk van rá - akár tésztára szánjuk, akár pizzaszósznak használjuk -, csak elő kell kapni egy üveggel és felbontani. Lehet, hogy lehetett volna még tovább főzni az enyémet, hogy még konctentráltabbak legyenek az ízek és még sűrűbb legyen. De szerintem így 2 óra főzéssel is elég jó lett.

Hozzávalók:

• 4 kg lucullus paradicsom
• 70 dkg hagyma
• 1 dl olívaolaj
• fél fej fokhagyma (kb. 7-8 gerezd)
• 1 hatalmas maroknyi friss bazsalikomlevél
• só, frissen őrölt bors
• 2 evőkanál cukor
• 1-1 teáskanál kakukkfű, oregano, bazsalikom (szárított)

A hagymát, fokhagymát megpucoltam, felaprítottam,. A paradicsomot alaposan megmostam, zöldjét kivágtam, majd felkockáztam. A hagymát elkezdtem megdinsztelni az olívaolajon, közben sóztam is kissé. Hozzáadtam a felkockázott paradicsomot, cukroztam, majd fedő alatt elkezdtem párolni az egészet. Fél óra múlva hozzáadtam a fűszereket, alaposan összeturmixoltam, és újabb kb. 1,5 órát főztem fedő alatt. Közben még sóztam, ill borsoztam, míg kellően ízes lett az egész. Amikor késznek ítéltem, forró vízzel alaposan kimosott üvegekbe töltöttem, lezártam, majd kb. 5 percre fejjel lefelé fordítottam, és kb. 1 hetet plédekbe csavarva pihent. Vagy talán még többet is talán, mert megfeledkeztem róla, és ott maradt. Szóval volt ideje lassan kihűlni.

Megjegyzés:

Miután én vékony héjú paradicsomot vettem, ami jó húsos volt, és a turmixolás után, a magja is elenyésző és egyáltalán nem zavaró mennyiségben maradt egészben, így úgy döntöttem, nem passzírozom le. Ha valakit ez zavar, ill. más fajta paradicsomot használ, természetesen le is paszírozhatja.

Minden paradicsom más és más, cukortartalma, víztartalma stb. stb., így mindent igazítsunk saját ízlésünk szerint. A fenti leírás, csak egy irányadó, mely nagyban függ a paradicsom minőségétől, fajtájától.

Most eszembe jutott még, hogy nagyszerű lehet még úgy is az egész, ha a paradicsomot nem főzzük, hanem sütjük. Így rövidebb idő alatt, még koncentráltabb ízeket tudunk előcsalogatni belőle.

És egy kis nyáridéző paradicsom a piacról. Apró, kis sárga körteparadicsomok, egy kedves idős nénikétől. És ez az, amikor a látszat nem csal. Legalább olyan finomak voltak, mint amilyen jól néznek ki.

Sárgarépás-mandulás almadzsem

Előző bejegyzésemben már említettem, hogy készült egy ilyen lekvár/dzsem/krém is a napokban, a sok felhalmozódott sárgarépa miatt (és most hétvégén újabb adaggal tankoltam fel sárgarépából). Most meghoztam a receptet is végre. Nagyon finom krém lett belőle. Inkább krémnek hívom, mint dzsemnek, mert az jobban illik rá szerintem. Még nem tudom pontosan mi fog készülni belőle, de majdnem tuti, hogy ez nem kenyérre, kalácsra kenve fogja végezni. Inkább mondjuk egy poharas desszert elemeként, vagy pl. egy omlós tésztából készült torta töltelékeként (ehhez hasonló recepttel majd még jövök a napokban).

Hozzávalók (nálam 2 nagy, és kb. 3 kicsi üveg lett belőle):

• 1500 g alma (tisztán mérve, felkockázva)
• 500 g zsengébb sárgarépa (tisztán mérve, felkarikázva)
• 400 g nádcukor (vagy ennek megfelelő arányban gyümölcscukor, kb. 300 g)
• 100 g őrölt mandula
• pár csepp színtelen mandulaaroma/kivonat
• 1 citrom leve
• 1 csomag dzsemfix (3:1)

A sárgarépát annyi vízben, amennyi épp ellepi, csipetnyi sóval (ízerősítő) feltesszük főni és forrástól számítva kb. 10-15 percig főzzük (a répa nagyságától függően). Majd leöntjük róla a vizet (ezt pl. leves főzéskor fel lehet használni) és pépesre turmixoljuk az egészet. A citromlével meglocsolt almát is leturmixoljuk a cukorral, majd összevegyítjük a répapürével és hozzáadjuk a dzsemfixet is. Elkezdjük forralni, majd kb. 10 percig főzzük (vigyázzunk, mert pöfög!!), végül belekeverjük a darált mandulát is és pár csepp színtelen mandulaaromát is (ezt a mandula íz erősítése miatt). Forrón, alaposan kifertőtlenített üvegekbe töltjük és pár percre fejjel lefelé fordítjuk, majd mehet pár napra alaposan plédekbe csomagolva.

Megjegyzés:

Mind az alma, mind a sárgarépa magas pektintartalommal rendelkezik, így nem igazán van szükség a dzsemfixre. Én most a tartósítás miatt tettem csak bele, mert más egyéb nem volt itthon erre a célra. Önmagában is jó állagú lesz egyébként, különösen, ha még a mandulát is hozzákeverjük és ez ebben az esetben nyugodtan lehet akár 200 g is.

Ez az alma amiből én készítettem most ezt a lekvárt, Anyukámék féle, nyári alma Zsámbékról. Idén iszonyat mennyiséggel árasztotta el (szerencsére) a családot. Lehet, nem ez a legalkalmasabb a  befőzésre, de nekem pl. kifejezetten tetszett, mert ez egy kicsit savanykásabb almafajta, ami jól ellensúlyozta a répa édességét.

És még tavaszról néhány fotó, az almafa virágzás időszakából (bár ahogy elnézem az egyik ebből pont a birsalmafa).

Vaníliás körtelekvár

Nálunk anyukám készíti a klasszikus dzsemeket, amivel nem nagyon érdemes versenyeznem/versenyeznünk egyelőre, mert ő ezekkel mindig ellát minket (nagy örömünkre). Klasszikus alatt azt értem, hogy mindenféle különleges fűszerezés nélkülieket, de nem agyonfőzött változatokat készít. Ezért nálam mindig valami extrával megspékelt dzsem változat készül, amolyan különleges csemegeként. Ennél az adagnál épp nem sok körtém volt, de azt gyorsan fel kellett használni. Kevés volt, de kiegészítettem almával, így azért lett egy pár üveg, amit most vaníliával tettem még finomabbá. A belekerülő alma is nagyon jó tett  mind az állagának (nyilvánvaló), mind az ízének. Ha maradt volna még körtém, akkor biztos készült volna pl. gyömbéres, fahéjas és karamellás változat is. Bár ebbe a dzsembe nádcukor került, ami szintén egy kis karamelles jelleget kölcsönöz neki - ha olyan fajtát választunk. A  körtét még a Mamámtól kaptuk, amikor nála nyaraltunk, a fajtája pedig Clapp kedveltje. Ez egy nagyon finom és zamatos körtefajta. Ajánlom mindenkinek!  A Körtés-csokoládés-fahéjas koszorú is ilyen körtéből készült. A dzsemfix miatt úgy érzem egy picit szabadkoznom kell, mert ezt talán nem annyira nézik jó szemmel mostanában sokan. És már bocsánat a kifejezésért, de amennyi szart próbálnak megetetni velünk manapság, ezt cseppet sem csodálom. Szóval utánajártam pontosabban (merthogy halvány fogalmam azért eddig is volt, hogy talán nem eszünk/teszünk ezzel olyan káros dolgot...), hogy mit is takarnak az általam használt márka dzsemfixei. És mielőtt még valakiben felmerülne, hogy... senki nem fizetett le!!! Csak, és kizárólag a saját magunk érdekében akartam utánajárni annak, hogy ez még talán egy elviselhető tartalmú zacskós alapanyag, aminek köszönhetően nem kell agyonfőzni, ill. egyéb mással tartósítani és agyoncukrozni a dzsemet.  Az agyonfőzés és a teljes cukornélküliség egyébként is szerintem csak a szilvalekvárnak áll jól. Bocs, de részemről ez van! Még ha ettől kevesebbnek is tűnök az "őslekvárbefőzök" szemében... ;) Ellenben az egyéb zacskós dolgok... nahhh hát azok kifejezetten felháborítanak! Pl. a főzelék alap... :S Én még csak neten láttam ezeknek a reklámját, de őszintén nem tudom megérteni aki ilyeneket vásárol Könyörgöm, minek??? Ennyire azért vegye már a fáradságot az ember, hogy megtanuljon ellátni magát és a családját alapvető ételekkel (a főzeléknél jelen esetben csak az arányokat kell hogy megtanulja... de még azt sem, mert az is bárhonnan puskázható dolog és a "zacskós plusztól" nem lesz gyorsabban kész még a főzelék sem). Legyen már ennyi igénye arra, hogy mit eszik, és hogyan. Nem kell új recepteket kreálnia senkinek, ha nem érez indíttatást erre, de tanuljon meg legalább alap ételeket főzni. A nagyitól, anyutól, aputól, nagyobb tesótól, szakácskönyvből, újságból, internetről, vagy egy baráttól, vagy akitől lehet, vagy menjen el egy főzőtanfolyamra. Tök mindegy! A lényeg: legyen meg az alap tudása ahhoz, hogy ha az összes zacskós ételgyártó céget, gyorsétkezdét bezárják egyszer, és mindenki más eltűnik mellőle, aki főzni tud, ételt, valódi ételt tudjon tálalni maga elé/családja elé, ha kell. Mert főzni és sütni bárki tud! Ezt muszáj elhinni: tényleg bárki tud, és még jó dolog is! Nagyon jó dolog! És nem csak azért mondom, mert nekem ez nagy szerelem, és mert gasztroblogot írok. Megalkotni magunknak vagy másoknak egy ételt, ami jól sikerül, remek érzés. Különösen, ha még meg is dicsérik! Az nem olyan jó móka, amikor az ember leveszi az "egyenízt" a polcról. Nincs meg a különösebb alkotás öröme, még egy egyszerű főzeléknél sem. Főzéskor-sütéskor hozzátenni azt a pluszt, amik mi vagyunk - még akkor is, ha egy pontos receptet követünk - jó érzés. És a lelkünkből tálalni aztán egy darabot másoknak, szintén nagyon jó érzés. Senki nem úgy születik, hogy tud főzni és sütni! A gyakorlat teszi a mestert, ez itt is így működik! Mint ahogy az is, hogy valakinek nyilván jobb érzéke van hozzá, de ettől még meg kell hogy legyen az embernek az az alapvető igénye, hogy főzni tudjon és a legfontosabb talán: akarjon.

Összetevők:
fruktóz
Ezt mindenki tudja szerintem, ez a gyümölcscukor. De, csak hogy kicsivel még részletesebbek legyünk: http://hu.wikipedia.org/wiki/Frukt%C3%B3z

zselésítőanyag: pektin
http://hu.wikipedia.org/wiki/Pektin
A lényeg: "A pektin (E440) egy heteropoliszacharid (szénhidrátokkal rokon vegyület), melyet a magasabb rendű szárazföldi növények (húsos gyümölcsök például alma, körte; valamint húsos gyökerek például sárgarépa, murok) sejtfalából állítható elő."

zselésítőanyag: dextróz
http://hu.wikipedia.org/wiki/Dextr%C3%B3z
A lényeg: "Élő szervezetben a glükóznak csak a D enantiomerje fordul elő, melyet dextróznak neveznek." 

tartósítószer: szorbinsav (E 200)
http://tudatosvasarlo.hu/eszam/e-200-szorbinsav és http://hu.wikipedia.org/wiki/Szorbinsav
A lényeg:
"A szorbinsav, amely a természetben a madárberkenye (Sorbus aucuparia) gyümölcsében fordul elő, gátolja az élesztők, a penészgombák és néhány baktérium növekedését. Nincs csíraölő hatása, ezért csak higéniailag kifogástalan termékek eltarthatóságát hosszabbítja meg. Hatékonysága savas közegben (ph<6,5) a legnagyobb. A szorbinsav zsírban és vízben oldódik. A tartósítóhatáshoz szükséges mennyiségben nem befolyásolja az élelmiszer ízét, ezért sokoldalúan használható.
Előállítás
A szorbinsavat többlépcsős kémiai reakcióval szintetikus úton állítják elő.
Biztonság
A szorbinsav veszélytelennek számít.
Az anyagot az emberi zsíranyagcsere teljes mértékben lebontja."

Hát talán inkább ezek, mint egy "jó" kis penész vagy gomba. Mindezek mellett persze nagyon-nagyon fontos az üveg megfelelő fertőtlenítése és a tető megfelelő zárása is. Előbbinél a forró vizes, alapos elmosás és még esetleg a sütőben történő kiszárítás a legmegfelelőbb. A tetők pedig nagyon fontos, hogy alaposan zárjanak. Az alapos zárást segíti elő a fejjel lefelé fordítás. Ilyenkor a forróság miatt vákuum keletkezik és ez alaposan lezárja az üveget.

Vaníliás körtedzsem
Hozzávalók (5-6 kisebb üveghez):

• 1 kg körte (tisztán mérve, felkockázva)
• 350-400 g alma (tisztán mérve, felkockázva)
• kb. 200-250 g nádcukor (ízlés szerint, de még jobb, ha xilitet, eritritet használunk)
• 1 vaníliarúd kikapart magja (a legfrissebb, legpuhább, legducibb vanília érdemes erre a sorsra)
• 1 csomag 3:1 dzsemfix
• 1/2 citrom leve

A megtisztított gyümölcsöket leturmixolom a citrom levével, a vaníliamagokkal és a cukorral, majd alaposan elkeverem benne a dzsemfixet is. Felforralom és kb. 5-6 percig főzöm, majd az előkészített kis üvegekbe töltöm, és fejjel lefelé fordítom pár percre. Ezek után plédekbe csavarom alaposan az üvegeket, hagyom kihűlni, majd alaposan letörlöm őket és felcímkézem őket.

Ötletek még ízesítésre:
- őrölt fahéj
- kevés friss, reszelt gyömbér, vagy szárított, őrölt változat (akár kandírozott gyömbérdarabokat is lehet ekkor beletenni)
- levendulás cukor
- karamellizált cukor
- mandulakivonat vagy aroma, vagy Amaretto likőr stb.
- fahéjrudat főzzünk bele, vagy néhány szem szegfűszeget

Megjegyzés:
A dzsemfixhez elvileg 1250 g gyümölcsöt ír (tisztán), de az alma jó sűrítő anyag, ezért mertem kicsivel többet beletenni belőle, és teljesen jó lett így is az állaga.
A fenti eljárással egyébként egy nagyon friss, tiszta gyümölcsízű dzsemem lett. Anyukám máshogy készíti az almadzsemet. Ő citromos vízben puhára főzi a feldarabolt almát, majd leszűri (a levéből ívólevet készít) és a megfőtt almából készíti a lekvárt. 

 

Jammelés

...na de nem úgy, hanem ez most befőzést, egész pontosan dzsembefőzést akar jelenteni. Nem recepteket írok most (bár az is jön egy pár a következő posztokban), hanem csak életjelet adok magamról itt a blogon is, így egy hét elmúltával.

Kissé eltűntem (tudjátok, mint szürke szamár...), mert a héten, egyrészről olyan voltam, mint a Chemotoxos légy... Bár hétfőn ez annál kicsit durvább is volt, mert konkrétan lábra sem tudtam állni, és sem egy korty víz, sem étel nem ment le a torkomon, egész nap csak aludtam összekucorodva, mint akit lelőttek. Ehhez képest másnap - felbátorodván azon, hogy lábra tudok állni -, elhoztam anyukáméktól 1-1 láda meggyet és cseresznyét, hogy feldolgozzam. Konkrétan 13 hatalmas ládával állítottak haza hétfőn a telekről. Gyönyörűséges meteor meggy és sötétre érett, finom cseresznye. És még apukám azt mondta, idén nem lesz olyan sok gyümölcs. Nah jah... :) És még nincs vége, ha jól értettem. Szóval az én 1-1 ládám, igen kevés segítség volt anyukámnak a feldolgozásában, de azért valamit remélem csak ért. Szóval felhúztam magamra a speckó, kis vékony gumikesztyűt (neeem, eszem ágában nem volt nekiállni a meteor meggynek nélküle... tudjátok az mit jelentett volna???:D)és kisebb-nagyobb megszakításokkal, meg szédelgéssel vegyítve, szerdáig ezekkel munkálkodtam. A gyümölcsök egy elenyésző része ment a fagyasztóba. De készült pl. (házi) kókusztejes cseresznyekrémleves, ill. hogy a kiáztatott kókuszt felhasználjam, kókuszos-cseresznyés-meggyes rétes is. A maradékból pedig dzsemeket készítettem. Sima most nem is készült, mert tudtam, anyu úgyis csak olyat tesz el. Gondoltam én megint megbolondítom pár extrával. És én modern háziasszony módjára, nem a hosszas főzőcskézést választottam, hanem a dzsemfixeket, némi gyümölcscukrot ill. nádcukrot, na meg friss citromot (a citromsav helyett ). Összesen 13 kisebb-nagyobb üveg lett végül:

Rózsaborsos cseresznye (simán, mozsárban összetört rózsaborsot adtam a gyümölcshöz a főzés alatt)

Étcsokis meggy-cseresznye (egyszerűen hozzákevertem a megolvasztott étcsokoládét a kész dzsemhez)

Fűszeres meggy-cseresznye (klasszikusokkal, mint fahéj, szegfűszeg, vanília)

"Marcipános" cseresznye (kezem ügyébe akadt a kis mandula aromás üveg, gondoltam löttyintek bele egy kicsit, és tök finom lett)

Levendulás almazselé

Ezek a zselék, vagyis nevezhetjük őket dzsemnek is akár,még pénteken készültek, hogy az aznap kisütött citromos linzervirágokat (recept holnap) megtöltsem vele. Nagyon kellemes aromájú kis dzsemek lettek. Az állaga miatt nagyon jó így keksztöltésre, de akár a reggeli kalácsunkra kenve is. Nem is szaporítom tovább a szót... Csak még annyit, hogy nagyon egyszerűen elkészül, tényleg nincs sok gond vele, úgyhogy hajrá mindenki! 

A hozzá felhasznált levendulás cukorról - ami házilag is könnyedén elkészíthető 1-2 nappal előbb -, itt írtam bővebben. 

Hozzávalók (kb. 3 kisebb üveghez):

• 500 ml 100 %-os almalé
• 3 közepes alma, megtisztítva, felkockázva
• kb. 250 g levendulás cukor (ezt készíthetjük akár pl. nyírfacukorral is, és akkor diétásabb lesz)
• 1 tasak 3:1 Dzsemfix

3 kisebb üveget forró vízben alaposan elmostam. Az almákat alaposan elturmixoltam az almalében, majd hozzákevertem a levendulás cukrot, és a Dzsem Fixet is, majd felforraltam az egészet és kb. 1 percig erősen zubogtattam. Még forrón az üvegekbe töltöttem, a tetejét lezártam, majd 10-15 percig fejjel lefelé fordítottam, amikor kihűlt felcimkéztem és mehetett is a kamrapolcra. 

Megszabadíthatjuk a levendulavirágoktól is, én most nem tettem, hogy idővel még aromásabb legyen a dzsem.

Citromos linzervirágokba töltve.

Gyömbéres-vaníliás almalekvár

Nálunk a nagy dzsem, lekvár és befőtt mágus az én drága Anyukám. Amíg ő olyan csodákat készít, amik kikerülnek a kezei közül, addig nekünk nem nagyon érdemes labdába rúgni ezen a téren. Már ami a hagyományos ízvilágot illeti. De ha valami különlegesebbről van szó, annak azért nekiállok, mert Anyunál a hagyományosabb dolgok készülnek (viszont azok milyenek! :) ). Ilyen különlegesség lett ez az almalekvár is. Megint csak a szokásos történet: volt otthon egy kevés almám, egy darabka gyömbérem, és egy  zacskó, még régebben vásárolt 3:1-ben Dzsemfixem... Gondoltam nekiállok és megnézzük mi fő ki így belőle. Különleges és nagyon finom lett! Bár én elfogult vagyok a témában, mert imádom a gyömbért!

Hozzávalók

• kb. 1,5 kg alma, tisztán mérve 
• 1 vaníliarúd kikapart magja (a vaníliahüvelyt használjuk fel házi vaníliás cukor készítéséhez)
• kb. 150 g cukor ízlés szerint (helyette még inkább xilit, eritrit)
• egy kb. 3 centis gyömbér darabka, megtisztítva, lereszelve
• 2 marék kandírozott gyömbér, kicsire felkockázva
• 1 csomag 3:1-ben Dzsemfix

A gyömbért összeturmixolom, majd szitán átszűröm, hogy a szálai fent akadjanak. Összeturmixolom az almát is a cukorral, a vaníliamagokkal (eredetileg nem kerültek bele a magok, csak házi vaníliás cukor, ezért nem láthatóak benne a fekete szemecskék, de így egyszerűbb) és a gyömbérrel, majd hozzákeverem a dzsemfixet is. Fazékba teszem, elkezdem főzni és forrástól számítva kb. 5 percig főzöm. Végül hozzákeverem a kandírozott gyömbérdarabokat is, majd forrón, tiszta üvegekbe töltöm. Lezárom a tetővel, fejre állítom kb. 1/4 órára, majd dunsztba teszem (pl. plédekbe csavarva) és teljesen kihűtöm. 

  

És nem utolsó sorban megint csak nagy megtiszteltetés ért engem. M, azaz Az élet szép és még szebb lesz blog írója megajándékozott egy díjjal. Szívből köszönöm neki! Nagyon kedves! Egy virtuális lila virág kollázzsal köszönöm meg, amit sok szeretettel küldök mindenki másnap is!

 

És tudom, hogy most annak az 5 embernek kellene következnie, akiknek továbbküldöm... De én nem tudom csak 5 embernek továbbküldeni, ezért mindenkinek küldöm, akinél rendszeres olvasó vagyok, mert mindannyiuk munkáját nagyra becsülöm! :)

Fahéjas almafagylalt és mézes fügedzsem

Az alábbi fagylalt receptje Nigellától származik, némi módosítással. Én kicsivel több almát tettem bele, és emiatt ugye cukrot is, és persze nekem elmaradhatatlan volt belőle a fahéj is. Lassan már vagy 1,5 hónapja vár ez is a közzétételre, úgyhogy éppen itt volt az ideje már ennek is. A fotó sajnos nem a legjobb. Kissé elkezdett olvadozni már, mire odajutottam, hogy gyorsan lefotózzam. A dzsemmel való tálalás ötlete onnan jött egyébként, hogy valahol olvastam (de hol???), hogy fahéjfagylaltot fügelekvárral (vagy friss fügével?) tálaltak. Lényeg a pontosság... Igaz? :) De mindegy, mert finom! Meg kell kóstolni! 

A fügének tudom, hogy még nincs szezonja. Én tavaly nyár vége felé és ősszel igen szerencsés voltam, mert Anyukámék telek szomszédja megengedte, hogy időnként megdézsmáljuk a fügefája termését. Anyukám hozta is haza, de miután senki nincs oda érte frissen (Én meg igen!! Össze sem lehet hasonlítani a szárítottal. Sőt egy lapon sem lehet említeni, de egy könyvben sem...), én kaptam meg az összeset mindig. Az utolsó adag már igen érett volt, ezért egy részéből a lenti nagyon egyszerű dzsemet készítettem, hogy legyen majd az "ínségesebb" időkre is belőle.

Fahéjas almafagylalt

• Hozzávalók:
• kb. 1,2 kg alma, tisztítva, kockára vágva
• kb. 120 g cukor
• 3 dl tejszín + 2 dl
• 3 tojássárgája
• 1 citrom leve
• őrölt fahéj
• 1 fahéjrúd, pár szem szegfűszeg

Az almát kb. 60 g cukorral, az egész fűszerekkel, pici citromlével és annyi vízzel, amennyi éppen ellepi puhára főzöm, majd leszűröm és alaposan összeturmixolom (persze a fűszerek nélkül). Szitán át is passzírozhatjuk, hogy még simább legyen. Én most nem tettem. A levét félreteszem, behűtve nagyszerű üdítő ital lesz belőle. Tulajdonképpen kompót lé. A tojásos alaphoz forrósítsuk fel a 3 dl tejszínt, közben a tojássárgáját keverjük ki a maradék cukorral. Óvatosan, folyamatosan kevergetve öntsük hozzá a tejszínt a cukros tojáshoz, majd öntsük vissza a főzőedénybe, és nagyon alacsony lángon, folyamatosan kevergetve főzzük sűrűre. Ízesítsük ízlés szerint citromlével és őrölt fahéjjal, majd hagyjuk kihűlni. A maradék tejszínt verjük kemény habbá. A kihűlt, főzött krémet és a almapürét keverjük össze, majd óvatosan beleforgatva lazítsuk fel a tejszínhabbal. Tegyük egy kb. 1 literes műanyag, lapos dobozba, majd tegyük fagyasztóba. Amint elkezd fagyni, óránként keverjük át botmixerrel, legalább ötször-hatszor. Mindezt akkor, ha nincs fagyigépünk. Ha van, akkor természetesen sokkal egyszerűbb dolgunk van, de ez a botmixeres dolog sem egy ördöngösség.

Mézes fügedzsem

Hozzávalók:

• kb. 500 g megmosott, tisztított füge (szárai levágva, én néhol a vékony héját is lehúztam, mert már nem volt annyira szép)
• kb. 3 evőkanál méz
• kb. 2-3 evőkanál barna nádcukor

A mézet és a cukrot nagy lángon elkezdem karamellizálni. Ha már bugyog, hozzáöntök egy egészen kevés vizet (kb. fél dl), majd ha habzik hozzáadom az összedarabolt fügét is. Közepes tűznél, fedő alatt kb. 15 percig főzöm, majd a fedőt leveszem, és kb. 5 perc alatt kissé "beforralom". Forró vízzel kimosott (vagy kifőzött) kisebb üvegbe töltöm, rácsavarom a tetőt, majd egy plédbe becsavarom és teljesen hagyom kihűlni. Én ezután hűtőben tartottam és miután megfeledkeztem róla csak most nem olyan régen lett kibontva. Annak ellenére, hogy nem volt benne semmiféle tartósítószer, semmi baja nem lett. Lehet, hogy másnak több cukor kell majd bele. Nekem nagyon érettek voltak már a fügéim, így igen édes volt magában is, nem igényelt több cukrot.

Paprika, vagy paradicsom-confit

Ezt a receptet még nyáron próbáltam ki először, de akkor paradicsomból. Minap pedig vacsorára kaptam elő a pritaminparikás változatot, hogy kicsit feldobjam vele a sajtos kenyeremet. És akkor eszembe jutott, hogy ez is nagyon jó ajándék lehet akár a fa alá (persze máskor is). Hamar elkészül, és tapasztalatom szerint úgy 2-3 hétig vígan elvan a hűtőben. Így télvíz idején lehet, hogy érdemesebb paprikából készíteni, mert az kicsit ízletesebb. Én ilyenkor abból is a pritaminparikát ajánlom leginkább, bár biztosan nagyon finom a kaliforniai testvéréből is. A recept egyébként az egyik kedvenc vegetáriánus recepteskönyvemből származik, ahonnan a Különleges káposztaleves is. Nagyon jól fel lehet dobni vele egy szendvicset, vagy grillezett zöldséget, húst, de tésztamártásnak is remek. Én annyit módosítottam a recepten, hogy olívaolajat is adtam hozzá a végén, mert így nekem finomabb ill. tovább is eltartható.

Hozzávalók (1 db 2-2,5 dl-es üveghez):

• kb. 4-5 db pritaminpaprika vagy kb. 25 dkg paradicsom
• 1 vörös, vagy lilhagyma
• 1 evőkanál méz
• 3 evőkanál gyengébb fehérborecet (én rosso-t használtam)
• 1 jó nagy evőkanál aprított friss (nekem mindig van a fagyasztóban aprított állapotban) petrezselyem (vagy korianderzöld)
• só, frissen őrölt bors

A paradicsomot vagy a paprikát megmossuk, kicsumázzuk, majd feldaraboljuk. A paprikákat kicsi kockákra vágjuk, a paradicsomot lehet picit nagyobbra is (koktélparadicsomból is készíthetjük). A vöröshagymát is megpucoljuk, és vékony félkarikákra vágjuk, amit szintén elfelezhetünk. A mézet egy kis lábasban beforraljuk, vagyis karamellizáljuk. Rádobjuk a hagymát és kb. 1 percig kevergetve pirítjuk benne. Hozzáadjuk az ecetet, és 2-3 pericg pároljuk benne a hagymát. Hozzáadjuk a paradicsomot, vagy a paprikát és kb. 4-5 percig főzzük. A paradicsomnak elég rövidebb, a paprikának kicsit hosszabb idő kell, bár egy kicsit érdemes megőrizni a roppanósságát. Sózzuk, borsozzuk ízlés szerint. Legvégül belekeverjük a frissen felaprított fűszernövényt, majd annyi olajat öntünk hozzá, hogy kissé ellepje. Forró vízzel alaposan elmosott üvegbe töltjük. Ha nem használjuk fel egyszerre, tartsuk be, hogy mindig tiszta kanállal nyúlunk bele, mert így tovább tartható, hiszen az ecet és az olaj tartósítja valamennyire (persze a forró vízben csírátlanított üveg is ezen segít).