Húsos táska, házi rétestésztából

Egy finom húsos táskát valakinek esetleg? Nem olyan bonyolult, mint amilyennek elsőre tűnik, és a tészta sem egy ördöngösség. Jó ötlet, ha épp vendégeket várunk mondjuk egy beszélgetős vagy filmnézős estére. Ha nem készítjük túl szaftosra a tölteléket, szerintem nagyon jól el vannak a hűtőben az előre megtöltött táskát, amíg meg nem sütjük őket, és a hozzá tartozó mártások is elkészíthetőek előre. De nem csak főételként, hanem előételként is tálalhatóak pl. ha még kisebbre, egészen kétfalatnyira készítjük a kis háromszögeket. Egyébként, ha én házilag készítem a rétestésztát, ezt a receptet szoktam használni az édes töltelékekhez is. Igazából most volt először, hogy sós változatban is kipróbáltam, de nekem bevált így is.

Rétestészta
Hozzávalók (ebből kb. 16 táska lesz):

• 300 g rétes liszt (+ pár evőkanál a kenéshez)
• 1 evőkanál ecet
• 1 tojás
• 175 g tejföl (+ egy pár evőkanál a kenéshez)
• 100 g vaj (+ még egy kevés a kenéshez)
• (most egy jó nagy csipet só is került bele a töltelék végett)

A lisztből, a tojásból, a tejfölből és az ecetből tésztát gyúrunk (ha nagyon kemény lenne, adjunk még hozzá kevés tejfölt), majd lisztezett deszkán vékonyra nyújtjuk. A vajat kissé megolvasztjuk, majd hozzáadunk annyi lisztet (pár kanál), hogy könnyen kenhető masszát kapjunk. Az egészet egyenletesen elosztjuk/kenjük a tésztán, majd feltekerjük csigába és 4 felé vágjuk. Hűtőbe tesszük és kb. 1 órát pihentetjük. Ezután 1-1 feltekert csigát nagyon vékony téglalappá kinyújtunk. A téglalapokat, hosszanti oldalánál 4 felé osztjuk, majd csíkokra vágjuk. A tésztacsíkok aljára teszünk egy kevés tölteléket, megkenjük olvasztott vajjal, majd mindig sréhen (érdekes ez a szó, utánanéztem, és rájöttem az emberek nagy többsége inkább a srégen szót használja... nekem arra rá sem áll a szám, ill. kezem... szóval bocsi, ha valakinek szúrja a szemét, de elvileg így is helyes) felfelé hajtva, háromszögeket hajtogatunk belőlük. A tetejüket vajas tejföllel kenjük meg. Kb. 190 fokra előmelegített sütőben, szép aranybarnára sütjük őket (tepsinként kb. 25 perc, sütőfüggő!). 

Töltelék

Hozzávalók:

• kb. 700 g darált marhahús (vagy ízlésünk szerint egyéb más)
• 2 kisebb fej hagyma, apróra vágva
• 2 gerezd fokhagyma, összenyomva
• 1-1 teáskanál egész római kömény és koriander mag
• 1 púpos teáskanál tandoori masala fűszerkeverék (el is maradhat, csak nekem épp volt kéznél)
• 1 csokor friss petrezselyem, apróra vágva (szárával együtt, ezt is tegyük bele), koriander még jobban illet volna hozzá, de így is nagyon-nagyon finom volt
• kevés olaj

A hagymát kevés olajon kezdjük el pirítani, majd adjuk hozzá a fokhagymát és a mozsárban finomra összetört koriandert és római köményt is. Rövid ideig pirítsuk, amíg megérezzük a fűszerek illatát, majd tegyük hozzá a húst is, a petrezselyem apróra vágott szárát is, majd pirítsuk-pároljuk puhára. Közben sózzuk is kissé, majd adjuk hozzá a masala fűszerkeveréket. Kevés vizet is öntsünk időnként alá, de ezt a végén főzzük el róla teljesen. Ha készen van, keverjük hozzá a maradék aprított petrezselymet és hűtsük le egy kissé, csak így tegyük a tésztára.

Mártás

• kb. 150-200 g paradicsomszósz (passatta)
• kb. fél doboz joghurt
• csipet örölt római kömény és koriander (a koriander el is maradhat)
• pici só
• kb. 4-5 szem aszalt datolya, kimagozva, feldarabolva

A fenti hozzávalókat egy késes aprítóban simára dolgozzuk, és jó hidegen tálaljuk a jó meleg táskák mellé. (Nyilván ennél sokkal kifinomultabb ízvilágút is össze lehet hozni, de most gyorsban ezt hoztam össze hozzá.)

A fenti ízkombináció - bár azt nem mondom, hogy teljesen autentikus -, leginkább indiai beütésű volt. De ízlésünk szerint lehet bármilyen. Fantáziánkra van bízva. 1-2 ötlet ehhez:

Mexikói

A hús alá újhagymát is piríthatunk, és adhatunk még hozzá pl. kukoricát, apróra vágott színes paprikát. Fűszerezéshez pedig használhatunk köményt, chilit, pirospaprikát, oregánót, nagyon pici fahéjat, friss koriandert, petrezselymet. Tehetünk még bele pl. reszelt Cheddar-sajtot is, de ebből akár mártás is készülhet hozzá. Vagy akár tálalhatjuk Taco-szósszal is. Ehhez egy gyors recept:

1 fej apróra vágott hagymát pirítsunk át kevés olajon, adjunk hozzá 1 gerezd összenyomott fokhagymát, 1 kiskanál őrölt köményt, és 1-1 felkockázott zöld és sárga vagy piros paprikát is. Kevergetve pirítsuk, majd mehet hozzá pár perc múlva egy 400 g-os konzervparadicsom is, melyet előtte vágjuk fel egy kissé. Ízesítsük csipet cukorral, kevés sóval és borssal, majd miután felforrt, még lassú tűzön főzzük kb. 5 percig. Hidegen tálaljuk a forró táskák melllé.

Spanyol

A húshoz adjunk kicsivel több fokhagymát, sáfrányt, és hántolt mandulát, vagy rozmaringot, olívabogyót és paprikakockákat.

Olaszos

A húshoz adjunk oregánót és/vagy bazsalikomot, de ezen kívül mehet még hozzá kakukkfű és rozmaring is, valamint kevés aszalt paradicsomot ill. sűrített paradicsomot is tegyünk bele.

Magyaros

A húshoz adjunk pirospaprikát, kevés paradicsomot és paprikát, valamint köményt, ill. pirítsunk alá kevés szalonnát is, ha szeretjük. Tehát egyféle pörköltes alapot készítsünk, csak darált húsból és rövidebb lére eresztve. Tálaláskor adjunk hozzá pl. jó hideg fokhagymás-petrezselymes tejfölt.

És ezt egyik nemzethez sem kötöm: adhatunk hozzá apróra vágott sárgarépát, és zöldborsót is. A fűszerezés pedig lehet borsos, amit pl. egy kis kakukkfűvel tehetünk izgalmasabbá.

Két elmaradt recept: Medvehagymás-paprikás spanyol omlett és Csőben sült tojásos kenyérrel töltött paprika

Még tavasszal készült ez a tortilla, a korábban készített "natúr változat" alapján. Akkor egy szombat délelőtti piacozásból hazaesvén, feltuningoltam némi összeaprított medvehagymával, összedarabolt, megmaradt salátalevéllel és kockára vágott paprikával is. Ezeket akkor tegyük az ételbe, amikor már majdnem megpuhult a burgonya (a paprika előbb is belekerülhet). Bár a fotók nem lettek a legjobbak, mert tényleg evés közben, gyorsan fotóztam csak le, de azért írok róla, hogy megmutassam, tényleg rengeteg dologgal lehet felturbózni ezt az ételt. És még akkor is fejedelmi lakomát csaphat belőle az ember, ha tényleg nem túl sok ideje maradt az ebéd elkészítésére. Lévén, hogy a medvehagyma szezonnak már régen vége van, tehetünk bele helyette pl. spenótlevelet, amihez természetesen akkor némi összezúzott fokhagyma is dukál. 

A lenti ételt pedig még tavaly nyár végén készítettem (hát igen, csak akkor épp nem blogoltam). Volt egy időszak, amikor rengeteg paprikát kaptunk rokonoktól, innen-onnan, és már nem tudtam mit kitalálni belőle. Gyors ebédnek készült ez is, de szerintem vacsorára is ideális lehet. Szerintem még hidegen is, vagy legalábbis szobahőmérsékleten is finom. Egy könnyű salátát is tálalhatunk mellé, ill. a kolbász helyett, akár húsos füstölt szalonna is kerülhet bele. 

Csőben sült töltött paprika

Hozzávalók:

• 4 nagyobb paprika (nálam piros és narancs színű), kicsumázva, félbevágva
• kb. 10 dkg szikkadtabb kenyér, kisebb kockákra vágva
• kb. 2 tojás
• só, bors, oregáno
• 10 centis paprikás kolbász, apróra felkockázva
• opcionálisan kerülhet bele: apróra vágott hagyma, fokhagyma, petrezselyem, bazsalikom 
• kevés reszelt sajt (pl. mozarella)
• néhány szem koktélparadicsom
• a tetejére kb. 10-15 dkg mozarella
• kevés olívaolaj a sütőedénybe

A sütőt előmelegítjük 180-190 fokra. A tojást összekeverjük a fűszerekkel, esetleg egy pici tejjel, tejföllel, lazíthatunk rajta eg kicsit. Ekkor tegyük hozzá az opcionálisan választható dolgokat is. A tojásba beleáztatjuk a kenyérkockákat és hozzákeverünk kevés lereszelt sajtot és a kolbászkockákat is. Enyhén kiolajozott tűzálló tálba, helyezzük el a félbevágott paprikákat, majd osszuk el bennük a tölteléket, szórjuk meg a reszelt mozarella sajttal, majd helyezzük el rajta a félbevágott koktélparadicsomokat és süssük szép aranysárgára.

Tortilla de patatas, azaz a spanyol krumplis rántotta

Egy meg nem született lélek emlékére....

Tavaly december 1.-jén egy rendkívül megrendítő dolog miatt kórházba kellett vonulnom, hogy megműtsenek. Bár a műtét maga, igen rövid volt, mégis altatásban kellett, hogy elvégezzék. Persze ez engem kicsit jobban kiütött talán, mint kellett volna. Másik két szobatársamat később műtötték ugyan, mint engem, mégis már csevegtek (egy kicsit ugyan tompán), amikor én még mindig annyira kábult voltam, hogy egyetlen porcikámat sem tudtam megmozdítani, a szememet ki sem tudtam nyitni, beszédre meg végképp alkalmatlan voltam. De azért egy-két mondat eljutott a fülemig (és az agyamig) abból, amiről a két szobatárs beszélgetett (bár akkor még nem tudtam, hogy most álmodom, vagy tényleg valóság):

"- Húúú... Éhes vagyok! Úgy ennék most krumplis rántottát!

- Micsodát? Krumplis rántottát?

- Igen! Nem hallottál még róla? Tényleg nem ettél? A krumplit tojással megsütöd... Nagyon finom...Vacsorára szoktam ilyet készíteni..."

Lehet hogy nem szó szerint idéztem, de valami ilyesmiről folyt a diskurzus. Arra emlékszem, hogy az én fejemben közben végig az zakatolt, hogy AZ A SPANYOL OMLETT, AZ A SPANYOL OMLETT. Amikor magamhoz tértem megkérdeztem a szobatársaimat, hogy ők beszélgettek-e ilyenről, vagy csak én vagyok már ennyire gasztromán', hogy egy műtét utáni ébredezés közben, félig kómás állapotban is ilyeneken agyaljak. Azóta el szerettem volna készíteni, de valahogy nem tudtam rávenni magam a műtét miatti rossz emlék miatt. De aztán januárban mégis rávettem magam és elkészítettem, egyfajta terápiás jelleggel, szombati ebéd gyanánt, amikor is egy kellemeset sétáltunk a szakadó hóesésben (na jó Másik Felem szegény havat is lapátolt rendesen). Sokáig gondolkodtam, hogy megírjam-e ezt a bejegyzést, de úgy döntöttem, még ha rossz is erre gondolni, ennyit még mindeképpen megérdemel a meg nem született kis lélek... 

Az étel egyébként roppant finom és laktató, a képekből a finomság jól látszik (vagy csak egy igen éhes ember), mert mire értelmesebben le szerettem volna fotózni, Másik Felem meglógott a tányérral , és két pofára tömte magába. Lényegében hívhatjuk akárhogyan: spanyol omlett, spanyol tortilla, krumplis rántotta... így is, úgy is finom! 

Nehéz megmondani, az alábbi recept pontosan hány személyre elég. Attól függ, hogy laktató ebédként, vacsoraként tálalom, mondjuk egy jó kis saláta társaságában, vagy kisebb kockákra vágva (ekkor hidegen tálalják), egy finom borocska (na jó, akinek az megy: sör) mellé, egyfajta tapasként. Igazából itt sem kell patikamérlegen mérni a hozzávalókat. Mehetnek bele ízlésünk szerint más dolgok is: paprika, zöldborsó, cukkini, szalonna, gomba, garnéla, olajbogyó stb.  A készítésén is lehet vitatkozni. Van aki pl. előre, héjában megfőzi a burgonyát, majd úgy kezdi el sütni stb. Szerintem az alábbi készítési mód a legautentikusabb. De a lényeg, a lényeg, hogy mindkét oldalát meg kell sütni a végén az omlettnek.

Hozzávalók:

• 3-4 szem nagyobb burgonya, hámozva, kisebb kockákra vágva (vagy hosszában kettévágva, majd vékonyra szeletelve)
• 1 jó nagy fej hagyma, felkockázva (nem szükséges apróra, és lehet 2 közepes fej is)
• kisebb darabka kolbász (persze a legstílusosabb hozzá a chorizo)
• 5-6 tojás
• olívaolaj
• pici tej (na ez valószínűleg eredetileg nem kell bele, de szerintem egy kicsit könnyeb lesz tőle a tojás)
• só, bors

És ahogy én készítettem:

Egy serpenyőben a hagymát és a burgonyát bő, nem túl forró olajban puhára sütöm, majd kiszedem, kissé sózom, borsozom és félreteszem. Közben a tojásokat habosra keverem és egy löttyintésnyi tejet is adok hozzá, sózom, borsozom kissé. A serpenyőből a felesleges olajat kiöntöm, csak egy keveset hagyok benne, ezen kisütöm a kolbászdarabkákat is. A hagymát, kolbászt és a burgonyát a tojásos keverékhez adom, átkeverem, majd beleöntöm a serpenyőbe és elterítem. Megsütöm az egyik oldalát, kb. addíg, amíg már nem túl folyós a tetején a tojás, az alja pedig jól megsült, majd egy tányérra, vagy egy fedőre (a fedő valamivel praktikusabb jelen esetben) csúsztatom és visszaborítom a sületlen oldalával is a serpenyőbe, majd azt is megsütöm. Ennyi!