A következő címkéjű bejegyzések mutatása: VKF. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: VKF. Összes bejegyzés megjelenítése

2011. szeptember 2., péntek

Számoljunk le a késztermékekkel! VKF 44. forduló

Kriszti, az á la carte kulinária blog írója a 44. Vigyázz Kész Főzz fordulóra egy remek, és igazán akutális témát talált. A téma - ahogy a címben is olvasható -, számoljunk le a késztermékekkel! Egyre többen, egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek az egészséges táplálkozásra. De ennek nem csak abban kell(ene) kimerülnie, hogy azt mondjuk, akkor mától több zöldséget, gyümölcsöt eszem. A legfontosabb talán az lenne első körben, hogy megszabaduljunk az olyan élelmiszerektől, melyek tele vannak mindenféle mesterséges adalékanyaggal (vagy még rosszab esetben szinte csak abból állnak), ill. túlzottan sok cukrot, sót tartalmaznak. Előre látom, most sokan felsóhajtanak, hogy kinek van erre ideje. Kell, hogy legyen, hiszen előbb-utóbb - ha nem figyelünk oda miféle dolgokat viszünk be a szervezetünkbe -, megbosszulja majd magát ez a dolog. És akkor az értékes időnkent nem szórakoztató sütéssel-főzéssel tölthetjük, hanem az orvosi váróban. Allergia, elhízás, különféle keringési betegségek, rák, cukorbetegség és még ki tudja mennyiféle borzasztó nyavalya és betegség van, mely a rossz táplálkozás számlájára írható. A legnagyobb baj talán az, hogy az utóbbi években elhitették sok mindenkivel (még némelyekkel a szüleink korosztályából is), hogy főzni bonyolult, és csak rettentően időigényes dolog lehet, rendkívül nagy kockázatokkal. Hiszen segítség nélkül már nem is sikerülhet jól egy főzelék, nem lehet elég ízes a hús csak önmagában a fűszerektől, zselésítő anyag, bőrkepép és ízfokozó nélkül pedig már nem is lehet finom egy májkrém... És még sorolhatnám, de nem lenne hamar vége! Az egészségesebb alternatíva mindenre meg van szinte, csak az igény kell, hogy meglegyen arra, hogy inkább azt fogyasszuk. Elámulok, amikor azt látom, hogy velem egykorú hölgyek/asszonyok/anyák(!!!) nem tudnak szinte semmit megfőzni anélkül, hogy valami zacskós alapanyagot ne használnának fel hozzá. Nem tudnak egy alapvető főételt megfőzni, teszem azt egy főzeléket sem. Sőt, azt sem tudják mi fán terem a rántás és a habarás. Én megértem, őszintén, ha valakit különösebben nem izgat a főzés és nem érez arra különösebb indíttatást, hogy ételeket kreáljon. De az alapvető igény meg kell hogy legyen, hogy el tudja látni önmagát/családját porok és egyéb dolgok nélkül is. Itt vannak a remekebbnél remekebb gasztroblogok pl., meg a szakácskönyvek, újságok, amik nagy segítséget nyújtanak abban, ha valakinek nincs kedve új recepteken agyalni. És higgye el mindenki, az ételeket magunknak megfőzni remek és szórakoztató dolog, ami egyben kikapcsolódás is lehet sokszor. Íme néhány válogatott segítség az oldalról, kezdve egy roppant egyszerű, és igen hamar elkészíthető különleges májkrémmel vagyis májpástétommal a bolti változat helyett, amikbe ki tujda mit darálnak bele. Bízom benne, hogy akiknek szándékukban áll lecserélni a hasonló késztermékeket, segítségül szolgálnak majd az alábbi receptek.


Hozzávalók:
  • 1 nagyobb fej hagyma
  • 50 dkg csirkemáj
  • 5-5 dkg aszalt szilva és mazsola
  • 2 púpos evőkanál mascarpone
  • 10 dkg vaj
  • só, frissen őrölt bors
A szilvát és a mazsolát beáztatom kevés vízbe (vagy egyéb alkoholos italba, lásd lentebb). A hagymát felkockázom, a csirkemájat mosás után feldarabolom, az esetleges zavaró részeket levágom. A vajból elveszek egy keveset (a maradékot a tumixolásnál adjuk hozzá), egy serpenyőben felolvasztom, majd megdinsztelem rajta a hagymát. Pár perc után hozzáadom a májat is, majd időnként átkeverve teljesen átsütöm. Kicsit borsozom közben, de még nem sózom. Egy késes aprítóba, vagy tumixgépbe (vagy botmixerrel is dolgozhatunk) rakok minden hozzávalót. A aszalt gyümölcsökről öntsük le a vizet, de még ne öntsük ki, mert a lazításhoz szükség lehet rá. Az egészet alaposan tumixoljuk le és kóstoljuk meg közben, hogy ízlésünknek megfelelő legyen a sózás-borsozás. Ha nagyon sűrűnek találnánk, keveset adjunk hozzá az aszalt gyümölcsök áztatólevéből. Alaposan hűtsük ki, majd kenyérre, briósra, kalácsra kenve tálaljuk.

Tippek:
Ha nem esznek belőle gyerekek, az aszalt gyümölcsöket nyugodtan áztathatjuk alkoholos italba, ill. a májhoz is adhatunk egy keveset belőle, még a sütés során. Ez lehet pl. vörösbor, konyak, Tokaji Aszú stb. Ha pedig ünnepivé, elegánsabbá szeretnénk varázsolni esetleg egy vendégsereg számára, készíthetünk a tetejére Tokaji Aszúból egy zselét is.


Íme még néhány kenyérre való kence/pástétom (a receptek a címekre kattintva érhetőek el).

  

 A zacskós változatok helyett néhány igazán egyszerűen elkészíthető leves.

A bolti, időnként agyoncukrozott müzlik és müzliszeletek helyett két házi változat, melyeket lehet szeletként is fogyasztani, de ha összemorzsoljuk őket, nagyszerű roppanós finomságok lesznek a reggeli tejbe, joghurtba (vagy ki mibe akarja, pl. a gyors poharas deszertek egyik alapanyaga is lehet akár).


Néhány egyszerű étel, a legkisebbeknek, akiknek sajnos szintén túl sok nem nekik való anyagokkal telerakott ételt adnak mostanában a szülők. És nem is gondolnak bele, mekkora károkat okoznak ezzel a fejlődésben lévő szervezetnek. Arról nem is beszélve, hogy mennyire el lehet így ferdíteni egy gyerek ízlését. Vagyis pont a természetes ízektől elszoktatni. 

Ezen a linken 4 finomság is található egyben:
Spenótos bulgur, Paradicsomos-csirkés rizottó, Paradicsomos medvehagymás cukkinifőzelék, Piskótatallér
És ha már megjelentek a főzelék alapok (de minek is??), akkor íme egy példa, hogy mennyire nincs erre szükség. Hiszen egy főzeléknél szinte már nincs is egyszerűbb étel (nah jó, a rántotta talán). Lehet, hogy talán azokban nincs annyi adalékanyag (csak sűrítőanyag, fűszer, és hogy ezt felturbózzák némi ízfokozó is, biztos ami biztos alapon, hogy érezzük a főzelék ízét, ha már elhaltak volna az ízlelőbimbóink), de annyira könnyű elkészíteni szinte bármelyiket, hogy már már nevetségesnek hat egy ilyen zacskós alapanyag megvásárlása. És talán még a kevésbé főzni tudó, nem a sütés-főzésért elő-haló emberek szemében is.


De ha épp egy gyors halvacsorát szeretnénk elfogyasztani, akkor sem kell semmilyen kész por vagy mártás hozzá, mert percek alatt összeállíthatunk egy saját finomságot és zsupsz, már mehet is a sütőbe.


És egy tésztás ételhez sem kell a polcról leemelni semmi olyat, ami egyenízt kölcsönözne az ételünknek. Ebbe aztán szívünk lelkünk beletehetjük. És olyan hamar elkészül, hogy azt magunk sem hinnénk!



De még egy jó kis ropogósra sütött fokhagymás baguetthez sem kell a mélyhűtőpult felé lépkedni, de még a hűtő felől is csak egy kis vaj kell hozzá. A petrezselyem már csak egy plusz extra hozzá, ezért sem kell a piacra rohanni, ha épp nincs rá időnk.



 Íme néhány finomság tízóraira, vagy uzsonnára. Nem csak a lurkóknak! Mi is szívesen fogjuk majszolni. 



Hogy eszünkbe se jusson kész keksztekercset vásárolni (vagy még rosszabb, zacskósat/dobozosat), mert rém egyszerű egy ilyen süti elkészítése (is). Még ilyen extrássabb kivitelben is, mint ez a lenti.


Szerintem a dobozos muffinport is érdemes hanyagolni. Mi is kell ahhoz, talán tej, tojás, meg vaj? Hát pont ezek kellenek egy kis liszthez adva, és máris tudjuk, mi került a muffintepsi mélyedéseibe. Ha belelendülünk már simán cifrázzuk majd magunktól is. 
De akár egy ilyet is pár perc alatt össze lehet dobni az uzsonnás táskába vagy a gyerekeknek, csak úgy. 

Sőt, szaloncukrot is készíthetünk mi magunk. 


A palacsintaporokról inkább nem is beszélek... Hát nézzétek meg milyen rém egyszerű egy ilyen tészta összedobása, akkor meg minek az a zacskó vagy doboz?

A pudingokra is van ötletem. Hiszen nem másból készülnek a kész porok, mint keményítőből. Csak amíg, azokban aroma meg egyéb olyan van, ami nem természetes, addig a miénkbe keményítő mellé az kerül, amit mi szeretnénk. 



És a bolti túrókrémek tejberizsek és igazi gyümölcsöt alig látott joghurtok helyett néhány ötlet.

(szezonon kívül, befőttel. kompóttal)
(szezonon kívül szintén fagyasztott gyümölccsel)



És a végére néhány egyszerű fűszerkeverék pl. sütőben sütött burgonyához (így lényegesen olajtakarékosabb, tehát könnyedebb is, ráadásul a lakás sem úszik utána olajszagban, én meghámozni sem szoktam mindig a burgonyát, csak alaposan megsikálom és hasábokra vágom), sült csirkéhez, ami pár perc alatt összedobható és ez természetesen ízfokozó nélkül készül.


Fűszerkeverék sült burgonyához:
tengeri só
pirospaprika
fokhagyma granulátum
bors
koriander
szerecsendió

Fűszerkeverék sült csirkéhez (a lenti mennyiség 6 egész csirkecombra lesz elegendő): 
1 teáskanál egész zöldbors
1 teáskanál egész színesbors
3 teáskanál morzsolt, szárított zsálya
2 teáskanál fokhagyma granulátum
1/2 teáskanál szárított rozmaring levél
1-2 teáskanál pirospaprika
ízlés szerint só (én kb. 3 teáskanállal tettem bele)

Az egészet mozsárban összetöröm. Rászóróm, majd kevés olaj vagy vaj segítségével beledörzsölöm a húsba.

2010. május 14., péntek

VKF 34. forduló IV. rész: Csokoládé és gyümölcsök randevúja


Azt ugye nem kell különösebben részleteznem, hogy a csokoládé miért afrodiziákum. Úgyhogy még szép, hogy szerepelnie kell Afrodité asztalán. Elég annyit tudni, hogy található benne egy rendkívül hatásos vegyület, egy amfetaminhoz hasonló sav; a vágygerjesztő fenil-etil-amin. Ennek a vegyületnek a hatására a szívdobogás felgyorsul, a vérnyomás megnő, és boldoság önti el az embert... Hát nem hasonlít roppantul ez az érzés valamihez?
"Ha nem érzi jól Magát, ha nem volt módja aludni, a csokoládé majd új életre kelti. De hiszen ott, ahol Ön van, nincsen csokoládé! Csak erre tudok gondolni éjjel-nappal. Ó, drágám, hogyan fogja ezt túlélni?"
Sévigné Márkiné levele kedvesének, 1677-ben
Szerintem a belemártogatott gyümölcsökhöz sem kell különösebb komment (persze bármilyen nekünk tetsző gyümölcsöt használhatunk, nem csak almát és banánt). Mindegyik nagyszerű. Különösen a banán... csokiba mártva... öhmmm... Na és a fűszerek mindegyike is remek lesz hozzá, bármelyiket is választjuk, akár a buja vanília, a tüzes csili, az aromás szegfűszeg, vagy a csábító illatú fahéj kerül bele. (Tudják nem kell nekem kőkemény popsi, elég, ha fahéj illatú. - Ellen Degeneres)


Csokoládé fondü hozzávalói:
100 g étcsokoládéhoz
kb. 100 ml tejszín
ízesítésnek: kevés fahéj, vanília, chili, kardamon, szegfűszeg stb.

És akkor még nem említettem a másik fantasztikus párost: a csokoládét és az epret. Ha éppen a keményebb - óhhh, bocsánat, dermedtebb csokira - vágyunk, olvasszunk meg egy kevés étcsokit egy pici olajjal, majd mártsuk bele a megmosott epreket és hagyjuk megdermedni, vagyis keményedni. Aztán etessük meg egymást vele, ha eljött a megfelelő pillanat. Amikor beleharapunk, az ajkainkon végigcsordogáló gyümölcsnedv, garantált hatást vált ki mindenkiből! ; )


Ha már a nyalakodós részhez értünk, muszáj megemlítenem a fagylaltot (mindegy, hogy csokoládé, eper, vagy vanília), mert ugye ezek is nagyszerű vágykeltőek. Különösen, hogy nem csak tálkából vagy tölcsérből lehet őket enni... :D



VKF 34. forduló III. rész: Pesto-s lazacfilé, sült paradicsomos újburgonyával

Ez az étel telis-tele van afrodiziákummal, így nagyszerűen beleillik szerintem egy romantikus, némi erotikával megfűszerezett vacsora menüjébe. A lazac, a friss fűszernövények; mint a bazsalikom, az oregánó, a paradicsom, a fokhagyma, mind-mind csupa ajzószer. És így együtt egy igazi ízorgia az egész. Ha igazán könnyed ételre vágyunk, ráadásul több fogás is szerepel az étlapon, én csak simán, a sült paradicsomot adnám hozzá, kevés olívaolajjal meglocsolva, és durva szemű tengeri sóval, frissen őrölt borssal fűszerezve. Na meg néhány levél friss bazsalikommal és oregánóval tálalva. Persze, ha nagyon éhesek vagyunk (vagy nagyobb hancúrra készülünk :) ), azért elkél a laktatóbb burgonya is hozzá.
Bár a tenyésztett lazac ugyan olcsóbb, ehhez az ételhez érdemesebb (úgy értem az orgiamenühöz) mégis vadlazacot beszerezni, mert lévén, hogy zsírosabb a húsa, sokkal gazdagabb omega-3 zsírsavakban is. Hiszen neki sok ezer mérföldet kell megtenni a szaporodás érdekében, míg tenyésztett társa addig csak lustul. Az afrofiziákumos könyvem, roppant találóan ezt írja róla:
"A lazacnak minden szerető étlapján rajta kellene lennie. A lazac olyan, mint a fekete kisestélyi  : mindegy, hogy grillezed, félig nyersre főzöd, roston sütöd, egy kevés vajjal vagy erős szósszal tálalod, a lazac mindig könnyű és tökéletes a mámoros estéhez."
A bazsalikom, hmmm.... a bazsalikomhoz csak Nefzawi sejket idézném, Az illatos kertből:
„A nő olyan, mint a gyümölcs, melynek nem tudod élvezni zamatát mindaddig, míg kezeiddel meg nem dörzsölöd. Nézd csak meg bazsalikomot; csak akkor ontja illatát, ha ujjaid dörzsölésétől felhevül.”
És a paradicsom, talán nem véletlen ez a név; pommes d'amour, azaz szerelemalma. És nem csupán C-vitaminban rendkívül gazdag, de a prosztata épségét biztosító likopin egyik fő forrása is egyben.
Talán nem épp vágykeltő hatása jut eszünkbe, az amerikaiak által csak "büdös rózsának" (Hogy miért így hívják, érthetetlen számomra? Pedig egy liliomféle egyébként.) nevezett fokhagymáról. Pedig nagyszerű afrodiziákum ám! Szinte az egész világon elismerik jótékony hatását, és ahol nem fogyasztják -  mint pl. a keleti vallású, cölibátust fogadott szerzetesek, vagy a buddhizmus hívei, és akik a megvilágosodást keresik - ott is leginkább a serkentő hatása miatt. Tehát ez is csak azt igazolja, hogy aki serkenteni szeretné magát, vagy párját, hát csak tegye-egye. Érdekes pl. és talán nem véletlen, miért vittek magukkal az ősi egyiptomiak teljes fej fokhagymákat a sírokba. Hát mert hittek a túlvilági szexben. :)
Hozzávalók a pestós-morzsázs lazachoz (kb. 4 adaghoz, na nem azért ennyi, mert...):
  • 500 g lazacfilé (bőr nélkül), vékonyabb (kb. 4-5 centis) szeletekre vágva 
  • házi készítésű pesto (friss bazsalikomlevelek, pirított fenyőmag, fokhagyma, só, bors, reszelt parmezán vagy pecorino sajt, mindez összepépesítve annyi olívaolajjal, amivel lágyan folyós mártást kapunk)
  • fűszeres, pirított, házi zsemlemorzsa (olívaolajon megfuttatok kevés összenyomott fokhagymát és pár levél összevagdosott friss oregánólevelet, majd hozzáadom a zsemlemorzsát, átkeverem, sózom, borsozom kissé, majd halvány aranybarnára pirítom) 
A kissé sózott, borsozott lazacot egy serpenyőben, minimális olívaolajon egy kicsit elősütöm (kb. fél-fél perc, csak hogy egy kis kérget kapjon), majd egy tűzálló tálba pakolom őket, megkenem a tetejüket a pestóval, majd rákanalazok mindegyikre egy kevés zsemlemorzsát, ellapogatom, majd mehet a 180-190 fokra előmelegített sütőbe, úgy 15-20 percre.
A sült paradicsomos újburgonya is roppant egyszerű:
Kb. 1 kg újburgonyát megsikáltam kissé, sóztam, borsoztam, majd egy tűzálló tálba fektettem a feldarabolt 3-4 szem paradicsommal együtt. Meglocsoltam olívaolajjal, majd ment a kb. 190 fokos sütőbe, először alufóliával lefedve, majd anélkül, míg puhára nem sült. Ha csak a paradicsomot sütjük, azt nem kell lefedni, csak ízesíteni kissé, és utána meglocsolni olívaolajjal (és persze akkor többet süssünk belőle).
Készíthetjük úgy, hogy a burgonyát tesszük be először, majd ha már majdnem megpuhult, mehet mellé a hal is. Így egyszerre lesz kész minden.
Kellemes falatozást! 

2010. május 13., csütörtök

VKF 34. forduló II. rész: Hemingway kedvenc itala


Kb. 5-6 évvel ezelőtt - amikor a főnöknőm Dél-Amerikában járt -, hozott haza Cachaçat (cukornád pálinka), és minket is megkínált az egyik, ebből készülő, roppant finom itallal: a Caipirinha nevű koktéllal. Innen már egyenes út vezetett ahhoz, hogy a kubai Mojitóval is szerelembe essek, ami nagyon hasonló, csak valamivel könnyedebb változat. Egyik alapvető különbség, hogy a Caipirinha alapja a fent említett ital, a Mojito alapja pedig a sima rum. A rumot simán, a cukornád levéből, vagyis melaszból párolják le, a Cachaçát pedig magából a zöld cukornádból desztillálják, ezáltal semlegesebb az íze.
A Caipirinhánál a szétvágott, alaposan megmosott zöld citromot, némi nádcukor és tört jég társágában egy kisebb pohárba tesszük, majd egy mozsártörővel kissé összezúzzuk és ezt öntjük fel némi Cachaçával. 
Ezzel szemben a Mojitonál, a nagyobb tumbler pohárba belekerül zöldcitrom és még kevés lé is, nádcukor és esetleg cukorszirup is, valamint mentalevelek és tört jég, amit szintén egy mozsártörővel összezúzunk egy kicsit. (Én bele szoktam önteni ilyenkor a rumot is, mert szerintem akkor az alkoholban jobban kioldódnak a mentalevelek és zöldcitrom illóolajai.) Majd ezt kell felönteni rummal és szénsavas, vagy mentes ásványvízzel, egyszer átkeverni, majd mentabóbitával és szívószállal kínálni.
Rendkívül frissítő mindkét ital. És van ennek egy alkoholmentes változata is. Ebbe természetesen nem tesznek rumot. A múltkori nagy citromvásárlás után készítettem egy citrusos cukorszirupot (persze ez nem olyan töményen édes), ami nagyszerű alapja lett végül ennek a frissítő alkoholmentes italnak. Már csak pár mentalevél kell hozzá, némi jégkocka, jó hideg ásványvíz, és esetleg némi citrom, lime, vagy narancshús (persze héjastól), aztán már el is vonulhatunk a napernyő alá egy kicsit hűsölni. 

Citrusos cukorszirup koktélokhoz
Hozzávalók:  
  • 500 ml víz
  • 500 ml frissen facsart citrusfélék leve (nálam ez kb. 4 nagyobb citrom, 2 narancs, 2 grépfrút)
  • a narancsok és citromok héjából is egy kevés (szigorúan fehér rész nélkül)
  • ízlés szerint nádcukor (én kb. 10 evőkanállal tettem bele, ha jól emlékszem, de többet is elbír, bár legfeljebb az ital készítésénél teszünk még hozzá)  

A cukrot kevés vízzel kissé karamellizálom (de csak épphogy, halvány legyen), majd jöhet bele a többi víz és a citromhéj is amivel beforralom, azaz "sűrűbbre" főzöm. Végül hozzáöntöm a citrusok levét is, de ezzel már csak egyet forralok rajta. Kihűtöm, üvegbe öntöm, majd hűtőben tárolom. 

Hozzávetőleges arányok az alkoholos koktélokhoz:
Caipirinha
1 zöldcitrom, feldarabolva
3 teáskanál barnacukor
6 cl Cachaça
tört jég

Mojito
4 cl zöldcitromlé
kb. 1 zöldcitrom (lime) feldarabolva
kb. 8 mentalevél
2 teáskanál cukor
1 cl cukorszirup
6 cl fehér rum
szénsavas (én mentessel szeretem) ásványvíz
jégkocka, vagy tört jég


Jaj, és hát a címadó szöveg. Tényleg Ernest Hemingway kedvence volt ez az ital, de természetesen az alkoholos változata, tehát némi rummal is megspékelve, nem pedig ilyen szűz változatában.
A "régi szép időkben"- és ez most nem a fizetett reklám helye -, én leginkább a Havana Club rumot részesítettem előnyben ehhez az italhoz. És az alkoholos változata tényleg zöld citrommal a legeredetibb, viszont akár alkoholmentes frissítőnek nagyszerű ez a vegyes citrusos verzió is (amúgy is van több változata is már a Mojitónak).

És hát volt nekem egy kedvenc poharam: vastag, masszív, kissé zöldes-kékes beütésű, hosszúkás pohár. Még egy Bacardi rumhoz kaptam anno ajándékba. De sajnos eltört. Ugyanis Másik Felem már körbehajózta a földet, azaz föltette a lábát arra az asztalra, és ezzel a mozdulattal a drága poharamat szépen le is rúgta onnan. Szegény pedig millió darabban landolt a földön. Ezért most nem ebben szervíroztam.

Tudtátok egyébként, hogy a menta is afrodiziákum? Bizony. Mindamellett, hogy az elmét is felfrissíti, sok más dolog mellet  jó pl. az álmatlanságra és a tengeribetegségre is.
Ami roppant érdekes még, hogy rengeteg fajtája létezik, köztük van pl. olyan, hogy csokoládémenta, vagy  ananász-, alma-, és gyömbérmenta. 

A menta története egyébként az afrodiziákumos könyvem szerint a következő:
"Egy Minthe nevű nimfa, Ceres (a mezőgazdaság istennője) lánya, Plútóval az alvilág urával kavart Plutó felesége, Perszephóné háta mögött. (A legtöbb mentaféle nagyon szabadelvű, vígan üzekednek a kert többi növényével, új hibrideket hozva létre.) Amikor tudomást szerzett férje afférjáról, a féltékeny Perszephóné növénnyé változtatta Minthét. (Soha ne bosszants fel isteneket. Még kisebb isteneket se.) Plútó nem tudta ugyan megszüntetni a varázslatot, de a hatását megváltoztatta: minél többet léptek rá Minthére, annál illatosabb lett. Átváltozása ellenére Plútó továbbra is ellenállhatatlannak tartotta Minthét, különösen az illatát."
A kis hamis. 


Kínáljuk ezzel a roppant frissítő itallal a Szeretőnket (Kedvesünket), hogy kissé lehűtsük, azaz inkább hogy felfrissítsük kissé két hancúr között... Ja, és javaslom még, hogy használjunk az igazi lazításhoz egy finom és csábos illatú, narancsos-fahéjas masszázsolajat... Tutira beválik! ; ) 


2010. május 11., kedd

VKF 34. forduló I. rész: Spárgakrémleves szalonnával, újhagymával és petrezselyemmel


Annyi gondolat és ötlet kavarog a fejemben... és egyszerűen nem érem utol magam. Annyi mindent csináltam az elmúlt napokban, na meg fotózgattam is és annyi ötletet szerettem volna megvalósítani. És azt sem tudom, most mit hozzak, mit mutassak, mit csináljak. Ez a leves is várhatott volna még, de gondoltam megmutatom. Hogy miért várhatott volna? Mert egy nagyszerű afrodiziákum az egész, úgy ahogy van. Akár Aphrodité asztalára is jó (akár egy menü részeként, de még azt sem biztos, hogy azt meg tudom majd csinálni).
Az egyik afrodiziákumos könyvem azt írja a spárgáról: "Mindegy, hogy a vastag, vagy a vékony jön be neked, egy biztos: ebben a sármos liliomfélében nem fogsz csalódni. Elég egy pillantást vetni rá, és rögtön egyértelművé válik, hogy a spárga afrodiziákum." :) 
A világon nagyon sok helyen elsimerik és fogyasztják afrodiziákumként: a franciáknál, Indiában, Kínában, a Közel-Keleten, csak hogy néhányat említsünk. Egyes gyógynövényszakértők szerint az asparagin -  ami egy természetes vízhajtó vegyület  - miatt lehet hatásos ajzószer, mivel ez az anyag, pont a húgycsövet és a körülötte található szöveteket ingerli. A spárgában található egy immunrendszert erősítő antioxidáns is: a glutation - mely a hagymában és a fokhagymában is megtalálható egyébként -, és nagy mennyiségű C és A vitamint, valamint folsavat is tartalmaz.  Szteroid-glüközid vegyületek is találhatóak benne, amelyek a hormonképződést segítik. És nem utolsó sorban alacsony kalóriatartalmának köszönhetően roppant könnyed ételnek számít.  Ezért úgy gondoltam, hogy akkor belefér most az a hozzáadott kevés szalonna is majd. 
  
Hozzávalók:
  • 500 g fehér spárga (vagy zöldspárga), megtisztitva, felkarikázva
  • 1 csokor újhagyma, megtisztítva, felkarikázva (én a zöldjének a nagy részét is beletettem)
  • kisebb darab füstölt szalonna, apróra felkockázva (én nem húsosat használtam most, de biztos az is jó)
  • 1 l húsleves
  • frissen őrölt bors (esetleg még só is)
  • egészen kevés cukor 
  • kb. 3 evőkanál tejföl (el is maradhat)
  • kb. 2 dl tejszín
  • 1 púpos evőkanál étkezési keményítő
  • petrezselyem, apróra vágva
A szalonna zsírját kiolvasztom, majd egy szűrőkanállal kiszedem. A visszamaradt zsiradékon kissé átsütöm az újhagymát, majd abból is kiveszek egy keveset a tálaláshoz. Rádobom a spárgát, pár percig "pirítgatom", majd felöntöm a húslevessel. Lefedem és pár perc alatt megfőzöm. Ha a tálaláshoz szeretnénk, szedegessünk ki néhány spárgasípot, majd habarjuk be a tejszínben és a tejfölben alaposan elkevert étkezési keményítővel, forraljunk rajta egyet, majd botturmix segítségével pürésítsük a levest. Kóstoljuk meg, majd ízlés szerint ízesítsük még, sóval, egészen kevés cukorral és borssal. Szalonnakockákkal, petrezselyemmel és a spárgasípokkal megszórva tálaljuk.


Utólag módosítottam kicsit a dolgokat és mégis elküldöm Duendének a linket a VKF fordulóra. A menü többi része meg vagy összejön majd, vagy nem. :) 



2009. március 1., vasárnap

VKF XXIII. forduló nevezés 2. rész



És a másik recept, amivel a VKF XXIII. fordulójára szeretnék szintén nevezni.
Tökmagos-paradicsomos pesto
Hozzávalók (kb. 31-32 dkg-hoz):
  • 150 g olajban eltett aszalt paradicsom
  • tökmagolaj vagy extra szűz olívaolaj
  • 80-100 g tökmag (előre pucolt, enyhén sózott)
  • 2 gerezd préselt fokhagyma
  • szárított, őrölt medvehagyma
  • borsikafű
  • kevés só
  • frissen őrölt bors
A felsoroltakat (a paradicsomhoz annyi olaj kell, hogy összesen 200 g legyen az egész) késes aprítóban összeturmixolom, ízlés szerint fűszerezem, és már készen is van.
Ezt aztán tehetjük pl. kifőzött spagetti tésztára. Ám akkor előtte érdemes egy kevés tejszínnel higítani és egy kicsit felforralni, majd így önteni a tésztára, egy kis frissen forgácsolt parmezán sajt kíséretében. Vagy készíthetünk egy kelt tésztát, és ebbe tehetjük mint töltelék, majd csiga-bigákat gyárthatunk belőle (lásd a fenti képen).

VKF XXIII. forduló nevezés 1. rész




Íme a recept, amellyel jelentkezni kívánok a Grenadine által meghírdetett VKF XXIII fordulójára, melynek címe Magvas gondolatok. 
Remélem másoknak is annyira ízleni fog ez a különleges torta, mint nekünk!

Földimogyorós-sárgarépás torta
Hozzávalók:
A tésztához:
  • 100 g földimogyoró (lehet sózott is, de akkor ezt vegyük figyelembe az ízesítéskor)
  • 150 g sima liszt
  • 50 g kukoricaliszt
  • 120 g vaj
  • só
  • 1 tojás
A töltelékhez:
  • 500 g sárgarépa (tisztítva, felszeletelve, majd félig megpárolva)
  • 1 kis fej hagyma apróra vágva
  • 200 g túró
  • 200 g tejföl
  • 3 tojás
  • só, bors, 2-3 teáskanál szárított zsálya (vigyázzunk, mert elég intenzív aromájú fűszer)
A mogyoró felét ledaráljuk, elkeverjük a liszttel és a sóval, elmorzsoljuk a vajjal, hozzáadjuk a tojást és gyorsan sima tésztává dolgozzuk, majd 30 percre hűtőbe tesszük. A sütőt előmelegítjük 180 fokra. Kivajazunk egy kapcsos tortaformát (normál 25 cm-est), belenyomkodjuk a tésztát, úgy hogy legyen, úgy 3-4 cm-es pereme is, megszúrkáljuk villával, majd 10 percig elősütjük. Addig összekeverjük a túrót a tejföllel, belekeverjük a tojásokat, a hagymát, ízesítjük sóval, borssal és a zsályával. Az elősütött tésztára rátesszük a sárgarépát, ráborítjuk, majd elsimítjuk rajta a túrós masszát, megszórjuk a tetejét a maradék egész földimogyoróval, majd visszatesszük az egészet a sütőbe, úgy 30-35 percre. Legfinomabb langyosan tálalva.

És íme egy-két hasznos és érdekes információ a földimogyoróról.