2009. április 17., péntek

Csöppkaják


Nem szeretem, amikor egy csöppség éppen hogy elmúlt 1 éves, és rögtön azt mondják, hogy na most már adhatjuk neki azt, amit mi eszünk. Már hogy adhatnánk? Nem mondhatni, hogy én pl. egészségtelenül főzök, de nem sokszor jut eszembe, hogy abból adjak neki, amit magunknak készítettem. Legfeljebb 1-2 falatot. Sok dolog miatt. Például azért, mert mi felnőttek sokkal sósabban (nem elsózottan, csak sósabban, mint az egy gyereknek jó lenne), fűszeresebben esszük az ételeket. Én ezért nem szeretem neki adni a magunknak főzőtt levesből a zöldséget se. Különben is úgy tudom, hogy egy gyerkőcnek kb. 3 éves korára fejlődik ki teljesen az emésztőrendszere. Úgy értem olyanná, amivel már nagyoknak való ételt is gond nélkül meg tud emészteni. És különben is a sok só is rettentően leterheli a kicsi veséjüket. Éppen ezért elborzadok, amikor ilyen kicsiket párizsival, meg virslivel tömnek. Arról már nem is beszélve, hogy mi van benne (szeparált baromfihúspép, csirkebőr, ízfokozó, víz... stb.). Nem játszom az eszem, és nem vagyok álszent. Nem állítom, hogy még a vizet is én fakasztom a leveshez, amit főzök. Időnként én is eszem ilyeneket, de egy picinek én nem adnék, bár valóban ez a legkényelmesebb megoldás. Mondják, hogy talán túlzottan is óvatos vagyok... Még talán finnyásnak is néznek néhányan... Szívük joga... Én meg úgy gondolom, hogy most alapozom meg a jövőbeni ízlését, és nem utolsó sorban az egészségét. Nem tömöm kész édességekkel meg egyebekkel, hanem rengeteg gyümölcsöt, zöldségfélét, saját sütésű kenyeret, olívaolajat és ehhez hasonló ételeket kap. Remélem ezzel elérem azt, hogy pár évesen nem fogja kitúrkálni a zöldséget az ételéből, vagy leszedni a zöldséget a szendvicséről és egy csokis édességet benyomni a vacsora, vagy uzsi helyett. Nem vagyok naív. Nyilván ez is meg fog történni majd, de talán nem fogja utálni a spenótot és a többieket. Az alábbi ételek pedig szerintem olyan jól sikerültek, hogy erre viszont nyugodtan mondhatjuk azt, hogy ehetjük azt, amit a pici, mert ennek van íze és bűze is. Akarom mondani jó illata, és íze is, akár egy felnőttnek is. Azt nem adom meg, hogy mennyi adag jön ki belőlük, mert ugye minden gyerek más és más étvágyú. De mindenképp több adagos, amiből én a maradékot kiadagolva mindig a mélyhűtőbe teszem. És ezek már apródarabos ételek, tehát legfőképp azoknak a babáknak ajánlom, akiknek már lassan jön, vagy esetleg már ki is jött a rágófoga.

Spenótos bulgur
Hozzávalók:
  • 250 g friss spenót
  • 1 gerezd fokhagyma
  • olívaolaj és vaj
  • nagyon kevés só
  • 1 csészényi bulgur (kb. 1,5 dl-es csésze)
A bulgurhoz 2 csészényi vízet felforralok, picit sózom majd hozzáadom a bulgurt és lefedve 5-10 percig főzöm takarékon, majd elzárom alatta a lángot és A spenótot megtisztítom, vastag szárát és ereit levágom, majd metéltekre vágom és lobogó vízbe dobom, pár percet blansírozom. Közben kevés vaj és olívaolaj keverékén elkezdem párolni a pépesre nyomott, vagy apróra vágott fokhagymát, ha már jó illata van, rászedem szűrőlapáttal a spenótot és összekeverem az egészet, picit sózom, hozzáteszem a bulgurt, majd pár percig fedő alatt összepárolom az egészet.
Paradicsomos-csirkés rizottó(szerűség)
Nem merem rizottónak nevezni, mert a végén még valaki megkövez, hogy egy gyorsrizsből készült ételt (ami ráadásul külön főtt), annak nevezek. De most hirtelenjében és nagyon gyorsan ez tudtam előkapni.
Hozzávalók:
  • kb. 300 g csirke- vagy pulykamell filé
  • 1 kicsike fej hagyma
  • 1 gerezd fokhagyma
  • 1 közepes sárgarépa
  • 1 csomag főzőtasakos jázmin vagy basmati rizs
  • 1 doboz konzerv hámozott paradicsom (ha lehet só nélküli)
  • 1-1 teáskanál szárított oregánó és bazsalikom
  • nagyon pici só és barnacukor
  • olívaolaj
A rizst picit sós vízben megfőzöm. A csirkemellet nagyon-nagyon apró kockákra vágom, a hagymát és a fokhagymát úgyszintén. A sárgarépát nagylyukú reszelőn lereszelem. Kevés olívaolajon elkezdem megfonnyasztani a hagymát, majd hozzáteszem a sárgarépát is. Pár perc után hozzáadom a húst, majd a fokhagymát is és addig párolom az egészet, amíg a hús teljesen kifehéredik. Hozzáadom a hámozott paradicsomot, amit fakanállal összedarabolok-nyomkodok kicsi darabokra, ízesítem a zöldfűszerekkel, kevés sóval, cukorral, majd megfőzöm. Egy pici vizet is lehet hozzátenni, de csak annyit, amivel kissé kiöblítjük a konzerves dobozt. Amikor majdnem kész hozzáadom a rizst is és készre főzöm az egészet.

Paradicsomos medvehagymás cukkinifőzelék
Hozzávalók:
  • 2 közepes cukkini
  • kb. 2 evőkanál kukoricaliszt
  • pici só
  • olívaolaj és vaj
  • 2 evőkanál paradicsompüré
  • 1 maroknyi medvehagyma
A cukkinit nagylyukú reszelőn lereszelem, majd kevés olajon elkezdem pirítani-párolni. Hozzáadok kevés vajat, a paradicsompürét, majd megszórom a liszttel, átkeverés, pirítás után pedig felengedem nem túl sok vízzel. Ha besűrűsödött és megfőtt, hozzákeverem a vékonyra vágott medvehagymát, de ezzel már nem főzöm, csak letakarom és így a gőzben kellőképpen megfonnyad majd. Utólag ízesítem picike sóval, ha kell.

És végül jöjjön egy édesség is, a bolti babapiskóták helyett. Bár én ezzel sem szeretem tömni két étkezés között (sőt semmivel). Inkább uzsira, tízóraira ajánlom.
Piskótatallérok
Hozzávalók:
  • 2 tojás
  • kb. 3 dkg gyümölcscukor
  • 2,5 dkg sima liszt
  • 2,5 dkg kukoricaliszt (lehet sima liszt ez is, de nekem már mániámmá vált a kukoricaliszt)
  • kb. 1-1,5 dkg étkezési keményítő
  • csipet só (és szeretet)
  • vaníliáscukor (igazi vaníliával)
A tojásokat a sóval gép habverővel kb. 8-10 percig keverem, amíg jó habos lesz. 5 perc után hozzáadom a cukrot is, és a vaníliát is. 10 perc után pedig kanalanként hozzáadom az átszitált liszteket és keményítőt is. 180 fokra előmelegített sütőben kb. 13-15 percig sütöm. Nekem van egy olyan szilikon sütőformám, amiben lapos kis korongokat lehet sütni. Én ebben sütöttem, és így kb. 25 db jött ki belőle. Ennek hiányában szerintem egy sütőpapírral bélelt tepsire kisebb evőkanálnyi halmokat rakhatunk és így süthtjük meg. Legfeljebb nem lesznek szabályosak. De sebaj!

9 megjegyzés:

Evelin írta...

Szia!
Teljesen egyetértek. Az én kisfiam 20 hónapos, nem látott még finomított cukrot, csak mézet, azt is minimálisan, nem adok neki felvágottat, virslit, semmilyen félkész kaját, és a mi kajánkból is csak ami szerintem jó neki. Sózni nem nagyon sózok szerencsére, bors helyett csombort használok, hogy ő is kóstolhasson. Étvágya kitűnő, és egyáltalán nem válogatós. Nasira kölesgolyót rágcsál, inni csak Szentkirályi szénsavmentes vizet iszik, vagy néha-néha rooibos teát pici mézzel. Persze kaptam már hideget-meleget anyutól, de nem érdekel. Ő az ÉN gyerekem, és ezzel csak azt érte el, hogy még soha nem hagytam ott náluk a kicsit megőrzésre mert rettegek hogy megtömnék valamivel amit én tiltok. Pl csoki, virsli, stb. A múltkor pl sós mogyorót akart adni neki. No komment...

Névtelen írta...

Szia!

Nem szoktam hozzászólni, de most nem bírom ki. Tökéletesen osztom a nézeteidet. DE mindehhez kell egy olyan gyerek is, aki vevő erre. Pontosan így csinálom én is, de a gyerek nem eszik semmi olyat, ami állagra, színre, szagra nem tetszik neki. Szóval hiába főzök neki szerintem nagyon finom és változatos kajákat végül mindig a rizsnél és a tésztánál kötünk ki (üresen!), ha azt akarom, hogy egyen valamit. Édességet nem kap, mondjuk azt sem szereti szerencsére, a teát is csak üresen issza csak meg.
Szóval csak azt akarom mondani, hogy ez nem csak hozzáállás kérdése.
Na, vége a kirohanásnak, végre kipanaszkodtam magam. Így legyen valaki gasztroanyu.
Egyébként ezek a kaják tényleg biztos nagyon finomak.

Ildinyó írta...

Kedves Evelin!
Én is szoktam neki kölesgolyót adni, és pont Szentkirályi vagy Nestlé Aquarel vízet kap (így némileg "olcsóbban" jön ki). Csak az a baj, hogy nem hajlandó simán meginnni, csak úgy ha egy nagyon pici 100%-os alma- vagy narancslevet is teszek bele neki. Ezt mondjuk nem értem miért... Nálunk csak azt szokták mondani a családban, hogy mi is ezt meg azt ettünk és mégis felnőttünk... Persze! Én sem nagyon szeretem másnál hagyni egyébként. Bár az is igaz, hogy mi eléggé össze vagyunk nőve (14 és fél hónapos). A földimogyoróról meg az jutott eszembe, hogy múltkor vettek nekünk ilyen kölesgolyót, mert látták, hogy azt adunk neki, mi meg mondtuk, hogy ezt nem szabad még, és csak néztek, hogy miért...

Kedves Névtelen!
Abszolút igazad van abban, hogy ehhez olyan gyerek kell, aki vevő erre. Én nagyon szerencsés helyzetben vagyok, mert az én fiam tényleg nagyon jó étvágyú és nem is válogatós. De át tudom érezni, hogy milyen lehet, amikor készül valamivel az ember és szinte semmi nem jó a gyerkőcnek. Anyukám mondja mindig, hogy mennyire jó nézni, hogy ilyen szépen eszik és nem köpi ki az ételt. Az unokahugaim és öcséim között voltak még nagyon rossz evők (sőt még ma is azok és válogatósak is). Én nem azt akartam kihozni ebből az egészből, hogy az Anyukák nem főznek elég finomat és változatosat a babáknak, csak néhányan szerintem túl korán elkezdik etetni őket nem gyerekeknek való ételekkel és ráadásul nagyon elszoktatják őket a zöldségektől, gyümölcsöktől is. Azért kitartást kívánok neked!

Ildinyó írta...

Jaj! Kedves Névtelen!

Azt el is felejtettem írni még, hogy az még mindig jobb, hogy csak natúr rizst vagy tésztát eszik a gyermeked, de legalább (gondolom) nem dugsz egy szál kolbászt a gyerek kezébe, mint azt sokan teszik, mondván milyen aranyos. Meg nem eteted pépesített (jobb esetben) töltött képosztával... Nálam azt hiszem inkább ez a dolog lényege és mondanivalója.
Üdv

Ildinyó írta...

Bocsi! Káposztával, nem képosztával...

Gabriella írta...

Érdekes volt olvasni a nézeteidet, mert nem hittem volna, hogy létezik olyan magyar anyuka rajtam kívül aki így gondolkodik.

Egyébként a gyerek azt szokja meg és azt eszi, amire mi rászoktatjuk.

Az én kis kétévesem mindenevö. Bár a spenót már nem megy annyira lelkesen, mint az elsö évben. Mivel azonban minden mást megeszik, azt hiszem nem kell egy - két elhagyott zöldségen - gyümölcsön legagadni. Van helyette más.

Egy jó tipp a jövöre: Ha a kicsi nem akarja megenni a vacsorát, akkor ne eröltessük, de ne is adjunk neki mást.

Egy félóra múlva melegítsük meg és ismét próbálkozzunk.

Nálunk ez a módszer nagyon jól bevállt. Egyszer Jamie Olivier egy könyvében olvastam..., hogy a dackorszak dönti el a gyerekek jövöbeli étkezési szokásait.

duende írta...

Be gyönyörű gyermek! :)

Én is "mindenevő" vagyok. Miért? Mert hárman voltunk tesók, és az anyu mindent főzött. Abszolút mindent. Muszály volt, nem voltak gazdagok. És nem volt kivétel és apelláta. Ha valamit nem ettünk meg, éhen maradtunk. Igaza volt, akkor sem háborogtunk. Általában két óra múlva kisettenkedtünk a konyhába, és megkérdeztük, hogy megehetjük a vacsit? Persze, megehettük. És mindig rájöttünk, hogy az bizony finom is. Sok ételt így szerettem meg. Sok olyan van - leginkább zöldségféle -, aminek szokni kell az ízét.

Nikóca írta...

Drága Ildi!

Látom itt megoszlanak a vélemények erről a "kényes" témáról... Szerintem tökéletesen csinálod, hiszen én is azt gondolom, hogy a gyerkőc azt fogja szeretni, amit adsz Neki... Ha megszokja a sok zöldséget-gyümölcsöt, akkor nem lesz problémája azzal, hogy megegye... Ha mindig csak "műkajákat" kap, akkor az istennek sem fogja megenni a spenótot, brokkolit, és társait...
A babócának az lesz a megszokott, amire MI SZOKTATJUK, és ezért csakis MI lehetünk felelősek... Persze ha kényelmi szempontokat figyelembe véve a kezébe nyomunk egy virslit, hogy "csendben maradjon", akkor talán nem is olyan fontos nekünk ez az egész étrend-mizéria...
Bennem is van már sok mindennel kapcsolatban egy kialakult kép, és szeretném ezt megvalósítani... Az ételekkel kapcsolatban is valami ilyesmit szeretnék... Boldog lennék, ha mindent megenne a bébikém...
Névtelen azt mondta, hogy ehhez olyan gyerek kell, aki vevő erre... Nos, én ezt nem igazán így gondolom... Én úgy gondolom, hogy az lesz az etalon Neki, amit otthon lát, mivel NINCS VISZONYÍTÁSI ALAPJA... Legyen ez étel-ital, alvás-játék, teljesen mindegy...
Ha sok zöldséget-gyümölcsöt adsz Neki, akkor számára az lesz a természetes, és nem fogja keresni a csokit, megelégszik egy müzliszelettel, kölesgolyóval, vagy egy kis müzlit is elrágcsál tej nélkül - ha már nasiról van szó... Azt hiszem nem sok Anyuka mondhatja el magáról, hogy meg tudja állni, hogy a gyerekét csokival tömje, és inkább egészséges nasikat ad Neki... Azt hiszem ez követendő példa... :)

Puszillak Ildi!

Ildinyó írta...

Én is nagyon örülök, amikor rájövök arra, hogy vannak még anyukák, akik odafigyelnek arra, hogy mit etetnek meg a gyerekkel. Ez a nem adunk mást a gyereknek és inkább később megpróbálkozunk azzal ami van, pedig nagyon jó ötlet szerintem is. Duende teljesen igazad van abban, hogy néhány zöldség ízét pl. szokni kell. Az előbbi dolog már csak ezért is jó módszer. Ja és nagyon köszönöm a fiam nevében is a bókot. Mi is hárman vagyunk testvérek és mi is azt ettük, amit főztek nekünk. Nem kaptunk teszem azt csokis pelyhet a vacsi helyett, ha azt nem akartuk megenni. És Niki továbbra is osztom azt a nézetet is, hogy azt szokja meg a gyerek, amire mi rászoktatjuk, ill. neveljük. Ennek ellenére adódhatnak esetek, amikor egy-egy dolog nem megy. De ezt tényleg nem szabad erőltetni. És sajnos olyan gyerekek is vannak akik nagyon rossz evők (úgy értem keveset esznek), de ezzel sincs akkora baj. Hangsúlyozom újra, hogy inkább az volt a mondanivalóm lényege, hogy nem túl jó ötlet ilyen pici korban nem annyira egészséges dolgokat adni. Gondolok itt továbbra is a párizsi, virsli, csoki stb. és társaira. Vagy olyan ételeket, amik nem egy pici gyomrának és emésztőrendszerének valók (pépesített töltött káposzta stb. hi-hi). Én ezt vallom. Én inkább pepecselek kicsit többet ezekkel a kajákkal. Legfeljebb kevesebb időm jut másra. Párizsi helyett pl. főtt csirkemellet turmixolok szét zöldfűszerrel meg egy pici olajjal vagy vajjal, és ezt kenem neki a kenyérre, vagy túrót, ricottát stb. Nem arról van szó, hogy mi milliomosok vagyunk (sőőőőt)és mi megtehetjük. Egyáltalán nem drágább az "én módszerem". Sőt! Inkább csak egy icipicit időigényesebb. De még talán az sem annyira! Mindenkinek köszönöm a hozzászólásokat!