Segítsüti: ismét indul a licit

Elindult az őszi Segítsüti licit, melynek sütő csapatában most is nagy örömmel veszek részt. Az idei őszi támogatott a Szemem Fénye Alapítvány két gyermekhospice háza, a Pécsett található Dóri-ház, és a Törökbálinton épült Tabitha-ház lesz. Mindkét hospice házban olyan családoknak viselik gondját, ahol gyógyíthatatlan beteg gyerekek vannak. Itt megfelelő egészségügyi felügyelet mellett játszhatnak, boldogak lehetnek és családjaik is törődést kapnak. De ennél sokkal többet is vállaltak, hiszen a gyermekhospice ház az életminőség javítását is célul tűzte ki, és egyúttal oldani is szeretné a gyermekhalállal kapcsolatos félelmet, elutasító gondolkodásmódot, társadalmi nézeteket. Az intézmény blogján (Dóri-ház) naplószerűen nyomon lehet követni, hogy hogyan működik ez a gondoskodás A befolyt támogatásokból a gyermekek ottlétét, ápolását megkönnyítő orvosi műszereket, eszközöket és egyéb szükséges cikkeket szerzik majd be.

Aki csak teheti, kérem látogasson el a Segítsüti oldalára, válogasson a felajánlott sütikből és támogassa az akciót, hiszen idén is remekebbnél remekebb finomságokra lehet licitálni 20.-án (kedd), 16 óráig . Az általam felajánlott sütemény a fent látható Mákos-almás tekercs. Könnyed, friss sajtos (túrósajttal készült) tészta (Rugelach tésztájához hasonló, csak ez nem krémsajttal készült), gazdagon megtöltve mákos-almás-citromos töltelékkel. Mákrajongók figyelmébe különösen ajánlom!

Mákos-almás tekercsek

Hozzávalók (kb. 45 darabhoz)

• 200 g sima liszt
• 50 g rozsliszt
• 50 g kukoricaliszt
• 200 g vaj
• 200 g cottage cheese (szemcsés friss sajt/túró)
• 1 evőkanál házi vaníliás porcukor
• 1 csapott mokkáskanál só

Töltelék:

• 200 g darált mák
• 200 ml tej
• 120 g cukor
• 1 citrom reszelt héja (használhatunk előre lereszelt, cukorral és kevés citromlével eltett reszelt héjat is)
• 2 közepes méretű alma (kb. 200 g)
• A tetejére: 1 tojás és kevés nádcukor a szóráshoz

Először a tésztát készítjük el, amihez a szemcsés állagú cottage cheese-t egy botmixerrel krémesre, simára dolgozzuk. Ezután a liszteket átszitáljuk, hozzáadjuk a sót, a cukrot, a felkockázott vajat, a krémes friss sajtot, majd kézzel vagy géppel (dagasztókart használjunk) összedolgozzuk az egészet. Fóliába csomagolva legalább 1,5 órára a hűtőbe tesszük pihenni. Ez idő alatt készítsük el a tölteléket, hogy legyen ideje lehűlni. Ehhez a tejet forraljuk fel a cukorral, hagyjuk hogy feloldódjon a cukor, majd keverjük hozzá a mákot. Vegyük le a tűzről, majd reszeljük hozzá a citromhéjat, és a meghámozott, kimagozott almát is (nagylyukú reszelőt használjunk hozzá). Tegyük félre és hagyjuk teljesen kihűlni.

A sütőt melegítsük elő 180 fokra (légkeverésen 160 fokot használjunk). Két tepsit készítsünk elő és béleljük ki sütőpapírral. A tésztát osszuk 3 részre, majd nyújtsuk ki nagyon vékony, kb. 25x40 cm-es téglalappá. A széleket vágjuk le, hogy szép egyenes legyen mindenhol (ezt a többi tésztához gyúrjuk majd hozzá). Osszuk el rajta a töltelék 1/3-át, majd csavarjuk fel és vágjunk kb. 2 cm széles szeleteket belőle. A szeletek közepét egy kicsit lapítsuk ki, mintha kis párnácskák lennének. A maradék tésztával ugyanígy járjunk el, majd pakoljuk tepsire, kenjük meg egy kis felvert tojással, szórjuk meg egy kis nádcukorral a tetejüket, és az előmelegített sütőben süssük, tepsinként kb. 20 percig, vagy amíg egy kis aranysárga színt kapnak.

Kókuszos-aszalt meggyes müzliszelet és magvas müzlikocka

Most, hogy elkezdődött a suli (ovi, bölcsi, egyéb), törheti az ember a fejét, hogy miket is csomagoljon oda a gyereknek uzsonnára, tízóraira. Persze a szendvicsen, meg gyümölcsön kívül, mert van, hogy az nem elég. Szerintem a legtöbb lurkó szívesen megeszi az ilyen csemegéket, és még mindig jobb, mintha a büfében egy vagyonért megvett E adalékokkal agyontömött kekszet (jobb esetben), csokit, meg miegymást tömi a pocakjákba. Ha épp nincs sok idő az evésre, 1-1 szelet ilyen müzli gyorsan pótolja a hiányzó energiát a következő óra végéig. Akár kirándulásra is jól jönnek az ilyen nassok. És akár zsirpapírba is csomagolhatjuk őket egyenként.
De akár munkahelyen is jól jöhet, ha épp nagyon éhesek vagyunk már, de az ebédszünet még arrébb van. Persze csak mértékkel együk belőle - ne tömjünk be egyszerre több szeletet-, mert azért kalóriatartalma ennek is van ám. 
 

Kókuszos-aszalt meggyes müzliszelet
Hozzávalók (kb. 25 szelet lesz belőle):

• 50 g aszalt meggy (készülhet datolyával, barackkal, mazsolával stb.)
• 150 g vaj
• 150 g nádcukor
• 1 evőkanál méz
• 100 g kókuszreszelék
• 200 g zabpehely (adhatunk még hozzá egy keveset, ha túl "nedvesnek" találnánk a tésztát) 
• kevés olaj a fólia kenéséhez

A sütőt előmelegítem 180 fokra (légkeverésen 160 fok). Egy edényben összeolvasztom a vajat, a cukrot és a mézet, majd hozzákeverem a zabpelyhet, a kókuszt, végül pedig a kissé összedarabolt meggyet is. Egy nagyobb méretű tepsi felébe alufóliát hajtogatok, úgy hogy kisebb pereme is legyen, kissé kiolajozom, majd belelapogatom a masszát. Igyekezzünk szép szabályos téglalapot formázni belőle, úgy 1/2-1 centi vastagon, hogy sütés után, minél szabályosabb szeleteket tudjunk vágni belőle. Az előmelegített sütőbe tolva úgy kb. 20-25 percig sütöm (lehet 30 is, ha nem szeletnek szánjuk, hanem csak össze szeretnénk morzsolni majd). Ez után kb. 5-10 percet pihentetem, majd ízlés szerinti méretű hasábokat vágok belőle.

Az alábbi változat egy magvas, kicsit "szárazabb" verzió, mely szintén nagyon finom. Ezt használtam a Napfényes menü poharas desszertjénél is egyébként "krokantosítva".

Magvas müzlikocka

Hozzávalók:

• 100 g héjas mandula (eredetileg fenyőmag)
• 100 g hámozott napraforgómag
• 50 g zabpehely
• 100 g kókuszreszelék
• 4 evőkanál méz
• 4 evőkanál napraforgóolaj
• 50 g teljes kiőrlésű rozsliszt vagy tönkölybúza liszt

A mandulát és a napraforgómagot egy késes aprítóban középfinomra dolgozzuk. Hozzákeverjük a zabpelyhet, a kókuszreszeléket, és a mézet is (ezt meg is melegíthetjük kissé, hogy könnyebb dolgunk legyen vele). Egy teflonos serpenyőben felmelegítjük kissé az olajat és alacsony hőfokon, állandóan kevergetve megpirítjuk a keveréket. Közben a sütőt előmelegítjük 180 fokra (légkeverésen 160 fok). A müzlikeveréket egy tálba öntjük és hozzákeverjük a lisztet is, valamint kb. 2 evőkanál vizet. Hüvelykujjnyi vastagon, egy sütőpapírral bélelt tepsibe simítjuk, úgy hogy egyenletesen terüljön el mindenhol és nagyjából egyenesek legyenek a szélei is. Készíthetjük itt is alufóliából a "sütőformát", akkor ugyanúgy olajozzuk ki mielőtt belelapogatjuk a masszát. Sütőbe tolva kb. 10-15 percig sütjük. Még melegen felvágjuk ezt is, majd kihűtjük és dobozba tesszük.

Mindkét recept eredeti változata a Sütés tej és tojás nélkül c. könyvből származik.

És íme még néhány kekszötlet uzsira és tízóraira (a teljesség igénye nélkül). Most csak az édeseknél maradva, hogy ebben a hirtelen elromlott időben, na és újra belépve a mókuskerékbe megédesítsük valamivel a napot.

Citromos-kukoricás keksz

Boyd mama kakaós keksze

Piskótatallérok

Zabpelyhes-zabkorpás keksz

Csokis keksz

 Földimogyorós keksz

Mákos-szezámmagos rudacskák

Ezt a sós rágcsát még múlt hétvégén készítettem egy csajos traccspartira. Úgy tűnik, jól sikerült, mert nagyon bejött mindenkinek és el is kérték a receptet. Tulajdonképpen több, neten talált receptet gyúrtam össze (szó szerint :) ), ill. egészítettem ki a saját "dolgaimmal" (de alapvetően végül a Rita konyhájában talált receptet használtam fel hozzá nagyrészt). Nagyon könnyű és omlós lett, ami gondolom köszönhető elsősorban talán a hozzáadott ecetnek, és talán a többféle lisztnek is (de biztos, hogy eredetiben is finom). Ne riasszon el senkit a hozzávalók sokasága, mert csak látszólag vészes. A liszteket egyébként szerintem lehet variálni - bár nyilván, akkor más-más lesz a végeredmény -, pl. zabpehelyliszt helyett kukoricaliszt, vagy valamilyen teljes kiőrlésű (bár ekkor nagyobb mennyiségű folyadékot igényelhet). A tészta az összegyúráskor egy kicsit morzsálódós, de a végeredmény szerintem abszolút megéri azt a kevés fáradságot, amíg a sütőbe kerül. Na jó, nem ragozom tovább hogy nagyon finom, hanem jöjjön inkább a recept:

Hozzávalók:

• 100 g sima liszt
• 100 g rétesliszt
• 100 g zabpehelyliszt (késes aprítóban addig daráltam, amíg lisztfinomságú lett)
• 100 g kukoricaliszt
• 50 g szezámmag
• 50 g mák (egész, nem darált)
• 250 g vaj
• 80 g reszelt sajt (nálam sima és füstölt vegyesen, a tetejére szerintem ehhez nem kell)
• 1 egész tojás + 1 tojás sárgája
• kb. 1 evőkanál ecet
• 1 teáskanál sütőpor
• 1-2 teáskanál só (ízlés szerint, na meg só és só között is van különbség)
• 1-1,5 teáskanál pirospaprika
• kb. 1-2 evőkanál tejföl + megkenni (lehetne a fehérjével is, de én azt félretettem most másra)
• + a nyújtáshoz sima liszt

A liszteket átszitálom, és a száraz hozzávalókat összekeverem. Belekeverem a reszelt sajtot is, elkeverem, majd összemorzsolom a vajjal. Hozzáadom a tojást, majd a tejfölt is és összegyúrom az egészet. Kicsit morzsálódós lesz, de megéri azt a kis fáradságot, amíg összeállítjuk. (Eredetileg pihentetés is elő van írva, én nem tettem, mert siettem, de így is nagyszerű szerintem). Jó vékonyra nyújtom, megkenem tejföllel, majd ujjnyi vastag hasábokat vágok belőle. Sütőpapírral bélelt tepsibe pakolom, majd 200 fokra előmelegített sütőbe tolom és kb. 13-15 perc alatt megsütjük (sütőfüggő, figyeljük!).

A szerencsét hozó kenyér

Mostanában nem megy az írás annyira. El vagyok fáradva, le vagyok lassulva, el vagyok gyötörve... tavaszi fáradság... különösen, amióta megvolt az óraátállítás. Tegnap pedig még tojást is festettem. Kicsit feszült voltam, gondoltam egy kis alkotás elűzi majd a rossz gondolataimat. Megmutatom ám azt is, csak el kellene jutni oda, hogy le is fotózzam. A fenti "dologról" is már vagy pár hete írni szerettem volna, még a kép is fel volt töltve hozzá... Na mindegy! Jobb később, mint....

A fenti kenyér valójában nem is kenyér, hanem inkább egyfajta sütemény. Érdekessége az, hogy az alapja tulajdonképpen egy kovász. Biztosan voltak már olyanok, akik találkoztak vele, vagy hallottak róla. Én kétféle elnevezéssel találkoztam eddig. Amerikai barátság kenyér és vatikáni kenyér. Próbáltam kutakodni utána a neten, de nem sok mindent találni róla. Eléggé zavaros az eredete. Kb. 15 éve is kaptam már egy adag masszát hozzá és annyira emlékeztem, hogy nagyon finom volt a belőle készített süti. Aztán pár hete a nővéreméktől is kaptam egy adagot. A lényege, hogy kapsz egy cukorból, tejből és lisztből álló érlelt kovászt, amit 1 héten (más variáció szerint: 10 napig) etetgetned és érlelgetned kell neked is, majd 4 részre osztani, hármat elajándékozni, egy adagból pedig különféle dolgok hozzáadásával sütni egy sütit. Közben pedig kívánni kell valamit.

Nem szeretem az ilyen továbbküldős dolgokat, de miután ezt sütni kellett muszáj volt elkészítenem újra. :-) Egyébként korábban én úgy tudtam, hogy ez egy az amis(h)októl eredeztethető szokás. Ugyanis náluk jár így körbe a kovász. Az amisokról egyébként nekem mindig a Szegény embert az amish húzza c. film jut eszembe, Kirstie Alley-vel és Tim Allan-nel. Bővebben itt és itt, bár biztosan sokan látták már. Nagyon vicces kis film.  Szóval visszatérve a kenyérre: a vatikáni elnevezés nekem nagyon új, ezzel nem találkoztam korábban. Ez szerintem olyan lehet, mint a pletyka, meg a mendemondák; mindenki hozzárak és elvesz belőle egy kicsit. És így az amisoktól (akik egyébként szintén keresztények) eljutunk a Vatikánba. Egy külföldi fórumon olvastam egyébként, hogy nekik semmi közük nincs hozzá, mármint a Vatikánnak. Hevesen tiltakoznak ellene, hogy tőlük eredne. Nekem végül is tök mindegy, mert finom! 

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy nekem először nem sikerült mind a három adag kovászt elpasszolnom. Ezért a megmaradt 1 adagot újra elkezdtem etetgetni, majd újra elosztani, de a három helyett megint csak 2 embernek tudtam elpasszolni. 1 adagból újra sütöttem egy sütit, egyet meg újra elkezdtem etetgetni, de már kevesebb hozzávalóval, így a masszát csak mindig kétfelé osztom és az egyiket használom csak fel sütésre (húúúú, tiszta matek óra). Nem bánom hogy megmaradt, mert minden hétre megvolt így a sütink. Egyébként egy egyszerű kevert sütinek néz ki, de annál sokkal hosszabban eltartható és valamivel finomabb is, mindezt gondolom a kovásznak köszönheti. Gondolom hasonlóan működik, mint a kenyérnél. De ha valaki esetleg többet tud róla, kérem írja meg! Most húsvétra is készítek egyébként egyet, kalács helyett. Ebbe most reszelt sárgarépa és őrölt mogyoró kerül majd Vagy mandula, még nem tudom. Csöppségem miatt még mindig nem szívesen használok erősen allergén dolgokat. Nem azért mert most az, hanem hogy később se legyen. És ha már ennyit szövegeltem a lényeg, amiért írok erről a dologról. Szerintem ezt a kovászt elkezdhetjük magunk is elkészíteni, csak gondolom ilyenkor első alkalommal többet kell hagyni, hogy "megérjen". Ja és a szöveg, amivel megkapjuk, csak hogy értsük is, hogy miről habratyoltam eddig:

Az ajándékba kapott kovászt egy nagy műanyag tálba öntjük. Csak MŰANYAG-, vagy FA kanállal szabad keverni! Szobahőmérsékleten tartjuk! Lefedni és hűtőbe tenni TILOS!

Hétfő:         adjunk hozzá 2,5 dl cukrot

Kedd:         adjunk hozzá 2,5 dl tejet

Szerda:       adjunk hozzá 2,5 lisztet

Csütörtök:   keverjük meg 3x

Péntek:        adjunk hozzá:

• 2,5 dl cukrot
• 2,5 dl tejet
• 2,5 dl lisztet, majd keverjük össze.

Szombat: 4 egyenlő részre osztjuk, ebből 3 részt elajándékozunk ezzel a leírással!

A maradék 1/4 részhez hozzákeverünk:

• 3 tojást,
• 2,5 dl lisztet,
• 1,5 teáskanál sütőport,
• 1/2 kávéskanál szódabikarbónát,
• kevés őrölt fahéjat,
• 1 csomag vaníliáscukrot,
• 100 g mazsolát,
• 1,5 dl olajat,
• és opcionálisan: aprított étcsokit, magvakat, egyéb aszalt gyümölcsöket.

Kivajazott formába tesszük és kb. 160 fokra előmelegített sütőben tűpróbáig sütjük (kb. 40-45 perc).

Ez a kenyér szerencsét hoz az egész családnak és a sütőjének egy kívánságát teljesíti. ;-)

A kenyeret csak egyszer lehet megsütni az életben! :o

Én egy-két dolgot módosítottam a fenti szövegen, mert szerintem nem volt annyira pontos. Pl. nem írta a hozzávalók között a magvakat és az egyéb aszalt gyümölcsöket (barack, áfonya, füge, cseresznye, meggy, ananász, papaya stb.). De emlékeim szerint a régi verzióban ez is benne volt. Ráadásul nagyon finom, ha minél több ilyen dolog kerül bele. Az első adagba pl. rengeteg étcsokit daraboltam, és ezt ellensúlyozandó hozzátettem nem kevés aszalt szilvát (aprítva) és mazsolát is. Isteni finom volt!!!

A sütést 150 fokon írta, de szerintem az nem elég. Én az elején mindig rásütöttem egy kicsit légkeverésen is (160 fokon azt is), és nekem úgy volt jó.

Ezenkívül azt írta eredetileg: normál tepsibe való adag. Szerintem vétek elrontani azzal, hogy lapos formában sütjük, hiszen akkor pont a "szaftosságát" veszíti el. És persze, hol marad akkor a "kenyérfeeling" (tudom van lapos kenyér is), ha már az a neve!?

Olaj helyet én mindig 10 dkg olvasztott vajat vagy margarint használtam. Én azt tapasztaltam, hogy az olajjal készült sütik valahogy mindig nehezebbek, fojtósabbak lesznek (bár lehet, hogy csak nekem, nem tudom miért). 

Ja és persze mindig került bele reszelt citrom és narancshéj is.

Úgy gondolom, ha összekeverünk kb.

• 125 ml tejet,
• 125 ml cukrot,
• 125 ml lisztet

(még jobb, ha házi tejet, nyers nádcukrot és pl. teljes őrlésű lisztet használunk),

és ezt érleljük szobahőmérsékleten pár napig, majd ehhez kezdjük el a fenti módon adagolni a dolgokat. (De csak 125 ml-t mindenből, vagy, hogy egyszerűbb legyen 1 dl legyen minden.), akkor egy hasonló, vagy inkább ugyanilyen eredményt érhetünk el, mint a fenti. 

És amiért értelme van mindennek az az, hogy szerintem egy nagyon finom és hosszan (legalábbis hosszabban, mint az átlag kevert sütik) eltartható sütemény lesz belőle, ami jó pár nap után is nagyon finom és friss.

Húú, még hogy nem tudok írni mostanában... ehhez képest "be nem állt a szám", ill. le nem állt a kezem, vagy mi....

Boldog születésnapot kicsi fiam!

Az én Csöppségem - aki már nem is annyira Csöppség -, ma 10 óra 15 perckor betöltötte a 2 éves kort. Igazi öregfiú lett. Közhely, de rohan az idő... de rettenetesen...

A fenti kép még tavaly nyáron készült, de imádom! A napbarnított bőrét, és a hatalmas kékeszöld szemeit. És végül is nem sokat változott azóta. Na jó! Talán 2-3 szállal több lett a haja!

Miután hétvégén készülünk családi körben, nagyobb ünneplésre, most csak jelképesen ez a két mini maci "torta" készült neki. Hogy mégis legyen azért valami, amivel köszönthetjük. Ami volt éppen, azt használtam hozzá. Banános(ahogy ő mondaná:bananc)-zabpelyhes-fahéjas kevert tészta, vajas-tejfölös-narancsos krémmel. És hogy macisabbak legyenek, pontosabban idétlen macik, kicsit kidíszítettem őket. Hááát! Tudom-tudom! Láttak már szebbek is napvilágot! Mentségemre legyen mondva, igen rövid idő alatt készítettem el. Remélem tetszeni fog neki !

Azért leírom mit tettem bele. Már csak azért is, hogy legközelebb tudjam mire van szükség, hogy pont elég legyen ebbe a 2 mini maci formába.

Hozzávalók:

A tésztához:

• 1 kisebb tojás
• 2 evőkanál napraforgó olaj
• 3 evőkanál joghurt
• 20 g nádcukor
• 1 teáskanál méz
• 1 teáskanál reszelt narancshéj
• 1 nagyon érett banán összenyomkodva
• 50 g teljes kiőrlésű rozsliszt (vagy t.k. búzaliszt, grahamliszt)
• 30 g zabpehely
• 1 teáskanál fahéj
• 1 teáskanál sütőpor
• késhegynyi szódabikarbóna
• csipet só na és persze rengeteg szeretet

A krémhez:

• 30 g puha vaj
• 2-3 teáskanál sűrű tejföl (amikor kibontjuk ne keverjük össze a kivált savóval)
• 4 teáskanál porcukor
• 2 púpos teáskanál reszelt, cukrozott narancshéj

A díszítéshez:

• marcipán (nekem még volt egy kis hamis)
• mazsola
• az odaragasztáshoz egy kevés a krémből

A sütőt előmelegítem 180 fokra. A formákat kivajazom, kilisztezem. Összekeverem a száraz hozzávalókat, majd egy külön tálban, a tojást, az olajat, a banánt, a narancshéjat és a joghurtot is összekeverem. A száraz és a nedves hozzávalókat összevegyítem, majd pár mozdulattal elkeverem. A formákba töltöm és kb. 25 percig sütöm.

A vajat alaposan kikeverem a porcukorral és a tejföllel, ízesítem a narancshéjjal. A kihűlt macikat kettévágom, és megtöltöm a vajas krémmel. Végül kidíszítem. Eredetileg csak mazsola szem és orr került volna rá. ... csak aztán kissé belendültem...

Utólagos megjegyzés: megkóstoltuk a tortát és nagyon finom volt. Magam is meglepődtem, mert tényleg csak gyorsan összedobtam és nem is volt benne semmi extra dolog. Bár nekem egy picit talán édes lett. De ilyen kicsike tortából nem is lehet túl sokat enni, úgyhogy lehet, hogy nem annyira baj, hogy töményebb! De ennek ismeretében - ha valaki netalán nem annyira édesen szereti -, én csökkenteném a tésztába írt cukor mennyiségét kb. fél evőkanálra, vagy 1 nagyon csapottra (+ a méz), ill. a krémbe elég szerintem kb. 3 teáskanál porcukor is. Úgyis édes a banán is, meg a marcipán is!

Almás-fahéjas csiga

Van nekem egy füzetem (pontosabban nem egy, hanem több is, mert időnként hol az egyik kerül a kezembe, hol a másik), amibe mindenfélét jegyzetelek. Saját és tv-ben látott receptek és ötletek is kerülnek ebbe a füzetbe. Minap mikor lapozgattam találtam benne egy csiga receptet, ami nem kelt tésztából készült, hanem sütőporos volt. Úgy tűnt jó gyorsan kellett lejegyzeteltem, mert nem is írtam, hogy kitől származik a recept. Emlékeim szerint Rachel Allen-től. És az is kimaradt, hogy mennyi cukor kell a tésztába. De az is lehet, hogy nem is kellett bele eredetileg. Annak a csigának a tölteléke egyébként egy vajas-cukros-pekándiós massza volt. De mindegy, mert én megalkottam egy saját verziót. Némileg módosítottam a tészta hozzávalóinak összetételén és arányán is. Eredetileg sima liszt kell hozzá: én tettem hozzá teljes kiőrlésű rozslisztet is, barna cukorból pedig úgy döntöttem 50 g kerül bele. A tésztába írt vaj mennyiségét növeltem, a tej arányát így viszont arányosan csökkentettem. Eredetileg 2 dl tejet írt hozzá, és 50 g vajat. Én úgy gondoltam finomabb és omlósabb lesz a tésztája, ha több zsiradék kerül bele. Na nem mintha Rachel Allen receptjeivel bármi gond lenne - bár az ő verziója szerint még nem is kóstoltam, de majd kipróbálom úgy is -, de azt hiszem jól döntöttem. Nagyon finom, puha, omlós tésztája lett! Tölteléknek pedig a lentebb olvasható keverék került ebbe a saját verzióba. Szerintem nagyon finom lett a végeredmény! És nem utolsó szempont, hogy kevésbé időigényes, mint egy kelt tésztás verziójú csiga-biga, úgyhogy gyors ötletnek ez igazán jól jön.

Hozzávalók (kb. 15 db nem túl nagy csigához):

A tésztához:

• 200 g sima liszt + egy kevés a nyújtáshoz
• 50 g rétesliszt
• 50 g teljes kiőrlésű rozsliszt (vagy t.k. búzaliszt, tönkölyliszt, grahamliszt stb., de a sima is jó)
• 1 teáskanál sütőpor
• 1 teáskanál fahéj
• csipet só
• 50 g barna nádcukor
• 100 g vaj
• 1 dl tej
• 1 tojás

Töltelék:

• 2 kicsi alma, meghámozva, nagylyukú reszelőn lereszelve
• 1-1 kávéskanál őrölt fahéj, szegfűszeg és csipet gyömbér
• 2 teáskanál reszelt, cukrozott citromhéj
• 50 g nagyon puha vaj (nem folyós, csak puha)
• 40-50 g barna nádcukor
• ízlés szerint 1 kis marék mazsola (a párom bánatára én tettem bele, de így is ízlett neki és megette sőőőőt...)

A tészta elkészítése:

A sütőt előmelegítem 180 fokra. A liszteket, a sütőport, és a fahéjat egy tálba szitálom, hozzákeverem a cukrot és a sót is. Belekockázom a vajat, majd az ujjaimmal elmorzsolom. Hozzákeverem a tojást, majd a tejet is, és sima tésztává gyúrom. Lisztezett deszkán kisujjnyi vastag téglalappá nyújtom. A töltelékhez valókat alaposan összekeverem, majd egyenletesen rákenem a tésztára. Felcsavarom, majd éles késsel kb. 1,5 - 2 cm vastag szeleteket vágok belőle. Sütőpapírral bélelt tepsire pakolom őket, majd az előmelegített sütőben kb. 25 perc alatt megsütöm. A mázat akkor csorgatom rá, ha már kissé kihűltek, ami nem áll másból mint pár evőkanál porcukorból és egészen kevés tejből. 

Egy bögre tejeskávéval, vagy mézes tejjel, nagyon finom reggeli, vagy uzsonna.

Omlós tészta egyszerűen

Kénytelen vagyok régebbi recepteket összeszedni, mert úgy tűnik nálam, ami elromolhat, tuti el is romlik. A memóriakártyám "írásvédte saját magát" és nem enged semmi új képet átmásolni a gépemre. Próbálom azt a mély depressziót nem közvetíteni az írásaimon és a receptjeimen keresztül, amiben vagyok, de most kitört egy kicsit! Mindegy!

Szóval a jó öreg omlós tészta... Szintén nyáron készítettem először ezt a jó kis omlóstésztát, amit azóta már többször is megsütöttem, mert szerintünk nagyon finom. Apukám nagyon szereti a Benei féle linzereket és engem úgy dicsért meg, hogy azt mondta, hogy olyan finom az enyém is. Csak az enyémben nincs semmiféle adalékanyag. Na persze a margarinban találhatóakon kívül, de ha csak vajjal készítjük, úgy nem lesz annyira könnyed szerintem. Valójában az enyém sem más csak egy alaprecept, amely tojás nélkül készül. Én annyival bolondítottam meg egy kissé, hogy a sima liszt mellé adtam még egy kevés kukoricalisztet és grahamlisztet is, ami másodszorra már teljes kiőrlésű liszt lett. Tapasztalatom szerint egyébként a grahamliszt tűnik a legjobb választásnak, mert abban csak korpadarabok vannak, és ez által nem nehezíti el annyira a tésztát. De teljes kiőrlésű liszttel is nagyon finom (valójában azzal sem nehéz). Ad neki egy különlegesebb textúrát és kissé talán dióra emlékeztető zamatot is.

Hozzávalók:

• 300 g liszt (nálam: 200 g sima liszt és 50-50 g kukoricaliszt és graham liszt, vagy valamilyen teljes kiőrlésű liszt, pl. tönkölybúza)
• 200 g hideg vaj
• 100 g porcukor (nálam: 50 g szőlőcukor vagy nádcukor és kb. 25 g gyümölcscukor)
• tehetünk még bele vaníliát (házi vaníliáscukrot), reszelt citrom és narancshéjat stb. a végső felhasználástól függően

A lényeg, hogy tényleg hideg legyen minden (de legalábbis a vaj). Nekem nincs nagyméretű késes aprítóm, de egy kisebb igen. Ezért úgy szoktam készíteni, hogy kimérem a liszteket, hozzáadom a cukrot, majd belekockázom a vajat és 2 adagban összemorzsásítom ebben a kicsi késes aprítóban. E nélkül persze marad a kéz, de akkor minél gyorsabban végezzünk vele. Ha kész, egy nagyméretű folpackba öntöm a morzsalékot, ráhajtogatom a szélét, majd laposra (így gyorsabban hűl), és egyneműre nyomkodom az egészet. Mehet is be a hűtőbe min. 30 percre. Ezek után két részre osztom a tésztát, és amíg az egyik felével dolgozom, a másikat visszateszem a hűtőbe. Folpack között szoktam kinyújtani is, mert így nem ragad, és nem kell hozzá plusz lisztezés sem, ami csak szárítaná a tésztát. Készíthetünk belőle linzert, amit valamilyen finom, pikánsabb lekvárral (ribizli, szeder, áfonya stb.) összeragaszthatunk miután kissé kihűlt. A képen látható pedig: az egész tésztát kb. fél centisre kinyújtom, majd a tetejét szépen kirakom vékony szeletekre vágott almával, vagy körtével, megszórom nádcukorral és fahéjjal, majd 180 fokra előmelegített sütőben kb. 30 perc alatt megsütöm. Ezt készítettem már úgy is, hogy pikáns lekvárral megkentem a kinyújtott tészta tetejét, majd apró tésztavirágokkal kiraktam és így sütöttem meg. Ez nagyon látványos volt, kár hogy nem készült róla fotó. Majd legközelebb! Ha a tésztát formákkal szúrom ki és így sütöm meg, elég neki 10-12 perc is. Semmiképp ne barnuljon meg! Mikor kisül még úgy tűnhet, hogy sületlen, de ahogy hűl, szépen omlóssá válik majd.

Megjegyzés:

Szerintem fontos a fenti lisztek használata, mert a kukoricaliszttől nagyon jó porhanyós lesz a tészta, a teljes őrlésű liszttől pedig kap egy olyan jelleget, mintha diót is tettünk volna bele.

Húsvéti fűszeres-mézes keksz, és már megint a céklapor...

Kissé megkésve bár, de törve nem... Csak egy gyors kis keksz. Amiből igazából húsvétra már nem is nagyon maradt, mert annyira ízlett mindenkinek, hogy már csak pár darab árválkodik a sütisdobozban (igaz nem is volt egy hatalmas mennyiség). Előre leszögezem: nem puha mézes puszedli, hanem szerintem leginkább a svéd pepparkakorra hasonlító keksz lett az eredmény. És itt meg a máznál estem megint kísértésbe, és festettem meg egy részét céklaporral... Ja, és így néz ki a díszítés, ha egy rosszcsont gyerek rángatja közben az ember lányának a lábát... Nem valami művészi... Leginkább egy gyerekrajzhoz hasonlít...

Ezúton kívánok Mindenkinek nagyon vidám és örömteljes húsvéti ünnepeket!

Hozzávalók:

• 200 g sima liszt
• 100 g fehér rozsliszt
• 1 csipet só (na meg szeretet)
• 1 teáskanál sütőpor
• 1 teáskanál mézessütemény fűszerkeverék
• összesen 1-1,5 teáskanálnyi őrölt bors, őrölt kardamom, őrölt fahéj
• 100 g vaj
• 100 g barnacukor
• 2 tojás lazán felverve 4 evőkanál mézzel

A liszteket átszitálom a sütőporral és a fűszerekkel, hozzáadom a sót is. A vajat beledarabolom, majd elmorzsolom vele, végül hozzáadom a mézes tojást is, és tésztává gyúrom. Előfordulhat, hogy kell még ehhez a művelethez egy kis liszt. Nekem kellett. Nem szűkséges pihentetni, de nem is árt neki. Minden esetre, amíg az egyik felével dolgozom, a másikat beteszem a hűtőbe. Lisztezett deszkán vékonyra nyújtom, majd 170 fokra előmelegített sütőben kb. 10-15 perc alatt megsütöm. A tetejére sima porcukorból és forró vízből készült mázat tettem, aminek egy részét a már említett céklaporral színeztem meg. Fényesre kevertem az egészet, majd zacskóba töltöttem, aminek a csücskét egy picit levágtam és ezzel díszítettem a kekszeket.

A mi mindennapi kenyerünk

A kenyérsütésre akkor kaptam rá, amikor jó pár évvel ezelőtt a Másik Felemtől karácsonyra kaptam egy kenyérsütő gépet. Több kevesebb sikerrel gyártottam benne aztán jó ideig a kenyereket, aztán egy időre megfeledkezdtem róla. De amióta külön élünk, és saját "konyha birodalmam" van, de leginkább amióta a Csöppségem is eszik kenyérféléket, azóta újra belefogtam a kenyérgyártásba. És azt kell hogy mondjam egyre jobban sikerülnek. Érdekes módon a kenyérsütő gépemet már elő sem veszem, mert egy olyan "technikával" készítem, hogy nem kell fél órákat dagasztgatni a kenyeret sem géppel, sem kézzel. Ennek ellenére nagyon jól szoktak sikerülni, még nem csalódtunk.. Ha esetleg mégsem sikerül, akkor (ebben az esetben is finom, csak esetleg nem emelkedik meg annyira stb.) abban sok minden más is szerepet játszik (játszhat). Liszt minősége, időjárás, víz, páratartalom stb. és ez komoly... :)

Nagyon sokan írnak kenyerekről. Az enyéimben, legalábbis amit legtöbbször készítek, nem nagyon van extra dolog. Ennek ellenére úgy érzem mégis érdemes írni róla. Méghozzá azért, mert azzal a módszerrel, ahogy én szoktam készíteni, szerintem nagyon egyszerűen lehet otthon finom (adalékmentes) kenyeret "gyártani". És hátha van 1-2 trükk, amit még valaki nem ismer.

Ezt az alapreceptet szoktam használni legtöbbször, és ezt variálom. Akár úgy, hogy más formát alakítok ki, vagy kelesztés után gyúrok még hozzá pl. aszalt paradicsomot, olívabogyót, magvakat, igazából bármit (na jó, nem). Bár eredetileg a ciabatta hagyományosan bigával, azaz 12 órán keresztül érlelt előtésztával, kovásszal készül. Ha ehhez hasonló jellegű kenyeret szeretnék készíteni, de gyorsabban, akkor azt szoktam csinálni, hogy kicsivel több vizet teszek az egészhez, és kicsit tovább is kelesztem, nem 40, hanem mondjuk 30 fokon. Egyébként ha valakinek nem tud ilyen alacsony hőfokot a sütője, szerintem semmi gond, csak egy picit melegítse be a sütőt, hogy melegebb legyen benne, mint a kinti levegő, mert így sokkal gyorsabban megy az egész.

Hozzávalók (1 cipóhoz):

• 150 g rétesliszt
• 100 g sima liszt (1 evőkanálnyi sikérrel)
• 150 g teljes kiőrlésű liszt/tk. tönkölybúza vagy rozsliszt vagy fehér rozsliszt vagy graham liszt
• 100 g kukoricaliszt
• 1 evőkanál burgonyapehely (bio boltban kapható, nem a bolti püré porra gondolok, amihez egyéb adalékokat is adnak)
• 2 teáskanál só
• 7 g szárított élesztő
• 1 teáskanál barnacukor, nádcukor vagy méz
• 3-3,5 dl meleg víz (a lisztek minőségétől függ mennyit vesz fel)
• 2 evőkanál olívaolaj

A sütőt bemelegítem 40 fokra. A liszteket egy nagyobb tálba szitálom, hozzáadom a sót, a cukrot, az élesztőt. A vízbe belekeverem a burgonyapelyhet és az olajat, majd egy villával hozzákeverem a liszthez. Addig keverem a villával, amíg össze nem áll az egész. Ezután még kézzel kb. 5 percig gyúrogatom. Ha kell még adok hozzá egy kis lisztet, de nem túl sokat. Vizet csak akkor érdemes utólag hozzáadni, ha még nem állt össze annyira a tészta, mert különben könnyen egy ragacsos maszlagot kapunk. Cipót formálok belőle, kicsit beolajozom a tetejét, hogy ne száradjon ki a kelesztés alatt, majd berakom a sütőbe. A sütőt nyugodtan kikapcsolhatom. Elég meleg lesz benne. Valamikor ki is támasztom még egy fakanállal az ajtót, hogy "friss" oxigént kapjon a tészta. Ekkor magára hagyom általában 1 órára, de min. addig, amíg a duplájára nem kel. Ezután újra átdögönyözöm (ekkor teszem hozzá az egyéb dolgokat is), majd eldöntöm, hogy milyen fomát szeretnék. Én valamikor ketté választom a tésztát, egy kicsit hosszúkásabbra formázom, csavarok rajta egyet, és így sütöm meg. Van úgy, hogy sima cipót formázok belőle, aminek bevagdosom a tetejét, ha újra megkel. Vagy megszóróm valamilyen maggal: napraforgó, tökmag, szezámmag stb. Készítettem már belőle kenyérrudacskákat, amit a két tenyerem közt sodortam hosszú vékonyra. És a legjobb módszer arra, hogy igazán finom, ropogós héjú kenyerünk legyen, szerintem az, ha sütőzacskóban sütjük meg (ilyen az alsó képen látható kenyér). Ebbe a formázás után teszem bele és ebben történik a második kelesztés is, ami egységesen mindegyiknél kb. 30 perc szokott lenni. Ez még mindig a langyos sütőben történik. Ezután kiveszem a sütőből, és felmelegítem 210-220 fokra, majd ha ez megtörtént visszateszem a kenyeret, és szép aranybarnára sütöm. A trükk arra, hogy átsült-e, továbbra is az, hogy megkopogtatom az alját, és ha kongó hangot ad, akkor késznek nyilvánítható.

Az én Csöppségem legjobban egy kevés extra szűz olívaolajjal megspriccelve, vagy natúr ricottával megkenve szereti.

Ildinyó - Chelsea 1:0

Nem, ez nem egy meccs végeredménye. Ill. attól függ honnan nézzük... Lehetne akár ez is a neve ennek a sütinek (bár bevallom marhára idétlen)... Merthogy eredetileg a Chelsea csiga receptjét vettem alapul, de mivel az mazsolával készül, amit a Másik Felem igazán szeret - főleg nem ilyen nagy mennyiségben -, gondoltam egyet és lecseréltem hát másra. Nem bántam meg, mert tényleg nagyon finom lett.

Hozzávalók a tésztához:

• 400 g sima liszt (1-2 evőkanál sikér mehet bele. ill. a fele lehet rétesliszt is akár)
• 100 g teljes kiőrlésű liszt (nekem most rozs és búza vegyesen)
• 250 ml langyos tej
• 7 g szárított élesztő
• 1/2 teáskanál só
• 6 evőkanál cukor
• 1 nagy tojás
• 50 g olvasztott vaj

A töltelék hozzávalói (szinte minden kb.-ra ment):

• 10 dkg nagyon puha vaj (minél puhább, annál könnyebb dolgozni vele)
• 5 evőkanál barna cukor
• 1 evőkanál vaníliáscukor
• 2-3 teáskanál őrölt fahéj
• 1/2 teáskanál mézeskalács fűszerkeverék (el is hagyható)
• 2 teáskanál cukrozott citromhéj
• 2-2 evőkanál kandírozott narancs és citromhéj apróra vágva (ezt beáztathatjuk egy kis meleg narancslébe, különösen ha bolti)
• én a tekercsek felébe tettem egy pár marék aszalt áfonyát is (előtte célszerű ezt is kicsit beáztatni, én most elfelejtettem, mivel hirtelen ötlettől vezérelve jött ez hozzávaló)

A mázhoz:

• 4 evőkanál narancslé
• 2 evőkanál víz
• 4 evőkanál barnacukor

Egy kevés langyos, cukros tejben felfuttatom az élesztőt. Közben a liszteket átszitálom, beleteszem a maradék cukrot, sót, hozzáadom a vajat, a kissé felvert tojást, a felfuttatot élesztőt, majd a maradék langyos tej folyamatos adagolásával ruganyos tésztát dagasztok belőle. Ez kb. 5-10 perc. Lehet kenyérsütő gépben is készíteni, de én most a kézi erőre hagyatkoztam. Egy picit beolajozom a tetejét, majd jó meleg helyen (legjobb a sütőben 30-40 fokon) a duplájára kelesztem. Ezután lisztezett deszkán kinyújtom kb. 1/2 cm vastagra. Gyorsan összekeverem a tölteléket, ami annyiból áll, hogy a nagyon puha vajba (vagy margarinba) belekeverem a felsorolt hozzávalókat, végül ezt egyenletesen rásimítom a tésztára, majd szépen felcsavarom. Vastag szeleteket vágok belőle, majd nem túl szorosan (úgyis összenőnek) egy sütőpapírral bélelt magasabb falú tepsibe teszem és újabb 30 percet kelesztem, végül 200 fokra melegített sütőben 20 percig sütöm. Kb., de mint mindig mondom, ill. írom sütőfüggő. Addig, amíg szépen megemelkedik és a teteje egyenletesen szép barnára sül, de ne szárítsuk ki. A tetejére a mázat összekeverjük és 1-2 percig forraljuk, majd leöntjük vele a még forró sütit, és hagyjuk hogy magába szívja.

Pain de Campagne

 

 

Ez egy rusztikus francia kenyér, amely előtésztával, vagy más néven poolish-sal készül. És mivel ennek az előtésztának viszonylag rövid az erjedési ideje, végül a kenyér nem lesz annyira savanykás ízű, mint más kovászos kenyerek.

Hozzávalók:

A poolish-hoz:

200 ml langyos víz

175 g kenyérliszt (én tettem bele 1 evőkanál sikért is) 50 g teljes kiőrlésű kenyérliszt

1,5 g szárított élesztő

A hozzávalókat a kenyérsütőgép alap (tehát nem a gyors) tészta programjára teszem és így hagyom egy pár órát. Nekem ez konkrétan 1 óra 50 percet (ennyi nálam az alap program) és még kb. 2 órát jelentett. Eredetileg a recept 2-8 órát ír az poolish elkészítésére, de ennek ugye az a lényege, hogy gyorsabb, mint egy hagyományos kovász.

A kenyérhez:

az elkészült poolish (az edényben hagyva és ehhez adva a többi hozzávalót)

120 ml langyos víz

225 g kenyérliszt

50 g teljes kiőrlésű liszt

25 g rozsliszt

1/2 teáskanál só

1/2 teáskanál cukor

1/2 teáskanál szárított élesztő

kevés liszt a szóráshoz

A fent elsoroltakat szintén a gépbe teszem, a poolish-ra. De természetesen figyeljünk arra, hogy gépünk milyen sorrendben ajánlja ezt. Bár szerintem a legtöbb kenyérsütő gépnél a vizet kell előszőr a gépbe tenni. Jelen esetben ugye nekünk már benne van a poolish, erre jön a víz, majd a lisztek, amiknek be kell fedniük a vizet. Végül pedig külön kis mélyedésekbe a só, a cukor, és az élesztő. Majd újra elindíthatjuk a gépet az alap tészta programon. Ha kész vegyük ki a tésztát a gépből, dögönyözzük meg egy kicsit, és formázzunk belőle egy csini kiscipót. Meleg helyen hagyjuk kelni, amíg egy kissé meg nem nő (ez kb. 30-40 perc), mielőtt berakjuk a sütőbe szórjuk meg a tetejét kevés liszttel, majd rácsozzuk be egy éles késsel. Végül előmelegített sütőben, 210-220 fokon süssük kb. 35-45 percig. Azt hogy elkészült úgy ellenőrizhetjük a legkönnyebben, hogy megkopogtatjuk az alját, és ha kongó hangot ad, és a teteje is szép barnára sült, készen is vagyunk.

Forrás: Szakácskönyv kenyérsütő gépekhez

Mézeskalács pacasüti

Mézeskalácsra vágytam, még mindig. És ma készítettem egy sajátos, nagyon gyors verziót, ami a legpuhább, amit valaha ettem. :) És olyan gyorsan készen volt, hogy csak na... Az ötletet a tegnap sütött Pacasüti tésztája adta, ezt variálgattam én át, hogy mézeskalács jellegű legyen.

Mézeskalács paca (kb. 35 darabhoz)

• 20 dkg teljes kiőrlésű rozsliszt
• 5 dkg sima liszt
• 1/2 teáskanál szódabikarbóna
• csipet só (meg szeretet)
• 2 tojás kicsit felverve
• 20 dkg nagyon puha vaj
• 1 zacskó Bourbon vaníliáscukor
• 2-3 teáskanál mézessütemény fűszerkeverék (vagy saját keverék: őrölt fahéj és szegfűszeg, gyömbér, szegfűbors, ánizs, kardamom szerecsendió) 
• 5 dkg gyümölcscukor
• 6,5 dkg barnacukor vagy nádcukor
• 3 evőkanál intenzívebb ízű méz (pl. napraforgó, vegyes erdei)
• 5 dkg darált dió
• 2 teáskanálnyi reszelt citrom és narancshéj (nekem ez most házi gyártású, de ez el is hagyható)

A sütőt 180 fokra melegítem (légkeverésen 160 fok, gáznál 4-es fokozat). A vajat habosra keverem a cukrokkal, vaníliáscukorral, hozzákeverem a mézet, a tojásokat, és ezekkel is alaposan összekeverem. Hozzáadom a citrusok héját, majd a szódabikarbónával, sóval és a fűszerrel elvegyített liszteket, és a diót is, de ezzel már nem kavargatom túl sokáig, csak annyira hogy minden összevegyüljön. Itt egy kicsit pihentetem a tésztát, de csak addig, amíg kibélelek két tepsit sütőpapírral, és megnyugtatom a hisztiző Csemetémet. Ezek után egy kanál segítségével kerek kis kupacokat rakok a tepsire, jó távol egymástól, majd kb. 12 percig sütöm őket. Nem kell megijedni, kicsit lágynak tűnnek amikor kivesszük őket, de ez rendeződik ahogy hűlnek. DE, nem válik kekszessé, hanem finom, puha, piskótás jellegű marad. Ha kihűltek, vagy azon nyomban elkezdjük falni őket a délutáni teához. Vagy ha van egy kis türelmünk, egy részét ki is díszíthetjük olvasztott csokival, ill. díszítőcukorkát is szórhatunk rá. Vagy ami még nagyon finom, 1-1 nagyjából hasonló méretű korongocska közé narancslekvárt kenünk, majd összerakjuk, mint egy szendvicset. Tiszta karácsony!