Apukám hívta fel a figyelmemet erre a kis leírásra ill. lejegyzésre, ami a Sütés-főzés hegyen-völgyön, vízparton c. ősrégi könyvből származik, melyet Dobozy László írt, valamikor talán a 80-as évek közepe táján.
Szegedi birkapaprikás Herman Ottó lejegyzése szerint:
Alulra töszik a fejit, akkörü a dzségért, mánmint: a májat, tüdőt, a szívet, rá a gégéjit, a copákot, azután a nyákát; a bogrács ódaláhó a csonjával kifele forgatva az ódalast, azé', hogy hozzá ne kapja, mer' akkó' kozmás lönne; a közepibe gyün a többi hús, de mind kétfalatnyira darabóva, a legtetejibe osztán a sós, borsos és paprikás kenyérbéllel tőtött hurka, akár a koszorú. Mikor a hús főseje zörög, akko' mán az ajja megfőtt. Akko' mög kő fordítanyi, hogy a hurka essön alua, a fej meg föjü. Hanem a húsfordításnak is fogása van. Azt ukkő' megtönni, hogy amint a bográcsot a füliné fogvást megrázinti az embör akkó' kettőt-hármat magafelé vet rajta, de úgy ám, hogy eddarab se essön ki belüle. Mikó' osztán még eddarabig főtt, akkó' má löhet önni.
(A bojtároknak csak a tüdő, meg a máj jut; máshoz nem nyúlhatnak).
(A bojtároknak csak a tüdő, meg a máj jut; máshoz nem nyúlhatnak).
Nem. A bográcsban nem a fenti étel fő, hanem Apukám féle, nagyon finom gulyásleves. :)
Igen nagy bográcsban, igen nagy társaságnak... :)
