Padlizsánkrémleves babbal

Már régóta terveztem padlizsánból krémlevest készíteni. Most el is készült egy változat, mert összegyűlt egy pár darab. Egyszerű leveske lett, ám szerintem annál finomabb. Bár ilyen hőmérsékletnél nekem mindegy, csak melengető leves legyen. Ha időben eszembe jut, hogy ezt fogom készíteni, biztosan beáztatok hozzá inkább szárazbabot. Abból is leginkább fehéret terveztem eredetileg még anno. Na meg a nagyszemű virágbabot, aminek az íze miután megfőtt, szerintem leginkább a gesztenyéhez hasonlít. Persze nagyon finom volt így konzerv babbal is, de biztosan még jobb, ha frissen főzöm ki mellé. Lehet egyébként, hogy valakinek túl soknak tűnik elsőre a hagyma és a fokhagyma mennyisége, de a padlizsán szinte magába szívja az egészet. Ha valaki még laktatóbbá szeretné tenni, pirítson hozzá egy kis kenyérfélét, amit még forrón átdörzsöl egy kis fokhagymával.

Hozzávalók:

• 2 nagy fej hagyma
• 4 gerezd fokhagyma
• 2 nagyobb burgonya
• kb. 700 g padlizsán
• kb. 3 púpos evőkanál mascarpone (esetleg tejföl)
• olívaolaj
• só, frissen őrölt bors, 1 füstölt ízű leveskocka
• 1 doboz konzerv vörösbab (vagy fehérbab)
• A tálaláshoz: olívaolaj, frissen őrölt bors, pirított fokhagymás kenyérkockák/szeletek

A felkarikázott hagymát olívaolajon megfuttatom kissé, majd hozzáadom a megtisztított, kicsire felkockázott burgonyát és a fokhagyma felét is, majd fedő alatt pár percig pirítom-párolom. Közben a padlizsánokat meghámozom, majd kicsire felkockázom és hozzáadom a burgonyához a maradék fokhagymával együtt, majd sózom és borsozom is kissé. Kevés olívaolajat is adok még hozzá, de csak óvatosan, mert a padlizsán aztán rendesen szívja magába. Rövid pirítás után, felengedem kb. 1,5 liter vízzel (lehet picit kevesebb is, ha sűrűbbre szeretnénk), hozzáadom a leveskockát is, sózom kissé, majd puhára főzök mindent. Belekeverem a mascarponét, egyet forralok rajta, majd botmixerrel simára turmixolom az egészet és szitán átpasszírozom. Ez fontos, mert a padlizsánmagok ebben a krémes levesben nagyon el tudják rontani az összhatást.

A babkonzervet leszűröm, kissé le is mosom, majd megmelegítem egy kissé és a leveshez tálalom.

Valahol félúton: Padlizsános-burgonyás lecsó olajbogyóval

Megint csak amolyan, na nézzük milyen zöldségek vannak itthon, mit lehetne belőle összerittyenteni... Valahol félúton a Caponata, a Peperonata és a Ratatouille között. Igazán egyik sem, de valahol mégis hasonlít mindegyikre egy kicsit. Nem igazi Caponata, azaz az olaszok paradicsomos padlizsán raguja, mert hogy nincs benne pl. kapribogyó, sem zeller, de még olajos magféle sem. Nem is olasz lecsó, azaz Peperonata, mert annál azért egy kicsit több került most bele, pl. burgonya is. De még csak nem is Rataouille, azaz francia lecsó, merthogy nincs benne cukkini sem. Szóval amolyan találd fel magad egyveleg. Viszont a végeredmény nagyon-nagyon finom lett! Érdemes kipróbálni! Ehetjük frissen sült húsok köreteként, vagy akár egy kis polentával (puliszkával) tálalva. Hidegen tehetjük akár pirítósra is, vacsora vagy előétel gyanánt. De nagyon finom önmagában is, főételként, frissen sült, ropogós héjú kenyérrel tunkolva és egy finom balatonmelléki rozé borral leöblítve. Ahogyan most mi is (t)ettük!

Hozzávalók (attól függően, hogy előételként, köretként, vagy csak magában főételként esszük, legalább 4-8 személyre elegendő mennyiség lesz belőle):

• 2 nagyobb fej hagyma, vékony félkarikára vágva
• 4 gerezd fokhagyma, összenyomva
• kb. 1/2 kg burgonya, megtisztítva, kisebb kockákra vágva
• 2 kisebb padlizsán, felkockázva (egyiket lehámoztam, másikat nem)
• kb. 1 kg paradicsom, felkockázva (én nem hámoztam meg)
• kb. 5 nagy színes paprika, felkarikázva (lehet kaliforniai is, de jó az egyszerű színes tv paprika is)
• 2 fél marék fekete olajbogyó, megmosva, kissé összenyomva
• kevéske cukor
• 1-2 evőkanál világos borecet
• olívaolaj
• szárított rozmaring, kakukkfű, bazsalikom
• tengeri só, frissen őrölt bors
• 1 csokor friss petrezselyem, összeaprítva

A hagymát kevés olívaolajon elkezdem pirítani, hozzáadom a burgonyát, a fokhagyma felét, majd lefedem és pár percig előpárolom. Utána mehet hozzá a többi hozzávaló is - mindent pár percig pirítva - a következő sorrendben: paprika, padlizsán, paradicsom, legvégül az olajbogyó. Közben ízesítsük a maradék fokhagymával, sózzuk, borsozzuk, ízesítsük a zöldfűszerekkel, cukrozzuk kicsit és adjunk hozzá kevés borecetet is. Ha szükséges kevés olívaolaj is mehet még bele, majd fedjük le és pároljuk össze az egészet, amíg megpuhul a burgonya. Friss petrezselyemmel megszórva tálaljuk.

A hozzá tálalt kenyér, egy egyszerű fehér kenyér volt most. Az érdekesség csak annyi volt benne, hogy a dagasztáshoz krumpli főzővizet használtam. És miután a főző vízbe én hagymát is szoktam aprítani (akkor, amikor burgonyapürét készítek), egy kissé hagymás beütése is lett a kenyérnek, ami roppant finommá tette, és nagyon jól illet a fenti ételhez.

Hozzávalók (2 kisebb kenyérkéhez):

• 250 g sima liszt (1 evőkanál sikérrel keverve)
• 250 g rétesliszt
• 300-350 ml langyos krumpli főzővíz
• 1 evőkanál só
• 1 teáskanál cukor
• 1 evőkanál olívaolaj
• 1 tasak (7 g) szárított élesztő

A liszteket átszitálom, összekeverem a sóval. A vízbe belekeverem a cukrot, olajat és az élesztőt, majd egy villával hozzákeverem a liszthez. Ha már villával nem tudom keverni, kézzel dagasztgatom úgy 5-10 percig, majd letakarom és legalább 3 órát kelesztem. Kiütögetem belőle a levegőt, két hosszúkás kenyérkét formázok belőle, a tetejét bevagdosom, majd letakarom és újabb 1 órát kelesztem. A sütőt előmelegítem 220-230 fokra. Ha már forró, kevés vizet locsolok az aljába (hogy kellőképpen gőzös legyen), majd beteszem a kenyérkéket és addig sütöm, míg szép színt kapnak, és az alját megkopogtatva kongó hangot hallunk.

Zöldséges-paradicsomos ragu, kétszer

  

Ez a bejegyzés is egy ideje már türelmesen várakozik arra, hogy befejezzem és közzétegyem. De még mindig tobzódunk a zöldségekben, úgyhogy még mindig nem késő. Sőt, soha nem késő... 

Mindkét változatnál az az "érdekesség", hogy a zöldségeket külön megsütöm, majd a végén adom a paradicsomos raguhoz, így nagyszerűen megőrzik az állagukat és az ízük is másképp jelentkezik a raguban, mintha csak simán belefőzném. A padlizsánt kb. annyira sütöm meg, ahogyan az a Joghurtos padlizsánsalátánál látható. 

Cukkinis-padlizsános paradicsom ragu

Hozzávalók:

• 1 nagy fej hagyma, felkockázva
• kb. 5-6 gerezd fokhagyma, összenyomva
• 1 közepes padlizsán, felkockázva
• 1 közepes cukkini, felkockázva
• 2 doboz hámozott paradicsom konzerv (nálam épp most csak 1 üveg Mutti féle passata volt és ahhoz tettem 3 szem friss paradicsomot, összekockázva)
• 1 kis üveg (vagy konzerv) sűrített paradicsom
• olívaolaj
• szárított oregáno és bazsalikom
• tengeri só, frissen őrölt bors
• a tetejére: friss bazsalikom vagy akár petrezselyem, felaprítva

Egy nagyobb teflonos serpenyőben kevés olívaolajat hevítek, beledobok kevés fokhagymát, majd azonnal a padlizsánt is és megsütöm (ha elég nagy a serpenyőnk, nem kell több részletben), közben sózom, borsozom kissé. A cukkinivel ugyanígy járok el, majd mindkettőt félreteszem. A serpenyőbe megint öntök kevés olajat, majd a hagymát üvegesre pirítom benne. Hozzáadom a fokhagymát is, ha már van illata, hozzáadom a hámozott és a sűrített paradicsomot is. Kevés vízzel kiöblítem a konzervesdobozokat és ezt is hozzáadom. Ízesítem sóval (csak óvatosan, mert a zöldségek is sósak már), borssal, szárított zöldfűszerekkel (nem kell ebből sem túl sok, mert még friss is jön hozzá), majd lefedve kb. fél órát főzöm. A végén hozzáadom a megsütött zöldségeket is, ill. a friss zöldfűszereknek is egy részét, és még egyszer átforralom, ill. inkább csak forrósítom az egészet.

Főtt tésztával, a maradék friss fűszernövényekkel megszórva tálalom.

Az alábbi paradicsomos ragu pedig első olvasatra majdnem olyan, mint az előző, de mégis kicsit más. Ezt a változatot én nem csak kifőtt tésztához ajánlom, hanem akár pirítósra feltétként, azaz bruschettára, amiből remek előétel vagy vendégváró falat is válhat akár. Hidegen is finom szerintem, főleg egy forró, fokhagymás pirítóson.

Padlizsános-szalonnás paradicsomos ragu

Hozzávalók:

• 1 jó nagy fej hagyma, felaprítva
• 4-5 gerezd fokhagyma, összemyomva
• 1 jó nagy szelet füstölt, húsos szalonna, felkockázva
• 2 doboz hámozott paradicsomkonzerv (összedarabolva)
• friss bazsalikom és oregánólevelek, petrezselyem felaprítva
• 1-2 padlizsán (kisebb vagy közepes méretből), kisebb kockákra vágva
• olívaolaj
• tengeri só, frissen őrölt bors

A padlizsánt - hasonlóan a fentiekhez -,egy nagyobb serpenyőben kevés olívaolaj, só, bors és fokhagyma (nem az összes, csak egy része) társaságában megsütöm, majd félreteszem. A szalonna zsírját pici olaj segítségével kisütöm, majd megpirítom rajta kissé a hagymát. Hozzáadom a fokhagymát is, és ha már illatozik, felöntöm a paradicsommal. Ezt nem főzöm olyan sokáig, mint a fenti változatot, csak épp addig (max. 10-15 perc), amíg kissé összeérnek az ízek, de a paradicsom megőrzi a savasságát, frissességét. Közben ízlés szerint sózom, borsozom, majd a végén hozzáadom a sült padlizsán kockákat is és a friss fűszernövényeket is. Ez egy valamivel frissebb ízű verzió.

Nyaraljunk otthon

 

Ha nincs kertünk, de mondjuk van egy bordázott belsejű vas serpenyőnk, némi darált húsunk, friss zöldségeink, fokhagymánk, joghurtunk és némi padlizsánunk, akkor nagyszerű török ebédet vagy vacsorát tudunk kerekíteni belőle. És roppant érdekes módon a nyílt tűz hiánya nélkül is nagyon sok füstös ízt tudunk belevarázsolni egy ilyen kis vas serpenyővel a nyárson sütött török fasírtjainkba. Ez a húsnyárs egy roppant érdekes étel egyébként. Hogy miért? Mert nem áll másból, mint darált húsból, fűszerekből és tojásból, tehát gondolhatnánk azt, hogy egyszerű fasírt. De mégsem. A végeredmény egy egészen más, nagyszerű kis mediterrán hangulatot varázsoló étel lesz a tányérunkon.

Ezt a darált húsból készült ételt sokfelé készítik. Megtalálhatóak az arab országoktól kezdve, a mediterrán és balkáni vidékeken is, pl. köfte, kefte, kufta néven. De Észak-Afrikában is, pl. Egyiptomban és Indiában is kofta néven fellelhető. Sok helyen ez a név nem nyárson sült hús jelent, hanem egy darált húsból készült félig párolt, félig sült, különböző mártásokkal tálalt húsgolyót takar. Többnyire darált bárány, birka vagy marhahúsból készítik, de pl. Indiában előfordul zöldségből készült, vegetáriánus változata is, amiket mindig különféle fűszeres szószokkal, mártásokkal tálalnak. A következő saláta pedig az egyik nagy kedvenc salátám. Először, a blogon már régebben is említett, Szeráj nevű gyorsétteremben találkoztam vele. Ne tudom náluk pontosan hogyan készül, de én megpróbáltam itthon reprodukálni és persze kiegészítettem némi aprított petrezselyemmel is a végeredményt, mert szerintem nagyszerűen illik hozzá. Tavaly készítettem először, és azóta már nem először kerül az asztalunkra. Erre a salátára mondtam én anno, hogy teljesen olyan, mintha fokhagymás-tejfölös lángost enne az ember. Csak épp az állaga más.

Valamilyen lepénykenyér jól illet volna még ehhez a kreációhoz, de arra sajnos már nem futotta az időmből, ezért egy egyszerű dagasztás nélküli kenyér -  abból is az extragyors verzió, ami ismét kicsit laposabbra sikerült a kelleténél - tálaltam hozzá.

De ha mégis kicsit több időnk van (vagy épp előbb ráeszmélünk, mint én, hogy mit is szeretnénk akkor most igazából készíteni) akkor próbáljuk ki még a török pidét hozzá, mondjuk sajtos-tojásos változatban. Recept nálam itt és itt.

Joghurtos padlizsánsaláta

Hozzávalók:

• 2 nagyobb padlizsán
• kb. 6-8 gerezd fokhagyma
• 1 kisebb csokor petrezselyem
• 1 nagy pohár joghurt
• 1-2 evőkanál tejföl
• só, bors
• olívaolaj

A padlizsán végeit levágom, felkockázom. A fokhagymát megtisztítom, összezúzom. Egy serpenyőben pár evőkanál olívaolajat hevítek, beledobom a fokhagyma felét, majd a padlizsánkockáknak a felét is (így jobban sül), sózom, borsozom, majd szépen megsütöm-pirítom. Kiszedem egy tálba, a padlizsán másik felét is megsütöm ugyanígy, majd hagyom, hogy egy kissé kihűljön. A joghurthoz hozzákeverem a tejfölt (használhatunk lecsepegtetett joghurtot is hozzá, úgy még finomabb lesz), sózom, borsozom kissé, majd belekeverem a felaprított petrezselymet és a sült padlizsánkockákat. Behűtve tálalom.

"Bátrabbak" mentával is próbálkozhatnak a petrezselyem helyett, amiből akár a húsba is kerülhet egy kevés, felaprítva.

Köfte

Hozzávalók (kb. 10-12 nyárshoz):

• 700 g darált hús (én most pulykából készítettem, és az is nagyon-nagyon finom)
• 3-4 evőkanál aprított petrezselyem
• só, bors
• 1-1 teáskanál szegfűbors (őrölt) és római kömény (mozsárban összetörve)
• 2 vastagabb szál újhagyma, finomra vágva (vagy lilahagyma)
• 2-3 gerezd fokhagyma, összenyomva
• 1 tojás
• esetleg kevés zsemlemorzsa, ha szükségét érezzük

A fenti hozzávalókat alaposan összekeverjük. Két tenyerünk közt kis kolbászkákat formázunk belőle, majd beáztatott nyársra húzzuk őket és forró serpenyőben kisütjük (húsfajtánként változik a sütési idő, de nyilván a szárnyasból készülteknek kevesebb is elég, hogy ne szárítsuk ki nagyon). Még könnyebb sütni, ill. a nyársakat elkészíteni, ha a keveréket előtte alaposan lehűtjük. 

A kisült húst tálaláskor meglocsolhatjuk egy kevés frissen facsart citromlével is. Nagyon jót tesz neki!

   

Paradicsomos-húsos ragu, sült padlizsánkockákkal és slambuctésztával

A tegnapi ebéd. Eredetileg padlizsános lasagne-nak indult, de rájöttem, hogy csak spenótos tészta lenne hozzá, ezért inkább lemondtam róla. Végül ez kerekedett belőle. Csak sajnos addig variáltam, hogy mi legyen, meg addig bohóckodtam a kis Lovacskámmal, hogy nem jutott idő arra, hogy friss tésztát gyúrjak hozzá. Pedig azzal lett volna aztán igazán finom. Na nem baj. Majd legközelebb. Ja, és a padlizsán. Hát igen! Azt is kaptuk a minket mindeféle földi jóval ellátó Nagyszülőktől.  

Hozzávalók:

• 2 közepes padlizsán, végei levágva, felkockázva
• 500 g darált hús (nálam most pulyka, egyébként a marhát részesítem előnyben az ilyen jellegű ételekhez)
• 1 nagy fej hagyma, felkockázva
• 5 gerezd fokhagyma
• oregáno, bazsalikom, kakukkfű (ha szárított kb. 1-1 teáskanál)
• só, frissen őrölt bors 
• 2 doboz hámozott paradicsomkonzerv, feldarabolva (240 g töltőtömegű)
• kb 200 g sűrített paradicsom (vagy a nagyobbik konzerv sűrített, nekem most üveges volt ilyen kiszerelésben)
• olívaolaj
• slambuc vagy csuszatészta (nálam most slambuc volt, de eredetileg is ilyen jellegűre vágtam volna a friss tésztát) 
• a tetejére esetleg petrezselyem : ), asszem át kellene gondolni, hogy mik is azok amiket nagyon szeretek és amik minden mennyiségben jöhetnek ;)

A padlizsánt besózom, majd pár percig állni hagyom. Egy nagy serpenyőt felhevítek, öntök bele kevéske olajat és adagonként -  hogy valóban süljön és ne párolódjon - megsütöm a padlizsánkockákat. Közben kicsit borsozom is, és mindig csak pici olajat öntök a serpenyőbe, mert minél több, annál többet szív magába. Félreteszem és melegen tartom.

A serpenyőbe újra öntök kevés olajat, majd kissé megsózva megdinsztelem rajta a hagymát. Hozzáadom a fokhagymát is és a húst is, sózom, borsozom, majd megpirítom kissé. Hozzáadom a paradicsomkonzerveket, ízesítem a fűszerekkel, (bár jobban járunk, ha ezt a főzési idő második felében adjuk csak hozzá, hogy ne veszítse el az aromáját) és fedővel letakarva (mert még "köpköd" is) kb. 30 perc alatt megfőzöm. Végül megkóstolom és utánaízesítem ha szükséges. Közben kifőzöm a tésztát. A mártást a frissen kifőzött tésztára halmozom, "rápotyogtatom" a sült padlizsánkockákat, majd megszórom friss petrezselyemmel.