A következő címkéjű bejegyzések mutatása: szardella. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: szardella. Összes bejegyzés megjelenítése

2011. június 1., szerda

Újburgonya-zöld spárga-tonhal-szardella-újhagyma-paradicsom...


... plusz még pár hozzávaló és remek saláta lesz belőle... Mit remek... Isteni! Csak tömören ennyi... Próbáljátok ki, csak ennyit mondhatok! Mostanában rászoktam ezekre a... nem is tudom, talán leginkább salátához hasonlítható - bár annál sokkal, de sokkal laktatóbb, azért mégis könnyed - ételekre. Így nyáresti ebédekre nagyszerűek. És persze előre is elkészíthető. Langyosan és hidegen egyaránt finom szerintem.

 Hozzávalók kb. 4 főre:
  • kb. 1 kg újburgonya megsikálva, kisebb hasábokra vágva
  • olívaolaj
  • tengeri só, frissen őrölt bors
  • 500 g zöld spárga, végei levágva, kisebb darabokra felvágva
  • 1 konzerv tonhalfilé szeletek (nem olajos, saját lében eltett)
  • 1 szerdellakonzerv
  • kb. 3 nagyobb szem paradicsom, nagyobb kockákra vágva (vagy jó pár koktélparadicsom, félbe vágva)
  • 3-4 szál újhagyma (vagy lilahagyma is lehet), felkarikázva
  • kisebb csokor petrezselyem apróra vágva
  • pár levél bazsalikom a díszítéshez
  • frissen facsart citromlé
A sütőt előmelegítem; én légkeverésen 180 fokra. Egy sütőpapírral bélelt tepsiben egyenletesen elrendezem a burgonyákat, meglocsolom kevés olajjal, sózom, borsozom, majd az előmelegített sütőben puhára/ aranysárgára sütöm. A feldarabolt spárgákat egy teflonos serpenyőben, zsiradék nélkül, kicsit megsózva megsütöm minden oldalukon (nem kell teljesen puhára). Végül a kisült burgonyát, a spárgát, és a fenti hozzávalókat óvatosan összekeverem (nah ez nekem sosem jön össze rendesen, mindig összemancsolom az egészet), majd ízesítem még szükség szerint sóval, borssal, olívaolajjal, citromlével és bazsalikommal.
Tehetünk még hozzá pl. fekete olajbogyót, kapribogyót is ízlés szerint.

2010. augusztus 2., hétfő

Tonhalas tésztasaláta


Eltűntem, mint szürke szamár... De a köd kitisztult, és én itt vagyok. Megpróbálok visszarázódni a hétköznapokba, szépen lassan. A mai nap egyenlőre a temérdek mosnivaló eltüntetésével telik. Bár a visszarázódás és a mosás is elég nehezen megy, mert 1 hét balatoni nyaralás után, úgy érzem, hogy fáradtab vagyok, mint eddig... Na igen, egy "extratartósduracellelemmel" ellátott, épp dackorszakát élő, kissé taknyos és fáradt Csöppséggel ez nem egyszerű mutatvány...
A fenti ill. lenti ételt még a nagy melegekben készítettem, mielőtt elmentünk nyaralni. Ez is félbemaradt, mint megannyi másik recept megírása.
Nagyon egyszerű, nagyon gyors, és nagyon finom. Tehetünk ízlésünk szerint még hozzá egyéb alkatrészeket is, mint pl. főtt tojás, olajbogyó (zöld, vagy fekete színben, ahogy tetszik), citromlé a végén, vagy a hal íz erősítése végett szardellakonzerv is akár. 


Hozzávalók:
  • 500 g tészta, kifőzve (fussilli, penne, farfalle)
  • 1(-2) doboz (olajos) tonhalkonzerv (a kettőt is elbírja szerintem)
  • 1 doboz konzerv kukorica, lecsepegtetve
  • 4 nagy paradicsom, felkockázva
  • 1 nagy fej lilahagyma, félkarikára vágva, majd újra félbe
  • friss és szárított bazsallikomlevél (összeaprítva)
  • tengeri só, frissen őrölt bors, kevés olívaolaj
  • opcionálisan lehet még, pl.: főtt tojás, olajbogyó, frissen facsart citromlé, szardella, szardínia (konzerv)
A tésztát kifőzöm a csomagoláson lévő használati utasítás szerint (nah igen, az enyém a nagy pakolászás közben kissé túlfőtt, amint az látszik is a fotón). A lilahagymát besózom, kissé állni hagyom, majd a kifőzött tésztával mindent összekeverek. Ízlés szerint sózom, borsozom, ill. hozzáadom a szárított és friss bazsalikomot is. Ha olajos volt a tonhalkonzerv, ezt figyelembe veszem az olívaolaj hozzáadásánál. Tálalhatom langyosan is, de ha hagyom kissé összeérni az ízeket és kissé lehűtöm még finomabb.


És néhány emlék a nyaralásról.

Szeretünk Balaton

Tihanyi apátság, a Belső tó felől

Belső tó, Tihany

Tihanyi szabadstrand



2010. február 8., hétfő

Szardellás-tonhalas spagetti pangritatával

Úgy vettem észre, kezdenek eluralkodni a bejegyzéseim között, az édesség kategóriába sorolható ételek, pedig nem csak ilyeneken élünk ám. Először úgy terveztem, hogy a hét első bejegyzése, a szombati szülinapos összejövetelre készített mandulás répatorta lesz, melyet narancsos mascarponekrémmel töltöttem meg. De úgy döntöttem, hogy előbb erről a vasárnapi ebédről számolok be, ami szintén nagyon finomra sikeredett. Még múlt hétre ígértem a Másik Felemnek, hogy készítek tonhalas tésztát, aminek ő nagyon örült, és el is újságolta a barátjának, hogy ő bizony ilyen finomat fog enni. Barát egyből le is csapott rá és kérdezte a receptet, Másik Felem meg nagy könnyelműen mondta, hogy hát fent van a blogon. Na persze, hogy még tonhalas tészta nem volt fent, csak szardellás. Bár a mostani tésztába is került szardella, de az a tésztaétel akkor teljesen máshogy készült. Érdekes, de eddig még kétszer nem sikerült ugyanúgy ez az étel, merthogy sosem egy adott recept alapján dolgoztam, hanem csak úgy hasraütészerűen. Már csak a fenti két dolog miatt is éppen itt volt az ideje, hogy rögzítsem is, hogy hogyan készül. Legalább ez az egy verzió legyen itt meg. A pangritata egyébként, ami a tetejére kerül, a szegény emberek parmezánja Olaszországban, és egy rendkívül ötletes dolog a száraz zsemle, vagy kenyér hasznosítására, ill. a sajt helyettesítésére. Bár arra nem vetemednék, hogy egy ilyen jellegű halas ételre sajtot szórjak, ez szerintem nagyszerűen illik hozzá. És persze nemcsak ehhez az ételhez jó, hanem bármilyen más tésztaételhez, zöldségételhez. stb. Este én pl. egy natúr sajtkrémmel megkent kenyérre szórtam belőle egy keveset. A lenti mennyiség egy picit talán több lesz, mint amennyire szükség van, de a megmaradt morzsát lezárt dobozban még 1-2 napig lehet tárolni, és tényleg sokrétű a felhasználása. De eszünkbe se jusson hűtőbe tenni, mert akkor a páratartalomtól pont a ropogósságát veszíti el. És természetesen a végső felhasználástól függően, másféle zöldfűszerrel is lehet készíteni.

Hozzávalók:
  • 500 g spagetti tészta
  • 2 közepes fej lilahagyma, felkarikázva
  • 2 gerezd fokhagyma, félbevágva, vékonyan felszeletelve
  • 3 szem olajban eltett aszalt paradicsom, lecsöpögtetve és apróra vágva
  • olívaolaj
  • 2 doboz natúr tonhalkonzerv
  • 1 doboz natúr szardellakonzerv
  • só, frissen őrölt bors
  • fél citrom leve
  • a tetejére: kevés frissen aprított petrezselyem (nekem fagyasztóból, de úgy is nagyon jó)
A pangritatához:
  • kb. 100 g frissen készített zsemle-, vagy kenyérmorzsa
  • 1 gerezd fokhagyma, összenyomva
  • kb. 5-6 evőkanál olívaolaj
  • 2 teáskanál szárított kakukkfű vagy ízlés szerint más fűszer (nyilván a friss még jobb)
  • só, frissen őrölt bors
Először a pangritatát készítem el: ehhez egy nagyobb serpenyőben felforrósítom az olajat, majd rádobom a fokhagymát és a kakukkfüvet. Ha már illatoznak, utánaborítom a morzsát is, majd folyamatos kevergetés közben - nehogy odaégjen -, aranybarnára pirítom. Ha elkészült, sózom, borsozom, majd egy tálba borítom és félreteszem, amíg a többi elkészül.
A tésztát megfőzöm, közben egy nagyobb serpenyőben (amibe majd a tészta is belefér) felforrósítok egy kevés olajat, beleteszem a lilahagymát, majd egy kissé megpirítom. Hozzáadom a fokhagymát és az aszalt paradicsomot is, majd ezeket is pirítom rövid ideig. Hozzáadom a kétféle halat - a leve nélkül, de még nem öntöm ki -, majd pár(!) másodpercig ezzel is "sütögetem", végül hozzáadom a kifőtt tésztát is, és alaposan átkeverem az egészet. Ha száraznak érezzük, hozzáadhatunk egy keveset a konzervek levéből, vagy esetleg még kevés olívaolajat is locsolhatunk rá, vigyázva hogy ne tocsogjon. Végül hozzáfacsarjuk a citrom levét, majd kissé sózzuk, borsozzuk az egészet. A sózással óvatosan, hiszen az alapanyagok nagy része már eleve sózott. Ha jól időzítettünk, addig éppen el tudjuk végezni a fenti előkészületeket, amíg a tészta megfő, legfeljebb csak rövid ideig kell félretenni, miután leszűrtük róla a vizet.
Tálaláskor a tészta tetejére szórunk a pangritatából és a felaprított petrezselyemből.

2009. május 6., szerda

Penne zöldspárgával, paradicsomos szardellával, citrommal és szalonnával

Hát ez tényleg az ízek kavalkádja. Ezt az ételt Duende és Dolce Vita spárgaétele ihlette. Duende szalonnával készítette a zöldspárgát, hmmm... Dolce Vita pedig szardellával és citrommal, az is hmmm... Én úgy gondoltam kipróbálom mindkettővel... egyszerre... Sőt adok még hozzá paradicsomot is, aszalt formában. Finom lett! Minden összepasszolt!

Hozzávalók:
  • 400 g penne tészta
  • 1 csomag/köteg zöldspárga (500 g)
  • 5-6 szál újhagyma (1 csomó)
  • 7-8 db olajban eltett aszalt paradicsom
  • 1 doboz paradicsomos szardella konzerv
  • 2 vastagabb szelet füstölt szalonna
  • kb. 1/2 citrom leve
  • só, frissen őrölt bors
  • olívaolaj, esetleg még egy kevés az aszalt paradicsom olajából
A spárgák fás végét levágom, majd kb. 1 cm-es darabokra szeletelem. Az újhagymát megtisztítom és felkarikázom. A szalonnát és az aszalt paradicsomot kisebb kockákra vágom. Egy akkora edényben, amiben majd a tésztát is meg tudom főzni, felteszek főni vizet. Ha forr beledobom a spárgát és kb. 4-5 percig főzöm. Addig egy serpenyőbe (amibe a tészta is elfér majd) kevés olaj kíséretében kiolvasztom a szalonna zsírját, majd hozzáadom az újhagymát és rövid ideig pirítom. Szűrőlapáttal kiemelem a vízből a spárgát és hozzáadom a hagymás szalonnához. Beleteszem az aszalt paradicsomot is és az összenyomkodott szardellakonzervet is, majd ízlés szerint sózom, borsozom kissé, és összefőzöm az egészet. Pár perc elég neki. Közben a spárga főzővizét kiegészítem ha kell és ha újra felforrt megfőzöm benne a tésztát. Nekem rövid főzési időt igénylő tésztám volt most, így nyilván jobban tudtam időzíteni a két dolgot. A spárgás raguhoz ízlés szerint hozzányomok annyi citromlevet, hogy kellemesen pikáns legyen a végeredmény, majd a kifőtt tésztát is hozzáadom és jól átkeverem az egészet. Reszelt sajttal megszórva is megkóstoltuk (csak hogy abszolút bonyolítsam a dolgokat) és azzal is nagyon finom volt.
Megjegyzés: lehet, hogy a spárgának nem lett volna szüksége az előfőzésre, de bármennyire is friss volt és roppanós én nem bíztam abban, hogy az alatt az igen rövid főzési idő alatt, ami a többi hozzávalónak kellett, majd az is megfő. Biztos, ami biztos.

2009. január 9., péntek

Szardellás-olajbogyós fusilli


Először is az egyik hozzávalóval kezdeném, amit előre el lehet készíteni és a felhasználása igen sokrétű. Sokáig eláll a hűtőben, ezért érdemes belőle nagyobb adagot készíteni.
Olajbogyós krém
Hozzávalók 1 adaghoz:
  • kb. 4 maréknyi magozott fekete és zöld olajbogyó
  • 1-2 gerezd fokhagyma (ízlés szerint, kettőtől "nyersen" talán túl fokhagymás, de én így szeretem)
  • frissen őrölt vegyes bors vagy fekete bors
  • oregáno vagy bazsalikom, szárítva vagy frissen
  • extra szűz olívaolaj
  • sót szerintem külön nem igényel, mivel az olajbogyók elég sósak még úgy is, ha előtte kissé lemossuk őket
A fenti hozzávalókat aprítóba tesszük, vagy kézi mixerrel összedolgozzuk és már kész is van. De ha van egy nagy méretű mozsarunk és abban törjük össze az még jobb. Ezek után dobozoljuk, majd mehet a hűtőbe. Ezt aztán használhatjuk pirítósra, vagy egy jó kis ciabattára felvágott helyett, tésztára szósznak, kenyértésztába töltve, csigának feltekerve és kisütve, stb. Ha hozzáteszünk még egy kis kapribogyót és egy kis doboz konzerv szardellát, azt hívják Tapenade-nak. A következő tészta receptje is ilyesmi, csak kapribogyó nélkül, egy kis paradicsommal.

Szardellás-olajbogyós fusilli
Hozzávalók (étvágytól függően kb. 3-4 személyre):
  • kb. 400 g fussili, avagy csavart tészta (nem mértem pontosan, de egy 500 g-os zacskónak az alján maradt egy kevés)
  • kevéske a tészta főzővizéből
  • 1 kis doboz konzerv szardella
  • 1 adag olajbogyó krém
  • 2 paradicsom kisebb darabokra vágva
  • olívaolaj
  • frissen őrölt bors, oregáno
  • kevés citromlé
A tésztát elkezdem főzni és ha már majdnem kész egy nagy serpenyőt felhevítek, teszek bele egy kis olajat, rádobom az olajbogyókrémet, kicsit később a szardellát is, amit egy kissé összenyomkodok. A tésztát egy szűrőlapáttal rámerem, összekeverem az egészet, majd ízesítem. Ha túl száraznak ítéljük tehetünk rá egy keveset a tészta főzővizéből, de csak óvatosan, ne legyen tocsogós. Végül rádobom a paradicsomot is, összeforgatom, de ezzel már nem párolom túl soká, csak épphogy, mert nem szeretném, hogy a paradicsom nagyon összeszottyadjon. Most pont a savasságára van szükségem. Tálaláskor egy kevés frissen facsart citromlével meglocsolom, de ez ugye ízlés dolga. Szerintem nagyon finom hidegen is egy kevés jófajta, vagy házi majonézzel és egy kis tejföllel. Én akár hidegtálhoz is el tudom képzelni, mint saláta. Persze jól behűtve.
Jó étvágyat!