Úgy vettem észre, kezdenek eluralkodni a bejegyzéseim között, az édesség kategóriába sorolható ételek, pedig nem csak ilyeneken élünk ám. Először úgy terveztem, hogy a hét első bejegyzése, a szombati szülinapos összejövetelre készített mandulás répatorta lesz, melyet narancsos mascarponekrémmel töltöttem meg. De úgy döntöttem, hogy előbb erről a vasárnapi ebédről számolok be, ami szintén nagyon finomra sikeredett. Még múlt hétre ígértem a Másik Felemnek, hogy készítek tonhalas tésztát, aminek ő nagyon örült, és el is újságolta a barátjának, hogy ő bizony ilyen finomat fog enni. Barát egyből le is csapott rá és kérdezte a receptet, Másik Felem meg nagy könnyelműen mondta, hogy hát fent van a blogon. Na persze, hogy még tonhalas tészta nem volt fent, csak szardellás. Bár a mostani tésztába is került szardella, de az a tésztaétel akkor teljesen máshogy készült. Érdekes, de eddig még kétszer nem sikerült ugyanúgy ez az étel, merthogy sosem egy adott recept alapján dolgoztam, hanem csak úgy hasraütészerűen. Már csak a fenti két dolog miatt is éppen itt volt az ideje, hogy rögzítsem is, hogy hogyan készül. Legalább ez az egy verzió legyen itt meg. A pangritata egyébként, ami a tetejére kerül, a szegény emberek parmezánja Olaszországban, és egy rendkívül ötletes dolog a száraz zsemle, vagy kenyér hasznosítására, ill. a sajt helyettesítésére. Bár arra nem vetemednék, hogy egy ilyen jellegű halas ételre sajtot szórjak, ez szerintem nagyszerűen illik hozzá. És persze nemcsak ehhez az ételhez jó, hanem bármilyen más tésztaételhez, zöldségételhez. stb. Este én pl. egy natúr sajtkrémmel megkent kenyérre szórtam belőle egy keveset. A lenti mennyiség egy picit talán több lesz, mint amennyire szükség van, de a megmaradt morzsát lezárt dobozban még 1-2 napig lehet tárolni, és tényleg sokrétű a felhasználása. De eszünkbe se jusson hűtőbe tenni, mert akkor a páratartalomtól pont a ropogósságát veszíti el. És természetesen a végső felhasználástól függően, másféle zöldfűszerrel is lehet készíteni.
Hozzávalók:
- 500 g spagetti tészta
- 2 közepes fej lilahagyma, felkarikázva
- 2 gerezd fokhagyma, félbevágva, vékonyan felszeletelve
- 3 szem olajban eltett aszalt paradicsom, lecsöpögtetve és apróra vágva
- olívaolaj
- 2 doboz natúr tonhalkonzerv
- 1 doboz natúr szardellakonzerv
- só, frissen őrölt bors
- fél citrom leve
- a tetejére: kevés frissen aprított petrezselyem (nekem fagyasztóból, de úgy is nagyon jó)
- kb. 100 g frissen készített zsemle-, vagy kenyérmorzsa
- 1 gerezd fokhagyma, összenyomva
- kb. 5-6 evőkanál olívaolaj
- 2 teáskanál szárított kakukkfű vagy ízlés szerint más fűszer (nyilván a friss még jobb)
- só, frissen őrölt bors
Először a pangritatát készítem el: ehhez egy nagyobb serpenyőben felforrósítom az olajat, majd rádobom a fokhagymát és a kakukkfüvet. Ha már illatoznak, utánaborítom a morzsát is, majd folyamatos kevergetés közben - nehogy odaégjen -, aranybarnára pirítom. Ha elkészült, sózom, borsozom, majd egy tálba borítom és félreteszem, amíg a többi elkészül.
A tésztát megfőzöm, közben egy nagyobb serpenyőben (amibe majd a tészta is belefér) felforrósítok egy kevés olajat, beleteszem a lilahagymát, majd egy kissé megpirítom. Hozzáadom a fokhagymát és az aszalt paradicsomot is, majd ezeket is pirítom rövid ideig. Hozzáadom a kétféle halat - a leve nélkül, de még nem öntöm ki -, majd pár(!) másodpercig ezzel is "sütögetem", végül hozzáadom a kifőtt tésztát is, és alaposan átkeverem az egészet. Ha száraznak érezzük, hozzáadhatunk egy keveset a konzervek levéből, vagy esetleg még kevés olívaolajat is locsolhatunk rá, vigyázva hogy ne tocsogjon. Végül hozzáfacsarjuk a citrom levét, majd kissé sózzuk, borsozzuk az egészet. A sózással óvatosan, hiszen az alapanyagok nagy része már eleve sózott. Ha jól időzítettünk, addig éppen el tudjuk végezni a fenti előkészületeket, amíg a tészta megfő, legfeljebb csak rövid ideig kell félretenni, miután leszűrtük róla a vizet.
Tálaláskor a tészta tetejére szórunk a pangritatából és a felaprított petrezselyemből.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése