A következő címkéjű bejegyzések mutatása: zabkorpa. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: zabkorpa. Összes bejegyzés megjelenítése

2013. március 19., kedd

Fahéjas-zabos keksz


Ismét egy liszt- és tejmentes étel. Sajnos azt nem lehet mondani 100 %-osan, hogy gluténmentes, ugyanis a kapható zabpelyhek nagy része gluténnal "fertőzött". Ha nem az, akkor azt ráírják, hogy gluténmentes. És azt hiszem egyre több ilyen jellegű recept lesz most már a blogon. Bár hogy hogy alakul még a jövőm így a táplálkozásom terén, az még kérdéses nekem is, mert lassan, de biztosan haladok egy jobb táplálkozási irány felé, amitől sokkal jobb lesz nekem (nekünk), ezt tudom. ;) Remélem a kitartásom is meg lesz hozzá, hogy csináljam! :) Na ez az, amit még nem tudok, de ha nem, kérem akkor se ítéljen el érte senki, hisz a cukorbetegségem miatt az eddigi életem is sok lemondással járt, és nem tudom, hogy mennek majd az újabbak. Drukkoljatok nagyon nekem, kérlek! :) Finomságokban mondjuk így sem lesz hiány, csak más jellegű dolgok készülnek majd többnyire a konyhámban.
Még van sok régebbi recept is piszkozatban a blogon, szóval azért azokat is hozom idővel. De most   jöjjön ez a finom kekszrecept, amihez egy pohár kókusztejes vagy mandulatejes capuccinót ajánlok egy kis fahéjjal a tetején. De persze egy kakaós-vaníliás rooibos tea is épp olyan finom lesz hozzá. :)


Hozzávalók (20-22 darabhoz):
  • 2 tojás
  • 4 evőkanál olaj (legjobb a kókusz)
  • 4 dkg xilit
  • 5 dkg méz
  • 1 evőkanál fahéj
  • 1/2 teáskanál szódabikarbóna
  • 15 dkg zabpehely
  • 12 dkg zabkorpa
A sütőt melegítsük elő 180 fokra (légkeverésen 160 fokra), két tepsit béleljünk ki sütőpapírral. 
A tojásokat keverjük habosra a xilittel, a mézzel és az olajjal, adjuk hozzá a fahéjat, a zabpelyhet, a zabkorpát és a szódabikarbónát is, majd keverjük jól össze. Rövid időre a hűtőbe is betehetjük, hogy könnyebb legyen formázni. Kanállal tegyünk kis halmokat a tepsire, kissé lapítsuk le, majd 13-15 perc alatt süssük meg. Rácsra szedve hagyjuk teljesen kihűlni.

Tipp:
Adhatunk hozzá még pl. mazsolát is, vagy egyéb aszalt gyümölcsöt ill. fahéj helyett is használhatunk más fűszert, pl. gyömbért.



2013. március 16., szombat

Sárgarépadzsemes-zabkorpás muffin mazsolával



Egyik nap reggelire kellett kitalálnom valamit és megsütni gyorsan, így ezeket "dobtam" össze az itthoni készletből és ez sült ki belőle. Finom nagyon!  Búzaliszt és tejmentes. Ha nem szeretitek a mazsolát, használhattok helyette más aszalt gyümölcsöt is ízlés szerint, vagy étcsokoládé darabokat.

Hozzávalók 12 darabhoz:
  • 3 tojás
  • 4 dkg xilit
  • csipet só
  • 4 evőkanál (napraforgó)olaj
  • 25 dkg sárgarépás-mandulás almadzsem
  • 15 dkg zabkorpa
  • 1 csapott teáskanál sütőpor
  • 10 dkg mazsola
  • kb. 1/2-1 dl almalé
Egy muffin sütőforma mélyedéseit béleljük ki papírformákkal, a sütőt melegítsük elő 180 fokra (én légkeverésen sütöttem 160 fokon). A mazsolát áztassuk az almalébe és melegítsük fel kicsit, hogy jobban megszívja magát a nedvességgel. A tojásokat alaposan keverjük ki a xilittel és egy csipet sóval, adjuk hozzá a olajat és a dzsemet és ezekkel is keverjük jól össze. Végül adjuk hozzá a zabkorpát, a sütőport és a mazsolát (ha maradt rajta lé, azt öntsük le róla) majd keverjük jól össze. Töltsük meg a sütő mélyedéseit, majd süssük az előmelegített sütőben kb. 25-30 percig.

Tipp:
Ha nagyon nincs időnk elkészíteni a fenti linken megadott dzsemet (aminek a készítéséhez szintén használhatunk xilitet vagy egyéb édesítőt) - bár szerintem megéri azt a kis fáradságot, mert isteni finom és persze több üveg lesz belőle -, akkor készíthetjük kész almapüréből és sárgarépapüréből is a "dzsemet", krémet, úgy hogy keverünk hozzá még őrölt mandulát, pár csepp mandulaaromát és kevés xilitet vagy mézet.





2012. november 30., péntek

Könyvajánló: Rachel Allen A család kedvencei


Aki figyelemmel kíséri egy kicsit is a főzős műsorokat, jól ismerheti Rachel Allent. Bár külföldön számos szakácskönyve megjelent már, itthon eddig csak a tévéadások alapján ismerhettük, ahol nekem már eddig is nagyon szimpatikus volt a bájos közvetlensége, családias, jó hangulatú és minőségi műsorai miatt. Tipikusan olyan műsorai vannak, hogy az embernek kedve támad egyből a konyhába menni sütni-főzni, hiszen  rövid idő alatt remek finomságokat készít a tévé képernyője előtt mindenféle trükkök nélkül. 
Most a T.bálint Könykiadó jóvoltából megismerhetitek a nálunk megjelent könyvét is, melyben a kedvenc családi receptjeit mutatja be. Ebből lehet következtetni, hogy nem egy alap receptes könyv, hanem valóban a kedvenceik gyűjteménye, így nem feltétlenül a legkezdőbbeknek ajánlható, mert néhol igényel egy kis tapasztalatot az elkészítés, de ennek ellenére azért mégsem mondható túl bonyolultnak. Sok alaprecept is fellelhető a könyv végén, úgy mint rizs főzés, angolkrém, omlós tészta, majonéz készítése stb. És bár én szeretem a különlegesebb dolgokat is és minden újdonságra vevő vagyok mindig, de mint egy családi szakácskönyvtől elvárható, nekem kifejezetten szimpatikus, hogy az ételekhez felhasznált alapanyagokért nem kell a világ végére elmennünk és nem kell bonyolult elkészítési módokra gondolnunk. Olyanok, amit a legtöbb helyen megtalálhatunk, fellelhetünk és elkészíthetünk. És annak ellenére, hogy egyszerűek a receptek, olyanok, hogy az ember a homlokára is csap néha, hogy ez eddig miért nem jutott eszembe, nagyszerű ötletadó lehet ez a könyv a mindennapi ételkészítés terén. Tudom, hiszen nap mint nap találkozom olyan emberekkel, akik szeretnek sütni-főzni, viszont nincs kedvük újabb és újabb fogásokon agyalni, de azért szeretnének már egy kicsit újítani is a megszokott ételeiken. Nekik különösen tudom ajánlani ezt a könyvet. Nem a megszokott témákra - leves, főétel, desszert van osztva a könyv, hanem inkább családi eseményekre, ami nekem szintén nagyon tetszik, hiszen így azt is megtudhatjuk, hogy Rachel mit milyen alkalomra ajánl. Az ételfotók mellett több családi fotó is bekerült a könyvbe, ami teljesen helyénvaló egy ilyen könyv esetében, hiszen ettől még családiasabbnak és közvetlenebbnek érezhetjük a hangulatát. Összességében pedig az ételek, mint ahogy én Jamie O. esetében is szoktam mondani, azok amik, nem próbálnak többnek, bonyolultabbnak látszani, mint amilyenek valójában, hanem igazi családi fogások, finomságok. 
Sok receptet bejelöltem már a könyvben, amiket szeretnék elkészíteni még a közeljövőben. 
Ilyeneket pl., mint:

Spenótos tészta bacon-nel és parmezánnal
Muffleta (mindenféle finomsággal töltött kenyér)
Omlós vajas sütemény teljes kiőrlésű lisztből
Porter sörös sütemény
Piskótatorta rebarbarás krémmel
Szódabikarbónás pogácsa
Zöldleveles borsóleves
Krémes paradicsom pirítóson
Házi sertéskolbász káposztás krumplipürével és almaszósszal
Paradicsomos-babos csirkepörkölt chorizóval
Sűrű mediterrán tésztaleves
Teljes kiőrlésű kenyér zabpehellyel és magokkal
stb.

Ezekből a receptcímekből is jól látszik, hogy mennyi egyszerű finomság található ebben a könyvben, amihez nem kell a világ végére mennünk, és még csak nem is kell séfnek lenni az elkészítésükhöz, mégis valami különlegesebbet, újabbat tálalhatunk a családnak az asztalra. 
A könyvből elsőként mi a skót palacsintát próbáltuk ki, ami azóta már sokszor elkészült nálunk reggelire. Imádom ezeket a pofonegyszerűen elkészíthető kis pufók palacsintákat. És ez az az étel, ami a gyerekeknél is mindig nyerő. Sőt, még együtt is el lehet készíteni, amit ők is nagyon fognak élvezni.

Skót palacsinta (Drop scones)
Hozzávalók (12 darabhoz):
  • 100 g liszt
  • 1 teáskanál sütőpor
  • 25 g kristálycukor
  • egy csipet só
  • 1 tojás
  • 125 ml tej
  • néhány csepp napraforgó olaj

A lisztet és a sütőport összeszitáljuk egy nagy tálba, hozzáadjuk a cukrot és a sót, majd elkeverjük. Egy mélyedést vájunk a közepére, beletörjük a tojást, majd elkeverjük úgy, hogy a széléről egyre több lisztet keverünk bele. Folyamatos kevergetés mellett hozzáadjuk a tejet, hogy csomómentes keveréket kapjunk. 
Enyhén kiolajozunk egy serpenyőt és kis lángon felmelegítjük. Egymástól kellő távolságban három evőkanállal teszünk a keverékből a forró serpenyőbe, hogy ne ragadjanak össze. 2 percig sütjük, vagy amíg buborékok jelennek meg a tetején és az alja is egy kis aranyszínt kap, majd megfordítjuk és a másik oldalán is sütjük egy percig, vagy amíg az az oldal is aranyszínű nem lesz. Amíg az összeset elkészítjük, csomagoljuk be a többit pl. alufóliába, hogy ne hűljenek ki.
Kivesszük a serpenyőből, majd meleg vajjal és lekvárral, almazselével, citromsodóval, vagy ha a gyerekeink jobban szeretik csokoládékrémmel tálaljuk. 

A saját tippjeim hozzá:
Készítettem már a liszt helyett fele-fele arányban zabkorpával is, és úgy is, hogy adtam egy kis őrölt fahéjat, valamint reszelt almát is a tésztához. Így is nagyon finom lett! Vajban sütni pedig még jobb. Lehet görög joghurttal és mézzel meglocsolva is tálalni. Egy gyors házi csokikrémet is ajánlok hozzá, ami a hozzá adott tejföltől lesz különleges. Én elsőre ezt készítettem hozzá és nekünk nagyon ízlettek így együtt. 
A fenti fotón is látható gyors csokikrém receptje:
100 g étcsokoládét megolvasztunk (legalább 60 %-osat), hozzáadunk 2 evőkanál vajat, 2-3 evőkanál porcukrot (vagy egyéb édesítőanyagot), majd alaposan elkeverünk a meleg csokiban 1 kicsi dobozos tejfölt (20 %-os zsírtartalmút). Ízlés szerint ízesíthetjük még pl. rummal, vagy egyéb ízesítőanyagokkal, pl. mandulalikőr, narancslikőr, reszelt narancshéj, gyömbérszirup stb., majd tálalhatjuk is. 

A könyv megrendelhető a kiadónál 20 %-al olcsóbban az alábbi linken:




2011. június 7., kedd

Banános-szezámmagos-narancsos sütik


 
Ma Csöppségem élete első óvodai kirándulásán vett részt, amire valami nem ragacsos sütit/kekszfélét is kellett/lehetett vinni magával. Nem akartam most sima zabpelyhes kekszet készíteni. Valami másra gondoltam inkább. A szezámmagra tuti, mert tele van kálciummal, és mint tudjuk, erre egy növekedésben lévő gyereknek nagy szüksége van. Tejet még mindig nem nagyon adok neki (csak amennyi esetleg benne van valamilyen ételben). Mostanában rászokott a szójatejre. A joghurtevés is kimaradozik mostanában. Egyedül a sajtok maradtak meg az étrendjében (már ha itthon eszik), mint tejtermékből származó kálciumforrás. Így a kiegészítés sosem árt ezen a téren. Fontos még megemlíteni, hogy kiemelkedő kálciumtartalma mellett, nagyon jó magnézium, kálium és foszfor forrás is. Szóval ment bele szezámmag, meg persze banán is, amit imád a kis lurkóm, és némi narancs is, hogy kicsit frissebb legyen az egész. Bár ebből talán többet is elbírna szerintem. A végeredmény egyáltalán nem kekszes lett, hanem inkább puha süti, ami gondolom leginkább a banánnak köszönhető. Bár nem is volt célom, hogy ropogjon. Tápláló, laktató sok-sok egészséges dolog van benne, és még finom is. Kell ennél több?

Hozzávalók (1 csésze 250 ml/2,5 dl) kb. 30-32 halmocskához:
  • 1 csésze sima liszt (még jobb, ha pl. teljes kiőrlésű tönkölybúzalisztet használunk)
  • 2 csésze zabpehely (teljes magból készült)
  • 1/4 csésze búzacsíra
  • 1/4 csésze búzakorpa (lehet zabkorpa is)
  • 1/2 csésze száraz serpenyőben megpirított, késes aprítóban kissé megőrölt szezámmag (bioboltokban készen is kapható ilyen, tahini alapként árusítva)
  • 1/2 csésze egész szezámmag (ezt is megpiríthatjuk előtte kissé)
  • 1 teáskanál szódabikarbóna
  • 120 g puha vaj
  • 1/2 csésze barna nádcukor (igen szűken mérve is elég, hiszen a banán is édesít)
  • 1 tojás
  • 2 banán, villával összetörve
  • nagy csipet só
  • 1 narancs lereszelt héja
  • 1 evőkanállal a narancs levéből

A sütőt előmelegítem 180 fokra (én légkeverésen sütöttem 160 fokon). Két tepsit kibélelek sütőpapírral. A száraz hozzávalókat jól összekeverem egy tálban. Belereszelem az alaposan megmosott narancs héját is. Egy másik tálban alaposan kikeverem a puha vajat a cukorral, majd hozzáadom a tojást, a narancslevet, ill. a banánt is, és ezekkel is jól elkeverem. Végül összevegyítem a száraz és a nedves hozzávalókat. Ha túl lágy lenne a tészta, tegyük hűtőbe nyugodtan. Itt akár 1 napot is jól elvan. Persze kanállal ügyesen kiadagolva (lehet kézzel is, csak úgy kicsit maszatos), azonnal is lehet sütni. Tepsinként kb. 15 percre lesz szüksége, de figyeljük, leginkább az alját, mert ez ugye eléggé sütőtől függ.

 Indulás előtt még egy gyors fotó, hogy megörökítsük, hogy is nézett ki, az első ilyen kirándulós napon. Így néz ki egy igazi turista gyerek... :))

2010. október 26., kedd

Almás-banános sütikocka (ismét liszt és tejmentesen) mangókrémmel töltve



Hasonlóan a múltkori gyümölcsös alapú kakaós-banános-kókuszos sütihez (ami szintén liszt és tejmentes), most készült egy almás-banános alapú sütikocka. Szerintem ez is nagyon finom lett! Pláne hogy még a tegnap közzétett mangó krémmel is megtöltöttem, és így falatoztuk belőle egyik reggel.
Volt egy "álmom" egyébként. Hogy ez a szép sárga krém, milyen elegánsan mutatna egy szinte hófehér, piskótaszerű tésztában (bár egy sötét kakaósban sem utolsó). Láttam már ilyet, de fogalmam sincs mivel készítik, hogy szinte hófehér marad a tészta. Valami ötlet esetleg?
Hát ez a lenti nem épp a hófehér kategória, viszont nagyon finom, úgyhogy érdemes kipróbálni.


Hozzávalók (egy kb. 28x21 cm-es kerámia formához):
  • 100 g zabpehelyliszt (sima zabpehely késes aprítóban lisztesre dolgozva)
  • 50 g zabkorpa
  • 60 g őrölt mandula (nálam héjas)
  • 40 g kókuszreszelék (lehet kókusztej készítésénél használt is akár)
  • 1 teáskanál szódabikarbóna
  • 3 tojás
  • 2 közepes banán
  • 1 kisebb alma
  • 3 evőkanál nádcukor vagy méz (utóbbiból kicsit kevesebb is elég)
  • 2 púpos evőkanál kókuszzsír (vagy olaj)
A sütőt előmelegítem 180 fokra (lehet légkeverés is, ekkor 160 fok). Egy tűzálló tálat kikenek pici olajjal. A száraz hozzávalókat egy tálban összekeverem. A többit összeturmixolom, az almát héjastól, kimagozva. A kettőt alaposan összekeverem, formába öntöm, majd mehet a sütőbe kb. 30 percre (sütőfüggő!!).
Persze magában is abszolút nyerő, de ha kihűlt, kettévághatjuk és megtölthetjük pl. a fent említett mangókrémmel.
A mandulából azért épp annyi  amennyi, mert pont annyi volt daráltan kéznél. Ezért egészítettem ki még kókuszreszelékkel is, de e helyett is mehet bele az őrölt mandula.

A töltéshez használt mangó krém (mango curd) receptjét itt találjátok meg:
http://ildinyo.blogspot.hu/2010/10/mango-curd-krem.html


És a végére egy kis zene...

2010. szeptember 30., csütörtök

Muffin kicsit másként


Egy gyors reggeli muffin, kicsit másként, mint a megszokottak. Hagyományos liszt, tehéntej, joghurt, és hagyományos cukor nélkül. Helyette mindenféle más finomság került bele, mint pl. hajdinaliszt, szezámmag, lenmag, zabpehely, szójajoghurt, meg ilyen finomságok. És annak ellenére, hogy egy deka sima liszt sem került bele, egyáltalán nem lett nehéz, fullasztós a tésztája. Sőt!!! A belekerülő szezámmag és lenmag pedig még izgalmassá is tette a textúráját. Szóval finom lett! Próbáljátok csak ki! 
 

Muffin kicsit másként
Hozzávalók (12 normál méretű muffinhoz):
  • 150 g zabpehely, száraz serpenyőben átpirítva, nagy része lisztté őrölve
  • 20 g száraz serpenyőben átpirított szezámmag
  • 25 g hajdinaliszt
  • 25 g őrölt lenmag (nem kell teljesen finommá őrölni, maradhatnak benne kisebb darabok)
  • 50 g zabkorpa
  • 1 teáskanál fahéj
  • reszelt narancshéj
  • 2 teáskanál sütőpor
  • ½ teáskanál szódabikarbóna
  • 2 tojás
  • 120 g vaj
  • 1 kis dobozos szójajoghurt 
  • kevés szójatej
  • 100 g xilit v. eritrit (vagy egyéb, süthető édesítőszer), ebből 1 evőkanál házi vaníliás cukor
A száraz hozzávalókat egy nagyobb tálban összekeverem. Egy másik tálban alaposan kikeverem a cukrot a tojásokkal, hozzáadom a nagyon puha, szinte folyós vajat, majd a joghurtot is, és összekeverem. A két keveréket összevegyítem és ha szükséges lazítom még egy kis tejjel. Papírformákkal bélelt, vagy vajazott, lisztezett muffin sütőformába adagolom és előmelegített sütőben, 160 fokon légkeverésen, kb. 25 perc alatt megsütöm. Ha megsült 5 percig a formában hagyom még, majd rácsra szedve kihűtöm.

Tippek:
Szója termékek helyett használhatunk (sőt, ez még inkább egészséges) krémes kókusztejet, kb. 1,5-2 dl-t, amennyit a tészta felvesz.
A vaj helyett pedig használjunk kókuszolajat, kb. 80-100 g-ot.
Az édesítő anyag egy része lehet méz is akár.
A fotón látható lekvár:
Gyömbéres-vaníliás almalekvár (recept itt található hozzá: http://ildinyo.blogspot.hu/2010/09/gyomberes-vanilias-almalekvar.html)




2010. július 7., szerda

Morzsás-meggyes pite


Az alaptörténet úgy kezdődik, hogy sok-sok éve nem volt ilyen, de kénytelen voltam piacon vásárolni meggyet. Csak hogy legalább egy picit meglegyen a "feeling". És hogy miért nem kellett szinte soha vennem még? Hát mert Anyukámék telkén kilószámra termett. Eddig. 
Anyukám ilyenkor nyáron ki se jött a konyhából. Sorra dolgozta fel, a kilószámra leszedett gyümölcsöket: magozta, fagyasztotta, befőttet, lekvárt készített belőle. Idén pedig - köszönhetően gondolom az időjárásnak -, 2 szem meggyet és kb. ugyanannyi cseresznyét vettek volna le a fáról, ha nem hagyják fent inkább azt is a madaraknak. Ez elég elszomorító. A piac viszont tele volt a hétvégén meggyel és cseresznyével is (bár érthetetlen számomra, hogy a cseresznye miért került majd háromszor annyiba, mint a  meggy) és én meg elcsábultam. De ennek a meggynek valahogy nem volt olyan íze, mint a Zsámbékon termettnek. Össze sem lehetett hasonlítani. Ezért frissen nem is volt kedvem megenni, hanem inkább sütit sütöttem belőle.  
Az alábbi receptet egy régi Burda receptes újságban találtam. Jók voltak azok a magazinok. Én nagyon szerettem őket. Kár, hogy megszűntek már réges-régen. A recepten némi változtatást eszközöltem. Pl. a morzsához barna nádcukrot használtam és több fahéjat tettem bele, a liszt egy részét pedig zabkorpával helyettesítettem. De tehetünk bele őrölt, vagy durvára tört diót, mandulát, mogyorót, napraforgómagot. A tésztájába pedig kukoricalisztet is tettem, ill. reszelt citromhéjat (mert ugye az szinte minden sütinek jót tesz). Na és persze igazi vaníliáscukor is került bele. Nem részleteztem most külön, de én többféle cukrot is tettem bele: nád-, por-, és gyümölcscukrot is, sőt még némi méz is került bele. Az én változatomba most nem került annyi meggy, amennyit írtam (nem volt már annyi), de kell bele, mert úgy lesz igazán "szaftos".
  
 
Hozzávalók:
A morzsához:
  • 150 g sima liszt
  • 50 g zabkorpa
  • 2 teáskanál fahéj
  • 80 g barna nádcukor
  • 125 g folyékony vaj
A tésztához:
  • 225 g vaj
  • 225 g cukor (ebből kb. 2 evőkanál nekem vaníliás)
  • 1 púpos teáskanál reszelt citromhéj
  • 4 tojás
  • 300 g rétesliszt
  • 50 g kukoricaliszt
  • 1 csomag (főzős) vaníliás pudingpor
  • 1 teáskanál sütőpor
  • kb. 80 ml tej
  • kb. 500-600 g meggy, kifejtve
A morzsához a száraz hozzávalókat összekeverem, majd a vajjal morzsásra dolgozom, gyors mozdulatokkal. Amíg elkészítem a kevert tésztát hűtőbe teszem. A sütőt előmelegítem kb. 175-180 fokra. Egy tepsit kibélelek sütőpapírral. Én egy tűzálló kerámiaformába sütöttem és még 6 nagyobb zsemleméretű "muffinom" is lett belőle. Szerintem nyugodtan lehet rendes, nagy tepsiben is készíteni, és vékonyabbra simítani a tésztát. A tésztához való puha vajat és a cukrot, gépi habverővel jól elkeverem, majd egyenként, kb. 2-2 percig verve mind, belekeverem a tojásokat is. A tejjel felváltva, hozzákeverem az átszitált és összekevert sütőporos, pudingporos liszteket is. Akkor jó a tészta, ha nehezen válik el a kanáltól. A tepsibe simítom, elosztom rajta a meggyet, majd a morzsát is és a sütőbe tolva kb. 35 percig sütöm.  
 




2009. április 7., kedd

Zabpelyhes-zabkorpás keksz

Zabfalatok... Ez a süti is még pénteken készült. Részben a szombati kirándulásra, de leginkább reggelire. Korábban írtam, hogy reggelire a tejeskávé mellé ilyesmiket szeretek, szeretünk elrágcsálni. Ez most nem ugyanaz a recept, amiről már korábban írtam (pláne, hogy abba a verzióba akkor még zabpehely sem került a végén). Ez most tényleg egy egészséges(ebb) változat. Az ékes bizonyíték rá, hogy a Csöppségemnek is mertem adni belőle. Pedig neki aztán tényleg százszor (sőőőt, talán még többször is) megnézem, hogy mit adok. Én most pont emiatt semmit nem tettem bele a választható egyéb hozzávalók közül. Így kissé "szárazabb", de így is finom lett! A recept többé-kevésbé egyébként saját kreálmány, bár vannak még hasonlóak máshol is.
Hozzávalók (kb. 20 db):
  • 150 g nagyon puha vaj
  • 1-1 teáskanál reszelt citrom- és narancshéj
  • 60 g barnacukor
  • 40 g gyümölcscukor
  • 1 tojás
  • 50 g sima búzaliszt vagy fehér rozsliszt
  • 80 g zabkorpa
  • 150 g zabpehely
  • 1 teáskanál őrölt fahéj
  • 1/2 teáskanál szódabikarbóna
  • opcionális (akár ki is hagyható): 1-2 marék aszalt áfonya, mazsola, apróbbra vágott aszalt szilva, sárgabarack, datolya, kókuszchips, mogyoró, kandírozott narancshéj... stb.
A vajat egy kézi habverővel habosra keverem a cukrokkal, hozzáadom a tojást, a citrom- és narancshéjat, majd hozzákeverem a száraz hozzávalókat is. Azonnal ki is süthetem, de én a hűtőbe tettem kb. 1 órára, mert más dolgom akadt. A kekszeknek egyébként sem árt, ha így pihiznek egy kicsit sütés előtt. A sütőt 180 fokra melegítem (én légkeverésen sütöttem 160 fokon, hogy minél inkább szárítsa), egy tepsit kibélelek sütőpapírral, majd kb. 1 evőkanálnyi gombóckákból lapos pacákat gyártok, és kb. 15 percig sütöm őket. Mikor kivesszük a sütőből még kissé puhák, de ahogy rácsra téve hűlni hagyjuk őket, úgy válnak majd kekszessé.


2008. december 1., hétfő

Adventi muffin


Íme az adventi sütögetés idejére egy saját összeállítású muffin recept, ami híven a muffinhoz, igen gyorsan elkészül. Reggelire, délutáni kávézáshoz, teázáshoz éppen ideális. Hogy mitől adventi? Nekem az elmaradhatatlan fahéjtól és szegfűszegtől. És, hogy mitől "egészségesebb" egy picit legalább? Hááát, a fehér liszt helyett belekerülő zabkorpa, müzli és tönkölybúza liszt miatt pl. ... :)

Hozzávalók:
  • 10 dkg zabkorpa
  • 15 dkg fehér tönkölybúza liszt (vagy teljes kiőrlésű tönköly, de ez több folyadékot vesz fel)
  • 2 teáskanál sütőpor
  • 1/2 teáskanál szódabikarbóna
  • kb. 17-18 dkg gyümölcsös müzli (vagy jobb minőségű müzliszelet (használhatunk hozzá ház készítésű ropogós müzlit, azaz granolát is, melynek a receptjét itt találjátok)
  • kb. 6 dkg aszalt gyümölcs (nálam ezt most cukrozott narancshéj és aszalt papaya volt)
  • 2 teáskanál fahéj 
  • 1/2 teáskanál szegfűszeg
  • 12 dkg olvasztott vaj
  • 6 dkg barna nádcukor
  • 5 dkg gyümölcscukor (a kétféle cukrot nyugodtan helyettesíthetjük mással, pl. xilittel vagy csak nádcukorral)
  • 2 evőkanál házi vaníliás porcukor (vagy Bourbon vaníliás cukor)
  • 1 nagy tojás
  • kb. 2,5 dl joghurt, tejföl vagy kefír
  • 1 csipet só
A lisztet egy nagyobb tálba szitálom a sütőporral és a szódabikarbónával együtt, hozzáadom a zabkorpát és a fűszereket. Hozzáadom a müzlit, vagy hozzámorzsolom a müzliszeleteket, majd belekeverem az aszalt gyümölcsöket is, és összekeverem. Egy másik tálba kézi habverővel összekeverem a tojás, a sót, a cukrot, a vaníliáscukrot, majd hozzáadom az olvasztott vajat és a joghurtot is. Ezt a keveréket hozzáöntöm a lisztes keverékhez és átkeverem, de csak annyira, hogy a száraz hozzávalók átvegyék a nedvességet. Nem szabad sokáig kevergetni, különben nem lesz jó állagú a tészta sütés után. Evőkanállal a formába adagolom a tésztát
Előmelegített sütőben, 180 fokon (én légkeverésen sütöttem 160 fokon), kb. 25 percig sütöm.

Tipp:
A fenti hozzávalókból 24 kicsi muffin lett. Normál sütőformában ez kb. 12 db-ot jelent (vajazni-lisztezni kell a formákat). De nem csak muffin formában készíthető el, hanem akár egyben is megsüthetjük, kihűlés után pedig akár olvasztott étcsokoládé és vaj keverékével is bevonhatjuk, hűtés után pedig kockára vágva tálalhatjuk. Vagy kicsi, pl. karácsonyi mintás formákban is meg lehet sütni.
Készíthetünk a muffinok tetejére egy krémet is, amit habzsákból nyomhatunk a tetejére. Én ehhez mascarponét, vaníliás porcukrot és fahéjat használnék, ezeket keverném ki könnyűre habverő segítségével. Ennek a tetejét pedig egy-egy pöttynyi reszelt citrushéjjal díszíteném. Ennek a "receptjét" itt találhatjátok meg (ezt használtam a tésztához is): http://ildinyo.blogspot.hu/2011/11/finomsagok-advent-idejere.html