Morzsás-meggyes pite

Az alaptörténet úgy kezdődik, hogy sok-sok éve nem volt ilyen, de kénytelen voltam piacon vásárolni meggyet. Csak hogy legalább egy picit meglegyen a "feeling". És hogy miért nem kellett szinte soha vennem még? Hát mert Anyukámék telkén kilószámra termett. Eddig. 

Anyukám ilyenkor nyáron ki se jött a konyhából. Sorra dolgozta fel, a kilószámra leszedett gyümölcsöket: magozta, fagyasztotta, befőttet, lekvárt készített belőle. Idén pedig - köszönhetően gondolom az időjárásnak -, 2 szem meggyet és kb. ugyanannyi cseresznyét vettek volna le a fáról, ha nem hagyják fent inkább azt is a madaraknak. Ez elég elszomorító. A piac viszont tele volt a hétvégén meggyel és cseresznyével is (bár érthetetlen számomra, hogy a cseresznye miért került majd háromszor annyiba, mint a  meggy) és én meg elcsábultam. De ennek a meggynek valahogy nem volt olyan íze, mint a Zsámbékon termettnek. Össze sem lehetett hasonlítani. Ezért frissen nem is volt kedvem megenni, hanem inkább sütit sütöttem belőle.  

Az alábbi receptet egy régi Burda receptes újságban találtam. Jók voltak azok a magazinok. Én nagyon szerettem őket. Kár, hogy megszűntek már réges-régen. A recepten némi változtatást eszközöltem. Pl. a morzsához barna nádcukrot használtam és több fahéjat tettem bele, a liszt egy részét pedig zabkorpával helyettesítettem. De tehetünk bele őrölt, vagy durvára tört diót, mandulát, mogyorót, napraforgómagot. A tésztájába pedig kukoricalisztet is tettem, ill. reszelt citromhéjat (mert ugye az szinte minden sütinek jót tesz). Na és persze igazi vaníliáscukor is került bele. Nem részleteztem most külön, de én többféle cukrot is tettem bele: nád-, por-, és gyümölcscukrot is, sőt még némi méz is került bele. Az én változatomba most nem került annyi meggy, amennyit írtam (nem volt már annyi), de kell bele, mert úgy lesz igazán "szaftos".

  

 

Hozzávalók:

A morzsához:

• 150 g sima liszt
• 50 g zabkorpa
• 2 teáskanál fahéj
• 80 g barna nádcukor
• 125 g folyékony vaj

A tésztához:

• 225 g vaj
• 225 g cukor (ebből kb. 2 evőkanál nekem vaníliás)
• 1 púpos teáskanál reszelt citromhéj
• 4 tojás
• 300 g rétesliszt
• 50 g kukoricaliszt
• 1 csomag (főzős) vaníliás pudingpor
• 1 teáskanál sütőpor
• kb. 80 ml tej
• kb. 500-600 g meggy, kifejtve

A morzsához a száraz hozzávalókat összekeverem, majd a vajjal morzsásra dolgozom, gyors mozdulatokkal. Amíg elkészítem a kevert tésztát hűtőbe teszem. A sütőt előmelegítem kb. 175-180 fokra. Egy tepsit kibélelek sütőpapírral. Én egy tűzálló kerámiaformába sütöttem és még 6 nagyobb zsemleméretű "muffinom" is lett belőle. Szerintem nyugodtan lehet rendes, nagy tepsiben is készíteni, és vékonyabbra simítani a tésztát. A tésztához való puha vajat és a cukrot, gépi habverővel jól elkeverem, majd egyenként, kb. 2-2 percig verve mind, belekeverem a tojásokat is. A tejjel felváltva, hozzákeverem az átszitált és összekevert sütőporos, pudingporos liszteket is. Akkor jó a tészta, ha nehezen válik el a kanáltól. A tepsibe simítom, elosztom rajta a meggyet, majd a morzsát is és a sütőbe tolva kb. 35 percig sütöm.