Kénytelen vagyok régebbi recepteket összeszedni, mert úgy tűnik nálam, ami elromolhat, tuti el is romlik. A memóriakártyám "írásvédte saját magát" és nem enged semmi új képet átmásolni a gépemre. Próbálom azt a mély depressziót nem közvetíteni az írásaimon és a receptjeimen keresztül, amiben vagyok, de most kitört egy kicsit! Mindegy!
Szóval a jó öreg omlós tészta... Szintén nyáron készítettem először ezt a jó kis omlóstésztát, amit azóta már többször is megsütöttem, mert szerintünk nagyon finom. Apukám nagyon szereti a Benei féle linzereket és engem úgy dicsért meg, hogy azt mondta, hogy olyan finom az enyém is. Csak az enyémben nincs semmiféle adalékanyag. Na persze a margarinban találhatóakon kívül, de ha csak vajjal készítjük, úgy nem lesz annyira könnyed szerintem. Valójában az enyém sem más csak egy alaprecept, amely tojás nélkül készül. Én annyival bolondítottam meg egy kissé, hogy a sima liszt mellé adtam még egy kevés kukoricalisztet és grahamlisztet is, ami másodszorra már teljes kiőrlésű liszt lett. Tapasztalatom szerint egyébként a grahamliszt tűnik a legjobb választásnak, mert abban csak korpadarabok vannak, és ez által nem nehezíti el annyira a tésztát. De teljes kiőrlésű liszttel is nagyon finom (valójában azzal sem nehéz). Ad neki egy különlegesebb textúrát és kissé talán dióra emlékeztető zamatot is.
Hozzávalók:
- 300 g liszt (nálam: 200 g sima liszt és 50-50 g kukoricaliszt és graham liszt, vagy valamilyen teljes kiőrlésű liszt, pl. tönkölybúza)
- 200 g hideg vaj
- 100 g porcukor (nálam: 50 g szőlőcukor vagy nádcukor és kb. 25 g gyümölcscukor)
- tehetünk még bele vaníliát (házi vaníliáscukrot), reszelt citrom és narancshéjat stb. a végső felhasználástól függően
A lényeg, hogy tényleg hideg legyen minden (de legalábbis a vaj). Nekem nincs nagyméretű késes aprítóm, de egy kisebb igen. Ezért úgy szoktam készíteni, hogy kimérem a liszteket, hozzáadom a cukrot, majd belekockázom a vajat és 2 adagban összemorzsásítom ebben a kicsi késes aprítóban. E nélkül persze marad a kéz, de akkor minél gyorsabban végezzünk vele. Ha kész, egy nagyméretű folpackba öntöm a morzsalékot, ráhajtogatom a szélét, majd laposra (így gyorsabban hűl), és egyneműre nyomkodom az egészet. Mehet is be a hűtőbe min. 30 percre. Ezek után két részre osztom a tésztát, és amíg az egyik felével dolgozom, a másikat visszateszem a hűtőbe. Folpack között szoktam kinyújtani is, mert így nem ragad, és nem kell hozzá plusz lisztezés sem, ami csak szárítaná a tésztát. Készíthetünk belőle linzert, amit valamilyen finom, pikánsabb lekvárral (ribizli, szeder, áfonya stb.) összeragaszthatunk miután kissé kihűlt. A képen látható pedig: az egész tésztát kb. fél centisre kinyújtom, majd a tetejét szépen kirakom vékony szeletekre vágott almával, vagy körtével, megszórom nádcukorral és fahéjjal, majd 180 fokra előmelegített sütőben kb. 30 perc alatt megsütöm. Ezt készítettem már úgy is, hogy pikáns lekvárral megkentem a kinyújtott tészta tetejét, majd apró tésztavirágokkal kiraktam és így sütöttem meg. Ez nagyon látványos volt, kár hogy nem készült róla fotó. Majd legközelebb! Ha a tésztát formákkal szúrom ki és így sütöm meg, elég neki 10-12 perc is. Semmiképp ne barnuljon meg! Mikor kisül még úgy tűnhet, hogy sületlen, de ahogy hűl, szépen omlóssá válik majd.
Megjegyzés:
Szerintem fontos a fenti lisztek használata, mert a kukoricaliszttől nagyon jó porhanyós lesz a tészta, a teljes őrlésű liszttől pedig kap egy olyan jelleget, mintha diót is tettünk volna bele.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése