Különleges káposztaleves

Üdv ismét Mindenkinek! Remélhetőleg lassanként vissza tudok térni az éterbe, ill. a netre. Bár egy kissé magamhoz kell, hogy térjek ennyi idő múltán. Na meg ennek a vacak internetnek is, mert valahogy közel sem úgy szuperál, ahogy kellene neki...

Hol is hagytam abba? Bár olyan mindegy, hiszen tényleg annyira régen volt és azóta annyi minden kimaradt innen. Pedig rengeteg jó étellel találkoztam ez idő alatt, ill. készítettem is sokat persze... De sebaj! Remélhetőleg majd szép lassan bepótolom, még ha így nem is mindig szezonális ételt tudok bemutatni. De gondolom az sosem nem árt, ha egy borongós napon majd egy kis nyarat idézek elő... Persze téli és karácsonyi étel is van bőven a tarsolyomban. Bízom benne, hogy majd ez a vacak internet is engedi, hogy közzé tegyem a világhálón...

Elsőként egy szerintem nagyon finom és tényleg különleges levest szeretnék bemutatni. Hozzá kell tennem, hogy a párom nem szereti a mazsolát, de ebben a levesben mégis kifejezettem ízlett neki, úgyhogy bátran kóstolja meg mindenki így (is). A receptet egyébként egy nagyon jó vegetáriánus szakácskönyvben találtam. Kis könyv, de szerintem remek, a Könnyen, gyorsan, finomat sorozat tagja.

Hozzávalók:

• 1 fej vöröshagyma karikára vágva
• kisebb fej káposztának a fele, vékonyra vágva vagy gyalulva
• 1,5 l zöldségleves (lehet kockából is, de akkor használjunk ízfokozó menteset, pl. DM-s bio)
• kevés római kömény, kakukkfű, frissen őrölt bors
• kevés cukor
• 2 teáskanál dijon-i mustár (az enyém elég csípős volt)
• olaj

A tálaláshoz:

• tejszín
• tejföl
• friss, aprított petrezselyem
• magos mustár
• bátrabbaknak: mazsola (Nagyon finom hozzá! Tényleg!)

A hagymát kevés olajon elkezdem dinsztelni, megszórom kevés sóval és cukorral. Pár perc múlva beleszórom, az előzőleg mozsárban megtört római köményt, majd hozzáadom a káposztát és a mustárt is, és kicsit átpirítom. Felöntöm a forró zöldséglevessel, majd fedő alatt kb. negyed órát főzöm (vagy amíg kellemesen puha lesz). Végül a kakukkfüvet is hozzáadom, de ezt csak az utolsó pár percben. A tálaláshoz a tejszínt kissé felverem, majd hozzákeverem a tejfölt és magos mustárt. A keverékből a tányérba szedett leves tetejére kanalazok egy keveset, majd megszórom petrezselyemmel és mazsolával. Ez a leves szerintem - bármennyire is furán hangzik - a legfinomabb langyosan, vagy szobahőmérsékleten tálalva, mert így érvényesülnek igazán az ízek.