Vaníliás körtelekvár

Nálunk anyukám készíti a klasszikus dzsemeket, amivel nem nagyon érdemes versenyeznem/versenyeznünk egyelőre, mert ő ezekkel mindig ellát minket (nagy örömünkre). Klasszikus alatt azt értem, hogy mindenféle különleges fűszerezés nélkülieket, de nem agyonfőzött változatokat készít. Ezért nálam mindig valami extrával megspékelt dzsem változat készül, amolyan különleges csemegeként. Ennél az adagnál épp nem sok körtém volt, de azt gyorsan fel kellett használni. Kevés volt, de kiegészítettem almával, így azért lett egy pár üveg, amit most vaníliával tettem még finomabbá. A belekerülő alma is nagyon jó tett  mind az állagának (nyilvánvaló), mind az ízének. Ha maradt volna még körtém, akkor biztos készült volna pl. gyömbéres, fahéjas és karamellás változat is. Bár ebbe a dzsembe nádcukor került, ami szintén egy kis karamelles jelleget kölcsönöz neki - ha olyan fajtát választunk. A  körtét még a Mamámtól kaptuk, amikor nála nyaraltunk, a fajtája pedig Clapp kedveltje. Ez egy nagyon finom és zamatos körtefajta. Ajánlom mindenkinek!  A Körtés-csokoládés-fahéjas koszorú is ilyen körtéből készült. A dzsemfix miatt úgy érzem egy picit szabadkoznom kell, mert ezt talán nem annyira nézik jó szemmel mostanában sokan. És már bocsánat a kifejezésért, de amennyi szart próbálnak megetetni velünk manapság, ezt cseppet sem csodálom. Szóval utánajártam pontosabban (merthogy halvány fogalmam azért eddig is volt, hogy talán nem eszünk/teszünk ezzel olyan káros dolgot...), hogy mit is takarnak az általam használt márka dzsemfixei. És mielőtt még valakiben felmerülne, hogy... senki nem fizetett le!!! Csak, és kizárólag a saját magunk érdekében akartam utánajárni annak, hogy ez még talán egy elviselhető tartalmú zacskós alapanyag, aminek köszönhetően nem kell agyonfőzni, ill. egyéb mással tartósítani és agyoncukrozni a dzsemet.  Az agyonfőzés és a teljes cukornélküliség egyébként is szerintem csak a szilvalekvárnak áll jól. Bocs, de részemről ez van! Még ha ettől kevesebbnek is tűnök az "őslekvárbefőzök" szemében... ;) Ellenben az egyéb zacskós dolgok... nahhh hát azok kifejezetten felháborítanak! Pl. a főzelék alap... :S Én még csak neten láttam ezeknek a reklámját, de őszintén nem tudom megérteni aki ilyeneket vásárol Könyörgöm, minek??? Ennyire azért vegye már a fáradságot az ember, hogy megtanuljon ellátni magát és a családját alapvető ételekkel (a főzeléknél jelen esetben csak az arányokat kell hogy megtanulja... de még azt sem, mert az is bárhonnan puskázható dolog és a "zacskós plusztól" nem lesz gyorsabban kész még a főzelék sem). Legyen már ennyi igénye arra, hogy mit eszik, és hogyan. Nem kell új recepteket kreálnia senkinek, ha nem érez indíttatást erre, de tanuljon meg legalább alap ételeket főzni. A nagyitól, anyutól, aputól, nagyobb tesótól, szakácskönyvből, újságból, internetről, vagy egy baráttól, vagy akitől lehet, vagy menjen el egy főzőtanfolyamra. Tök mindegy! A lényeg: legyen meg az alap tudása ahhoz, hogy ha az összes zacskós ételgyártó céget, gyorsétkezdét bezárják egyszer, és mindenki más eltűnik mellőle, aki főzni tud, ételt, valódi ételt tudjon tálalni maga elé/családja elé, ha kell. Mert főzni és sütni bárki tud! Ezt muszáj elhinni: tényleg bárki tud, és még jó dolog is! Nagyon jó dolog! És nem csak azért mondom, mert nekem ez nagy szerelem, és mert gasztroblogot írok. Megalkotni magunknak vagy másoknak egy ételt, ami jól sikerül, remek érzés. Különösen, ha még meg is dicsérik! Az nem olyan jó móka, amikor az ember leveszi az "egyenízt" a polcról. Nincs meg a különösebb alkotás öröme, még egy egyszerű főzeléknél sem. Főzéskor-sütéskor hozzátenni azt a pluszt, amik mi vagyunk - még akkor is, ha egy pontos receptet követünk - jó érzés. És a lelkünkből tálalni aztán egy darabot másoknak, szintén nagyon jó érzés. Senki nem úgy születik, hogy tud főzni és sütni! A gyakorlat teszi a mestert, ez itt is így működik! Mint ahogy az is, hogy valakinek nyilván jobb érzéke van hozzá, de ettől még meg kell hogy legyen az embernek az az alapvető igénye, hogy főzni tudjon és a legfontosabb talán: akarjon.

Összetevők:
fruktóz
Ezt mindenki tudja szerintem, ez a gyümölcscukor. De, csak hogy kicsivel még részletesebbek legyünk: http://hu.wikipedia.org/wiki/Frukt%C3%B3z

zselésítőanyag: pektin
http://hu.wikipedia.org/wiki/Pektin
A lényeg: "A pektin (E440) egy heteropoliszacharid (szénhidrátokkal rokon vegyület), melyet a magasabb rendű szárazföldi növények (húsos gyümölcsök például alma, körte; valamint húsos gyökerek például sárgarépa, murok) sejtfalából állítható elő."

zselésítőanyag: dextróz
http://hu.wikipedia.org/wiki/Dextr%C3%B3z
A lényeg: "Élő szervezetben a glükóznak csak a D enantiomerje fordul elő, melyet dextróznak neveznek." 

tartósítószer: szorbinsav (E 200)
http://tudatosvasarlo.hu/eszam/e-200-szorbinsav és http://hu.wikipedia.org/wiki/Szorbinsav
A lényeg:
"A szorbinsav, amely a természetben a madárberkenye (Sorbus aucuparia) gyümölcsében fordul elő, gátolja az élesztők, a penészgombák és néhány baktérium növekedését. Nincs csíraölő hatása, ezért csak higéniailag kifogástalan termékek eltarthatóságát hosszabbítja meg. Hatékonysága savas közegben (ph<6,5) a legnagyobb. A szorbinsav zsírban és vízben oldódik. A tartósítóhatáshoz szükséges mennyiségben nem befolyásolja az élelmiszer ízét, ezért sokoldalúan használható.
Előállítás
A szorbinsavat többlépcsős kémiai reakcióval szintetikus úton állítják elő.
Biztonság
A szorbinsav veszélytelennek számít.
Az anyagot az emberi zsíranyagcsere teljes mértékben lebontja."

Hát talán inkább ezek, mint egy "jó" kis penész vagy gomba. Mindezek mellett persze nagyon-nagyon fontos az üveg megfelelő fertőtlenítése és a tető megfelelő zárása is. Előbbinél a forró vizes, alapos elmosás és még esetleg a sütőben történő kiszárítás a legmegfelelőbb. A tetők pedig nagyon fontos, hogy alaposan zárjanak. Az alapos zárást segíti elő a fejjel lefelé fordítás. Ilyenkor a forróság miatt vákuum keletkezik és ez alaposan lezárja az üveget.

Vaníliás körtedzsem
Hozzávalók (5-6 kisebb üveghez):

• 1 kg körte (tisztán mérve, felkockázva)
• 350-400 g alma (tisztán mérve, felkockázva)
• kb. 200-250 g nádcukor (ízlés szerint, de még jobb, ha xilitet, eritritet használunk)
• 1 vaníliarúd kikapart magja (a legfrissebb, legpuhább, legducibb vanília érdemes erre a sorsra)
• 1 csomag 3:1 dzsemfix
• 1/2 citrom leve

A megtisztított gyümölcsöket leturmixolom a citrom levével, a vaníliamagokkal és a cukorral, majd alaposan elkeverem benne a dzsemfixet is. Felforralom és kb. 5-6 percig főzöm, majd az előkészített kis üvegekbe töltöm, és fejjel lefelé fordítom pár percre. Ezek után plédekbe csavarom alaposan az üvegeket, hagyom kihűlni, majd alaposan letörlöm őket és felcímkézem őket.

Ötletek még ízesítésre:
- őrölt fahéj
- kevés friss, reszelt gyömbér, vagy szárított, őrölt változat (akár kandírozott gyömbérdarabokat is lehet ekkor beletenni)
- levendulás cukor
- karamellizált cukor
- mandulakivonat vagy aroma, vagy Amaretto likőr stb.
- fahéjrudat főzzünk bele, vagy néhány szem szegfűszeget

Megjegyzés:
A dzsemfixhez elvileg 1250 g gyümölcsöt ír (tisztán), de az alma jó sűrítő anyag, ezért mertem kicsivel többet beletenni belőle, és teljesen jó lett így is az állaga.
A fenti eljárással egyébként egy nagyon friss, tiszta gyümölcsízű dzsemem lett. Anyukám máshogy készíti az almadzsemet. Ő citromos vízben puhára főzi a feldarabolt almát, majd leszűri (a levéből ívólevet készít) és a megfőtt almából készíti a lekvárt.