Rusztikus kolbászos-újburgonyás gombaleves

Múlt heti gombafelhasználás másik eredménye. Olyan dobáljuk bele a fazékba, amit jónak látunk alapon. Ahogy így ránézek a képre, elég őszies hangulata van. De nem baj. Ízre nem volt az. És hogy mitől rusztikus? Hát csak rá kell nézni: mindent csak úgy durván vagdostam bele, és természetesen eszembe sem jutott megpucolni az újburgonyát. Különben is, ha nem újkrumpliról van szó, szerintem akkor is jó rajta hagyni a héjat néha. Már úgy értem a rusztikusabb ételeknél, és persze csak akkor, ha nem túl vastag héjút választunk. Nekem legalábbis nagyon tetszik így. Erre egy múltkor készített levesnél jöttem rá. Kéretik nem hülyének nézni emiatt, mert tényleg finom. (Most alapvetően nem az újkrumpliról beszéltem, ill. írtam, mert azon persze, hogy rajta hagyjuk a héját). Különben is a héjában van a vitamin. :)

Az alábbi leves persze még finomabb lehet, ha vegyes erdei gombát használunk fel hozzá, és persze minél többfélét. Ha más nem, egy kis szárított vargánya, rókagomba, vagy valami ilyesmi kerülhet bele. Ebből kevesebb is elég, és mégis feldobja az egyszerűbb ízű csiperkét (a szárított gomba áztatólevét mindenképp tegyük bele a levesbe). De így, egyszerűen, csak barna csiperkéből is nagyon finom volt egyébként. 

   

Hozzávalók:

• 3-4 nagyobb sárga újburgonya
• kb. 8 közepes barna csiperke gomba
• kb. 20 centis darab parasztkolbász
• 1 fej hagyma
• 4-5 gerezd fokhagyma
• 1,5 l erőleves, vagy sós, natúr vegamixes víz
• frissen őrölt bors (én tettem bele Kotányi féle vargányagombás fűszersót is, ebben borsikafű is van)
• kevés olívaolaj
• petrezselyem

A gombát és a burgonyát megtisztítom, majd nagyobb darabokra vágom. A hagymát megtisztítom, majd felkockázom. A kolbászt félbevágom, majd felszeletelem (persze a "bőre" nélkül). A hagymát egy egészen kevés (a kolbász is ki fogja adni a zsírtartalmát) olajon elkezdem pirítani. Hozzáadom az összenyomott, vagy apróra vagdosott fokhagymát, a kolbászt, majd a burgonyát és a gombát is. Kissé átpirítom őket, ízesítem kissé sóval, borssal, majd felengedem a levessel és puhára főzök mindent. Az utolsó percekben hozzáadok némi felaprított petrezselymet is, és tálaláskor is megszórom egy kevéssel. (Tuti, hogy ezt a petrezselyemmániát Anyukámtól örököltem. Ő szór mindig egy kis tavaszt a levesbe. De nem baj, mert finom!)