2010. április 12., hétfő

Régi idők


Tádám!
Tudja valaki mi ez?
Na... naaaa?
Még mindig nem?
Eláruljam?


Ez kérem szépen egy fényképezőgép.
Na jó. Nem egy digitális szupermasina, de fényképező a javából.
Apukám is használta még katona korában, de már akkor sem volt fiatalnak mondható. Szerinte, úgy a 1920-as 30-as évekből származhat. Szegény kissé viseltes már, ami gondolom a rengeteg használatnak is köszönhető, hiszen Apu is annak idején nagy fotóbolond volt (szintén zenész :o ), és sorra gyártotta vele gondolom a képeket. Na meg szerintem az elmúlt kb. 80-90 év sem tett neki annyira jót.
Ha ránézek erre a gépre, arra gondolok, mennyi mindent láthatott már. Szívesen "belenéznék a fejébe". Miket láthatott annak idején?
Olyan kis bájos szerintem. Már ha lehet ilyet mondani egy öregecske, foszladozó burkolattal rendelkező kis fényképezőgépre.


És kissé megkésve a költészet napjára jöjjön nem csak egy vers, hanem néhány idézet, melyek némelyike talán témába is vágó. Mondtam már, hogy szeretem az idézeteket?

"És nem tudom, mi fáj majd jobban:
Mi itt örökre elveszett,
Vagy ami él a múltban, s onnan
Kivenni többé nem lehet?"
Vajda János

"Furcsa, ahogy az idő az ember fölött tovamegy. Események, emberek, gondolatok jönnek és mennek, érzések hullámzanak az ember lelkén keresztül, aztán egy idő múlva nem marad belőlük semmi. Elkallódnak szerte az életben, mint apró haszontalan holmik a házban. Itt-ott valami leszakad az emberből, valami láthatatlan kis lelki cafat, odaakad egy ajtókilincshez, egy-egy ablakpárkányhoz, rozoga padlóhoz, keskeny sétaúthoz. Az ilyeneket emlékeknek nevezzük, tiszteljük őket hosszabb-rövidebb ideig, aszerint, hogy mekkora bennünk a romantika. Aztán szépen és észrevétlenül végképpen elmaradnak mellőlünk, mint halk szavú régi barátok, vagy mint az élet, aki velünk indult s valahol egyszer lemaradt."
Wass Albert

"Az időben minden megmarad, de olyan színtelen lesz, mint azok a nagyon régi fényképek, melyeket még fémlemezre rögzítettek. A fény, az idő lemossa a lemezről a vonások éles és jellegzetes árnyalatait. Forgatni kell a képet, s a világítás bizonyos fénytörése szükséges hozzá, hogy a vak fémlemezen megismerjük azt, kinek arcvonásait egyszer magába szívta a tükörlap. Így halványodik el az időben minden emberi emlék. De egy napon fény hull valahonnan, s akkor megint látunk egy arcot."
Márai Sándor

"Az idő homokját nem lehet megállítani. Az évek telnek, akár akarjuk, akár nem... de emlékezhetünk. Ami elveszett, az tovább élhet az emlékezetünkben. Amit hallotok, az lehet tökéletlen és töredékes, mégis kincs, ami nélkületek nem létezik."
Christopher Paolini

"A költészet beszélő festészet, a festészet néma költészet."
Szimonidész

"Minden művész vágya, hogy egyszer tökéletesen kifejezze magát. A varangy, ha varangyot szül, tökéleteset alkot. Nem hiszitek? Csináljátok utána."
Victor Hugo

"A művészet érzelmek nélkül olyan, mint a csokitorta cukor nélkül. Nem ér semmit."
Laurie Halse Anderson

Na jó! Azt hiszem egyenlőre ennyi, mert idézetek terén, ha egyszer beindulok...

6 megjegyzés:

Adri írta...

Imádom az effajta régiségeket! Tényleg hihetetlen belegondolni, hogy mennyi mindent láthatott ez a gép. Nagyon szép!

duende írta...

De jó! :) Nekem is van egy régi gépem, igaz, enynire nem öreg, de imádom. Még most is tök jó képeket lehet vele csinálni.

Tetszik a bejegyzés, nagyon jók az idézetek is! :)

A Viktor Hugo-s a kedvencem. :))

Vajda János írta...

Hehe! Én meg egy hasonlóval kutyogtattam az első filmjeimet. Boxgépnek hítták, mert egy doboz volt az egész. Jó hangos volt a békazárja, nem röhögni, ez a becses neve. A komolyabban blendét is lehetett állítani. Egy lemez mozgott a lencse mögött (1 volt neki) 3 különböző átmérőjű likkal. Ha volt hozzá sport kereső, nagyon komolyan nézett ki. Úgy 68-ban dobta ki Apám, mikor megvette a Flexaretet. Pedig még működött, én sajnáltam. A korombeliek Pokolgépnek nevezték.

Szép csokrot szedtél össze. Annyiféle, győzze az ember megemészteni. Az utolsó beszél a szívemből...

Ildinyó írta...

Adri
Köszönöm! Nekem is nagyon tetszik! Tényleg jó lenne látni, amiket ő látott, főleg, hogy a Nagypapámé volt korábban.

Duende
Köszönöm szépen! Hát én még mindig esküszöm a régebbi gépem képminőségére (jó az nem olyan régi, de nem digitális)! :D Nekem is marhára tetszik az az idézet! Nagyon találó!

János
Pokolgép... :) ez nagyon jó! Köszönöm a sok érdekességet!
Igen, azért ennyiféle mert elkalandoztam kissé egy idézetes oldalon, aztán nem bírtam abbahagyni... :))

Raindrop írta...

Hú, de remek bejegyzés! :)
Hát a masina csodálatos, egy igazi örök darab. Régen használati, mára dísztárgy. :)
Az idézetek is nagyon tetszenek, V. Hugoé a legjobban. Nekem is minden vágyam ez, remélem egyszer sikerül. :)

Ildinyó írta...

Raindrop
Köszönöm szépen!
Szerintem már sikerült!!! ;) :D