Olajbogyós-fokhagymás kiflik

Alig teltek el az ünnepek, máris itt van Vízkereszt ünnepe. Én még biztosan nem szedem le a karácsonyfát, még ha illenék, akkor sem. Bár már kezd kókadozni szegény, amiért nem kapott elég vizet... Szóval itt van Vízkereszt ünnepe, amikor is a Napkeleti bölcsek: Gáspár, Menyhért és Boldizsár, a betlehemi csillagot követve meglátogatták a kis Jézust. Ez egyben a karácsonyi ünnep lezárása és a farsang időszakának kezdete. Bár lehet, hogy már csak nagyon öregszem, és nyilván gyerekként, meg huszonévesként, kevesebb gonddal, problémával jobb volt megélni az ünnepeket, de azt veszem észre, hogy évről évre, mintha egyre gyorsabban rohanna el ez a pár nap az életünkben. Ezt nagyon sajnálom! Jó volna kicsit több idő a feltöltődésre, együttlétre. Ennek ellenére, talán közhelynek tűnik, de tényleg annak örülök a legjobban, hogy együtt lehet pár napot a család.

Ahogy kinézek most az ablakon - hatalmas pelyhekben hullik, mit hullik, szakad a hó éjjel óta -, azt hiszem hosszú télnek nézünk elébe az alábbi jóslást figyelembe véve: "Ha Vízkeresztkor megcsillan a víz a kerékvágásban, nem lesz hosszú a tél." Ugyan kerékvágás nincs már (leszámítva a buszok által elmélyített vájatokat), viszont betömetlen lyuk az utakon annál több, de abban maximum a hó, meg a jég csillan meg jelenleg, úgyhogy lehet, hogy még Valentin-napon is szánkózhatunk majd.

Na, de elég a szövegelésből. Jöjjön a recept, amit még szintén tavaly nyáron készítettem, és szilveszterkor szerettem is volna írni róla, de teljesen kiment a fejemből. Sebaj! A farsangi mulatságok idején ez éppen olyan jó, sós rágcsálnivaló lesz majd, mint nyáron egy szülinapon volt, vagy mint a pezsgődurrogtatások közt lett volna. A recept eredetije Stahl Judit Fokhagymás csigája, de én egy picit módosítottam rajta. Nem csiga lett, hanem kifli, és nincs tésztából készített "talapzata" sem neki. Nagyon finom! Különösen frissen sütve.

Hozzávalók:

• 1 zacskó (7 g-os) szárított élesztő
• 300 g rétesliszt
• 200 g sima liszt + pár deka a gyúráshoz és a gyúródeszka lisztezéséhez
• 1 evőkanál olívaolaj
• 1 evőkanál só
• kevés frissen őrölt bors
• 2 teáskanál cukor
• kevés apróra vágott rozmaring (nekem ez kimaradt belőle)
• kb. 50 g mag nélküli, apróra vágott fekete olajbogyó

A töltelékhez:

• 10 dkg puha vaj (ez szerintem lehet nyugodtan egy picit több is)
• 1 teáskanál só
• 3-4 gerezd fokhagyma

Kb. 4 evőkanál langyos vízben, kevés cukorral felfuttatom az élesztőt. Közben 3 dl langyos vízhez hozzákeverem az olajat. A liszteket egy tálba szitálom, a sóval, maradék cukorral és a fűszerekkel elkeverem. Villával hozzákeverem a felhabosodott élesztőt, majd a maradék folyadékot is. Ha már villával nem megy, kézzel (vagy géppel) kb. 5-10 percig dagasztom, amíg szép sima, ruganyos tésztát kapok. Ha kell még, adok hozzá lisztet is. A végén hozzádolgozom az olajbogyót is. Meleg helyre teszem, kissé beolajozom a tetejét és letakarva kb. 1 órát kelesztem. A puha (nem olvasztott) vajat elkeverem a sóval és az összenyomott fokhagymával. A tésztát 2-4 részre vágom, attól függően, hogy kisebb vagy nagyobb kifliket szeretnék majd. Lisztezett deszkán nagyjából kör alakúra nyújtom a gombócokat, megkenem fokhagymás vajjal, éles késsel cikkekre vágom, mintha egy tortát szeletelnék, majd a szélesebb résznél kezdve feltekerem, és kiflit formázok belőle. Sütőpapírral bélelt tepsibe pakolom, és szintén letakarva újabb 1/2 órát kelesztem. Megkenem tojássárgájával, amihez egy pici vizet is lehet keverni, majd az eredeti receptben megadott 220 fok helyett, 200 fokra előmelegített sütőbe teszem és szép aranybarnára sütöm. Az idő függ a kiflik nagyságától, de úgy kb. 15-20 percre biztos szüksége van. Ne szárítsuk ki!