Mandulás sárgarépatorta, narancsos mascarponekrémmel

 
Nah hát akkor most, hogy magamhoz tértem a láz és a pokoli ízületi fájdalomból befejezem ennek a bejegyzésnek a megírását. Csöppségem szülinapjára, családi összejövetelre készült ez a torta, aminek a díszítését nem vittem túlzásba, amint az látszik is a képeken. Nem nálunk volt az összejövetel, hanem a Nővéremnél, ahol még a 7 éves unokaöcsém és a 17 éves unokahúgom szülinapját is ünnepeltük. Sőt unokahúg barátjának az elmaradt januárit szülinapját is, így összesen 4 torta volt, 17 emberre, na és rengeteg finom étel. De visszatérve a tortára: régóta tudtam, hogy répatortát szeretnék készíteni. Át is néztem vagy millióegy receptet, de végül egy saját verziót alkottam meg. Biztosan vannak még hasonlóak, tehát nem gondolom, hogy feltaláltam volna a spanyol viaszt, de nekem akkor nem volt kedvem átböngészni újra rengeteg receptet. Olyat szerettem volna, ami úgy készül, mint a kevert tészták, de annál azért egy kicsit könnyebb és mégsem piskóta. Azt hiszem ez sikerült. Mindenkitől csak dicséretet kapott. Tényleg nagyon finom volt!

Hozzáfűzés a recepthez: nekem nem volt darált mandulám, csak egész, amit a leforrázás után lepittyegettem, hagytam megszáradni, majd aprítóban ledaráltam. Ez viszont nem darálta teljesen "púderesre", így maradtak benne nagyon pici darabkák. De ez nem elrontotta, hanem izgalmas lett a kis ropogós gömböcskéktől a tészta állaga.

A másik dolog: a krémbe, egyrészt spórolás miatt is került lecsöpögtetett tejföl krém. Másrészt azért is, hogy ne legyen túl tömény a vajtól és a mascarponétól. Nagyon finom lett az is!
A tortaforma pedig egy kb. 1,8 literes űrtartalmú forma. Ennek hiányában úgy gondolom, hogy ez a tészta mennyiség egy 24 vagy 26 cm átmérőjű kerek formába elég, ha azt szeretnénk, hogy ne legyen túl lapos.

Hozzávalók:

• 300 g reszelt sárgarépa
• 200 g liszt
• 200 g darált mandula
• 2 teáskanál sütőpor
• 1/2 teáskanál szódabikarbóna
• csipet só és sok-sok szeretet
• 100 g barna nádcukor
• 50 g gyümölcscukor
• 2 púpos teáskanál reszelt, cukrozott narancshéj
• 4 tojás
• 60 ml növényi olaj
• 3 evőkanál tejföl

Krém:

• 100 g puha vaj
• 250 g mascarpone
• kb. 250 g lecsöpögtetett tejföl (3 kicsi dobozos tejfölt gézzel borított szűrőbe tettem és 1 éjszakán át hagytam lecsöpögni)
• kb. 150 g porcukor
• kb. 3 púpos teáskanál reszelt narancshéj
• kb. fél narancs leve

A tortaformát alaposan kivajazom, az alját sütőpapírral kibélelem. A sütőt előmelegítem 180 fokra. A száraz hozzávalókat összekeverem, hozzáadom a narancshéjat és a sárgarépát is. Egy másik tálban, habverővel pár perc alatt habosra keverem a tojásokat, hozzákeverem a cukrot, az olajat és a tejfölt, majd óvatosan beleforgatom a száraz hozzávalókat. A masszát a formába öntöm, majd az előmelegített sütőbe kb. 40-45 percig sütöm (úgy emlékszem nekem ennyi kellett). Ez sütőfüggő, hogy kinek mikor jó, ezért az utolsó percekben figyeljük, ne égjen meg a széle. Tűpróbával ellenőrizzük, hogy megsült a közepe is. Hozzá kell tennem, hogy nekem talán azért sült hamarabb a külseje, mert a tésztába gyümölcscukrot is tettem, és azok a sütemények kívülről hamarabb kapnak színt.
Ha megsült pár percet hagyom pihenni, kiborítom a formából, lehúzom róla a sütőpapírt és alaposan hagyom lehűlni, majd kettévágom és megkenem középen is, majd a tetején is az alábbi krémmel.
A töltelékhez valókat habverővel pár perc alatt alaposan összekeverem. A narancslevet csak a végén dolgozom hozzá, hogy ki ne csapja és túrós ne legyen a krém. Megkóstolom, hogy elég édes-e (csak óvatosan, mert el lehet nyalakodni rajta), majd megkenem vele a tortát és alaposan lehűtöm.
Tálalás előtt kandírozott narancshéjjal díszítettem (nekem ez házi volt, és egy kissé formátlan szegény). Lehetett volna még darált mandulával és esetleg még narancshéjjal is tovább díszíteni, de késő estére lettem kész vele és már nagyon fáradt voltam hozzá. Pedig szebb is lehetett volna...

Szardellás-tonhalas spagetti pangritatával

Úgy vettem észre, kezdenek eluralkodni a bejegyzéseim között, az édesség kategóriába sorolható ételek, pedig nem csak ilyeneken élünk ám. Először úgy terveztem, hogy a hét első bejegyzése, a szombati szülinapos összejövetelre készített mandulás répatorta lesz, melyet narancsos mascarponekrémmel töltöttem meg. De úgy döntöttem, hogy előbb erről a vasárnapi ebédről számolok be, ami szintén nagyon finomra sikeredett. Még múlt hétre ígértem a Másik Felemnek, hogy készítek tonhalas tésztát, aminek ő nagyon örült, és el is újságolta a barátjának, hogy ő bizony ilyen finomat fog enni. Barát egyből le is csapott rá és kérdezte a receptet, Másik Felem meg nagy könnyelműen mondta, hogy hát fent van a blogon. Na persze, hogy még tonhalas tészta nem volt fent, csak szardellás. Bár a mostani tésztába is került szardella, de az a tésztaétel akkor teljesen máshogy készült. Érdekes, de eddig még kétszer nem sikerült ugyanúgy ez az étel, merthogy sosem egy adott recept alapján dolgoztam, hanem csak úgy hasraütészerűen. Már csak a fenti két dolog miatt is éppen itt volt az ideje, hogy rögzítsem is, hogy hogyan készül. Legalább ez az egy verzió legyen itt meg. A pangritata egyébként, ami a tetejére kerül, a szegény emberek parmezánja Olaszországban, és egy rendkívül ötletes dolog a száraz zsemle, vagy kenyér hasznosítására, ill. a sajt helyettesítésére. Bár arra nem vetemednék, hogy egy ilyen jellegű halas ételre sajtot szórjak, ez szerintem nagyszerűen illik hozzá. És persze nemcsak ehhez az ételhez jó, hanem bármilyen más tésztaételhez, zöldségételhez. stb. Este én pl. egy natúr sajtkrémmel megkent kenyérre szórtam belőle egy keveset. A lenti mennyiség egy picit talán több lesz, mint amennyire szükség van, de a megmaradt morzsát lezárt dobozban még 1-2 napig lehet tárolni, és tényleg sokrétű a felhasználása. De eszünkbe se jusson hűtőbe tenni, mert akkor a páratartalomtól pont a ropogósságát veszíti el. És természetesen a végső felhasználástól függően, másféle zöldfűszerrel is lehet készíteni.

Hozzávalók:

• 500 g spagetti tészta
• 2 közepes fej lilahagyma, felkarikázva
• 2 gerezd fokhagyma, félbevágva, vékonyan felszeletelve
• 3 szem olajban eltett aszalt paradicsom, lecsöpögtetve és apróra vágva
• olívaolaj
• 2 doboz natúr tonhalkonzerv
• 1 doboz natúr szardellakonzerv
• só, frissen őrölt bors
• fél citrom leve
• a tetejére: kevés frissen aprított petrezselyem (nekem fagyasztóból, de úgy is nagyon jó)

A pangritatához:

• kb. 100 g frissen készített zsemle-, vagy kenyérmorzsa
• 1 gerezd fokhagyma, összenyomva
• kb. 5-6 evőkanál olívaolaj
• 2 teáskanál szárított kakukkfű vagy ízlés szerint más fűszer (nyilván a friss még jobb)
• só, frissen őrölt bors

Először a pangritatát készítem el: ehhez egy nagyobb serpenyőben felforrósítom az olajat, majd rádobom a fokhagymát és a kakukkfüvet. Ha már illatoznak, utánaborítom a morzsát is, majd folyamatos kevergetés közben - nehogy odaégjen -, aranybarnára pirítom. Ha elkészült, sózom, borsozom, majd egy tálba borítom és félreteszem, amíg a többi elkészül.

A tésztát megfőzöm, közben egy nagyobb serpenyőben (amibe majd a tészta is belefér) felforrósítok egy kevés olajat, beleteszem a lilahagymát, majd egy kissé megpirítom. Hozzáadom a fokhagymát és az aszalt paradicsomot is, majd ezeket is pirítom rövid ideig. Hozzáadom a kétféle halat - a leve nélkül, de még nem öntöm ki -, majd pár(!) másodpercig ezzel is "sütögetem", végül hozzáadom a kifőtt tésztát is, és alaposan átkeverem az egészet. Ha száraznak érezzük, hozzáadhatunk egy keveset a konzervek levéből, vagy esetleg még kevés olívaolajat is locsolhatunk rá, vigyázva hogy ne tocsogjon. Végül hozzáfacsarjuk a citrom levét, majd kissé sózzuk, borsozzuk az egészet. A sózással óvatosan, hiszen az alapanyagok nagy része már eleve sózott. Ha jól időzítettünk, addig éppen el tudjuk végezni a fenti előkészületeket, amíg a tészta megfő, legfeljebb csak rövid ideig kell félretenni, miután leszűrtük róla a vizet.

Tálaláskor a tészta tetejére szórunk a pangritatából és a felaprított petrezselyemből.

Fánk

Lassan itt a farsangi fánkszezon vége, így éppen itt volt már az ideje, hogy én is készítsek valamilyet. De eszem ágában sem volt hagyományos szalagos fánkot készíteni, és ennek köszönhetően olajszagban úsztatni a lakást. Amúgy szeretjük a hagyományos fánkot, én főleg a jól megsült cicákat (Anyukám így nevezi a szaggatás során leeső darabokat, melyeket ő szintén megsüt az olajban). Idén már volt szerencsénk enni neki köszönhetően, így én kísérletezhettem valami mással.

Igen, tényleg van valami ezekben a langyos, vajas-cukros fánkokban, ami miatt ellenállhatatlanok lesznek! Ezt Nigella is megmondta! Merthogy a recept tőle van (én már házi istennővé váltam... :)). Bár én szokásomhoz híven már megint variáltam egy kicsit a recepten. Na de nem sokat, csak annyit, hogy kevés kukoricalisztet is adtam hozzá, mert úgy gondoltam, hogy ettől finomabb, omlósabb lesz a tészta, ráadásul a színének is jót tesz. Ja, és a sima cukor helyett pedig gyümölcscukrot használtam hozzá, hogy azért mégse legyen annyira nagyon bűnös (sajnos az).

Hozzávalók (12 muffin formájú, vagy 6 normál fánk méretű):

• 200 g sütőporos liszt (nekem kb. 5 g sütőpor, és 25 g kukoricaliszt)
• 100 g finom szemű kristálycukor (nálam kb. 60 g gyümölcscukor)
• 85 ml növényi olaj
• 125 ml tej
• 1 nagy tojás
• 1 nagy evőkanál vaníliás cukor (nálam igazi, amúgy kevés aroma is jó)
• 12 teáskanál eperlekvár
• 100 g sózatlan vaj
• kb. 150 g porcukor (szerintem ennél kicsit kevesebb is elég, talán a vajból is, így is elég a jóból)
• csipet só (nálam ez elmaradhatatlan az édes sütikből)
• muffinsütőforma, vagy ha van, lapos fánksütő forma kiolajozva, vagy alaposan kivajazva (nekem ebből a "fazonból" lett 6 normál méretű fánkom)

A sütőt melegítsük elő 190 fokra. Keverjük össze a tejet, az olajat, a tojást. Az egészet keverjük össze a liszttel és a cukorral. Ne keverjük sokáig! Töltsük meg a formákat 1/3-áig tésztával, tegyünk a közepére némi lekvárt, majd zárjuk le a masszával. Az előmelegített sütőbe tolva kb. 20 perc alatt süssük meg. Közben olvasszuk meg a vajat, a porcukrot pedig szórjuk egy laposabb tálba. A kisült fánkokat egy villa és egy kanál segítségével (hogy össze ne égessük magunkat), mártsuk meg mindenhol a vajban, majd forgassuk meg a porcukorban. Langyosan tálaljuk, de nem megvetendő finomság szobahőmérsékleten sem.

Burgonyás brokkolikrémleves sajttal

Nagyon szeretjük a brokkolit. A brokkolikrémlevest pedig még jobban. Valamelyik nap sikerült egy akciós példányt beszereznem, így ez a tartalmasabb leves készült belőle. Utána már csak egy kis sütőben sült fánkot ettünk. A receptjét ennek is leírom nemsokára, mert nagyon finom lett az is. Ez a krémleves, nem recept alapján készült, csak úgy hasraütésszerűen. De finom lett! Még jobb lett volna, ha van itthon egy kevés tejszín, de csak tejföl volt, így az került bele. És hogy a levest kicsit sűrűbbé és tartalmasabbá tegyem, adtam hozzá burgonyát is. Érdekes, de az a leves a való életben sokkal zöldebb volt (most magyarázom a bizonyítványom). Nem tudom a kép ezt miért nem adta vissza!?

A brokkoliról egyébként még eszembe jutott, hogy régebben sokszor csináltam sajtos-sonkás-brokkolisalátát is. Ennek az ötlete egy étteremből való, ahová régebben sokat jártunk. Nagyon finom kis saláta és nem is túl bonyolult. A brokkolit kisebb rózsákra szedem, szódabikarbónás forrásban lévő vízbe dobom, majd pár percig főzöm, amíg kissé megpuhul. A sajtot kockára vágom, a sonkát szintén. A kihűlt brokkolit összekeverem a sajtos-sonkával, majd nyakon öntöm a következő öntettel: majonéz, tejföl (vagy joghurt, hogy könnyebb legyen), pici bors és só. Behűtve tálalom. Naggggyon finom! És a leves receptje:

Hozzávalók:

• 1 fej brokkoli (500 g)
• 2 kisebb burgonya
• 1 kisebb hagyma
• 3 gerezd fokhagyma
• bors, ízlés szerint kevés reszelt szerecsendió
• 1 liter natúr vegamixes, sós víz, vagy 1 liter húsleves
• olívaolaj
• 1 kicsi dobozos tejföl vagy 1-1,5 dl tejszín

Feltétnek:

• kb. 8-10 dkg reszelt sajt
• pirított kenyérkockák, vagy száraz serpenyőben megpirított napraforgómag

A zöldségeket megtisztítom, a brokkoliról levágom a vastagabb szárakat, felaprítom, a rózsáit kisebb darabokra szedem. A burgonyát, a hagymát és a fokhagymát felkockázom. Kevés olívaolajon megdinsztelem a hagymákat. Rádobom a burgonyát és a brokkoliszárakat, majd rövid ideig pirítom és felengedem a meleg levessel. Forrástól számítva kb. 10 percig főzöm, majd hozzáadom a brokkolirózsákat is, és puhára főzöm. Borsozom, kevés szerecsendiót adok hozzá, majd szétturmixolom. Tejszínnel, vagy tejföllel lágyítok rajta. Én ekkor hozzáadtam még fél marék reszelt sajtot is, hagytam elolvadni, majd újra átturmixoltam. Pirított kenyérkockákkal és reszelt sajttal tálalom.

Ha még nem fáznánk eléggé... na és a konyhai bakiparádé

Az egész úgy kezdődött, hogy volt itthon egy jó érett mangóm banánom, na meg jó pár mandarinom is. És a kinti, igen csak csípős hideg ellenére, megkívántam a lakás melegében is a hideget. Nem, nem a forralt bort, hanem a fagyit. Ilyen is van! Mindezt persze még a legnagyobb hóesés közepette. Ja és persze volt itthon nem kevés kókuszreszelékem is, na meg joghurtom is. Így neki álltam és ezt hoztam ki belőlük. Úgy gondoltam, majd jól fog mutatni tálalásnál, ha egy szilikon muffin sütőformába kanalazom egymásra a kétféle fagyit, majd így fagyasztom le. Igen ám, de amikor ezt megtettem, rá kellett jöjjek nem raktam semmi "merevet" (értsd: pl. egy tálca) a összecsuklásra nagyon is hajlamos szilikonforma alá. Próbálkoztam én becsülettel, minden hogyan, kézzel-lábbal, fejen állva, hogy bevarázsoljam a konyhapultról a fagyasztóba. De nem ment! Még sütőlapáttal is alá nyúltam... hátha... De esélyem sem volt. Így megadva magamat egy tálba kanalaztam az egészet, próbálva közben némi márványos mintázatot adni az egésznek, hogy mentsem, ami menthető. Na ez azért sikerült. Csakhogy azért mégse törjek le teljesen. Ekkor még mindig maradt egy kevés kókuszos fagyi- és sorbet alapom is, amik végül külön-külön dobozkákban kerültek lefagyasztásra. De előtte a sorbetbe került még egy jó nagy löttyintésnyi Blue Curaçao likőr is, hogy ne fagyjon kőkeményre az egész. Ha már homár, legyen kövér! Ettől lett ilyen kissé bizarr, de azért szerintem szép uv zöld színe. Hát így lett végül háromféle, nagyon finom, hideg nyalánkság belőle.

Mangós-banános sorbet mandarinnal és naranccsal (kb. 600 ml):

• 1,5 dl mandarin és narancslé (ez kb. 4 nagyobb mandarin és 1 narancs)
• 1 narancs reszelt héja
• 80 g barna nádcukor (helyette lehet eritrit is)
• 1 db jó érett mangó
• 2 db jó érett banán
• ha zöld változatot szeretnénk ízlés szerint: pár evőkanál Blue Curacao likőr

A kétféle gyümölcsléből, a narancs héjából és a cukorból szirupot készítünk, úgy hogy kb. 8-10 percet főzzük. Ha kihűlt a szirup, összeturmixoljuk a banánnal és a mangóhússal. Ha szeretnénk, ekkor hozzáadjuk a likőrt, majd fagyasztóba téve megfagyasztjuk. Ahogy elkezd fagyni, óránként átkeverjük. 10-15 perccel a tálalás előtt vegyük ki a fagyasztóból, így könnyebb lesz adagolni.

Kókuszos joghurtfagyi 

Hozzávalók (kb. 450-500 ml) :

• 80 g kókuszreszelék
• kb. 1,5-2 dl kókusztej
• kevés vaníliamag
• kb. 3 evőkanál eritrit v. xilit
• 4 nagy evőkanál mascarpone vagy zsírosabb tejföl esetleg
• 4 nagy evőkanál joghurt

A kókusztejet és a kókuszreszeléket összekeverem a vaníliával és a cukorral, majd felmelegítem és pár percig forralom. Ha kihűlt, összekeverem (vagy turmixolni is lehet) a többi hozzávalóval, majd ez is mehet a fagyasztóba jó pár órára. Ezt is érdemes párszor átkeverni közben, és tálalás előtt jó 10-15 perccel előbb kivenni. Ennek meg egy kis Malibu tett volna jót!

Szóval ha valaki fázna, bújjon be egy meleg takaró alá, közben vegyen a kezébe egy tállal a fenti hideg nyalánkságokból, majd hunyja be a szemét és képzelje magát egy pálmafákkal teli, homokos tengerpartra... :) Félreértés ne essék! Én imádom a havat! Főleg, ha ilyen sok van belőle! : )

Boldog születésnapot kicsi fiam!

Az én Csöppségem - aki már nem is annyira Csöppség -, ma 10 óra 15 perckor betöltötte a 2 éves kort. Igazi öregfiú lett. Közhely, de rohan az idő... de rettenetesen...

A fenti kép még tavaly nyáron készült, de imádom! A napbarnított bőrét, és a hatalmas kékeszöld szemeit. És végül is nem sokat változott azóta. Na jó! Talán 2-3 szállal több lett a haja!

Miután hétvégén készülünk családi körben, nagyobb ünneplésre, most csak jelképesen ez a két mini maci "torta" készült neki. Hogy mégis legyen azért valami, amivel köszönthetjük. Ami volt éppen, azt használtam hozzá. Banános(ahogy ő mondaná:bananc)-zabpelyhes-fahéjas kevert tészta, vajas-tejfölös-narancsos krémmel. És hogy macisabbak legyenek, pontosabban idétlen macik, kicsit kidíszítettem őket. Hááát! Tudom-tudom! Láttak már szebbek is napvilágot! Mentségemre legyen mondva, igen rövid idő alatt készítettem el. Remélem tetszeni fog neki !

Azért leírom mit tettem bele. Már csak azért is, hogy legközelebb tudjam mire van szükség, hogy pont elég legyen ebbe a 2 mini maci formába.

Hozzávalók:

A tésztához:

• 1 kisebb tojás
• 2 evőkanál napraforgó olaj
• 3 evőkanál joghurt
• 20 g nádcukor
• 1 teáskanál méz
• 1 teáskanál reszelt narancshéj
• 1 nagyon érett banán összenyomkodva
• 50 g teljes kiőrlésű rozsliszt (vagy t.k. búzaliszt, grahamliszt)
• 30 g zabpehely
• 1 teáskanál fahéj
• 1 teáskanál sütőpor
• késhegynyi szódabikarbóna
• csipet só na és persze rengeteg szeretet

A krémhez:

• 30 g puha vaj
• 2-3 teáskanál sűrű tejföl (amikor kibontjuk ne keverjük össze a kivált savóval)
• 4 teáskanál porcukor
• 2 púpos teáskanál reszelt, cukrozott narancshéj

A díszítéshez:

• marcipán (nekem még volt egy kis hamis)
• mazsola
• az odaragasztáshoz egy kevés a krémből

A sütőt előmelegítem 180 fokra. A formákat kivajazom, kilisztezem. Összekeverem a száraz hozzávalókat, majd egy külön tálban, a tojást, az olajat, a banánt, a narancshéjat és a joghurtot is összekeverem. A száraz és a nedves hozzávalókat összevegyítem, majd pár mozdulattal elkeverem. A formákba töltöm és kb. 25 percig sütöm.

A vajat alaposan kikeverem a porcukorral és a tejföllel, ízesítem a narancshéjjal. A kihűlt macikat kettévágom, és megtöltöm a vajas krémmel. Végül kidíszítem. Eredetileg csak mazsola szem és orr került volna rá. ... csak aztán kissé belendültem...

Utólagos megjegyzés: megkóstoltuk a tortát és nagyon finom volt. Magam is meglepődtem, mert tényleg csak gyorsan összedobtam és nem is volt benne semmi extra dolog. Bár nekem egy picit talán édes lett. De ilyen kicsike tortából nem is lehet túl sokat enni, úgyhogy lehet, hogy nem annyira baj, hogy töményebb! De ennek ismeretében - ha valaki netalán nem annyira édesen szereti -, én csökkenteném a tésztába írt cukor mennyiségét kb. fél evőkanálra, vagy 1 nagyon csapottra (+ a méz), ill. a krémbe elég szerintem kb. 3 teáskanál porcukor is. Úgyis édes a banán is, meg a marcipán is!

Almás-fahéjas csiga

Van nekem egy füzetem (pontosabban nem egy, hanem több is, mert időnként hol az egyik kerül a kezembe, hol a másik), amibe mindenfélét jegyzetelek. Saját és tv-ben látott receptek és ötletek is kerülnek ebbe a füzetbe. Minap mikor lapozgattam találtam benne egy csiga receptet, ami nem kelt tésztából készült, hanem sütőporos volt. Úgy tűnt jó gyorsan kellett lejegyzeteltem, mert nem is írtam, hogy kitől származik a recept. Emlékeim szerint Rachel Allen-től. És az is kimaradt, hogy mennyi cukor kell a tésztába. De az is lehet, hogy nem is kellett bele eredetileg. Annak a csigának a tölteléke egyébként egy vajas-cukros-pekándiós massza volt. De mindegy, mert én megalkottam egy saját verziót. Némileg módosítottam a tészta hozzávalóinak összetételén és arányán is. Eredetileg sima liszt kell hozzá: én tettem hozzá teljes kiőrlésű rozslisztet is, barna cukorból pedig úgy döntöttem 50 g kerül bele. A tésztába írt vaj mennyiségét növeltem, a tej arányát így viszont arányosan csökkentettem. Eredetileg 2 dl tejet írt hozzá, és 50 g vajat. Én úgy gondoltam finomabb és omlósabb lesz a tésztája, ha több zsiradék kerül bele. Na nem mintha Rachel Allen receptjeivel bármi gond lenne - bár az ő verziója szerint még nem is kóstoltam, de majd kipróbálom úgy is -, de azt hiszem jól döntöttem. Nagyon finom, puha, omlós tésztája lett! Tölteléknek pedig a lentebb olvasható keverék került ebbe a saját verzióba. Szerintem nagyon finom lett a végeredmény! És nem utolsó szempont, hogy kevésbé időigényes, mint egy kelt tésztás verziójú csiga-biga, úgyhogy gyors ötletnek ez igazán jól jön.

Hozzávalók (kb. 15 db nem túl nagy csigához):

A tésztához:

• 200 g sima liszt + egy kevés a nyújtáshoz
• 50 g rétesliszt
• 50 g teljes kiőrlésű rozsliszt (vagy t.k. búzaliszt, tönkölyliszt, grahamliszt stb., de a sima is jó)
• 1 teáskanál sütőpor
• 1 teáskanál fahéj
• csipet só
• 50 g barna nádcukor
• 100 g vaj
• 1 dl tej
• 1 tojás

Töltelék:

• 2 kicsi alma, meghámozva, nagylyukú reszelőn lereszelve
• 1-1 kávéskanál őrölt fahéj, szegfűszeg és csipet gyömbér
• 2 teáskanál reszelt, cukrozott citromhéj
• 50 g nagyon puha vaj (nem folyós, csak puha)
• 40-50 g barna nádcukor
• ízlés szerint 1 kis marék mazsola (a párom bánatára én tettem bele, de így is ízlett neki és megette sőőőőt...)

A tészta elkészítése:

A sütőt előmelegítem 180 fokra. A liszteket, a sütőport, és a fahéjat egy tálba szitálom, hozzákeverem a cukrot és a sót is. Belekockázom a vajat, majd az ujjaimmal elmorzsolom. Hozzákeverem a tojást, majd a tejet is, és sima tésztává gyúrom. Lisztezett deszkán kisujjnyi vastag téglalappá nyújtom. A töltelékhez valókat alaposan összekeverem, majd egyenletesen rákenem a tésztára. Felcsavarom, majd éles késsel kb. 1,5 - 2 cm vastag szeleteket vágok belőle. Sütőpapírral bélelt tepsire pakolom őket, majd az előmelegített sütőben kb. 25 perc alatt megsütöm. A mázat akkor csorgatom rá, ha már kissé kihűltek, ami nem áll másból mint pár evőkanál porcukorból és egészen kevés tejből. 

Egy bögre tejeskávéval, vagy mézes tejjel, nagyon finom reggeli, vagy uzsonna.

Guacamole(?)

Korábbi bejegyzésemben már dicsértem az avokádót. Most is megteszem. Igen rövid idő alatt lehet belőle rendkívül finom és egészséges kenyérre való, E-mentes "kencét" készíteni. Még mindig volt abból az adagból, amit a múltkor kaptam, ezért egyik nap ez az egyszerű kenyérre való készült belőle. Sajnos nem volt itthon újhagymám, pedig az picivel (de tényleg csak kicsivel) jobb lett volna. Helyette, kevés apróra vágott lilahagyma került bele, amit előtte besóztam, és meglocsoltam kevés citromlével, hogy elvegyem az erős hagyma ízt. Sima paradicsom helyett - miután nem túl ízesek az ilyenkor kaphatóak, és akkor még enyhe voltam -, pedig aszalt paradicsom került bele. És hogy egy kis élénkebb piros is kerüljön bele, vágtam hozzá némi piros kaliforniai paprikát. Eredetileg fokhagyma is kellene bele, de nekem úgy most túl hagymás lett volna már. Hát lehet, hogy ez már nem is Guacamole? Na de azért csak az.

Hozzávalók:

• 1 avokádó
• 1 kisebb újhagyma, vagy egy kevés lilahagyma
• 1 szelet kaliforniai paprika
• 2 szem aszalt paradicsom (nálam, de lehet friss paradicsom is)
• friss citromlé
• kevés olívaolaj
• kevés só és frissen őrölt bors

Ha lilahagymával készítjük, akkor apróra vágjuk, megsózzuk és meglocsoljuk kevés citromlével, majd állni hagyjuk rövid ideig. Ha újhagymával dolgozunk, egyszerűen félbevágjuk, majd vékonyan felkarikázzuk. Az avokádót megpucoljuk, majd kisebb kockákra vágjuk (össze is nyomkodhatjuk egy villával, ha pépesebben szeretnénk), a paprikát és az aszalt paradicsomot úgyszintén apróra vágjuk. Összekeverünk mindent a hagymával, és öntünk hozzá egy kevés olívaolajat. Kóstoljuk, majd ha kell picit sózzuk és borsozzuk. Pirítóssal, tortilla chipsszel vagy finom kenyérrel tálaljuk.

A folyékony arany (Dulce de leche) és a csokitorta randevúja

Ez lett a sorsa a kettétört kakaós tortalapnak: falatnyi darabokra vágtam, megöntöztem kevés karamellszósszal (lásd lentebb a receptet), majd a tetejére tettem egy keveset, a sütik tésztájánál már jól bevált cukrozott, reszelt narancshéjból. És íme a folyékony arany, azaz a karamellszósz:

Erről el is felejtettem írni karácsony előtt. Pedig többek között ez is készült. Magunknak is, és ajándékba is. Szóval egy jó pár adag. Nagyon finom! Egyszerű csak egy szimpla fagylaltra csorgatva, vagy langyosan, vegyes, citrusokat is tartalmazó gyümölcssalátára öntve. Vagy éppen erre a sütire, ami ugyan nem ennek készült, de a sorsa végül így rendeltetett. A nővéremék pedig ezzel kortyolgatták elégedetten a reggeli kávéjukat. A recept egyébként egy régebbi TV Paprika újságból való. Én annyit módosítottam rajta, hogy tovább főztem, mint amit eredetileg írtak. 30-40 perc helyett volt talán 50 perc is. Bár nem mértem, inkább a színét figyeltem. Egy jól záródó üvegbe, a hűtőbe téve egyébként pár hétig el van, de egy idő után kikristályosodik. És ne ijedjünk meg, de a szódabikarbónától eléggé habzik a főzés során, úgyhogy egy jó nagy edénybe tegyük, és szorgalmasan kevergessük, hogy ki nem fusson ill. oda ne égjen. A szódabikarbóna gondolom azon segít, hogy egy kissé "könnyebbé" tegye. Már amennyire könnyűvé lehet tenni bármivel is egy karamellszószt...

Egyébként valóban nem egy fogyókúrás édesség, az biztos! De nem baaaaaaj! Időnként a lelket is ápolni kell, hogy a testünk is jól legyen.

Dulce de leche
Hozzávalók:

• 500 g kristálycukor vagy nádcukor
• 4 dl (cukrozatlan) sűrített tej (a Lidl-ben lehet kapni szerintem elég jó áron dobozosat, ebből 1 doboz 319 ml)
• 0,75 dl tej
• fél rúd vanília
• 1/2 teáskanál szódabikarbóna
• kb. 1 lapos evőkanál vaj

Öntsük össze a kétféle tejet, a cukrot, és a szódabikarbónát egy nagyobb, vastagabb aljú edényben, keverjük össze, majd forraljuk fel. Tegyük hozzá a vaníliarúd kikapart belső részét és a vaníliarudat is, majd sűrűn megkeverve, főzzük, ne túl magas lángon, kb. 40-50 percig, vagy amíg szép karamellszínű lesz. Ezután vegyük ki a vaníliarudat, majd keverjük hozzá a vajat. És már készen is van!

Aligátorkörte pink grépfrúttal

Ez egy finom és egyszerű saláta, amely egy kettesben elfogyasztott, gyertyafényes vacsora menüjébe pont beillik mondjuk Valentin-napra.

Igaz, én pont egyedül ettem és ráadásul ebéd gyanánt. Ja, és hogy ne legyünk ilyen gasztro sznobok... Nincs itt semmi ördöngösség, vagy valami új, fura nevű űrlénykaja. Az aligátorkörte magyarul avokádót jelent, csak érdekességképpen írom így a címben. Aligátorkörtének a Jamaicában élő angolok nevezték el, talán nem véletlenül... De aranyos ezzel a névvel. Egyébként én nagyon szeretem! A krémes lágyságát, az enyhén dióra emlékeztető aromáját, és a tudatot, hogy bár zsírosat eszem, ezzel mégis jót teszek, mert tele van többszörösen telítetlen zsírsavval. Ezenkívül A, B1, B2, C, és E vitamint is tartalmaz, na meg béta-karotint. Már az aztékok is afrodiziákumként tekintettek rá. Potencianövelő krémet készítettek belőle, csilivel, hagymával és paradicsommal. Ma ezt a mexikóiak guacamole-nak hívják. Az aztékoktól ered az avocado elnevezés is: ők hívták herefának, azaz ahucatl-nak, mert ugye az avokádó here alakú és szintén párosával lóg a fán...

Voltam olyan szerencsés és egy kedves embertől kaptam egy jó pár darabot ebből a nem éppen olcsónak számító  gyümölcsből(!). Manapság egyébként személy szerint nem látok túl nagy avokádókat sehol sem. Régen mintha nagyobbak lettek volna, ezért lehet, hogy szűken lesz elég 2 főre egy ilyen piciből készített adag.

Hozzávalók (1-2 személyre):

• 1 avokádó
• 1 rózsaszín grépfrút
• 1-2 evőkanál a grépfrút kicsöpögő levéből
• kb. 1-2 evőkanál olívaolaj
• frissen őrölt vegyes bors

Az avokádót és a grépfrútot is alaposan megmosom. A grépfrút héjából éles késsel, nagyon vékonyan, kb. 1-1,5 cm széles, hosszú csíkokat vágok, majd feltekerem, mintha egy rózsa lenne és megtűzöm fogpiszkálóval, amit beletörök, hogy ne látszódjon ki belőle. A maradék héjat a fehér résszel együtt levagdosom róla, majd késsel, a hártyák mellett belevágok és kiszedem a gerezdeket. A közben kicsöpögő levét felfogom. Az avokádót félbevágom, csavarok rajta egyet, majd szétszedem, kiszedem a magját, meghámozom és vékonyan felszeletelem. Tányérra rendezem mindkettőt. A grépfrút levéhez hozzákeverem az olívaolajat, meglocsolom vele az avokádót és a grapefruitot, megszórom kevés borssal, majd díszítem a "rózsával".

Kakaós-marcipános kekszek

Ismét egy rém egyszerű sütemény, ill. keksz. A tésztája ugyanaz, amit a Csokis sütőtökös piténél is használtam. Vékonyra nyújtottam, formákat szaggattam belőle és 180 fokos sütőben kb. 10-12 perc alatt megsütöttem. Amikor kihűlt, a hamis marcipánt is vékonyra nyújtottam két frissentartó fólia  között, ezt is kiszaggattam, majd egy-egy kekszet összetapasztottam vele. Egyszerűen nagyszerű és nagyon finom édesség, ami ajándéknak is remek.

Savanyúkáposztás-fehérbabos tál paradicsommal és kolbászgombóckákkal

Alapvetően Mamihami receptjeit vettem alapul, amelyek itt és itt találhatóak meg. Lényegében ötvöztem a kettőt, na meg kihagytam néhány dolgot. Kicsit lökött napom volt... Majorannát pl. nem tettem bele (nem mintha nem szeretnénk), és sajnos a fokhagyma kimaradt belőle (ezt meg pláne imádjuk, úgyhogy nem is értem miért maradt ki), római kömény helyett, sima került bele, és sűrített paradicsom helyett (sajnos elfogyott az itthoni készlet), pedig sima paradicsompürét tettem hozzá. A hozzá sütött kolbász, igazi házi volt. Másik Felem Nagyszülei készítik egy "lakótelepi ház" 4. emeletén (szóval még az sem kell hozzá, hogy valaki kertes házban lakjon és esetleg legyen nyári konyhája ;) ). Ők darálják hozzá a húst és fűszerezik nagyon finoman, nem túl erősen. Erről eszembe jutott, hogy ő készíti úgy a tejfölös zöldbabfőzeléket, hogy belevarázsolja ezt a nagyon finom kolbászt is valahogyan úgy, hogy cseppet sem lesz zsíros tőle. Most már muszáj lesz megkérdeznem tőle, hogy hogyan készíti ezt a roppant egyszerű, de nagyon finom ételt, úgy hogy egyáltalán nem úszik kolbász zsírban a főzelék (ez nálam nem utolsó szempont...).

Az alábbi étel egyébként egy nagyon finom, laktató, téli étel lett. Köszi az ötletet ezúton is Mamihami! Ja, és másnap már mi is tejföllel ettük (ez is kimaradt első nap, nem tudom hol járt aznap az eszem?)

Hozzávalók:

• 1 fej hagyma, apróra vágva
• 2 gerezd fokhagyma, összenyomva (ez most véletlenül kimaradt az enyémből, de tegyük csak bele, ne úgy, mint én)
• 1 szép nagy szelet húsos, füstölt szalonna, felkockázva
• savanyú káposzta -fűszerdarabkák kiszedegetve, hideg vízzel alaposan átöblítve (ha agyon ütnek se tudom megmondani pontosan mennyi volt, úgy kb. 80 dkg biztos, de lehet, hogy több is)
• 1 csapott evőkanál pirospaprika
• 1 teáskanál köménymag (mozsárban kissé összetörve)
• némi örölt bors
• 2 evőkanál liszt
• 500 g paradicsompüré
• 1 doboz konzerv fehérbab
• kevés olaj
• sütni való kolbász
• a tálaláshoz (szabadon választható): friss kenyér, tejföl, én egy kevés medvehagyma porral is megszórtam a sajátom, és nyugodtan mondhatom remek volt hozzá.

A szalonna zsírját kiolvasztom kissé, pici olajat adok hozzá, majd rádobom a hagymát és üvegesre sütöm. Hozzáadom a fokhagymát és a köményt is. Ha illatos a fokhagyma lehúzom a tűzről, megszórom a pirospaprikával és elkeverem. Visszateszem a tűzre, hozzáadom a káposztát és megpirítom azt is egy kissé. Megszórom a liszttel, összekeverem az egészet, majd felöntöm a paradicsompürével. Vízzel kiöblítem a dobozt vagy üveget és ezt is hozzáadom. Fedő alatt 30 percig főzöm. Hozzáadom a babot, elkeverem, megkóstolom, majd ízesítem sóval, borssal, és én egy pici cukorral is, és kb. 5-10 perc alatt készre főzöm az egészet.

Miközben a fenti elegy fő, a kolbász húsából kisebb gombócokat gyártok, teflonos serpenyőben, olaj vagy zsiradék nélkül ropogósra sütöm, majd tálkába pakolom a kisült zsírjával együtt. Bele is tehettem volna a káposztába, de én azt szerettem volna, ha ropogós marad a kolbász külseje. Másnap már teljesen mindegy, mert addigra úgyis megereszkedik egy kicsit, hacsak nem frissen sütjük újra.

Csokoládés sütőtökös pite

És egy újabb sütőtökös finomság. Egész pontosan édesség. Érdemes kipróbálni, mert nagyon-nagyon finom. Sok ilyen recepttel találkoztam külföldi oldalakon mostanában, de én mentem a magam feje után... Úgy tűnik nem volt gond! Azok, akik megkóstolták ezt a pitét, nem jöttek rá, hogy miből áll a töltelék (kivéve a legkisebb unokahúgomat). És sikerült olyan emberekkel is - történetesen a másik unokahúgom és a barátja, és remélem Anyukám is - megetetnem, akik egyébként alapból nem szeretik a sütőtököt. Az egyik sógorom a tölteléknél karamellára tippelt. És valóban egy picit hasonlít rá. A töltelék olyan finom volt egyébként "nyersen" is, hogy kitaláltam, fogok belőle (nyers tojás nélkül) sütőtökös tiramisut is készíteni.

Hozzávalók:

A tésztához:

• 180 g sima liszt
• 20 g kakaópor
• 50 g barna nádcukor (sima porcukor is jó, nekem ez volt most)
• 150 g hideg vaj
• csipet só

A töltelékhez:

• 250 g mascarpone
• 400 g sült sütőtök hús (ez kb. egy közepes méretű sütőtökből jön össze)
• 100 g barna nádcukor
• csipet só, na meg szeretet
• 1 púpos teáskanál őrölt fahéj
• 1 csapott teáskanál őrölt gyömbér
• 1/4 teáskanál őrölt szegfűszeg
• 1/4 teáskanál őrölt kardamom
• 3 kicsi tojás (a normál L-es méretűből szerintem elég 2 is)
• A tetejére: 50 g étcsokoládé

A lisztet a kakaóporral átszitáljuk, hozzáadjuk a cukrot, a sót és a kicsi darabokra vágott vajat. Késes aprítóban morzsalékossá dolgozzuk (vagy kézzel gyorsan összemorzsoljuk), majd frissen tartó fóliába rakjuk és azon keresztül kézzel egy kicsit összeegyengetjük a tésztát, laposra döngöljük és hűtőbe tesszük legalább 30-40 percre. Lehetséges, hogy a tésztához szükség lesz 1 evőkanálnyi jéghideg vízre is, hogy könnyebben összeálljon. A sütőt előmelegítem 180 fokra. A tésztát a fólia között hagyva vékonyra nyújtom, és egy enyhén kivajazott 27 cm-es piteformába teszem a nyújtófa segítségével, majd szépen elegyengetem az alján és szélén is. Villával megszurkálom, majd elősütöm kb. 10 percig. Amíg sül a tészta elkészítem a tölteléket: az előzőleg sütőben megsütött sütőtökhúst botturmix segítségével pépesítem, közben hozzáadom a fűszereket is. A mascarponéhoz habverővel hozzádolgozom a tojásokat és a cukrot, majd beledolgozom a sütőtökpürét is. Ráöntöm a tésztára, majd visszateszem a sütőbe és kb. 30 percet sütöm. Ha elkészült lehűtöm kissé és hűtőbe teszem pár órára. Tálalás előtt nem sokkal, a tetejére olvasztott csokiból - melyet zacskóba tettem és a zacskónak kivágtam a végét -csíkokat húztam, majd hűtőben hagytam megdermedni.

Valahol olvastam (talán Martha Stewart-nál?), hogy a töltelék alá is öntenek vékony réteg olvasztott étcsokoládét, majd hagyják megdermedni és így öntik rá a tölteléket, majd sütik meg. Amikor teljesen lehűl minden (úgy értem a hűtőben) a csoki középen nagyon finoman roppanós lesz majd . Ez is nagyon jól hangzik....

Megjegyzés: A fenti képeken látszik, hogy nekem kicsit vastagabb a tészta, mint kellene. Ez csak azért van, mert én dupla adag tésztát készítettem, és nem pont a felét sikerült belevarázsolni a formába. A fent leírt hozzávalókból megfelelő vastagságú lesz a tészta egyébként. A maradék tésztából is készült valami finomság. Később arról is írok majd.

Zsályás sütőtökkel töltött pulykamelltekercs, fafülgombás rizottóval

A Nagymamák és Dédnagymamák gondos tárolásának köszönhetően még mindig van sütőtökünk. (Nemsokára jön egy nagyon finom sütőtökös édesség receptje is majd.) És volt még a mélyhűtőben karácsonyról megmarad pulykamell is. Ráadásul volt itthon egy csomó szárított fafülgombám is (kínai piacokon nem túl drágán hozzá lehet jutni ehhez a különlegességhez), aminek érdekes, enyhén ropogós állaga marad még a főzés után is. Ez kerekedett ki belőle. Azt hiszem egy újságban olvastam valami ilyesmi receptet, de ott úgy rémlik, hogy a fafülgomba is bele volt töltve a pulykamellbe és azt hiszem nem volt hozzá zsálya. De már fogalmam nincs, hogy hol látthattam. :o

Hozzávalók:

• kb. 500 g pulykamell
• kb. 150 g sütőtökhús
• 1 tojás
• kb. 1 dl tejszín
• kb. 6 friss zsályalevél
• só, frissen őrölt bors

(És igen tudom-tudom ne akarjak rizottónak nevezni egy gyorsrizsből készült köretet. De mit tegyek, ha végül ahhoz hasonlított leginkább!? Különben is most éppen csak ez volt kéznél. Mármint gyorsrizs.)

A körethez:

• 2 csomag zacskós gyorsrizs (pl. basmati)
• 4-5 db nagyobb szárított fafülgomba (ez pár gramm)
• pár deci meleg húsleves, vagy ételízesítős víz (nálam natúr vegemixes, sós víz)
• olívaolaj
• bors
• kevés vaj

A fafülgombát legalább 1 órára hideg vízbe áztatom. A sütőtököt megpucolom és nagyon apró kockára vágom. A zsályát szintén apróra vágom és hozzákeverem. A pulykamellet hosszában kettévágom, majd kiterítem és kissé kiklopfolom. A széleiből levágok egy keveset, hogy szabályosabb téglalap alakot kapjak. A leesett darabokat késes aprítóban összedarálom, majd hozzákeverem a sütőtökhöz. Belekeverem a tojást, lazítom egy pici tejszínnel és ízesítem kevés sóval, borssal. A kiterített pulykamellet is megszórom mindkét oldalán egy nagyon pici sóval és borssal, ráfektetem egy nagyméretű alufóliára, majd az egyik szélére halmozom hosszában a tölteléket és felcsavarom. Becsomagolom alaposan a fóliába, tepsibe teszem és öntök alá egy pici vizet. 170-180 fokra előmelegített sütőbe teszem és kb. 30 percig sütöm. Tálalás előtt a fóliában hagyom hűlni, hogy könnyebb legyen majd szeletelni.

Hidegen felszeletelve, kevés friss salátával (jégsaláta, pardicsom, paprika) tálalva, előételnek is beillik. Könnyebb úgy szeletelni, ha hagyjuk jó pár órát a hűtőben pihenni.

A köret elkészítése:

A beáztatott gombát lecsöpögtetjük, apróra vágjuk. Egy kevés olajat felhevítünk, beledobjuk a gombát, pár másodpercig sütjük, majd hozzáöntjük a rizst és üvegesre pirítjuk. Elkezdjük felönteni a levessel, folytonosan kevergetve, majd mindig egy pici folyadékot adva hozzá, puhára és krémesre főzzük a rizst. Ha késznek ítéljük, megborsozzuk kissé, majd hozzákeverünk egy kevés vajat.

Egyszerűen nagyszerű: hagymás káposztaleves burgonyával

Hirtelen ötlettől vezérelve jött létre ez a leves, mert volt itthon káposztám, és már kezdeni szerettem volna vele valamit. Nagyon finom, ízletes, sűrű levest sikerült összehozni belőle. Egyszerű alapanyagokból - talán csak a húsos szalonna az, ami "extra" benne -, hiszen sem a káposzta sem a burgonya nem egy túlzottan tolakodó ízű zöldség, mégis fenomenálisak lettek így együtt a sok hagymával, szalonnával és fokhagymával. Érdemes kipróbálni!

Hozzávalók:

• 2 kisebb vagy 1 nagy fej hagyma felkarikázva
• 4 duci gerezd fokhagyma összenyomva
• 2 jó nagy burgonya, alaposan megsikálva és héjastól kockára vágva
• kb. 30 dkg káposzta (ez nálam egy nem túl nagynak a fele volt) félbevágva, majd vékony szeletekre vágva
• füstölt húsos szalonna, kicsi kockákra vágva
• 1 evőkanál liszt
• némi olívaolaj
• kb. 1 evőkanál só (só és só között is van különbség, úgyhogy azért kóstoljuk)
• 2 evőkanál natúr, só nélküli vegamix ( vagy a só és ez helyett 2 bio, azaz ízfokozó nélküli leveskocka, vagy 1,5 liter zöldségleves)
• kevés frissen őrölt bors
• 1 teáskanál köménymag (ha valaki nem szeret összetalálkozni a levesben az egésszel, meg is törheti egy kicsit mozsárban)

Egy nagyobb méretű, vastagabb aljú fazékban, egy kevés olaj hozzáadásával megpirítom a szalonnát, majd szűrő lapáttal kiszedem. A fennmaradt zsiradékon, fedő alatt kb. 5 percig pirítom a burgonyát. Ha kell még, kevés olajat öntök hozzá, majd hozzáadom a hagymát, újra lefedem és ezzel is pirítom még pár percig. Beleteszem a fokhagymát, a káposztát, a köménymagot, majd újra pirítom egy keveset. Utánadobom a megpirult szalonna kockákat, megszórom a liszttel, átkeverem az egészet, majd felengedem 1,5 liter forró vízzel. Beleszórom a sót, és a vegamixet, majd addig főzöm, amíg a burgonya megpuhul. Én a végén hozzáadtam még kb. 1 dl vizet, hogy pótoljam azt, ami elpárolgott. Jó forrón tálalom, kevés borssal a tetején. Lélekmelengető leves ebben a szürke időben!

Mexikói húsosfazék

Ezt az ételt is tavaly nyáron próbáltam ki az egyik mexikói szakácskönyvemből, és nagyon ízlett nekünk. Nem teljesen hagyományos módon tálaltam, merthogy eredetileg csak paprikakockákkal kellett volna megszórni, de mi nagy sajtimádók vagyunk - a Másik Felem különösen -, én meg kísértésbe estem annál az adagnál, amit éppen neki tálaltam. És igen! Valószínűleg stílusosabb lett volna a nevéhez híven a fazékban - amiben főztem -, lefotózni. De éppen ennél az adagnál kaptam elő a fotómasinát és kattintottam gyorsan egy képet, így sajnos pont a lényeg nem látszik annyira. De azért higgye el mindenki, hogy nagyon finom és próbálja ki!

Hozzávalók:

• kb. 500 g sertéskaraj kockára vágva
• 1 nagyobb fej hagyma felaprítva
• kevés olaj
• 2 gerezd fokhagyma
• 1/2-1/2 teáskanál őrölt köménymag és koriandermag
• 1 nagy evőkanál liszt
• 1 teáskanál instant kávé
• 4-5 dl húsleves
• 1 cső piros és zöldpaprika vegyesen, kicsi kockára vágva
• ízlés szerint friss, vagy szárított csilipaprika
• kb. 450 g konzerv vörösbab
• kb. 450 g konzerv csicseriborsó
• a tálaláshoz: újhagyma, paprika, esetleg sajt, friss, ropogós héjú kenyér, vagy esetleg tortillachips, de lehet rizzsel is tálalni.

A húskockákat egy serpenyőben, kevés olívaolaj társaságában egy kicsit minden oldaláról megkapatom, ezután szűrőlapáttal kiszedem és félreteszem. A hagymát és a fokhagymát a visszamardt olajon pár perc alatt üvegesre pirítom. A húst visszateszem a lábasba, ízesítem köménnyel, korianderrel és megszórom liszttel, majd 2 percig kevergetve pirítom. A kávét a húslevesben feloldom, majd hozzáadom a húshoz. Felforraljuk, miközben folyamatosan kevergetjük. Hozzáadjuk a paprikát, majd lefedjük és kb. 50 percig pároljuk, vagy, amíg puhára fő a hús. Legvégén hozzáadjuk a lecsöpögtetett babot és csicseriborórsót, és még együtt főzzük az egészet kb. 10 percig.

A kávé mindenképpen kell hozzá. Nem lesz érezhető benne, csak gazdagabbá és sötétebbé teszi a szószt és elmélyíti az ízeket.

Egyszerű zsályás-vajas májpástétom

Íme egy remek alternatíva a bolti májkrém helyett. Szerintem jobb inkább nem tudni, hogy abba mit darálnak bele. Talán csak éppen kutyaláb nincs benne. És persze az sem utolsó szempont, hogy ebben sEmmiféle adalékanyag nincsen. Ráadásul amilyen egyszerű elkészíteni ezt a finom pástétomot, annyira finom is. Szóval nem lehet kifogás, hogy egyszerűbb leemelni a bolt polcáról a kész terméket, mert ez igen rövid idő alatt elkészül. És annál nagyobb sikert könyvelhetünk el vele, mint amennyi időt belefektettünk az elkészítésébe... Ha valaki nem szereti a zsályát, annak is ajánlom, hogy tegyen bele pár levéllel, mert abszolút nem lesz tolakodó az íze.

Hozzávalók:

• 500 g csirkemáj, megmosva, megtisztítva, nagyobb darabokra vágva
• kb. 80 g vaj és kevés olívaolaj
• 2 kisebb fej hagyma felkarikázva
• 2-3 gerezd fokhagyma apróra vágva, vagy összenyomva
• kb. fél dl jóféle vörösbor (nekem most éppen egy spanyol Tempranillo-m volt itthon, utána ezt is ittuk hozzá és nagyon finom volt együtt)
• 3 nagy evőkanál zsírosabb tejföl
• só, frissen őrölt bors
• kb. 6-8 kisebb friss zsályalevél, felaprítva (Az enyém lehet, hogy azért nem volt annyira intenzív ízű, mert a kertből szedtem, és gondolom a fagyok kissé tompítottak az ízén. Ezért lehet, hogy kevesebb is elég belőle, de a szárított itt most nem jó.)

Kb. 2 dkg vajat egy serpenyőben megolvasztok, kevés olívaolaj társaságában. Hozzáadom a felkarikázott hagymát, kevés zsályalevelet, majd pár perc alatt megpárolom-sütöm, végül beledobom a fokhagymát is. Hozzáadom a májat, ízesítem borssal, majd ha elkezdett sülni, hozzáöntöm a bort is. Elpárologtatom az alkoholt, majd fedő alatt pár perc alatt átsütöm az egészet és végül ízesítem sóval. Lehet picit többet is tenni bele, hogy picit intenzívebb legyen az íze, hiszen kenyérre kenve tálaljuk majd. Hozzáadom a tejfölt, majd botmixer segítségével (vagy késes aprítóba, turmixba kanalazva) leturmixolom. Egy edénybe kanalazom, majd hagyom kissé lehűlni. A maradék vajat felolvasztom a többi zsályalevéllel, majd a májra öntöm és hideg helyen hagyom megdermedni. Nagyon finom diós kenyérre (én ezt a Lidl-ben vásároltam, Jókenyér nevezetű pékségben sütik, és több finom kenyerük is van) kenve és a bele is tett vörösborral tálalva. Egyszerű, mégis fejedelmi lakoma lehet belőle.

Túrós-marcipános kalács (Stollenhez hasonló sütemény)

Hiába múltak el az ünnepek, ennek a kalácsnak olyan finom a fűszerezése és olyan finom benne a rengeteg aszalt gyümölcs, hogy muszáj volt készítenem újra egy ilyen jellegű kalácsot. Ráadásul olyan jó egy ilyet elmajszolni felkelés után, a nagy bögre tejeskávé mellé. És nem utolsó szempont az sem, hogy fóliába csomagolva viszonylag sokáig eltartható. És persze azért is készítettem újra, mert, mint már írtam Apukám is nagyon szereti, és szerettem volna hálánk jeléül kedveskedni nekik vele. De ezt negyed annyi időbe sem telik elkészíteni, mint a másikat. Merthogy ennek a tésztája sütőporos, ezért sem dagasztani, sem keleszteni nem kell. A túrónak köszönhetően kicsit "nedvesebb" a tésztája, mint a hagyományos Stolleneknek. Bár én nem is sima túrót használtam hozzá, hanem ricottát, mert éppen az volt itthon. Ez talán még jobb, mint a sima túró, mert még inkább semleges az íze, és kevésbé nedves. Az eredeti recepten - amit egyébként egy régi Tina receptes újságban találtam -, én megint módosítottam egy kicsit. Tettem hozzá finom, aromás fűszereket is, és a belekerülő aszalt gyümölcsök arányán, és összetételén is változtattam. Ja, és nem tettem bele olajos magvakat sem most (pisztácia, kesudió), de csak azért, mert éppen nem volt. A fűszerek miatt bármennyire is karácsonyiasan hangzik, nyugodtan meg lehet sütni bármikor, mert a benne lévő fűszerek csak kellemesen, nem tolakodóan, inkább a háttérben jelennek meg.

Hozzávalók:

• 300 g sima liszt
• 200 g rétesliszt
• 1 zacskó (7 g) sütőpor
• 200 g nagyon puha vaj
• 160 g cukor 
• 1-2 evőkanál igazi vaníliás porcukor (vagy 1 zacskó vaníliáscukor)
• 4 tojás
• 350 g túró (zsíros házi túrót használjunk, ha tehetjük)
• 150 g mazsola (nálam sultana és arany vegyesen)
• 50 g aszalt barack
• 100 g kandírozott narancs és citromhéj
• csipet só (na meg szeretet :) )
• fűszerkeverék: 1-1 teáskanál fahéj és őrölt szegfűszeg, kevés őrölt kardamom és frissen reszelt szerecsendió
• 150 - 200 g marcipán 
• pár csepp rumaroma és kevés mandulaaroma vagy valamilyen illatos likőr (pl. Amaretto)

A tetejére:

• kb. 150 g olvasztott vaj
• porcukor

A sütőt előmelegítem 180 fokra. A nagyobb aszalt gyümölcsöket kisebb kockára vágom és kevés likőrrel meglocsolom, vagy színtelen keserű mandula aromával ízesített vízbe teszem és hagyom pár percig puhulni. A narancs és citromhéj mehet bele simán is, áztatás nélkül. A liszteket átszitálom a sütőporral, hozzáadom a fűszereket, a cukrokat és a sót, majd laposan elkeverem. Hozzáadom a túrót, a puha vajat kisebb darabokban, a tojásokat és kevés rumot, majd villával elkezdem összedolgozni az egészet. Ha összeállt a tészta kézzel átgyúrom még röviden. Ha szükséges még, nagyon kevés lisztet is adok hozzá. Végül belegyúrom, dolgozom az alaposan lecsöpögtetett aszalt gyümölcsöket is. A tésztát kicsit hosszúkásra formázom, majd egy sütőpapírral bélelt tepsire teszem. Kilapítom kissé, majd az egyik hosszanti oldalra ráfektetem a hengerré formált marcipánt, és ráhajtogatom a tészta oldalát, majd hengerré formázom az egészet. (Ha túl nagynak találjuk, ketté is oszthatjuk a tésztát, hogy két kisebb kalácsunk legyen.) Sütőbe tolom és kb. 40-45 percig sütöm (sütőfüggő!). A vége felé letakarhatjuk a tetejét sütőpapírral, hogy ne süljön meg nagyon a teteje, ill. ne száradjon ki. Ha kisült, még melegen kenjük meg bőven olvasztott vajjal, majd szórjuk be porcukorral az egészet.

Frissentartó fóliában érdemes tárolni, hogy ne száradjon ki.

Maradékhasznosítás: igazi zserbó kicsit más ruhában

Előre elnézést kérek az elnevezésért, de más nevet nem adhattam neki, hiszen ezek tényleg igazi zserbóból készült golyóbisok. Nem most, hanem még vagy 1-2 hete jutott eszembe, hogy a megmaradt zserbó szeletekkel - amikre már ráuntunk úgy simán -, és a levágott szélekkel kezdeni kellene valamit. De mit? Akkor eszembe jutott a zserbógolyó, amit már páran elkészítettek itt a blogolók körében. Gondoltam egyet, és már hajigáltam is bele a késes aprítómba a sütidarabokat, kevés finom, házi barackdzsem társaságában, és turmixoltam is össze az egészet, hogy formázható masszát kapjak. A csokit meg már olvasztottam is meg gyorsan, majd mártogattam is bele a kisebb dió nagyságú golyókat. Hungarocell híján, talpasak lettek a bon-bonok (bár az is igaz, hogy ez a massza nekem le is csúszott a fogpiszkálóról), de úgy gondolom ez azért elnézhető. Viszont hogy ne legyenek olyan formátlanok szegények, a tetejükre kis csúcsokat formáztam a csokiból. Receptet nem írok, hiszen mindenkinél más mennyiségű a maradék, na meg szerintem nem is egy nagy dolog ezt összehozni úgy, hogy jó legyen. De mint ötlet, talán jól jön majd másnál is. Pláne, hogy szerintem ez más sütivel ugyanúgy eljátszható.

De azért a lényeg:

• jó pár süti (hogy érdemes legyen nekiállni), és a széleket is nyugodtan hozzáadhatjuk
• pár evőkanál barackdzsem
• étcsoki a bevonáshoz (én 50 %-osat használtam most)

Könnyed, zöldséges palacsintapizza

Még jócskán tavaly készült ez az étel is. Valamikor nyáron talán. Igen! Kissé elcsúsztam ezzel is! De pont ideális lesz elkészíteni ezt most is. Ünnepek utáni gyors, könnyed és a zöldségek miatt egészségesnek is mondható. Persze az "igazi" pizzát sem olyan vészesen időigényes elkészíteni, de ennek a tésztának tényleg az utolsó pillanatban is nekiláthatunk. És bár tojással készül, mégsem olyan, mintha rántottát ennénk.

Hozzávalók (1 db normál méretű pizzához):

A tésztához:

• 8 dkg sima liszt
• 4 dkg kukoricaliszt
• 4 kisebb tojás
• 1,5 dl tej
• 2 evőkanál olívaolaj
• só, bors

A feltéthez (tetszés szerint változtatható):

• 2 fél marék fekete, magozott olajbogyó
• 1 kisebb cukkini
• 4 szem paradicsom
• 1 californiai paprika (vagy bármilyen más is jó)

A pizzamártáshoz (ha jól emlékszem ez egy kicsit több lett, mint amire szükség lett volna):

• 1 doboz hámozott paradicsom konzerv (240 g töltő tömegű)
• 1 kicsi fej hagyma
• 2-3 gerezd fokhagyma
• só, bors, oregánó

A tetejére: mozarella sajt, sima, vagy füstölt sajt.

A mártáshoz valókat összeturmixolom, majd félreteszem. A zöldségeket megtisztítom, majd vékonyra szeletelem, hogy a rövid sütési idő is elég legyen nekik. A sajtot (sajtokat) lereszelem. A tojásokat habverővel elkezdem keverni, fokozatosan hozzáadagolom a kétféle (átszitált) lisztet és a tejet is. Végül belekeverem az olajat is, és ízesítem sóval, borssal. Tehát tulajdonképpen egy sűrűbb, sós palacsintatésztát készítek. A masszát egy enyhén kiolajozott, teflonos bevonatú, kisebb méretű tepsibe, vagy pizzasütő formába öntöm. És ezt már sajnos nem írtam le anno, amikor elkészítettem ezt az ételt, de emlékeim szerint így sütöttem: 180 fokra előmelegített sütőben kb. 5 percig sütöm addig, amíg a teteje kissé megszilárdul. Ezek után megkenem a paradicsomos mártással, kirakom a zöldségekkel, megszórom a reszelt sajttal, majd visszarakom a sütőbe és addig sütöm, amíg a tetején kissé megpirul a sajt, és a zöldségek is kissé átpárolódnak, ez kb. még 15-20 perc.

Olajbogyós-fokhagymás kiflik

Alig teltek el az ünnepek, máris itt van Vízkereszt ünnepe. Én még biztosan nem szedem le a karácsonyfát, még ha illenék, akkor sem. Bár már kezd kókadozni szegény, amiért nem kapott elég vizet... Szóval itt van Vízkereszt ünnepe, amikor is a Napkeleti bölcsek: Gáspár, Menyhért és Boldizsár, a betlehemi csillagot követve meglátogatták a kis Jézust. Ez egyben a karácsonyi ünnep lezárása és a farsang időszakának kezdete. Bár lehet, hogy már csak nagyon öregszem, és nyilván gyerekként, meg huszonévesként, kevesebb gonddal, problémával jobb volt megélni az ünnepeket, de azt veszem észre, hogy évről évre, mintha egyre gyorsabban rohanna el ez a pár nap az életünkben. Ezt nagyon sajnálom! Jó volna kicsit több idő a feltöltődésre, együttlétre. Ennek ellenére, talán közhelynek tűnik, de tényleg annak örülök a legjobban, hogy együtt lehet pár napot a család.

Ahogy kinézek most az ablakon - hatalmas pelyhekben hullik, mit hullik, szakad a hó éjjel óta -, azt hiszem hosszú télnek nézünk elébe az alábbi jóslást figyelembe véve: "Ha Vízkeresztkor megcsillan a víz a kerékvágásban, nem lesz hosszú a tél." Ugyan kerékvágás nincs már (leszámítva a buszok által elmélyített vájatokat), viszont betömetlen lyuk az utakon annál több, de abban maximum a hó, meg a jég csillan meg jelenleg, úgyhogy lehet, hogy még Valentin-napon is szánkózhatunk majd.

Na, de elég a szövegelésből. Jöjjön a recept, amit még szintén tavaly nyáron készítettem, és szilveszterkor szerettem is volna írni róla, de teljesen kiment a fejemből. Sebaj! A farsangi mulatságok idején ez éppen olyan jó, sós rágcsálnivaló lesz majd, mint nyáron egy szülinapon volt, vagy mint a pezsgődurrogtatások közt lett volna. A recept eredetije Stahl Judit Fokhagymás csigája, de én egy picit módosítottam rajta. Nem csiga lett, hanem kifli, és nincs tésztából készített "talapzata" sem neki. Nagyon finom! Különösen frissen sütve.

Hozzávalók:

• 1 zacskó (7 g-os) szárított élesztő
• 300 g rétesliszt
• 200 g sima liszt + pár deka a gyúráshoz és a gyúródeszka lisztezéséhez
• 1 evőkanál olívaolaj
• 1 evőkanál só
• kevés frissen őrölt bors
• 2 teáskanál cukor
• kevés apróra vágott rozmaring (nekem ez kimaradt belőle)
• kb. 50 g mag nélküli, apróra vágott fekete olajbogyó

A töltelékhez:

• 10 dkg puha vaj (ez szerintem lehet nyugodtan egy picit több is)
• 1 teáskanál só
• 3-4 gerezd fokhagyma

Kb. 4 evőkanál langyos vízben, kevés cukorral felfuttatom az élesztőt. Közben 3 dl langyos vízhez hozzákeverem az olajat. A liszteket egy tálba szitálom, a sóval, maradék cukorral és a fűszerekkel elkeverem. Villával hozzákeverem a felhabosodott élesztőt, majd a maradék folyadékot is. Ha már villával nem megy, kézzel (vagy géppel) kb. 5-10 percig dagasztom, amíg szép sima, ruganyos tésztát kapok. Ha kell még, adok hozzá lisztet is. A végén hozzádolgozom az olajbogyót is. Meleg helyre teszem, kissé beolajozom a tetejét és letakarva kb. 1 órát kelesztem. A puha (nem olvasztott) vajat elkeverem a sóval és az összenyomott fokhagymával. A tésztát 2-4 részre vágom, attól függően, hogy kisebb vagy nagyobb kifliket szeretnék majd. Lisztezett deszkán nagyjából kör alakúra nyújtom a gombócokat, megkenem fokhagymás vajjal, éles késsel cikkekre vágom, mintha egy tortát szeletelnék, majd a szélesebb résznél kezdve feltekerem, és kiflit formázok belőle. Sütőpapírral bélelt tepsibe pakolom, és szintén letakarva újabb 1/2 órát kelesztem. Megkenem tojássárgájával, amihez egy pici vizet is lehet keverni, majd az eredeti receptben megadott 220 fok helyett, 200 fokra előmelegített sütőbe teszem és szép aranybarnára sütöm. Az idő függ a kiflik nagyságától, de úgy kb. 15-20 percre biztos szüksége van. Ne szárítsuk ki!

Puliszka kétszer

Mindkét étel még tavaly készült. Gyors, részben húsmentes ebédnek karácsony előtt, és két ünnep között. Másik Felem Nagyijának jóvoltából sikerült vagy 5 zacskó kukoricadarát begyűjteni itthonra, ezért apasztani kellett a készletet, de nagyon. Nem baj, szeretem! A puliszkát, kukoricakását (vagy hívja mindenki úgy, ahogy tetszik) ne készítsük keményre, inkább adjunk még hozzá folyadékot ha kell, hogy egy burgonyapüréhez hasonló állagot érjünk el. A vajat pedig semmiképp ne felejtsük ki belőle, mert ettől lesz igazán finom, könnyű és krémes.

Hozzávalók:

A puliszkához:

(A cukkinis változatnál hozzáadtam a sóval együtt még 1 evőkanál natúr, só nélküli vegamixet is, ami zölden megpöttyözte az egészet és nagyon jól mutatott a cukkinivel együtt.)

• 1 bögre kukoricadara
• 1,5 bögre tej
• 1,5 bögre víz
• só
• kb. 2 púpos evőkanál vaj

A gombás raguhoz:

• kb. 25 dkg gomba (nem mértem, kb. egy fél doboznyi volt)
• 1 vastagabb szelet füstölt, húsos szalonna
• 3-4 szál újhagyma
• 2 kisebb paradicsom
• 4 aszalt paradicsom
• olívaolaj
• só, frissen őrölt bors

A cukkinihez:

• 3-4 kisebb uborka méretű cukkini
• 2-3 duci gerezd fokhagyma
• kevés kakukkfű
• só, frissen őrölt bors
• kevés vaj és olívaolaj

A tejet, a vízzel felforralom, ízesítem sóval, majd folyamatos keverés mellett hozzáadom a darát és időnként megkeverve, kb. 20-25 perc alatt megfőzöm. Ha szükséges még öntök hozzá kevés tejet, vagy vizet, végül hozzáadom a vajat, és alaposan kikeverem, hogy könnyedebb legyen az egész.
A gombát és a cukkinit is egy nagy serpenyőben készítem, hogy inkább süljön, mintsem párolódjon az egész.
Az újhagymát megtisztítom, a végeit levágom, majd felszeletelem a zöldjével együtt. A szalonnát felkockázom, majd kevés olaj hozzáadásával megpirítom. Rádobom a hagymát és ezzel is pirítom egy keveset. Beleteszem a megtisztított, és kockára vágott gombát és átsütöm az egészet. A kétféle paradicsomot szintén kockára vágom, de én nem hámoztam meg, mert szerettem volna, ha megőrzi a textúráját. Végül a kétféle paradicsomot is hozzáadom, ízesítem sóval, borssal és készre sütöm az egészet. Ennyi!
A cukkinit alaposan megmosom, végeit levágom, majd felkockázom. Az apróra vágott fokhagymát olívaolaj és vaj keverékén addig sütöm, amíg illatozni kezd. Hozzáadom a cukkinit, ízesítem sóval, borssal, kakukkfűvel, majd megsütöm.