Almás-morzsás muffin

Na, csak meghoztam végre ezt a receptet is. Ezt a muffint régebben rengetegszer sütöttem. Többek közt Apukám nagy kedvence volt. Aztán valahogy, így az utóbbi időben meg is feledkeztem róla. De egy nagyon kedves bloggertársam, Eszter (http://levinmodra.blogspot.com/), épp almás muffin receptet keresett és eszembe juttatta újra. Le is írtam a receptet, de kedvet kaptam a megsütéséhez is, meg egyébként is a blogra is jól jött. Tudom, a muffin ma már nem olyan divatos sütemény, de engem ez egy cseppet sem érdekel. Finom, millióféleképpen variálható, és kész. Egyáltalán miféle hülyeség divatból készíteni vagy nem készíteni egy ételt? Pfff... Az már rég rossz, ha valaki csak divatból készít, vagy nem készít valamit... És azzal is vitatkoznék, hogy a muffin ugyanaz lenne, mint az amerikai cukormázas, meg egyéb módon feldíszített cupcake. Ha valaki sütött már ilyet és olyat is, tudni fogja mi a különbség. Nem sok, de azért van. Az eredeti recept egyébként Jutta Renz Muffin c. kis könyvéből való. Én egy kicsit módosítottam az eredeti recepten, de nem sokban. Csak a lisztek arányán (nálam kukoricaliszt is mindig kerül bele) és a cukor mennyiségét kicsit csökkentettem (és nem is mindig barna cukrot használok hozzá).

Almás-morzsás muffin

Hozzávalók (eredetileg 12-db-hoz, de nekem ebből mindig 15 lesz (legalább) a normál méretű muffinsütőben):

• 2 kisebb alma (kb. 20 dkg)
• 12 dkg teljes kiőrlésű liszt (tönkölybúza nálam)
• 10 dkg sima liszt
• 4 dkg kukoricaliszt
• 2 teáskanál sütőpor
• 1/2 teáskanál szódabikarbóna
• 1 1/2 teáskanál őrölt fahéj
• 1/2 teáskanál őrölt szegfűszeg
• 1/2 teáskanál szerecsendió
• 9 dkg durvára vágott dió
• 1 tojás
• 12,5 dkg vaj
• 12 dkg xilit (eredetileg 14 dkg barna cukor)
• 3 dl író (vagy joghurt, kefir is jó)

A morzsához:

• 5 dkg teljes kiőrlésű tönkölybúza liszt
• 1 teáskanál őrölt fahéj
• 6 dkg durvára vágott dió
• 4,5 dkg barna cukor
• 5 dkg puha vaj

A sütőt melegítsük elő 180 fokra (én mindig légkeverésen sütöm 160 fokon). A morzsához valókat tegyük egy tálba és ujjaink között morzsoljuk össze, amíg nedves homok állagú lesz, majd tegyük be a hűtőbe. A muffin száraz hozzávalóit egy szitáljuk egy nagyobb tálba, majd a diót is adjuk hozzá.. Az almát hámozzuk meg, magozzuk ki, kockázzuk fel kicsire, majd keverjük a lisztes keverékbe. Egy másik tálban keverjük ki (kézi habverővel) a tojást a cukorral, adjuk hozzá a nagyon puha (kissé olvasztott is lehet) vajat, ezzel is alaposan keverjük el, majd keverjük hozzá az írót (joghurtot, kefirt) is és pár mozdulattal vegyítsük össze a száraz hozzávalókkal. Nem kell túl sokáig keverni, csak addig, amíg érezzük, hogy a liszt már felvette mindenhol a nedvességet. Egy mousse-ra emlékeztető állagú tésztát fogunk kapni. Az így kikevert tésztát  a adagoljuk az előkészített (papírformával kibélelt, vagy kivajazott) formákba, a tetején osszuk el a hűtőből kivett morzsatésztát, és az előmelegített sütőben  süssük meg 20-25 perc alatt. Ha kisűlt, 5 percig pihentessük a formában, majd rácsra téve hagyjuk kihűlni.

És hoztam egy pár tavaszcsalogató virágfotót is (bár nem kifejezetten csak tavaszi virágok, de viráááág :)), ha nem bánjátok. Annyira szép idő lett most, hogy ez az embernek erőt ad ahhoz, hogy továbbmenjen, még akkor is, ha néha minden ereje kezdi elhagyni... ;)

Csak, mert szeretlek...

Tudom, sokan nincsenk oda ezért a kissé giccses alkalomért. De úgy érzem, meg kell védenem a Valentin-napot, egész pontosan nálunk ez Bálint-nap ugye hivatalosan. Csak már kissé elhomályosult ez az egész, hogy honnan is ered, és mi is ez valójában. És igen, meg kell védenem, mert a szeretetről szól(na elvileg) ez az ünnep, így ez az én asztalom. És meg kell védenem, mert mindenki azt gondolja, hogy ez csak nyugatmajmolós ünnep. Pedig eredetileg nem volt az. Ill. nem is kellene annak lennie most sem. Olvassátok csak el ezt a leírást. Az már más kérdés, hogy ezt manapság hogyan torzították el és ki mit vett át belőle. Nem értek egyet azzal, hogy ennek a napnak arról kellene szólnia csak, hogy férfiként veszek egy több ezer forintos virágot a kedvesemnek, aki cserébe egy több ezer forintos csokival lep meg mondjuk. Sokkal inkább szólhatna arról például, hogy mondjuk a férfi a kedvesének vesz 1 szál virágot, és jelképesen ír neki pár kedves sort. Én pedig cserébe készítek neki valami finomságot. Mondjuk egy finom vacsorát. Szerintem a számunkra lényeges dolgot kellene csak kiragadni belőle. Nem kell ezen fennakadni. Mindenki azt őrizzen meg ebből csak, amit magáénak tud érezni, amivel azonosulni tud. Ha épp semmivel nem tud, hát akkor sincs semmi gond. Én nagyon nem vagyok egy nyálasan bájolgós csajszi (aki ismer, az tudja), de a romantikát azért szeretem, és azzal sincs bajom, ha erre van egy nap, ami kifejezetten csak erről szól(hat). És azzal sem, ha az alapvető szokások más népektől kerültek át hozzánk. Miért baj ez? Hogy ezeket a dolgokat megtehetjük bármelyik napon? Persze hogy megtehetjük. De ha azzal baj van, hogy erre van egy külön nap kitalálva, akkor kérdem én: minek is ünnepeljük pl. a karácsonyt...? ( a kérdés költői volt, nem kérek rá választ... :D, csak arra akartam utalni vele, ez sem mindenhol arról szól már, amiről kellene). Nekem ez a nap továbbra is egy alkalom lesz, amikor készülhetek a páromnak valamivel. Nem mellékesen, tök jó visszaolvasni pl. régi képeslapokat, amiket egymásnak írtunk anno a férjemmel. De olyan is volt, hogy a munka után gyertyafényes illatos fürdővel vártam haza és finom vacsorával. Ezek kedves gesztusok. Nekem ilyenről szól.

Nálam most semmi nem pompázik szívecskékben, ami az ételajánlót illeti, viszont ezeknek a színe kifejezetten ehhez az alkalomhoz passzol szerintem. Na jó, a húsétel a kakukktojás. Az már olyan férfias inkább.

Kókuszos mousse áfonyás sziruppal

Hozzávalók (kb. 6-8 kis pohárka lesz belőle, de ebből nem kell sok egyszerre)

• 300 ml kókusztej (nálam dobozos, Aldiból való)
• 200 g (1 kicsi dobozos) habtejszín
• 1 csomag Zselatin Fix (vagy más hidegen keverhető zselatin, 500 ml folyadékhoz való)
• 1-2 evőkanál gyümölcscukor (vagy ízlés szerint, de nem kell sok édesítő anyag)
• 50 g aszalt vörös áfonya
• 80 ml áfonyaszirup (ha lehet, magas gyümölcstartalmú) vízzel higítva 1 dl-re

Az áfonyaszirupot felforralom a vízzel, majd hozzáadom az aszalt áfonyát is és forralom rövid ideig, amíg megszívja magát. Félreteszem, hagyom kihűlni.

A tejszínt nem túl kemény habbá verem. A kókusztejet is elkezdem gépi habverővel habosítani, majd szép lassan hozzáadom a Zselatin Fixet, végül a gyümölcscukrot is belekeverem és addig verem, amíg fel nem oldódik. Végül óvatosan beleforgatom a habot és az áfonyás sziruppal felváltva, elrendezem kis poharakban, majd alaposan lehűtöm.

Ötlet:

Az aszalt áfonya helyett használhatunk fagyasztott málnát is akár. Sőt, az talán még jobban is illik hozzá.

  

A desszert után pedig jöjjön egy leves és egy főétel ajánló is. Mondjuk ők.

Gyömbéres céklakrémleves 

 

http://ildinyo.blogspot.com/2012/01/gyomberes-ceklakremleves-piritott.html

Almás-diós karajszelet polentával

A recept a lenti linken alul található:

http://ildinyo.blogspot.com/2011/03/nevnapi-menu.html

És én most ilyen képeslappal készültem:

Vagy ez, még nem tudom melyik lesz. :) És igen, kissé gyerekes vagyok még néha... Nem is kicsit... Höhö

Békás torta: csokitorta narancslekvárral

Február 1.-jén ünnepelte Kicsi Lovacskám a 4. szülinapját. És a közhely: Jessszus! Így megy az idő!? De tényleg ez van. Így megy bizony. Akkor még a báránypöttyeinkkel ékeskedtünk, de múlt hétvégén a családdal megünnepeltük. Ekkor már legalább az arcáról szépen elmúltak a pöttyök. Nagy kedvence, ill. jó haverja egy tavaly gyereknapra, az Ikeában vásárolt szárnyas, kis plüss béka. Amire mellékesen azt mondták, hogy csak egy újabb plüssfigura és csak nekem kell. :) De nem. Imádja! Hát ezért lett békás a torta. Jó. Be kell vallanom. Nekem ezen még erősen van mit gyakorolnom, de ennyi tellett tőlem szombat éjjel. :) Én most nem vettem semmi extra színező anyagot a hamis marcipán színezéséhez. A zöldet megoldottam a sima zöld színű keserű mandula aromával, a barnához pedig kakaóport használtam (és egy pici olajat, hogy ne száradjon ki nagyon). Hát látszik, hogy nem komplikáltam túl.

Hozzávalók:

• A tésztához:
• 250 g puha vaj
• 80 g nádcukor
• 50 g gyümölcscukor
• 1-2 evőkanál vaníliáscukor (igazi vaníliával)
• 4 nagy tojás
• nagy csipet só
• 250 g liszt
• 2 csapott teáskanál sütőpor
• 2-3 púpos evőkanál kakaópor
• 1 kicsi poharas tejföl (175 g-os)

A krémhez:

• 250 g mascarpone
• 200 g étcsokoládé
• 200 ml tejszín (1 kis doboz)
• kb. 6-8 evőkanál porcukor (ízlés szerint, vagy ennek megfelelő mennyiségű egyéb édesítő anyag, mint pl. xilit, gyümölcscukor stb.)
• Legalább 8-10 bő evőkanál narancslekvár (a belinkelt oldalon egy rumos-kókuszos változat szerepel, de én természetesen ennek a sima, natúr verzióját használtam hozzá)
• A bevonathoz: hamis marcipán

A tortalap elkészítése:

A sütőt melegítsük elő 180 fokra (én légkeverésen sütöttem, 160 fokon). Egy kapcsos torta forma alját béleljük ki sütőpapírral, az oldalát vajazzuk ki.  A puha vajat keverjük ki alaposan a cukrokkal, majd egyenként keverjük hozzá a tojásokat és alaposan keverjük ki azzal is. A száraz hozzávalókat szitáljuk át, majd keverjük bele a vajas-cukros tojásba. Keverjük át az egészet, majd lazítsuk a tejföllel. Ne legyen túl híg, de túl sűrű sem a tészta. Tapadjon a fakanálra. Ha úgy ítéljük meg, hogy nagyon híg lenne úgy a tészta (ez függ a liszt minőségétől, ill. hogy mennyi nedvességet vesz fel), akkor ne tegyük inkább bele az összes tejfölt. Ha alaposan kikevertük a tésztát, oszlassuk el a sütőformában, majd tegyük az előmelegített sütőbe és kb. 40-45 percig (sütőfüggő!!! tűpróba) süssük, amíg elválik egy kissé a formától. Ne szárítsuk ki!
Ha megsült, vegyük le róla a formát, hagyjuk kihűlni teljesen, majd vágjuk ketté, kenjük meg jó vastagon az alsó lapot a narancslekvárral, majd kenjük meg a lenti csokikrémmel, végül burkoljuk ízlés szerint krémmel, vagy (hamis) marcipánnal.

Megjegyzés:

Én egy 25 cm átmérőjű formában sütöttem, de ennél kisebben talán jobb, mert így egy kicsit laposabb lett, mint azt szerettem volna. Bár nem volt baj, mert így arányos volt a tészta és a töltelék aránya úgy, hogy  kettévágtam. Ha kisebb a forma, legalább 3 felé érdemes elvágni.

A (hamis) marcipános bevonat el is maradhat. Készíthetünk többet a töltelékből és bevonhatjuk kívül is ezzel a krémmel.

A krémhez:
Olvasszuk fel a csokoládét, majd hagyjuk langyosra hűlni. Közben a mascarponét és porcukrot keverjük ki habverővel. Ha szemcsésebb cukrot használunk, azt inkább hagyjuk feloldódni a meleg csokiban. Ha kihűlt egy kissé az olvasztott csoki, habverővel keverjük bele a mascarponéba, majd adjuk hozzá több részletben a tejszínt is, és jól habosítsuk fel az egészet.Töltsük meg vele a tortát, tegyük rá a felső lapot, majd nyomkodjuk rá kissé. Tegyük rövid időre hűvös helyre, majd díszítsük kedvünk szerint a tortát.

Díszítés:
A hamis marcipán egy nagyon pici részét kakaóporral és kevéske napraforgóolajjal, majd még egy kicsit nagyobb részét zöld színű mandularomával megszíneztem. A sima fehéret kinyújtottam úgy, hogy egy tartós sütőfóliára tettem (így gyűrödik a legkevésbé, erre már rájöttem). A mostani verziót rizsliszttel készítettem teljes egészében, és így szinte semmi porcukorra és keményítőre nem volt szükségem, csak össze kellett kicsit gyúrni. Így viszont sajnos töredezősebb lett, ahogy állt egy picit a levegőn (és nem volt letakarva). Szóval bevontam vele a tortát, egy kevés maradék krémmel (csillagcsöves zsákból kinyomva) és pici virágformákkal, valamint a békafejjel díszítettem.

Könyvajánló: Michel Roux Tésztavarázs

Nem olyan régen kaptam egy levelet a T.bálint Kiadótól, hogy ha szeretném, elküldik nekem Michel Roux Tésztavarázs c. könyvét. Cserébe azt kérik, hogy írjak róla. Azt hiszem, igen nehéz helyzetben lettem volna, ha ez a könyv nem jó. De ez a könyv nagyon-nagyon jó!!!

Michel Roux - a könyv írója -, három Michelin csillaggal rendelkezik, már 23 éve. De, ha ez nem lenne elég, ott van több mint 30 évnyi tapasztalat, és több díj is a tarsolyában. Úgy gondolom, ilyen háttérrel és tapasztalatokkal, csak jó ételeket lehet alkotni. Mi pedig hálásak lehetünk, hogy ezt meg is osztja velünk.

A szakácskönyv többféle tészta alapreceptjét tartalmazza, mint pl. páte brissée, flantészta, leveles tészta, briós, filotészta, pizzatészta stb. stb. Mindegyik nagyon részletes és pontos útmutatóval, fázisképekkel illusztrálva. De az alaprecepteken felül rengeteg ötlet, recept is van a felhasználáshoz. Ezek önmagukban is nagyon jók, így kezdő háziasszonyoknak is nagyon ajánlom. De egy magam fajta, konyhában alkotni szerető embernek is rendkívül inspiráló. Az első pár oldalon található linzertészták kapásból megfogtak (páte brisée, páte á foncer), így ezek kerültek először tesztelésre.

Elsőként a flantésztát próbáltam ki. A elősütött tésztaalapba főtt burgonya és serpenyőben, olívaolajon kissé lepirított, haragos zöld kelkáposzta levelek kerültek, melyeket nyakon öntöttem egy kis tojásos, sózott, borsozott tejszínnel, majd készre sütöttem. A tejszínben el nem süllyedő kelkáposzta levelek nagyon finom ropogósra sültek, a krumpli pedig finom krémes lett a tejszíntől. Még egy kis kockára vágott, húsos füstölt szalonna is jó lett volna hozzá, de az most épp nem volt kéznél. Íme, ő így néz ki.

Készült egy másik is, szintén sós töltelékkel (kép nélkül). Ott az elősütött mini tortaalapokba kockára vágott gorgonzola sajt került, majd erre öntöttem rá zúzott fokhagymával, sóval, borssal, tojással elkevert tejfölt, és így sütöttem meg. Isteni finom egy kis olívaolajjal, kevés balzsamecettel, sóval, borssal ízesített paradicsomsalátával.

A másik pite egy édes változat volt (csak hogy ilyen is legyen), bár nem az édes tortákhoz használatos páte sucrée-t használtam, hanem a páte brissée-t. Itt, a szintén elősütött tésztaalapba, egy darált dióból, kevés tejszínből és cukorból, csipet fahéjból, vajból és tojásból álló krém került, amit kiraktam vékonyra szeletelt almával, megszórtam kevés cukorral a tetejét, cukrozott narancshéjkupacokat tettem még rá, majd így sütöttem. Nagyon jól sikerült ő is!

Itt a megmaradt tésztát kinyújtottam, majd megkentem tojással, megszórtam fahéjas nádcukorral, így sütöttem. Finom keksz lett belőle a reggeli kávém mellé. (Ez is fotó nélkül)

Összességében úgy vélem, ez a könyv mindenkinek nagyon hasznos lehet. Annak is, aki még csak barátkozik a konyhai rejtelmekkel (na nem eszik olyan forrón a kását, nem kell attól félni) és annak is, aki tökéletesíteni szeretné a tudását, és inspirálódni szeretne egy kicsit. Én csak ajánlani tudom mindenkinek.

Gyömbéres céklakrémleves pirított rozskenyérkockákkal

A színe alapján egy Valentin- vagyis Bálint-napra is beillő étel. De simán lélekmelengetőnek is nagyon jó mind a színe, mind az íze alapján. Erre mondják egyszerű, de nagyszerű. Most amúgy is jön a hideg állítólag, és a nagy hó. Jól fog esni a szánkózás és hóember készítés után egy tányér ilyen krémleves. Ez is egy olyan recept, ami tetszés szerint variálható. Én nagyon szeretem a gyömbért használni, de ha valaki nem barátkozik vele, nyugodtan el is hagyhatja. Bár tény, hogy nagyon feldobja anélkül, hogy nagyon tolakodó lenne az íze.

És eredetileg egyébként kis túrógombócokat szerettem volna bele készíteni, de most az elmaradt., majd legközelebb.

Gyömbéres céklakrémleves
Hozzávalók:

• 2 nagy fej lila hagyma
• 1 liter zöldségleves (nálam Dm-s bio leveskockából most)
• kb. 800 g cékla
• 1 közepes szem burgonya
• 250 ml zsíros tejszín
• 1 kicsi darabka friss gyömbér
• 1-2 evőkanál narancsos balzsamecetkrém
• só, bors
• olívaolaj
• a tálaláshoz: pár szelet rozskenyér

A hagymát megtisztítjuk, felkarikázzuk, kevés olajon elkezdjük dinsztelni. A céklát megmossuk, meghámozzuk, felkockázzuk a burgonyával együtt, és ezt is a hagymához adjuk. A gyömbért szintén meghámozzuk, és fokhagymanyomón átnyomjuk (vagy fel is darabolhatjuk, de akkor a turmixolásnál zavaró szálak maradhatnak benne), majd ezt is a zöldségekhez adjuk, sózzuk is kicsit és borsozzuk. Rövid ideig pirítjuk-pároljuk, majd felengedjük a zöldséglevessel és lefedjük. Ha puhára főtt minden, felöntjük a tejszínnel, és a balzsamecet krémmel, majd egy újjab forralás után alaposan összeturmixoljuk. Kóstoljuk és ha szükséges, még fűszerezzük. Tálaláskor kevés olívaolajjal megpirított rozskenyérkockákat adjunk mellé.

Ötlet:

Még finomabb lesz a levesünk, és még intenzívebb lesz az íze, ha a céklát előtte sütőben megsütjük, és úgy készítjük belőle a levest. Ez a fenti most egy gyorsított változat volt.

A narancsos balzsamecetkrém el is maradhat akár, de kicsit pikánsabbá teszi. Ilyen krémet, akár házilag is készíthetünk pl. Mammánál nagyon jó kis leírást találtok hozzá itt (ez ugyan ízesítés nélküli balzsamecetkrém, de az is nagyon jó).

És néhány érdekes kép a cékláról.

Céklaszív



Céklaszívboncolás.

Néha bizarr vagyok kicsit. :)



Csicsókás fehérbab-krémleves zsályás pulykagombóccal

Itt az ideje frissíteni a blogot. Elég rég volt már amúgy is. Most úgy alakult, hogy itthon kényszerültem maradni, mert kicsi lovacskám báránypöttyös lett. Szegénykémnek még a szájában is voltak pöttyök, így ki kellett találnom valami olyan kaját, amit ő is könnyebben tud enni. Ezt kreáltam. Szerintem nagyon jól passzoltak egymáshoz az ízek. Szóval aki elsőre megijed ettől a kombinációtól, az ne tegye, mert finom lesz tényleg. Feltéve, ha szereti ugye a csicsókát. Ebben a hideg időben meg mindig jól esik egy tányér meleg leves. Ugye?

Csicsókás fehérbab-krémleves

Hozzávalók (kb. 4 személyre):

• 1 nagy fej hagyma
• 1 gerezd fokhagyma
• kb. 600-650 g csicsóka
• 1 nagy konzerv fehérbab (800 g-os)
• 1-2 dl tejszín (elég a 10 %-os)
• olívaolaj
• só, frissen őrölt bors

A hagymát és a fokhagymát megtisztítom, felaprítom, majd kb. 2 evőkanál olívaolajon megpirítom kissé, közben sózom is. A csicsókát megpucolom, felkockázom,  majd a hagymához adom és ezt is átpirítom kicsit. A babot a levével együtt hozzáaadom az alaphoz, majd felengedem kb. 1 liter vízzel (vagy zöldséglevessel, de igazából nem szükséges, mert sima vízzel is épp olyan finom lesz az egész), sózom, borsozom, majd kb. 15 perc alat puhára főzöm az egészet. Ekkor beleöntöm a tejszínt, újra felforralom, végül simára turmixolom az egészet. Másnapra besűrűsüdhet, akkor még ráfér egy kis higítás, de ha szeretjük jó sűrűn, nem is szükséges.

Zsályás pulykagombóc

Hozzávalók:

• 500 g darált pulykahús
• 1 evőkanál libazsír (ettől a kissé szárazabb pulykahús ízletesebb és szaftosabb lesz, de el is maradhat)
• 1 fej hagyma
• 2 gerezd fokhagyma
• só, frissen őrölt bors
• friss vagy szárított zsálya (legjobb, ha van friss, ezt vágjuk apróra)
• kevés olívaolaj vagy libazsír a sütéshez

A hagymát, fokhagymát tisztítsuk meg, majd hanyagul vágjuk apróra. A hozzávalókat - a zsályán kívül - tegyük egy késes aprítóba (vagy használjunk botmixert, bár ezzel trükkösebb), majd dolgozzuk össze. A hús ugyan darált, így simán össze is keverhettük volna, de így sokkal simább lesz az állaga és nem is kell bele semmi, hogy összetartsa a masszát. A zsályát csak a legvégén keverjük bele. Formázzunk belőle kis golyókat, majd teflonos serpenyőben, olívaolajon vagy kevés libazsíron süssük meg pár perc alatt. Papírtörlőre szedjük ki, hogy felszívódjon a felesleges zsiradék, és nyársra húzva tálaljuk a leves mellé.

Nagyon szeretem ezt a fűszert

Amiatt, hogy most itthon vagyok a lurkóval, azt jelenti, hogy "kicsit" több időm van mindenfélével foglalkozni, ami már nagyon hiányzott. (Bár ilyen dolog miatt nem annyira jó itthon maradni, de szerencsére a báránypöttyök már egész szépen gyógyulnak.) És hogy mik hiányoztak? Pl. a fotózás, a fotók szekesztgetése, és természetesen a sok sütés-főzés, na és kreatívkodás. Tegnap este pl. a régebbi képeimmel bohóckodtam egy kicsit, és készítettem egy új logót a blog Facebook-os oldalára. Ha van kedvetek, ott is követhettek.

És kérem szépen, ilyen egy báránypöttyös gyerek, aki még ilyenkor sem veszíti el jókedvűségét és elevenségét. Szerencsére! :) Imádom!

Rumos-kókuszos narancslekvár

Ez a dzsem még december utolsó napján készült, róla a fotó, pedig rögtön az új év első napján. Hogy ez miért lényeges? Mert ugye, amit csinál az ember ezen a napon, állítólag azt fogja csinálni egész évben (?)... Nos, az élet néha keresztül húzza az ember számításait vagy inkább vágyait, de ennek is nyilván oka van... :) Azért én bízom benne, hogy a jelenlegi életvitelem mellett, lesz időm és energiám a blogra, a fotózásra és főzésre, mert bizony hiányzik, de egyszerűen nem jut már rá erőm sokszor. Pedig nem szerettem volna így elhanyagolni, de visszatérek én még egyszer, ha törik...

A sima narancsdzsem elkészítésének az alapötlete Nigellától származik. Szerintem zseniális, még ha elsőre furcsának is tűnik ez az elkészítési mód. Én a sima dzsem egy részét feldobtam egy kis kókusszal és rummal is. Isteni és különleges lett!  Nigella friss gyömbért tesz hozzá, hát azzal se lehet semmi. Íme az én változatom:

Rumos-kókuszos narancslekvár

Hozzávalók (kb. 4-5 kisüveghez):

• 8 közepes narancs (kb. 1,1 kg)
• 1 citrom leve és kevés reszelt héja
• 500 g befőzőcukor
• 200-250 g barna nádcukor (vagy ízlés szerint)
• 200 g kókuszreszelék
• kb. 1-1,5 dl rum

A narancsokat alaposan megmossuk, majd egy nagy lábasba tesszük és annyi vizet öntünk rá, amennyi épp ellepi, majd felforraljukés puhára főzzük (kb. 30 perc elegendő ehhez). Amikor kissé kihűlt, óvatosan meghámozzuk, a narancs húsát feldaraboljuk kissé, a magját - ha van - kiszedjük. A narancs húsát és levét egy lábasba tesszük. A lehámozott narancshéjról éles késsel levágjuk a fehér részt, majd nagyon apróra vágjuk a sárga héjat és ezt is narancshúshoz tesszük. Hozzáadjuk a citrom levét és héját, majd belekeverjük a befőzőcukrot is és felforraljuk. Amikor felforrt, hozzáadjuk a maradék cukrot is és kb. 10 percig forraljuk. Ekkor belekeverjük a kókusreszeléket és a rumot is, majd még pár percig bugyogtatjuk. Forrón, alaposan kifertőtlenített üvegekbe töltjük, lezárjuk, majd pár percre fejjel lefelé fordítjuk és plédekbe csavarva hagyjuk kihűlni.

Megjegyzés, tipp:

A nádcukor mennyiségét a narancs édességétől ill. savasságától és ízlésünk szerint változtathatjuk. A kókuszreszelék és a rum mennyisége is ízlés szerint változtatható. A főzőlevet amiben a narancsok főttek - ne öntsük ki, egyrészt azért, mert ezt lehet a dzsem higítására használni, amennyiben túl sűrűnek találnánk. (Nigella eredeti receptjében is így tesz, csak ő sevillai narancsot használ és a főzőlevet a hámozás után a narancsok magjával feforralja, majd így használja fel.) Másrészt ebből a főzőléből pl. narancshéj és cukor hozzáadásával szirup is főzhető, ami aztán koktélok, teák, forró italok ízesítője lehet (azért kóstoljuk meg, mert esetleg keserű lehet). Vagy ha a szirupot jó töményre és sűrűre készítjük majd összekeverjük rummal, egy nagyon finom rumos-narancsos likőrt kapunk, ami alaposan lehűtve a legjobb.
A narancsdzsemet ha szeretnék, hogy ne legyen annyira darabos botmixerrel kicsit át is dolgozhatjuk.

Szilveszteri válogatás

A jó kívánságok mellé hoztam néhány finomságot is, ha esetleg még keresnétek valami ötletet. A teljesség igénye nélkül, csak ami épp eszembe jutott hirtelen.

http://ildinyo.blogspot.com/2010/04/olaszos-lencseleves-vagy-inkabb-egytal.html

http://ildinyo.blogspot.com/2011/04/leggyorsabb-aszalt-paradicsomos.html

http://ildinyo.blogspot.com/2011/02/bacon-be-tekert-fasirt-ujhagymas.html

http://ildinyo.blogspot.com/2011/02/husos-taska-hazi-retestesztabol.html

http://ildinyo.blogspot.com/2011/06/sonkas-csonakok.html

http://ildinyo.blogspot.com/2011/02/gyors-snidlinges-turos-pogacsa.html

http://ildinyo.blogspot.com/2010/12/gougeres-vagyis-francia-sajtos.html

A fenti kis sós fánkokat mindenféle finomsággal meg lehet tölteni., bár önmagában is nagyon finom. De kerülhet bele pl. sajtkrém, zöldfűszeres krém (pl. natúr vaj-, vagy sajtkrémből készítve stb.)

http://ildinyo.blogspot.com/2010/05/makos-szezammagos-rudacskak.html

http://ildinyo.blogspot.com/2009/03/retes.html

Rétestészta házilag készítve, egyszerűen.

http://ildinyo.blogspot.com/2011/01/turos-narancsos-poharkrem.html

http://ildinyo.blogspot.com/2009/03/kaves-mogyorokremes-keksztekercs.html

http://ildinyo.blogspot.com/2010/03/kaves-narancsos-marcipantekercs.html

http://ildinyo.blogspot.com/2010/05/vkf-34-fordulo-ii-resz-hemingway.html

Mézes-fahéjas torta csokoládés-mogyorókrémes-mascarponés töltelékkel, fahéjszirupos aszalt szilvával

Először is szeretnék Mindenkinek nagyon boldog, békés karácsonyt kívánni! Kívánom, hogy legyen nyugodt, örömmel, nevetéssel, boldogsággal teli ünnepünk. Olyan, amikor érezzük, hogy az angyalok ott vannak köztünk és békességet hoznak mindenkire.

De még így karácsony előtt hozok egy finom tortareceptet is. Múlt héten készült Viola nővérem szülinapjára. Hedonista, tömör gyönyör torta... Ünnepekre épp jó... 

Hozzávalók (kb. 16 szeletes torta lesz belőle):

A mézes-kakaós kevert tésztalaphoz:

• 300 g liszt (lehet vegyesen, sima, vagy tönkölybúza fehér, és rétesliszt)
• 250 g vaj 
• 100 g méz
• 1 teáskanál fahéj
• 1 nagy teáskanál sütőpor
• fél teáskanál szódabikarbóna
• 2 evőkanál kakaópor (cukrozatlan)
• 4 tojás
• kb. 180-200 g tejföl (a tésztához használt liszt fajtájától függ mennyit vesz fel, a tészta ne legyen híg, inkább tapadós, sűrű)

Az étcsokoládés-mogyorókrémes-mascarponés krémhez:

• 500 g mascarpone
• 200 g kakaós mogyorókrém (pl. Nutella)
• 100 g étcsokoládé (min. 60 % kakaótartalmú)
• ízlés szerint házi (valódi) vaníliás porcukor
• 200 g tejszín

A fahéjszirupos aszalt szilvához:

• 4 púpos evőkanál barna nádcukor
• kb. 150 g puha aszalt szilva
• 2 rúd fahéj

Elsőnek a szirupos szilvát készítjük el:

Ezt már akár 1-2 nappal előtte is megtehetjük. Kifejezetten jót tesz a szilvának, ha áll a szirupos lében. Ehhez felforralunk 1,5 dl vizet a cukorral és a fahéjrudakkal, majd kb. 10-15 percig csendesen gyöngyöztetjük, sziruposra főzzük, majd az utolsó pár percben hozzáadjuk az aszalt szilvát is. Végül fedő alatt hagyjuk teljesen kihűlni az egészet, ill. tehetjük hűvös, hideg helyre is.

A tészta elkészítése:

A sütőt melegítsük elő kb. 180-185 fokra (légkeverésen kb. 170 fok, egy kapcsos tortaforma alját béleljük ki sütőpapírral, oldalát vajazzuk ki.

A lisztet szitáljuk át a sütőporral, szódabikarbónával, fahéjjal, kakaóporral. Egy másik tálban keverjük ki a tojásokat a cukorral és a mézzel, majd adjuk hozzá a tejfölt is. A lisztes keverékhez gépi habverővel keverjük hozzá a puha vajat, majd a száraz és nedves hozzávalókat is adjuk hozzá és szintén gépi habverővel jól keverjük össze. Ha nagyon sűrű lenne, egy kevés tejfölt még tehetünk hozzá. Öntsünk a tortaformába, majd tűpróbáig süssük. Egy tömör szerkezetű tészta lesz belőle. Kb. 45-50 perc elegendő a sütéshez, de ez erősen sütőtől függ, ill. az is számít, hogy légkeverésen, vagy simán sütjük-e.

A lapot hagyjuk kihűlni, majd vágjuk ketté, locsoljuk meg a szirupos szilva levével, majd töltsük meg az alábbi krémmel.

A krém elkészítése:

A krémhez megolvasztjuk a csokoládét és a mogyorókrémet, majd félretesszük és lehűtjük kissé. A tejszínt kemény habbá verjük. A mascarponét szintén habverővel, alaposan kikeverjük a porcukorral, majd hozzákeverjük az olvasztott mogyorókrémes étcsokoládét is. Végül beleforgatjuk a habbá vert tejszínt is.

Összeállítás:

A lapok közé krémet teszünk, annyit hagyunk, hogy kívül is bőven be tudjuk vonni majd vele a tortát. A lapok közé felaprítunk a szirupos szilvából, de hagyjunk pár szemet a díszítéshez is. A tetejét ráhelyezzük. Kívül is bevonjuk a krémmel, majd a szirupos aszalt szilvával, a fahéjrúddal és őrölt fahéjjal díszítjük. Alaposan lehűtve tálaljuk.

Megjegyzés: 

A 1-2 nap állás után még finomabb lesz, hiszen a tészta még jobban megpuhul (mézes lapoknak ez mindig jót tesz), a krém pedig ennek köszönhetően még krémesebb lesz.

Még akartam egy komplett menüsort is hozni, de azt a poszot már csak karácsony után tudom majd szerintem megírni. Ő lett volna az egyébként. Kicsit pörgősre sikerült ez az év utolsó pár hónapja, így mostanában mindennel el voltam csúszva, mint ahogy a dátumból látszódik, ezzel a lenti ételsor bejegyzésével is. Nem baj, nem hajt a tatár. :) Legalább így fotóval is hátha ötletet adok valakinek.

 

És íme a fenti menü receptjei:

http://ildinyo.blogspot.hu/2012/10/hazassagi-evfordulos-menu.html

Tejszínes-fehérbabos tészta aszalt paradicsommal és friss bazsalikomlevéllel

Egy meglepően finom tésztaétel az ünnepek előttre, vagy utánra, vagy bármikorra, amikor egy gyors étel kell. Ez is egy jól sikerült, gyors kajaösszedobás eredményeként született meg. Tészta, bab, tejszín együtt? Igen, és nagyon-nagyon finom lesz!

1 fej hagymát felaprítok, majd kevés olívaolajon elkezdem pirítani, hozzáadok 2 gerezd apróra vágott fokhagymát is, sózom kissé, majd hozzáadok kb. 250-300 g leszűrt, ámosott, konzerv, aprószemű fehérbabot, és pár darab kisebb darabokra vágott, olajban eltett aszalt paradicsomot (lecsöpögtetve). Rövid ideig együtt pirítom őket, majd felengedem kb. 1/2 liter zsíros tejszínnel, amiben 1 púpos evőkanál keményítőt is oldjunk fel. Pár perc alatt forraljuk kicsit be, közben sózzuk, borsozzuk is, majd az utolsó 1-2 percben adjunk hozzá 1 nagy marék (kb. 10-12 nagy levél) friss bazsalikomlevelet, apróra vágva.

Kifőtt tésztával forgassuk össze és aszalt paradicsommal, friss bazsalikomlevéllel tálaljuk.

Megjegyzés, tipp:

Ilyen aprószemű, fehérbab konzervet az Aldiban szoktam mostanában vásárolni. Ez jó nagy doboz és kb. csak a felére volt szükség ehhez a tésztaételhez. De a maradékból egy kis olívaolaj, vagy tökmagolaj, kukorciacsíra olaj és egyéb ízlésünk szerinti fúszerek hozzáadásával (só, frissen őrölt bors, fokhagyma, kakukkfű vagy borsikafű stb. stb) finom krém turmixolható, amiből aztán nagyszerű bruschetta kenegető lesz.

A tejszín nálam jelen esetben egy részben növényi alapú főzőkrém volt, ami nagyszerűen besűrűsödik magától is, így ebbe nem kellett külön keményítő, de gondoltam a sima tejszínhez ez nem árt, hogy egy kis tartása legyen. Bár az is igaz, hogy a tésztaételekhez nem igazán szükséges ez, hiszen a tészta felvesz valamennyit a szószból, és kellőképpen besűrűsödhet, ill. a hagyma is hozzásegít ehhez. Ha túl sűrűnek találnánk, egy kevés tejszínt tehetünk még hozzá.

Ha karácsonyi hangulatúvá szeretnénk tenni - már ami a kinézetét illeti -, karácsonyi mintás tésztát használjunk hozzá.

Csicsókakrémleves tökmagolajjal és narancsos csirkemell kelbimbóval és krokettel

Egy újabb menü. Megint egy vasárnapi ebédről ételsor, ami szerintem ünnepi alkalomra is simán beillik. Most desszert nélkül. Arra már sajnos nem futotta az időből. Bár lehet, hogy nem is baj, hiszen nem kell édességgel tömni magunkat, különösen nem így ünnepek előtt. Ünnepek alatt lesz rá lehetőségünk épp elég.

Egyébként képzeljétek, még múltkor vásároltam olyan csicsókát a piacon, hogy az csoda volt. Alig volt göcsörtös. Olyan volt, mintha kisebb krumpliszemek lettek volna. Élvezet volt pucolni. Azért készítettem bátran ekkora adagot. :) És vettem tökmagolajat is. Hát az valami fenomenális!!! Elég volt pár csepp a levesre (nyilván, hisz igen intenzív)... valami fantasztikusan jól harmonizált vele. 

A narancsos csirke ötlete megint csak olyan hasraütésszerű volt. Kivettem a fagyasztóból egy kissebb darab csirkemellett és volt (van) egy csomó narancsom is, így ez adta magát, hogy valami narancsos hús lesz. És a próbálgatás közben még jól is sültek el a dolgok szerencsére. Kelbimbóm is volt egy jó adag, az egyik kedves szomszédom jóvoltából, aki megajándékozott vele. Jól passzoltak egymáshoz. A krokettel meg egy kicsit gazdagabbá próbáltam tenni a család férfitagjai számára is ezt az ételt. De helyette nagyon jól passzol hozzá a natúr főtt gesztenye, amit esetleg egy kis olívaolajon átfuttathatunk a tálalás előtt.

Tejszínes csicsókakrémleves

Hozzávalók:

• 1 közepes hagyma apróra felaprítva
• 1 kg csicsóka, meghámozva felkockázva
• 2 közepes szem burgonya, meghámozva, felkockázva
• 2-3 dl sűrű tejszín
• kevés olaj
• só, frissen őrölt bors
• A tálaláshoz: kevés tejszín és tökmagolaj

A hagymát kevés olajon elkezdem dinsztelni, majd hozzáadom a csicsókát és a burgonyát is. Sózom kissé és borsozom, felengedem kb. 8 dl vízzel, majd ismét utánasózom, felforralom, és kb. 15 perc alatt puhára főzöm az egészet (ha kicsire vágtuk, megfő minden ennyi idő alatt). Felengedem a tejszínnel, simára turmixolom, majd még egyet forralok rajta és szükség szerint utánaízesítem. Pár csepp tejszínnel és tökmagolajjal, nem túl forrón (az ízek így érezhetőek igazán szerintem) tálalom.

Megjegyzés: 

Másnapra előfordulhat, hogy kissé besűrűsödik ez a finoman krémes leves. Én egy kis tejjel higítottam rajta és újra felforraltam.

Narancsos csirkemell

Hozzávalók

• 1/2 kg csirkemell filé
• pár evőkanál kukoricaliszt
• 1 narancs filézett húsa és nagyon vékony csíkokra vágott héja (a fehér részt is vágjuk ki belőle éles késsel)
• 1 narancs frissen facsart leve
• kb. 1,5-2 dl sűrű, zsíros tejszín
• kevés őrölt gyömbér, frissen őrölt bors
• kb. 1 teáskanál barna nádcukor (narancs savasságától függően)
• só, olaj

A csirkemell filékből kisebb szeleteket vágunk (vagy ízlés szerint kis hasábokra is darabolhatjuk), majd sózzuk-borsozzuk és megforgatjuk egy kis kukoricalisztben. Egy serpenyőben felmelegítünk pár evőkanál olajat (pl. kukoricacsíra, napraforgó), beledobjuk a vékony csíkokra vágott narancshéjat, majd rövid ideig benne hagyjuk, amíg érezzük, hogy lesz egy kis illata, de még nem sül meg (akkor megkeseredik kissé), ekkor kiszedjük és félretesszük. A visszamaradt narancsos olajban pár perc alatt, legalább két részletben elősütjük a csirkemelleket, annyira, hogy egy kis aranybarna kérget kapjanak. A második részletnél visszatesszük az összes csirkemellett, hozzáadjuk a narancshéjat, a cukrot, a gyömbért, a narancslevet és a filézett, kockára vágott narancshúst, majd pár perc alatt átsütjük-pároljuk az egészet. Közben sózzuk és borsozzuk is még kissé. Végül tejszínnel lágyítunk az egészen egy kicsit, egyet forralunk rajta, és már tálalhatjuk is. (A petrezselyem sajnos lemaradt róla, mert kivételesen nem volt a háznál, de nekem nagyon passzolt volna ehhez az ételhez is.)

A körethez:

Miközben készül a hús, a köretek is bőven elkészülnek.

• Egyszerű, natúr főtt kelbimbó (Friss kelbimbót tisztítás után forrásban lévő sós-szódabikarbónás vízbe tettem, majd kb. 8-10 percig főztem. Fagyasztottnak ennyi sem kell.),
• Burgonyakrokett (ez most bizony bóóóti volt, simán sütőben, légkeverésen megsütve).
• És még egy ötlet, ami ezen a képen nem látható: nagyon jól illik még hozzá a natúr főtt gesztenye (nekem volt pár szem, kipróbáltam hozzá).7