Rétes

Először is: ezt a bejegyzést már vagy 1 hete megírtam, de odáig már nem jutottam el, hogy közzé is tegyem, mert elleptek a férgek és a vírusok. Mármint nem engem, hanem szegény gépemet. Ráadásul trójai vírusok is, ami annyit jelent, hogy valaki(k) megpróbáltak (vagy sikerült is) betörni a gépembe. Majdnem 1 hetet küzdöttem velük... Még képem is tűnt el a gépről... Na mindegy...(ill. nem) Már lenyugodtam egy kicsit, de voltak órák, amikor keményen átkozódtam! Úgyhogy lehet hogy most némely hacker a sürgősségin csücsül megvakultan, leszáradt ujjakkal. Nem sajnáltam szidni őket, mert felfoghatatlan számomra mi a jó abban ezeknek a szánalmas kis figuráknak, hogy ilyeneket küldjenek szét a világhálón. Közben pedig lehet, hogy idétlenül (és tök egyedül) röhögnek a markukba, hogy ha-ha-ha, most hány embernek okoztak bosszús perceket. A másik pedig, hogy mégis mi a fenét keresnének az én gépemen? Ételfotók tömkelegét? Vagy esetleg szükségük van a fiamról készült temérdek képre (hát nem is csodálom)? Legyenek boldogok vele... De akkor is szánalmasak (előttem a kép: csatakos haj, ronda fej, gyűrött póló, több hete napot nem látott arc...), még akkor is, ha némelyiknek temérdek pénzt fizetnek ki a számítógépes programokat (esetleg épp vírusírtó programot) gyártó cégek......................

De jöjjön a lényeg: Ezt a rétestészta receptet már vagy 1,5-2 éve őrizgetem, mert szerintem zseniális. Komolyan! Azért tartom annak, mert minden különösebb munka, vagy trükk nélkül rendkívül jó házi rétest lehet belőle készíteni. Érdemes kipróbálni, mert úgy gondolom messzemenően jobb a végeredmény, mintha bolti tésztával dolgoznánk. A töltelékről nem írok, mert az sokféle lehet ugye... Nálam most almás töltelék volt. Ugyanaz a töltelék, mint az almás lepénynél, csak kevertem még hozzá egy kis darált diót és darált kekszet, hogy masszívabb legyen egy kicsit az egész. Bár az igazat megvalva így is kifolyt egy kicsit. De ez abszolút az én hibám, mert túl sok volt a töltelék és kevés volt a tészta körülötte... Ezért lettek egy kicsit lapik, de ez az élvezeti értékén mit sem rontott. Legfinomabb langyosan (de legalábbis frissen), pl. egy gombóc jófajta vaníliafagylat társaságában... Volt szebb képem is, de a fentieknek köszönhetően...

Hozzávalók:

• 300 g rétes liszt (+ egy kevés a szóráshoz)
• 1 tojás
• 175 g tejföl (+ egy pár evőkanál a kenéshez)
• 100 g vaj (+ még egy kevés a kenéshez)

A lisztből, a tojásból és a tejfölből lágy tésztát gyúrunk, majd lisztezett deszkán vékonyra nyújtjuk. A vajat kissé megolvasztjuk, majd hozzáadunk annyi lisztet, hogy könnyen kenhető masszát kapjunk. Az egészet egyenletesen elosztjuk/kenjük a tésztán, majd feltekerjük csigabigába és 4 felé vágjuk. Hűtőbe tesszük és 1 órát pihentetjük. Ezután vékonyra kinyújtjuk, megkenjük olvasztott vajjal, elosztjuk egy csíkban rajta a tölteléket, és feltekerjük. A tetejét vajas tejföllel kenjük meg. Én 2 rúdhoz használtam kb. 2 evőkanál tejfölt és 1 evőkanál olvasztott vajat. 180 fokra előmelegített sütőben szép aranybarnára sütjük.