A tavasz hírnöke (az egyik)

A medvehagyma. Egy új ismeretség. Pontosabban csak friss formában új, mert szárított formában eddig is használtam, de frisshez eddig még soha nem sikerült jutnom. De ennek mostmár vége, mert Anyukám végre talált és vett is nekem egy hatalmas csokorral a közeli bioboltban. Érdekes, de a nálunk lévő piacon egyszerűen nincs. Viszont a bioboltban szerintem ahhoz képest, hogy bio, nem is túl drágán lehetett hozzájutni. 450 Ft volt egy hatalmas, de tényleg hatalmas "csokor", ami azért a friss zöldfűszerek árát nézegetve nem rossz (pár szál 200-250 Ft, ha nem több). Nyilván vannak, akiknek már a könyökükön jön ki a medvehagyma, legalábbis az, amit érdemes tudni róla. Mégis szeretném megosztani másokkal azt, amivel én okosabb lettem. Hátha más is kedvet kap a kipróbálásához, és hátha másnak érdekes lehet ez az 1-2 tudnivaló róla. Érdekes, de mint írtam fent is, én jó pár éve használom már ezt a zöldfűszert szárított (por)formában, de úgy annyira más az íze. Engem úgy leginkább talán a kaporra(?) emlékeztet. Én még a töltött káposztámra is ezt szórom mindig tálaláskor. Ugyanakkor a friss medvehagymának inkább enyhén fokhagymás jellegű az íze. Bár az ismeretség még friss ugyan, de arra már rájöttem, hogy rendkívül sokoldalúan felhasználható ez a gyógynövény. Mert amelett, hogy finom fűszer, még gyógyító hatásairól is ismert. Hatóanyagai a fokhagymáénál 12-szer erősebbek. Erőteljes vértisztitó, baktérium és vírusölő. Csökkenti a vérnyomást és a koleszterinszintet, javítja a szív-, és érrendszer működését, gátolja a vérrögképződést. Amíg tart a szezonja (nem sok: kb. márciustól májusig) szerintem érdemes minél többet frissen elfogyasztani, mert ugye így tudja leginkább a fentieket teljesíteni. Frissen nagyon finom pl. salátába beledarabolva, vagy vajas kenyérre téve, de akár a házi joghurtsajtot is nagyon jól lehet vele ízesíteni. Készíthetünk belőle pestót olívaolajjal, némi só, parmezán és fenyőmag, vagy mandula társaságában. De a fagyasztóba is tehetünk belőle az "ínségesebb" időkre. Szerintem így őrzi meg legjobban az aromáját. Én a múltkor pl. puha vajjal kevertem ki, sóztam, borsoztam egy kissé, majd kinyújtott levelestésztára kentem. Szórtam rá reszelt sajtot, felcsavartam csigába, felszeleteltem, majd forró sütőben megsütöttem. Nagyon finom lett szerintem! Így vajjal kikeverve egy kis főtt burgonyával is remek lehet.... Íme még egy pár hasznos infó erről a csodás kis növényről: itt és itt.

Rétes

Először is: ezt a bejegyzést már vagy 1 hete megírtam, de odáig már nem jutottam el, hogy közzé is tegyem, mert elleptek a férgek és a vírusok. Mármint nem engem, hanem szegény gépemet. Ráadásul trójai vírusok is, ami annyit jelent, hogy valaki(k) megpróbáltak (vagy sikerült is) betörni a gépembe. Majdnem 1 hetet küzdöttem velük... Még képem is tűnt el a gépről... Na mindegy...(ill. nem) Már lenyugodtam egy kicsit, de voltak órák, amikor keményen átkozódtam! Úgyhogy lehet hogy most némely hacker a sürgősségin csücsül megvakultan, leszáradt ujjakkal. Nem sajnáltam szidni őket, mert felfoghatatlan számomra mi a jó abban ezeknek a szánalmas kis figuráknak, hogy ilyeneket küldjenek szét a világhálón. Közben pedig lehet, hogy idétlenül (és tök egyedül) röhögnek a markukba, hogy ha-ha-ha, most hány embernek okoztak bosszús perceket. A másik pedig, hogy mégis mi a fenét keresnének az én gépemen? Ételfotók tömkelegét? Vagy esetleg szükségük van a fiamról készült temérdek képre (hát nem is csodálom)? Legyenek boldogok vele... De akkor is szánalmasak (előttem a kép: csatakos haj, ronda fej, gyűrött póló, több hete napot nem látott arc...), még akkor is, ha némelyiknek temérdek pénzt fizetnek ki a számítógépes programokat (esetleg épp vírusírtó programot) gyártó cégek......................

De jöjjön a lényeg: Ezt a rétestészta receptet már vagy 1,5-2 éve őrizgetem, mert szerintem zseniális. Komolyan! Azért tartom annak, mert minden különösebb munka, vagy trükk nélkül rendkívül jó házi rétest lehet belőle készíteni. Érdemes kipróbálni, mert úgy gondolom messzemenően jobb a végeredmény, mintha bolti tésztával dolgoznánk. A töltelékről nem írok, mert az sokféle lehet ugye... Nálam most almás töltelék volt. Ugyanaz a töltelék, mint az almás lepénynél, csak kevertem még hozzá egy kis darált diót és darált kekszet, hogy masszívabb legyen egy kicsit az egész. Bár az igazat megvalva így is kifolyt egy kicsit. De ez abszolút az én hibám, mert túl sok volt a töltelék és kevés volt a tészta körülötte... Ezért lettek egy kicsit lapik, de ez az élvezeti értékén mit sem rontott. Legfinomabb langyosan (de legalábbis frissen), pl. egy gombóc jófajta vaníliafagylat társaságában... Volt szebb képem is, de a fentieknek köszönhetően...

Hozzávalók:

• 300 g rétes liszt (+ egy kevés a szóráshoz)
• 1 tojás
• 175 g tejföl (+ egy pár evőkanál a kenéshez)
• 100 g vaj (+ még egy kevés a kenéshez)

A lisztből, a tojásból és a tejfölből lágy tésztát gyúrunk, majd lisztezett deszkán vékonyra nyújtjuk. A vajat kissé megolvasztjuk, majd hozzáadunk annyi lisztet, hogy könnyen kenhető masszát kapjunk. Az egészet egyenletesen elosztjuk/kenjük a tésztán, majd feltekerjük csigabigába és 4 felé vágjuk. Hűtőbe tesszük és 1 órát pihentetjük. Ezután vékonyra kinyújtjuk, megkenjük olvasztott vajjal, elosztjuk egy csíkban rajta a tölteléket, és feltekerjük. A tetejét vajas tejföllel kenjük meg. Én 2 rúdhoz használtam kb. 2 evőkanál tejfölt és 1 evőkanál olvasztott vajat. 180 fokra előmelegített sütőben szép aranybarnára sütjük.

Kávés-mogyorókrémes keksztekercs

Ezt a receptet a mindmegettén találtam, de én egy kicsit módosítottam rajta. Nagyon finom! Tényleg! Talán soknak tűnik a mogyorókrém, ami benne van, de valahogy mégsem lesz töményen édes a végeredmény. Gondolom a kávé sokat segít ebben. Még az édességeket nem nagyon kedvelő Anyósom is azt mondta rá, hogy hmmm, nagyon finom! A Másik Felem meg csak falta és falta és falta... Nincs ennél jobb dicséret. Kérek még!

Hozzávalók (jó sok lesz belőle, kb. 44-45 cm-es rúd):

A "tésztához":

• 500 g darált keksz 
• 6 dkg olvasztott vaj
• 2 dl kávé
• 2 púpos evőkanál porcukor

A töltelékhez:

• 300 g kakaós mogyorókrém kissé megolvasztva (pl. Nutella, de nagyon finom a Lidl-ben kapható zöld tetős változat is)
• 6-7 dkg nagyon puha vaj

A "tésztához" felsorolt alapanyagokat összedolgozom, majd letépek egy kb. 50 cm-es alufólia darabot és "rálapogatom" kézzel a masszát, úgy hogy kb. kisujjnyi vastagságú legyen. A töltelékhez valókat kézi habverővel (ezért fontos, hogy minden nagyon puha legyen) alaposan összekeverem, majd rásimítom a kiterített kekszes alapra és a hosszanti oldalánál elkezdem feltekerni a fólia segítségével. Ha készen van a csigabiga eldönthetem, hogy kettévágom, és úgy teszem a hűtőbe, vagy ilyen hosszú állapotában is el tudom-e helyezni. Mindenesetre mindkét variációnál becsomagolom alaposan alufóliába és jó pár órára a hűtőbe teszem dermedni. Érdemes akár 1 napot is így hagyni, mert úgy könnyebben szeletelhető lesz.

Tejszínes-füstölt sonkás spagetti

 Ez volt a mai gyors ebédünk. Mert tényleg hamar elkészül, nincs is vele sok munka és nem is kell hozzá túl sok minden. Megint egy nagyszerű példa arra, hogyan lehet kevés hozzávalóból fejedelmi lakomát kreálni. És az illata... A recept egyébként hasraütésszerűen jött..., mint már annyi minden más...

(Új fotók: 2011.08.31.)

Hozzávalók:

• 500 g spagetti
• olívaolaj
• 1 evőkanál vaj
• 100 g füstölt, szeletelt sonka (nekem most a Lidl-ben kapható feketeerdei)
• kevés só, frissen őrölt bors
• 500 ml tejszín (ha kicsit könnyedebben szeretnénk készíteni, használhatunk hozzá esetleg 30 %-nál alacsonyabb zsírtartalmú tejszínt is)
• 1 fej hagyma felkockázva
• 3-4 gerezd fokhagyma összenyomva

A tésztát a csomagálos szerinti utasítás szerint megfőzöm. Amíg fő a tészta, elkészítem hozzá a mártást. A sonkát felkockázom/felcsíkozom, és egy felhevített nagyobb serpenyőben (amibe majd a tészta is belefér) kevés olaj segítségével megpirítom. Kiszedem egy tányérra és félreteszem (papírtörlőre is szedhetjük, hogy a felesleges zsiradékot felszívja). A visszamaradt zsiradékhoz hozzáadom a vajat, és barnára pirítom rajta a hagymát. Hozzáadom a fokhagymát is, majd röviddel utána felöntöm a tejszínnel. Sózom, borsozom. A sóval óvatosan bánjunk, inkább utólag ízesítsük még, mert a sonka is már eleve sós. A tésztát al dentére főzöm és amikor leszűröm, hagyok rajta egy kevés főzővizet is, majd így adom a hagymás tejszínhez, amivel épp hogy csak összerottyantom egy kissé. Végül belekeverem a sonkakockákat is, és parmezánforgácsokkal tálalom. De akár friss zöldfűszerrel is tálalhatjuk, pl. felaprított petrezselyemmel. Ez egy kicsit frissebbé teszi az ízét.

(Fotó: 2008.)

Ó jössz-e már?

Ez csak valami rossz vicc lehet! Az előbb akkora pelyhekben hullott a hó (ma már másodszor) -mit hullott, szakadt-, hogy csak néztem nagyokat! Ez valami áprilisi tréfa akar lenni? Pedig még nincs is április! De ahogy elnézem, tavasz se nagyon! Ó jössz-e már, ó jössz-e már?

A fenti szép virágokat még a barátnőimtől kaptam a múltkor... Egy kis tavasz ebben a tavaszi télben...

Chili con carne, vagyis chilis bab

Hű, de régen írtam már! Igazából az elmúlt egy hétben nem is nagyon főztem, csak sütöttem, mert múlt héten pénteken a barátnőimet láttam vendégül. Sütöttem nekik kenyeret, amihez készítettem tonhal pástétomot lila hagymával, tökmag pesztós csigát, eperlekváros piskótatekercset, meg egy külföldi oldalon talált érdekes keksz szerű sütit sütöttem (erről majd később lehet, hogy írok). Maradékokon éltünk, meg a drága Anyukám által főzött finomságokon (gulyásleves, gomba leves, fasírt...). Múlt héten szerdán volt egy komolyabb rosszullétem, ezért nagyon aggódtak a Szüleim, és azért, hogy pihenjek, szombaton és vasárnap is vendégül láttak minket ebédre. Jó dolgom volt! Csodálom őket, mert rengeteget segítenek nekünk, a családnak. Annak ellenére, hogy mindketten nyugdíjasok már, és ráadásul nem csak én vagyok a családban, hanem van még két nővérem, két sógorom, és egy sereg gyerek (az enyémmel együtt 6)...

Na de a címadó: a csilis bab. Másik Felemet faggattam: mit enne? Ez volt a kívánság. Meg hát muszáj a felhalmozódott ételkészleteket apasztani (úgy mint konzervek, mélyhűtött hús stb.). Én évek óta így készítem. Bár most annyit módosítottam rajta, hogy tettem bele egy kevés római köményt is. Úgy gondoltam nem árthat neki ez a fantasztikusan finom aromájú, ízű fűszer. Nem ártott. Sőt, nagyon finom lett! És talán nem épp idevaló dolog, de nagyon vicces: Párommal mi a babot még évekkel ezelőtt pukikapszulának neveztük el. :))) Bocsi, ha bárki lelkivilágát megsértettem ezzel, hogy egy gasztroblogba ilyet mertem írni... ;)

Hozzávalók (kb. 4 személyre):

• 2 közepes fej hagyma felkockázva
• 2-3 gerezd fokhagyma, összenyomva
• 600 g darált hús (legjobb a marha, vagy marha és sertés vegyesen)
• 400 g (lehet 500 g-os is) paradicsompüré
• kevés só, bors
• 1 teáskanál cayenne-i (bors) paprika, 1/2 teáskanál tört, szárított csilipaprika
• 1 teáskanál római kömény, mozsárban összetörve
• 1/4 teáskanál őrölt fahéj (ez csak elmélyíti az ízeket, helyette 1 kocka magas kakaótartalmú étcsokoládét is használhatunk) 
• 1 teáskanál cukor (el is maradhat)
• olaj
• 1 doboz konzerv vörösbab
• 1 doboz konzerv kukorica (nekem csak 1 kicsi, de ez ki is maradhat akár)
• A tálaláshoz opcionálisan: tortilla chips vagy ropogós héjú kukoricás kenyér, sajtszósz vagy reszelt sajt, tejföl (bár nem a legautentikusabb, de nagyon finom hozzá)

A hagymát kevés olajon megdinsztelem kissé, rádobom a fokhagymát, majd a húst is. Hozzáadom a cukrot és a fűszereket is (sót csak keveset, inkább majd utólag, mert a konzervek is már eleve sósak egy kicsit), majd rövid ideig fedő alatt párolom az egészet. Felöntöm a paradicsompürével, kevés vizet is adok hozzá (csak annyit amivel az üveget kilötyköltem), majd lefedve, mérsékelt tűzön kb. 20 percig főzöm. Ekkor hozzáadom a babot és a kukoricát is, és az egészet fedő alatt még pár percig rotyogtatom. A babkonzervnek én a levét is hozzá szoktam adni, mert szerintem jót tesz neki. Ez általában egy kis csészényi adag. Forrón tálalom a fentiekben felsoroltak valamelyikével.

Ezzel a fűszermennyiséggel kellemes, enyhén csípős lesz a végeredmény, úgyhogy ez az ízlésnek megfelelően módosítandó, ha valakinek ez kevés.

Fotó: 2009.

Kelbimbóleves gerslivel

Gersli, azaz hántolt árpa. Anyukám szokta készíteni ezt a levest, igaz ő csirkemellet is tesz bele, de az enyém most egy húsmentes változat. Szerintem nagyon finom! Anyu gerslit használ pédául a töltött káposztához is, amihez szintén nagyon jól megy. A piros bors, vagy más néven rózsabors, ami még ebbe az ételbe kerül és talán különlegesebb dolognak számít egy Brazíliában őshonos borsfa termése. A sógoraim pl. egész egyszerűen azt mondták rá egyszer, hogy parfümízű (hát nem valami ínyencek). Nyilván nem véletlenül kapta a rózsabors nevet, ettől lehet az a (szerintem) nagyon finom, aromás íze. De akinek ez nem jön be, nyugodtan helyettesítheti más borssal.

Hozzávalók (hm, kb. 2 liter leveshez?):

• 1 nagyobb fej hagyma
• 4 gerezd fokhagyma
• 2 szeletke füstölt szalonna
• 2-3 marék gersli (attól függően mennyire szeretjük a sűrűbb leveseket)
• 2-3 szál sárgarépa
• 1-2 szál fehérrépa
• kb. 3 marék fagyasztott kelbimbó
• 1 teáskanál egész rózsabors
• ételízesítő, vagy húsleves
• kevéske olaj

A zöldségeket megtisztítom, a hagymát kicsire kockázom, a szalonnát úgyszintén. Kevés olajon elkezdem pirítani a szalonnát, rádobom a hagymát, kicsit később az összzúzott fokhagymát is. A gerslit egy szűrőben hideg vízzel leöblítem, majd ezt is hozzáadom és egy kicsit megpirítom. Felengedem kb. 1,8 l vízzel, ízesítem ételízesítővel (vagy kinek mi), az egész borssal, és fedővel letakarva félig megfőzöm az árpát. Ez kb. 15 perc. Addig felkarikázom a répákat, majd hozzáadom ezt is leveshez. Ha már ezek is majdnem megfőttek, hozzáadom a kelbimbót is és pár perc alatt készre főzöm az egészet.

Lilahagymás kolbásznyársak, sült burgonyával

A Másik Felem ma nem dolgozott, ezért ezzel a nyarat idéző lakomával leptem meg magunkat ebédre. Íme hogyan készítsünk kevés munkával fejedelmi ebédet vagy vacsorát. Tényleg nincs vele sok munka. Talán több időbe telik az, amíg megsül az egész.

Hozzávalók:
A nyársakhoz (6 db lesz belőle):

• 2 szál kolbász (nálam most Gyulai, de szerintem bármilyen más is jó)
• 2 közepes lilahagyma

A krumplihoz:

• kb. 1 kg burgonya (igazából nem mértem)
• kevés olaj
• sült krumpli fűszerkeverék (nálam ez: tengeri só, pirospaprika, fokhagymagranulátum, bors, koriander, szerecsendió)

A mártáshoz:
Igazából sima barbecue mártás lett volna, de az kevés volt itthon, ezért felturbóztam egy kicsit az alábbi dolgokkal:

• pici mustár
• sűrített paradicsom (esetleg ketchup)
• füst ízű só
• porcukor

Egy nagy tepsit kibélelek alufóliával úgy, hogy középen el is választom vele. A kolbászt "megnyúzom", majd ujjnyi vastagra karikázom. A lilahagymát megpucolom, félbe, majd a feleket négybe vágom és váltakozva a kolbásszal nyársra húzom. A nyársakat a tepsi egyik végébe sorakoztatom. A burgonyákat folyó víz alatt alaposan megsikálom (de nem hámozom meg), majd vastagabb hasábokra vágom. Meglocsolom kevés olajjal, megszórom a fűszerkeverékkel, majd a tepsibe rakom ezt is. 200 fokra melegített sütőben szép pirosra sütöm az egészet. A mártáshoz csak ízlés szerint adagolva a dolgokat, összekeverek mindent.

És hogy miért nyarat idéző? Hát mert olyan grilles élményt nyújt. Bár lehet hogy csak nekem. A Másik Felem azt mondta még mielőtt elkezdtem volna sütni, hogy ennek már most nyálcsorgatóan jó illata van.

Narancsos káposztasaláta

Ez a saláta még valamikor év elején készült nálunk, de erről sem írtam akkor, pedig lehetett volna, mert nagyon finom és különleges. A receptet még valahonnan a internetről mentettem le régebben, de én egy kicsit átalakítottam.

Hozzávalók kb. 4 személyre:

• egy lilakáposzta fele
• 2 nagyobb narancs

Az öntethez:

• 1 nagyobb narancs
• fél citrom
• 2 evőkanál olívaolaj
• ízlés szerint porcukor
• kevéske só
• egy kevés balzsamecet (én a nagyon finom erdei gyümölcsös balzsamecetemet használtam)

A káposztát legyaluljuk, a 2 narancsot gerezdekre szedve szeletekre vágjuk és az egészet lazán összekeverjük. Az öntethez kifacsarjuk a narancs és a citrom levét, belekaparjuk a narancs húsát is, majd összekeverjük az olajjal, a balzsamecettel és ízesítjük egy kevés porcukorral. Az öntetet hozzákeverjük a narancsos káposztához, majd hűtőszekrényben 1-2 órát érleljük az egészet. Ha kevésnek találjuk az öntetet, tehetünk még hozzá egy kevés narancslevet.

Joghurtos csodák

Ezeket még a múlt héten készítettem, de akkor valahogy kimaradt, hogy írjak is róla. Nem mintha bonyolult dolgokról lenne szó, csak úgy gondoltam, hogy nem én találtam fel a spanyol viaszt... De a Másik Felem azt mondta erről mindenképp írjak, mert nagyon finom (volt). Két rém egyszerű édességről van szó. Mindkettőnek az alapja a natúr joghurt. Szerintem a boltokban kaphatóaknál sokkal finomabb ízesített joghurtot lehet otthon pár perc alatt előállítani. És olyan különösebb dolgok sem kellenek hozzá. Bár lehet, hogy ezzel csak én vagyok így. Évente talán egyszer ha veszünk ízesített joghurtot, abból is csak az áfonyásat szoktam, ha már... Natúr joghurtból viszont tényleg dögivel van itthon. És ha hozzákeverünk egy kis tejfölt, attól egy kicsit krémesebb, tejszínesebb lesz. Én gyakran krémfölt, vagy frissfölt vásárolok a tejföl helyett, és nem csak azért, mert az olcsóbb, hanem mert úgy tudom ennek sokkal könyebb az emésztése is.

Kókuszos joghurtcsemege

Hozzávalók kb. 1 adaghoz (igaz emberesebb lesz az eredmény, nem "bolti adag"):

• 3 evőkanál natúr joghurt
• 2 evőkanál tejföl (frissföl, krémföl)
• 3 evőkanál kókusztejpor
• ízlés szerint édesítőszer vagy porcukor (én szőlőcukrot használtam)
• 2-3 db teljes kiőrlésű vajas keksz (az Aldiban nagyon finomat lehet kapni) morzsásra törve
• A díszítéshez: kókuszchips, vagy reszelék, esetleg piskótatallér

A kókusztejport nagyon kevés meleg vízben feloldom, majd hozzáadom a tejfölös joghurthoz és ízlés szerint édesítem. Én kb. 1-1,5 evőkanál szőlőcukrot tettem bele. Egy átlátszó üvegpohárba rétegezem a kekszmorzsával együtt, megszórom kókuszchips-szel (hm, ezt így kell írni?) és azonnal tálalhatom. De ha a hűtőben hagyom egy picit összeérni az ízeket, az sem árt neki, sőőőt.

Fahéjas-almás kekszes joghurt

Hozzávalók szintén 1 emberesebb adaghoz:

• 3 evőkanál natúr joghurt
• 2 evőkanál tejföl
• vaníliáscukor
• porcukor vagy édesítőszer (nálam megint szőlőcukor)
• fahéj
• 2-3 db teljes kiőrlésű vajas keksz morzsásra törve
• kb. 2 evőkanál almalekvár (ha valaki nincs olyan szerencsés helyzetben, mint pl. én, hogy az Anyukája révén rendelkezik ilyen tartalékokkal, akkor: kb. fél alma reszelve, cukorral ízesítve)

A joghurtot és a tejfölt összekeverem, ízesítem cukorral, van. cukorral. Az almalekvárhoz (vagy péphez) hozzákeverek kevés őrölt fahéjat (esetleg lehet reszelt citromhéjat is), majd egy átlátszó üvegpohárba mindent rétegesen belekanalazok, esetleg megszórom a tetejét is egy kevés fahéjjal, majd a számba kanalazom az egészet. Vagy más szájába... hi-hi

Én egyébként a Tzatzikit is úgy szoktam csinálni, hogy joghurtot és tejfölt keverek össze kb. 1:1 arányban, és ez az alapja az egésznek. Így a görög joghurthoz hasonló lesz az eredmény, sűrűbb és krémeseb, mintha csak natúr joghurtot használnánk, mégis ott van a joghurt frissesége, könnyedsége is...

Tökmagos pogácsa

Mint már annyian mások én is azt sajnálom most, hogy a blog ízeket nem tud, de sajnos még illatokat sem, közvetíteni. Mert hogy ezekről a pogácsákról egyetlen értelmes képet sem sikerült összehoznom, az biztos. Köszönhető ez ennek a remek időnek is, na és persze biztos a bénaságomnak is. Akár benevezhettem volna ezzel is a VKF-en, de teljesen kiment a fejemből. Pedig már hetek óta készülök megsütni, mert nagyon szeretem a tökmagot. Egyébként a receptet a Nagy Süteménykönyvben találtam. Bár ott magos pogácsaként szerepel, merthogy ír még bele len-, ill. szezámmagot is. Jó nagy pogácsákat érdemes készíteni belőle, mert szerintem ez úgy finom. 

Hozzávalók (kb. 15-16 nagy pogácsához):

• 2 dl tej
• 2,5 dkg élesztő
• 1 kávéskanál cukor
• 10 dkg vaj (félig megolvasztva)
• 30 dkg graham liszt (nálam ebből 5 dkg kukoricaliszt)
• 15 dkg finomliszt
• 2 teáskanál só
• kb. 4-5 dkg héj nélküli tökmag (ha sózott, azt vegyük figyelembe)
• 1 nagy marék napraforgómag (helyette lehet ez is tökmag)
• A tetejére: 1 tojás

1 dl langyos, kicsit cukros tejben megfuttatjuk az élesztőt. Közben összekeverjük a liszteket, a sót, hozzáadjuk a vajat, a felfuttatott élesztőt, majd a maradék tejet is és 5-10 percig gyúrogatjuk. Ha kemény lenne a tészta, adunk még hozzá kevés tejet vagy vizet. Ha megdagasztottuk, belegyúrjuk a magvakat is. Majd 40 fokra előmelegített sütőben (vagy jó meleg helyen) kb. 1 óra alatt a duplájára kelesztjük. Lisztezett deszkán kb. 2 ujjnyi vastagra nyújtjuk, kiszaggatjuk, a tetejét bekockázzuk, megkenjük felvert tojással. A sütőbe tesszük, 15 perc pihentetés után 190 fokra melegítjük a sütőt és 15-18 perc alatt aranysárgára sütjük.

Csicseriborsó(krém)leves

Ez egy nagyon finom és nagyon laktató leves. Egy darabka ropogós héjú bagettel akár egy komplett ebéd vagy vacsora. Jamie Oliver nyomán, bár nem teljesen követve az ő receptjét ill. az elkészítés módját. Jamie például eredetileg póréhagymával írja. Én készítettem már így is (csak most nem volt itthon), de sima vöröshagymával is, és mindkettővel finom lett. Ebben a borongós időben egy melengető leves, aminek még a színe is vidám.

Hozzávalók:

• 350 g csicseriborsó
• 1 nagyobb fej kockára vágott hagyma
• 3 duci gerezd fokhagyma (összenyomva)
• 1 közepes burgonya (hámozva, kicsire felkockázva)
• diónyi vaj
• extra szűz olívaolaj
• só, frissen őrölt bors
• 1,2 l leves (ha kockából készítjük, 2 db kell bele)
• parmezán

A csicseriborsót 1 éjszakára vízbe áztatjuk. Ha konzerv lecsöpögtetjük, sőt át is öblíthetjük kicsit. Másnap a vaj és kevés olívaolaj keverékén elkezdjük dinsztelni a hagymát, majd hozzáadjuk a fokhagymát is. Kicsit később a burgonyát és a leszűrt csicseriborsót is. Felöntjük a levessel, letakarjuk és megfőzzük. Ha puha már a borsó botmixerrel pürésítjük, de csak egy részét. Szerintem is úgy finom (mint Jamie szerint), ha félig krémes, félig darabos. Ha igényli utánaízesítjük még sóval. Tálaláskor a tetejét meglocsoljuk olívaolajjal, ráforgácsolunk egy kis parmezánsajtot (utólag vettem észre, hogy az én fotómról az lemaradt), és megszórjuk frissen őrölt borssal.

Meglepetés Barátság Tündérek

Egy nagyon kedves meglepetés ért ma este, mikor beléptem az oldalamra. Engem is megajándékoztak, vagyis kitűntettek ezekkel az aranyos Barátság Tündérekkel. Egész pontosan Belly ajándékozott meg vele, amit hálásan köszönök Neki! Nagyon meghatódtam rajta, mert ugyan napok óta látom keringeni itt ezeket a bájos kis Tündéreket, de tényleg nem gondoltam volna, hogy ilyet én is kaphatok. Mégegyszer nagyon-nagyon köszönöm!

"Ezek a blogok szerfelett bájosak, a blog íróknak az a céljuk, hogy barátok és barátságosak legyenek. Reményeink szerint ezen díj átadásakor több barátság keletkezik, a barátság elterjed, és több figyelmet kap a blogger. Amikor továbbadod, kérlek vedd figyelembe ezen elveket. Válassz nyolc embert."

És akiknek tovább adom a bájos Tündéreket (nem sorrendben és a teljesség igénye nélkül):

Duende

Fahéj és Feta

Bodza Konyhája

Ízbolygó

Niki

Doctor Pepper

Fűszeres Eszter

Dolce Vita

Bocsi, ha már valahol járt, és bár ez egy kedves gesztus akar lenni, remélem azért nem veszik tolakodásnak még azok sem, akik nem szívesen vesznek részt ezekben a "dolgokban".

VKF XXIII. forduló nevezés 2. rész

És a másik recept, amivel a VKF XXIII. fordulójára szeretnék szintén nevezni.

Tökmagos-paradicsomos pesto

Hozzávalók (kb. 31-32 dkg-hoz):

• 150 g olajban eltett aszalt paradicsom
• tökmagolaj vagy extra szűz olívaolaj
• 80-100 g tökmag (előre pucolt, enyhén sózott)
• 2 gerezd préselt fokhagyma
• szárított, őrölt medvehagyma
• borsikafű
• kevés só
• frissen őrölt bors

A felsoroltakat (a paradicsomhoz annyi olaj kell, hogy összesen 200 g legyen az egész) késes aprítóban összeturmixolom, ízlés szerint fűszerezem, és már készen is van.

Ezt aztán tehetjük pl. kifőzött spagetti tésztára. Ám akkor előtte érdemes egy kevés tejszínnel higítani és egy kicsit felforralni, majd így önteni a tésztára, egy kis frissen forgácsolt parmezán sajt kíséretében. Vagy készíthetünk egy kelt tésztát, és ebbe tehetjük mint töltelék, majd csiga-bigákat gyárthatunk belőle (lásd a fenti képen).

És íme a tökmagról néhány hasznos info: http://www.nepgyogyaszat.hu/nepgyogyaszat-gyogyirei/sutotok-tokmag-2.html

VKF XXIII. forduló nevezés 1. rész

Íme a recept, amellyel jelentkezni kívánok a Grenadine által meghírdetett VKF XXIII fordulójára, melynek címe Magvas gondolatok. 
Remélem másoknak is annyira ízleni fog ez a különleges torta, mint nekünk!

Földimogyorós-sárgarépás torta

Hozzávalók:
A tésztához:

• 100 g földimogyoró (lehet sózott is, de akkor ezt vegyük figyelembe az ízesítéskor)
• 150 g sima liszt
• 50 g kukoricaliszt
• 120 g vaj
• só
• 1 tojás

A töltelékhez:

• 500 g sárgarépa (tisztítva, felszeletelve, majd félig megpárolva)
• 1 kis fej hagyma apróra vágva
• 200 g túró
• 200 g tejföl
• 3 tojás
• só, bors, 2-3 teáskanál szárított zsálya (vigyázzunk, mert elég intenzív aromájú fűszer)

A mogyoró felét ledaráljuk, elkeverjük a liszttel és a sóval, elmorzsoljuk a vajjal, hozzáadjuk a tojást és gyorsan sima tésztává dolgozzuk, majd 30 percre hűtőbe tesszük. A sütőt előmelegítjük 180 fokra. Kivajazunk egy kapcsos tortaformát (normál 25 cm-est), belenyomkodjuk a tésztát, úgy hogy legyen, úgy 3-4 cm-es pereme is, megszúrkáljuk villával, majd 10 percig elősütjük. Addig összekeverjük a túrót a tejföllel, belekeverjük a tojásokat, a hagymát, ízesítjük sóval, borssal és a zsályával. Az elősütött tésztára rátesszük a sárgarépát, ráborítjuk, majd elsimítjuk rajta a túrós masszát, megszórjuk a tetejét a maradék egész földimogyoróval, majd visszatesszük az egészet a sütőbe, úgy 30-35 percre. Legfinomabb langyosan tálalva.

És íme egy-két hasznos és érdekes információ a földimogyoróról.