2010. március 21., vasárnap

Nagyon gyors és nagyon finom "pizza" kicsit másként


Tényleg irtó gyors, és nagyon finom. Egy gyerekeknek való szakácskönyvben találtam a receptet. Nem is értem eddig miért maradt el a kipróbálása, mert abban a könyvben eddig csak jó recepteket találtam (Könnyen, gyorsan, finomat sorozat Főzzünk a gyerekeknek). Gyorsaságát mi sem bizonyítja jobban, hogy a mosás és takarítás, meg némi felfordulás után tegnap 3/4 12-kor még ott álltam a konyhában és téptem a hajam, hogy jesszusom, most mi a fenét csináljak gyorsan ebédre (a leves szerencsére már készen volt). Aztán rápillantottam a hűtőben a túróra és eszembe jutott ez a recept. 1/2 1-kor már kisölve tömte magába mindegyikőnk a kész pizzát : ). Elég gyors, nem?

Hozzávalók:
  • 250 g túró 
  • 1 tojás (elvileg csak a sárgája kellett, de én most lusta voltam szétválasztgatni, így is jó)
  • 6 evőkanál olívaolaj
  • 1 teáskanál só (esetleg fűszerek)
  • 300 g liszt (nálam most búzacsírás)
  • 3 teáskanál sütőpor
  • 2-4 evőkanál tej
 A pizzamártáshoz (most gyorsan így készült) és a feltéthez:
  • kb. 150 g sűrített paradicsom 
  • só, bors
  • kevés pistou (vagy pesto)
  • kevés hagyma, finomra vágva
  • 1 gerezd fokhagyma, összenyomva 
  • pizzamozarella, nagylyukú reszelőn lereszelve (itt most tényleg az a legjobb választás, mert a sütés után is finom puha marad, nem keményedik meg)
  • ezenkívül mindenféle finomság, amit csak jónak látunk és szeretünk: cukkini, kaliforniai paprika, sonka, hagyma, sült húsfalatkák, olajbogyó, kukorica, brokkoli, friss bazsalikomlevek, rukkola, egyéb zöldségek stb.
A sütőt előmelegítjük 200 fokra. A tésztához valókból rugalmas tésztát gyúrunk. Annyi tejet adjunk csak hozzá, amennyit felvesz, lehet, hogy nem kell mind, pláne, ha egész tojást használunk. Majd egy sütőpapírral bélelt (vagy kiolajozott) normál méretű tepsibe nyomkodjuk. A pizzamártáshoz összekeverjük a sűrített paradicsomot a hagymával, fokhagymával, kevés sót, borsot adunk hozzá, és némi pistou-t is (vagy friss bazsalikomlevelet), majd elosztjuk a tésztán. Megszórjuk a sajttal és csöpögtetünk rá még kevés pistou-t. Az előmelegített forró sütőben kb. 20 perc alatt szép pirosra sütjük.




Kávés-narancsos marcipántekercs



Úgy történt, hogy sógoromnak pénteken név-, és szülinapja volt. Tortát szerettem volna sütni neki, de nem tudtam mikor jutunk el hozzájuk. Ezért péntek este ott álltam, hogy azért valami jelképeset csak kellene neki készíteni, ha másnap mégis eljutunk hozzájuk. Volt egy kis maradék hamis marcipánom. Ők pedig nagy marcipánimádók hírében állnak. Ezért gondoltam egyet és megfeleztem a marcipánt, összegyurmáztam a lenti dolgokkal, majd kinyújtva, egymásra fektettem és felcsavartam, mint egy csigát. Ez nem az a 'megeszem belőle egy vastag szeletet' típusú édesség, inkább amolyan vágjunk egy vékonyka szeletkét. De nagyon finom! A visszajelzések alapján meg főleg. És a narancs-kávé-marcipán társítás, szerintem nagyon jók együtt. Pontos recept nincs, semmit nem mértem, csak találomra tettem bele, így a lentiek, mint ötletadó szolgálnak.

Hozzávalók:
  • marcipán (nekem a hamisból volt egy kis maradékom)
  • reszelt narancshéj és kandírozott narancshéjkockák
  • instant kávé ici-pici vízben feloldva + egy kevés "feloldatlanul" belekeverve (de az csak akkor, ha fagyasztva szárított fajtájú kávénk vank, ennek a minősége és az íze is jobb)
  • az összeállításhoz porcukor és keményítő
  • a tetejére cukrozatlan kakaópor

2010. március 19., péntek

Narancsos sütőtökleves csilivel

...csak, hogy abszolút ellent mondjak a nagy lábakon érkező tavasznak. És hogy legyen egy sütőtökkrémleves is a blogon. Igaz sütőtökkel készülő leves van már itt, de az nem krémleves, viszont az is nagyon finom. Na és persze azért is készítettem, hogy elfogyjon a maradék sütőtököm. (Pedig hétvégén még egyet kaptunk. Ó jaj!) Ez elég indok, nem? Különben is, ez a narancsnak köszönhetően egy kicsit "lightosabb" változat. De azért a csili egy kicsit megbolondítja.

Hozzávalók:
  • kb. 650-700 g sütőtök, tisztítva, felkockázva
  • 1 kisebb fej hagyma, finomra vágva
  • egy kicsi darabka gyömbér, megtisztítva, lereszelve
  • olívaolaj
  • 1,5 dl frissen facsart naranslé (vagy 100 %-os)
  • 1,25 l csirkehúsleves
  • kb. 1-1,5 dl tejszín
  • kevés só, bors, csilipehely
A hagymát kevés olajon megdinsztelem, hozzáaadom a gyömbért, majd rádobom a sütötökkockákat, kissé sózom borsozom és pirítom pár percig. Felöntöm a narancslével, kissé megmelegítem, majd hozzáöntöm a levest is, és puhára főzöm a tököt. 1 bögrényit kiveszek a sütőtökkockákból, a maradék levest felöntöm a tejszínnel, egyet még rottyantok rajta, majd botmixerrel pürésítem. Végül visszateszem bele a sütötökkockákat és csilipehellyel megszórva tálalom. Tökmag is jöhet hozzá, de én azt most kifelejtettem.
Utólag még annyit hozzátennék, hogy megkóstoltam hidegen is, és nagyon finom. Ezért én azt javaslom, ha van még sok sütőtök, elfekvőben a kamránkban, pincénkben, vagy egyéb helyen, pár perc előpárolás után tegyünk el belőle a fagyasztóba is egy keveset. Mert bár a sütőtök igazi őszi-téli étel, és a nyár egyébként is tobzódik a sok-sok gyümölcsben és zöldségben, a magas béta-karotin és A-vitamin tartalom nagyszerűen alkalmassá teszi arra, hogy védje a bőrünket (is) a napsugárzás okozta káros hatásoktól (mert igen vannak, még akkor is, ha nem vagyunk hajlandóak ezt tudomásul venni).   

2010. március 18., csütörtök

Emlékül...

Kit illet e bejegyzés, fogja tudni, hogy Neki szól. Ennyit muszáj volt, hisz könnyem csordult...

2010. március 17., szerda

Bazsalikomos zöldborsóleves, burgonyával és pistou-val

Az egész úgy kezdődött, hogy hétvégén vásároltunk egy gasztro kiszerelésű - tehát jó nagy -, cserepes bazsalikomot (ami ráadásul öko termesztés, úgyhogy tök jó). Valami olyan levesre vágytam tegnap, amibe a bazsalikom is jó. Ez kerekedett belőle. Végül is egy egyszerű leves, szerintem mégis csodásan finom lett. És zöld! Egy kis tavaszt idézve. A pistou, ami rákerült majdnem olyan, mint az olaszoknál a pesto, annyi különbséggel, hogy nem kerül bele sajt és fenyőmag, na és persze francia eredetű. Csak fokhagyma, friss bazsalikom, olívaolaj és só, bors van benne. Az egyik francia szakácskönyvemben is leveshez eszik a pistou-t. Egy finom, fehérbabból készült leveshez. A sajt itt most a leves tetejére került, hogy tovább gazdagítsam. A Mimolette nevezetű sajt akciósan került a kosaramba (most ettem ilyet másodszor), egyébként a számomra már kissé horrorisztikus árú sajtokhoz tartozik. Kb. 4 ezer forintos kilóáron mozog, legnagyobb bánatomra, pedig finom kis sajt. Lentebb írok róla pár érdekességet is. És én még megspékeltem a levest egy kevés brokkolicsírával is, ami meglepően finom volt hozzá. Na nem az volt meglepő, hogy a csíra finom, mert azt tudom. Hanem, hogy ilyen jól passzolt a leveshez. Természetesen nyersen tettem a tetejére, mint egy levesbetétet.

Hozzávalók:
  • 400 fagyasztott zöldborsó
  • 2 jó nagy darab krumpli
  • 1 fej hagyma
  • 2 gerezd fokhagyma
  • só, bors
  • hús-, vagy zöldséglevesleves, vagy natúr vegamixes víz (ekkor persze több só kell)
  • olívaolaj
  • 2 evőkanál kukoricaliszt (el is maradhat)
A pistou-hoz:
  • olívaolaj
  • fokhagyma
  • friss bazsalikom
  • só, frissen őrölt bors
A tálaláshoz:
  • brokkoli csíra
  • Mimolette sajt
A pistou-hoz valókat összeturmixolom és kész is. Mennyiségeket szándékosan nem írtam, mert ez ízlés dolga. Kb. 1 csokornyi friss bazsalikomlevélhez adtam, kb. 1 dl extra szűz olívaolajat, 4 gerezd fokhagymát, és kevés sót, frissen őrölt borsot.
A felkockázott hagymát kevés olívaolajon megdinsztelem, hozzáadom az összenyomott fokhagymát, majd a megtisztított, kisebbre felkockázott burgonyát is, és azt is pirítom egy keveset. Beleteszem a zöldborsót is, megszórom a kukoricaliszttel, átkeverem, végül felöntöm kb. 1,5 liter langyos húslevessel (vagy vegamixes, sós vízzel), majd puhára főzök mindent. Végül hozzáadok pár levél, felaprított bazsalikomot, frissen őrölt borsot, és a leves egy részét botmixerrel pürésítem. De úgy, hogy nagy része darabos maradjon inkább. A pistou-val, reszelt sajttal megszórva és opcionálisan a brokkoli csírával tálalom, egy magos zsömle, vagy egy finom kenyérke kíséretében. Ez egy tartalmas leveske szerintem, különösen, ha kenyérrel esszük. De ha anélkül szerintem jól illene hozzá másodiknak egy jó kis túrós palacsinta. A fenébe, hogy nincs itthon bubis vizem.
 
A Mimolette nem más, mint egy francia, nyers tehéntejből készített, félzsíros, kemény sajt, melyet az Achiote vagy más néven Annato nevű, trópusi cserje termésének magjából készített színezékkel színeznek meg. Ettől lesz ilyen szép narancssárga a sajt (na jó, ez a képen már annyira nem látszik, mert beleolvadt a meleg levesbe). A növény magját használják még más élelmiszer színezésre is. Az adalékanyagok listáján E160b a hivatalos jelölés. Dél-Amerikában és a Karib-tengeri régióban fűszerként is használatos. 

Kókuszos-mangós muffin

Ez a recept is már egy ideje vár arra, hogy közzétegyem. Most itt az ideje. Talán már írtam, hogy nagyon szeretem a mangót. De én frissen még akkor szeretem leginkáb, amikor a húsa még jó kemény és ízre van egy kis pikáns, borsos beütése. Ilyenkor talán még egy kicsit éretlen. Ez lehet, hogy akkor valami perverzió?  Na jó, végül is akkor is nagyon szeretem, amikor már finom érett és az íze, egy finom őszibarackra emlékeztet...mmm... Na mindegy! Ebbe a muffinba jó éretten került, mert éppen volt egy "elfekvőben". Amúgy alapreceptet használtam és ehhez adtam hozzá az alábbi dolgokat, amiből egy ilyen remek, trópusi hangulatú; finoman kókuszos, a mangótól pedig kellemesen gyümölcsös kis muffin lett. Némelyik kissé csálé, de ez csak azért van, mert időnként (sőt sokszor) elkövetem azt a "hibát", hogy nagyon telerakom tésztával a mélyedéseket. De ez van! Ettől még azért finom!
  
Hozzávalók (kb. 12 nagy, vagy 24 közepes méretű muffinhoz):
  • 120 g fehér rozsliszt (lehet ez is sima liszt)
  • 130 g sima liszt
  • csipet só
  • 2 teáskanál sütőpor
  • 1/2 teáskanál szódabikarbóna
  • kb. 8 dkg kókuszreszelék
  • 1 mangó, megámozva és kisebb kockákra vágva
  • 1 tojás
  • 140 g barna cukor
  • 2 evőkanál igazi vaníliáscukor
  • 1-1 teáskanál cukrozott, reszelt narancs-, és citromhéj
  • 125 g puha vaj
  • 280 ml joghurt 
A sütőt előmelegítem 180 fokra (én légkeverésen sütöttem 160 fokon). A sütőformát kivajazom, majd a hűtőbe teszem, amíg összeállítom a tésztát (én szilikonban sütöttem, így ez a lépés kimaradt). A liszteket átszitálom, a száraz hozzávalókat összekeverem, majd beleforgatom a mangóhúskockákat is. A tojást és a cukrokat kézi habverővel habosra keverem, hozzáadom a citrushéjakat, a puha zsiradékot, alaposan kikeverem, majd hozzákeverem a joghurtot is. Végül hozzáadom a lisztes keverékhez, és párszor átforgatva csak addig keverem, amíg összeelegyedik minden. Kanállal a formákba adagolom és kb. 25 perc alatt kisütöm. 5 perc után kiveszem a formából és hagyom kihűlni. 1 pohár frissen facsart narancslével igazi trópusi lesz a hangulat. ; )
Most, ahogy rápillantottam a narancslére, eszembe jutott, hogy a tetejére készíthettem volna egy narancsos, amerikai mázat is (vaj, porcukor, narancslé, narancshéj). Na majd legközelebb!

2010. március 16., kedd

Díjat kaptam ismét : )

Kb. 4 napja kicsi Lovacskámmal együtt trombitálunk, meg köhögünk, mint a göthös lovak. Na meg hasonló jók még, amik még ilyenkor szoktak lenni. Úgy látszik egy kicsit jobban fel kellett volna turbózni a télen kissé megtépázott immunrendszerünket (és talán nem összezárni magunkat pár órára egy fülgyulladásos beteg kisgyerekkel), mert minket bizony valamelyik gonosz baktériumtörzs túszul ejtett pár napra. Egy kicsit hanyagoltam most a blogot is emiatt. De mire visszajöttem, Adri a Falatnyi öröm gasztroblog írója megint megtisztelt engem egy díjjal, a Kreatív blogger díjjal és én egyből meg is gyógyultam tőle. Nagyon köszönöm Neki ezúton is! Nagyon jól esik, hogy így gondol rám!  És roppant jó érzés, hogy mások ily módon értékelik azt amit csinálok!

És a kötelezettségek, melyek hozzá tartoznak:
1. Meg kell köszönnöm a díjat annak, aki gondolt rám és küldte.
Megtettem! De itt is köszönöm, köszönöm, köszönöm...!!!
2. A logót ki kell tennem a blogomba.
Megvan.
3. Be kell linkelnem azt, akitől kaptam.
Megvan.
4. Írni kell magamról 7 dolgot.
Lásd lentebb.
5. Tovább kell adnom a kitüntetést másik 7 blog társamnak.
6. Be kell linkelnem őket.
7. Megjegyzést kell hagynom náluk, hogy tudjanak a díjazásról.
Na itt megint gondban vagyok, ezért ha nem gond, én ezt megint kikerülöm egy kicsit. Na nem azért, mert ilyen gonosz vagyok, hanem mert szívem szerint mindenkinek küldeném, akit olvasok. És az ugye megint egy kicsit több lenne mint hét!? Tudom, hogy közhelyesen hangzik. De komolyan, mindegyikőjüket nagyon kreatívnak tartom!!!

7 dolog rólam (megint csak úgy írok mindenfélét, ami éppen eszembe jut):
1.
Két nővérem van, egyiknek 2, másiknak 3 gyermeke van +az unokahúgom barátja, így ha csak egy szimpla szülinapot összejövünk megünnepelni, akkor is 15 ember díszeleg az asztal körül. Ilyenkor nagy a zsivaj! Igazi olaszos család vagyunk! Mindenki egyszerre beszél, a gyerekek fel-alá rohangálnak, visonganak! Ezt nagyon szeretem!
2.
Második szakmám lakberendező (amúgy közgazdasági suliba jártam). A vizsgáimat dicsérettel tettem le (nem dicsekedni akarok vele, de olyan nagyszerű érzés volt, amikor kiemelték a nevemet!) már 2,5 vagy már talán 3 éve, de gyakorolni eddig még nem volt alkalmam a szakmát, mert akkor már ott lapult a pocakomban egy bérlő. (Lent megmutatom egy pár rajzomat.)
3.
Nagyon érdekel az ókori egyiptomi kultúra. Régebben nagyon sok, ebben a korban játszódó könyvet olvastam. Nagyon szerettem pl. Mika Waltari Szinuhe c. könyvét. 
4.
Ez most Adriról jutott eszembe! Én nem nagyon szeretem a gyorséttermi kajákat. Pontosabban inkább csak a mekit nem. Attól olyan érzésem van, mintha egy műanyag darabot nyeltem volna le. A burger király már jöhet. Viszont régen a Másik Felemmel nagyon sokat jártunk Wendy's-be. Nagyon szerettük! És azóta is csak sajnáljuk, hogy nálunk bezártak. Nekik pl. nagyon guszta salátabárjuk volt (ami ugye nem igazán jellemző egy gyors). És a Chili Cheese and Chips meg a töltött krumpli...hmmm
5.
Bármilyen furcsán is hangzik (pedig szerintem egyáltalán nem az, tessék csak kipróbálni egyszer), én sokszor ketchup-el eszem a túróstésztát. Szerintem nagyon finom! A túró, a tejföl és a paradicsom nagyon is finom együtt! Tényleg!!!
6.
Nagyon szeretem a rajzfilmeket (na meg a Másik Felem is, elég gyermekiek vagyunk néha mindketten)! Úgy értem, amik az elmúlt pár évben mennek/mentek. Azok talán inkább animációs filmek. De mindegy, mert nagyon szeretem/szeretjük! Még jó, különben gondban lennénk, hogy néha a Kicsi Lovacskám csak azt szeretne nézni. (Kicsi Lovacskámat egyáltalán nem akarom én inkognitóban tartani, Ő Beni baba, azaz Benedek)
7.
Nagyon szeretem Svájcot! Eddig 3x volt szerencsém ott járni (egy kedves rokon jóvoltából), de nagyon szeretnék még visszajutni legalább egyszer! Na jó! Lehet 2x is! És még nagyon szeretnék eljutni Toszkánába és Provence-ba is! 
Megjegyzem, szívesen veszem bármely utazási iroda szíves ajánlatát az ingyenutazásra : ))) !!!

És íme néhány lakberendezős rajzom (egy albumból fotóztam le, úgy, hogy közben kicsi fiam autózni próbált az albumon, így a képek nem lettek a legjobbak):







2010. március 13., szombat

Sütőtökös tócsni, ha maradt még egy kis tökünk...

Tócsni, tócsi, lepcsánka, lapcsánka és még sorolhatnám. Én speciel tócsni néven találkoztam vele előszőr, kb. 15 éve, amikor Szabolcs megyében nyaraltam az Olcsván lakó rokonaimnál. Nagyon jó vot!!! A rokonaim szomszédai készítettek ilyet akkor és nekem nagyon ízlett. Ez ugye eredetileg egy csak krumpliból álló massza. Nyilván a krumplis változat a konyhában forgók körében egyáltalán nem újdonság. Én viszont jó ideje készítem ősszel és télvíz idején úgy, hogy sütőtököt is adok hozzá. Eddig valahogy  mindig kimaradt, hogy írjak is róla. Talán azért, mert akkor vagy nem írtam még blogot, vagy már nem volt szezonja, vagy pont szünetet tartottam... Na mindegy! Gondoltam már arra is, hogy káposztával is jó lenne esetleg. Hmm... A lényeg: ha már a tél így visszavágott nekünk, akkor én is visszavágok neki. Most biztosan nagyon meg fog ijedni! Még maradt egy utolsó sütőtököm, így egy részéből ilyen fnomság készült tegnap.
Visszatérve még egy percre a hóesésre. Na igen! Szeretjük a havat, de ez már talán annyira nem normális. Az, hogy Mallorcát is ellepte pl. a hó, az tuti nem. Valaki szerint most örülhetnek a globális felmelegedés ellen harcolók, hiszen nincs itt semmi gond. Nincs meleg és még van hó is. Ez jó nagy butaság!!!  A globális felmelegedés nem azt jelenti, hogy innentől kezdve nálunk télen is majd rövidnaciban lehet rohangálni. A felmelegedés miatt hatalmas jégtömbök válnak le (köszönhető ez a hatalmas ózonlyuknak, ami ott van) pl. az északi sarkon, amik a óceánokba jutva megváltoztatják a Golf-áramlatot. Ennek következményeképpen az időjárás szélsőségessé válik, és olyan helyeken is eshet pl. hó, ahol azelőtt sosem. Vagy éppenhogy nem is lesz már nálunk nyár, hanem pont a fentiek következményeképpen nagyon hideg lesz. Szóval nem! A klímaharcosok szerintem egyáltalán nem örültek most!!! 
Bocsi a kis kitérőért csak olvastam valakinél egy kommentet és megakadt rajta a szemem, hogy vannak olyan emberek, akik azt gondlják a globális felmelegedés azt jelenti, hogy mindenhol meleg lesz.
De térjünk is inkább vissza a receptre. Érdemes kipróbálni, mert nagyon finom! Szerintem még az is megeszi, aki alapból nincs oda a sütőtökért, mert nem érezhető benne intenzíven. Fiam jó párat be tud nyomni belőle ( a kis bélpoklos), bár ő a natúr sütőtökért is odavan. Pontos receptet azért nem írok, mert szerintem ez nem az a típusú recept, aminél patikamérlegen kellene mérni a hozzávalókat, csak úgy találomra  pakoljuk bele a dolgokat.

Hozzávalók:
  • sütőtök
  • burgonya
  • hagyma (el is hagyható, én most a nagy sietségben kifelejtettem belőle, de így is finom lett)
  • tojás
  • étkezési keményítő
  • petrezselyem
  • tökmag (héj nélküli persze)
  • só, bors
  • olaj a sütéshez
A tököt és a burgonyát is meghámozom, a tököt a magoktól megtisztítom. Nagylyukú reszelőn lereszelem mindkettőt, sózom, kicsit állni hagyom, a levet leöntöm alóla, majd hozzáadom az apróra vágott hagymát is. Hozzákeverek tojást és kevés étkezési keményítőt, annyit, hogy kanállal "pötyögtethető" masszát kapjak. Ízesítem még kevés borssal, petrzselyemmel, tökmaggal, és kevés sóval is, ha kell. Olajban kisütöm őket, majd papírtörlőre teszem.
A mártogatós hozzá most krémes túró volt (így lehet kapni, tul.képpen tejszín és túró keveréke), egyébként tejfölt szoktam használni, amit sóval, borssal és petrezselyemmel ízesítek.

2010. március 12., péntek

Almás pite, fahéjas-ropogós zabpelyhes morzsával és házi vaníliafagylalttal


Az ígéret szép szó, ha megtartják. És milyen igaza volt Forrest Gumpnak. Éppen ezért, ha már megígértem az előző bejegyzésben, hogy a következő bejegyzés "csakazértis" egy süti lesz, akkor már...
Ez egy finom, lélekmelengető kis sütemény. Olyan bebújok a takaró alá, miközben valami jó kis filmet nézek, és egy szeletkét elmajszolgatok ebből a sütiből, némi hűs vaníliafagylalt társaságában. Ez bizony még abszolút nem idézi a tavaszt. De hát még az idő sem. Megint csak úgy hasraütésszerűen jött ez az ötlet. Ebből a mennyiségből nem kevés lesz, úgyhogy felezhetjük az adagot nyugodtan. Én az alap omlóstésztát készítettem el (30 dkg lisztből van), és fel szerettem volna használni az összeset. Egy 28x22 cm-es kerámiaformában (Ikeás) sütöttem, amibe egy kicsit soknak bizonyult a tészta (ezért is vastagabb a szélén), tehát ennél nagyobb kell hozzá. Langyosan, vaníliafagylalttal tálalva isteni finom.

Hozzávalók:
Az almás töltelékhez:
  • kb. 7-8 közepes alma, megtisztítva, és kisebb, vékonyabb kockákra vágva
  • 1 csapott evőkanál étkezési keményítő
  • barnacukor, fahéj és szegfűszeg ízlés szerint
  • reszelt citromhéj és kevés citromlé
A morzsához:
  • kb. 80 g sima liszt
  • 50 g barnacukor
  • 1 púpos teáskanál fahéj
  • 120-130 g hideg vaj
  • 150 g zabpehely
A sütőt előmelegítem légkeverésen 180-185 fokra. A morzsához valókat összemorzsolom, a töltelékhez valókat pedig összekeverem. Az omlós tésztával kibélelem a kivajazott formát, majd néhány helyen megszurkálom egy villával. Beleteszem egyenletesen az almás tölteléket, majd rászórom a morzsát. Az előmelegített sütőbe teszem és szép aranybarnára sütöm.

A vaníliafagylaltról már írtam itt korábban. Nagyon-nagyon finom! És roppant egyszerű! Pár perc alatt elkészíthető, utána már csak a hűtés kell neki.
A készítésén annyit módosítanék, hogy előbb külön habbá verek 2 dl tejszínt, majd ezután keverem hozzá (még mindig a habverővel) a 4 evőkanál igazi vaníliás cukrot, végül a 2 dl cukrozatlan sűrített tejet. Műanyag dobozba teszem, majd mehet is be a fagyasztóba jó pár órára, ahol csak párszor meg kell keverni és ennyi. Ebbe most nem tettem narancshéjat, ez most "szimplán" vaníliás lett csak.  


Figyelem Hölgyeim! A háború megkezdődött a kis dombocskák ellen...

Nem, ez nem egy új mártogatósnak vagy finomságnak a receptje (elég bizarr lenne, bár mostanában semmi sem elképzelhetetlen). A kedvenc kozmetikai márkám (nekem ezidáig az ő krémeik, olajaik, és egyebeik voltak az egyetlenek, melyek rendszeres használat mellett, valóban hatásosnak bizonyultak a cellulit ellen) megjelentetett egy új narancsbőr elleni testradírt a problémás területekre, amelyben a fenti, konyhában is használatos hatóanyagok találhatóak meg (kivéve az olívaolaj). Én gondoltam egyet és összekutyultam itthon egy házi verziót. Hihetetlen bársonyos bőre lesz a használata után az embernek. Csak két dolgot nem tudtam eldönteni. Az egyik; hogy vajon kávézaccból is ugyanolyan hatásos a keverék (elegendő-e a benne maradt koffein), vagy csak friss kávéból, ill. hogy jó ötlet-e beletenni az olajat vagy sem? Mert bár nagyon jó bársonyossá teszi a bőrt és ápolja is, de ha pont egy krémmel szeretnénk bekenni utána, akkor lehet, hogy hiába szabadítottuk meg a bőrünket az elhalt hámsejtektől, ha a krém nem tud rendesen bezívódni az olaj miatt. Szerintem érdemes pár percig a bőrön hagyni. De mindenképpen csak porblémás területeken használjuk. Arcra pl. semmiképpe sem, mert a koffein vízelvonó hatású, és azt ugye meg senki nem szeretné, hogy az arbőre dehidratált legyen (még, ha zsíros is a bőre, akkor sem tesz jót, ha elvonja a bőrből a vizet). Nekem érzékeny bőröm van, de semmi bajom nem lett tőle. Azt azért hozzá kell tennem, hogy nem lesz a legtisztább mutatvány a felvitele, de ugye létezik már vezetékes víz :). Csak ilyenkor a férjeket ne felejtsük el kitessékelni a fürdőszobából, nehogy megijedjenek, hogy valami indián szertartásra készülünk és azért maszkírozzuk ki magunkat (mondjuk szerencse, hogy nem arcra kell kenni).

A keverék nem másból áll, mint: 
  • 4 személyes kávéadag zaccából (hűű, ez így értelmes?),
  • 3 teáskanál tengeri sóból,
  • egy kb. 50 g-os gyömbérgyökérből, melyet finomra reszeltünk,
  • és opcionálisan egy nagyobb löttyintésni extra szűz olívaolajból.
És amiért ezek hatásosak:
Kávé: mint írtam fent is, vízelvonó hatású, ami a problémás területeken pont jól jön.
Tengeri só: bőrfeszesítő, méregtelenítő hatású. Szintén vízelvonó, de anélkül, hogy kiszárítaná a bőrt.  
Gyömbér: élénkítő, vérkeringést fokozó hatása van.
Olívaolaj: jelen esetben, ha beletesszük ápoló hatással bír. Magas E-vitamin tartalma a bőr öregedését gátolja. Ezenkívül nagyszerűen regenerálja, védi és táplálja a bőrt. Valamint elősegíti a hámsejtek képződését valamint a bőr megújulását.

Nekem ez az adag 3 alkalomra volt elegendő. Hetente legalább 3x-4x  érdemes leradírozni vele a bőrt és rajta is hagyni esetleg pár percig. És hogy fokozzuk a hatást, hideg-meleg vizes váltózuhannyal mossuk le : ) (na neeeem, ezt most így, hogy még repkednek kint a minuszok és a hópihék is, inkább kihagynám, ha lehet). 
Már csak a lótuszvirágos-koffeines olajat, és a kék-zöd-algás-szójafehérjés-koffeines krémet kellene valahogyan itthon legyártani. Őőő... azt hiszem ez már nem fog (olyan könnyen) menni... : (

Ez után gonoszságból már csak azért is egy sütireceptet fogok feltenni :))).

2010. március 9., kedd

Sajtkrémes sárgarépaleves, pirított szezámmaggal


Egy nagyon gyors leveske. Ismét. Megint az a típus, hogy na nézzünk körül itthon, miből tudnánk valami finomat készíteni. A szezámmag hirtelen ötlettől vezérelve jött, és komolyan meglepődtem, hogy mennyire jól illik hozzá. Másik Felem szerint nagyon jól harmonizált a levessel. Tényleg nagyon finom volt! Úgy az egész. Én külön élveztem, hogy a krémes levesbe valami egészen más textúra is van; apró, kis roppanó, füstös magvak.

Hozzávalók:
  • 1 fej hagyma
  • kb. 400-450 g sárgarépa
  • 2 közepes szál fehérrépa
  • 1 tömlős, natúr sajtkrém
  • 2 evőkanál kukoricaliszt
  • petrezselyem, frissen őrölt vegyes bors
  • só, natúr vega-mix (vagy 1,5 liter húsleves)
  • olívaolaj
  • szezámmag
A zöldségeket megtisztítom, a hagymát finomra vágom, a kétféle répát pedig nagylyukú reszelőn lereszelem. Az olívaolaj társaságában megpirítom kissé a hagymát, hozzáadom a lereszelt répákat, majd párszor átkeverve azt is megpirítom. Megszórom a liszttel, átkeverem, majd felöntöm 1,5 liter vízzel (vagy levessel). Ízesítem, felforralom, majd megfőzöm a zöldséget. Nagyon rövid idő elég neki, hiszen nagyon aprók. Közben a szezámmagot,  száraz serpenyőben megpirítom. Ha kész a leves, belenyomom a sajtkrémet, és kevergetve felolvasztom benne, majd egyet még "rottyantok" rajta és megborsozom kissé. Belekeverek némi petrezselymet, majd tálaláskor a tetejére is szórok belőle, a szezámmaggal együtt. A szezámmaghoz keverhetünk kevés sót is esetleg, hogy még ízletesebb legyen. A levesbe pedig tehetünk fokhagymát is. 

2010. március 8., hétfő

Amikor az elrontott kenyér új életre kel

Sütöttem én már dagasztás nélküli kenyeret, nem is egyszer, és többnyire sikerült is (a 1,5 órás és a 12 órás változat is járt már nálam). A múltkor viszont láttam az egyik műsorban egy még újabb receptet. Talán ez a leggyorsabb verzió, amivel valaha találkoztam. Elég kb. 30-40 perc a kelesztésre. Ez gondolom annak köszönhető, hogy némi ecet is kerül a tésztába, ami - mint mondják is a műsorban - katalizátorként hat az élesztőre. A receptet egyébként a szakács, ha szabadnapos c. műsorban láttam. Szóval maga a recept jó szerintem, csak egyik alkalommal én voltam irtóra béna és kissé több víz került a liszthez, mint kellett volna. Ez önmagában még nem is lett volna gond, ha korrigálom még egy kis liszttel. De én ezt valamiért nem tettem meg (máig nem értem miért, hiszen láttam, hogy valami nem stimm). Így a kenyértésztám szépen szétfolyt, merthogy még nem is formában sütöttem, hanem sütőszacskóban, így volt hova szétterülnie. A kenyér belülről még sütés után is elég "nedves" maradt. Nem sületlen, csak látszott, hogy ez tutira nem az a kenyértípus, ami másnapra hullára morzsálódik majd nekem (tudom, hogy alapvetően a DNK kenyerek ilyenek, de ez kicsit sok volt). Egyébként - gondolom az ecettől - tök jó lukacsos lett a tészta. Miután egy kissé elkenődtem, hogy ilyen béna voltam, eszembe jutott, hogy ebből jó lenne egy sütőben sült, hagymás lepényt készíteni, hiszen a magas nedvességtartalom miatt nem tudna csontszárazra sülni a kenyér. Abszolút jó ötlet volt. A széle ropogós lett, de nem túl száraz, középen pedig finoman puha. Így legalább nem végezte a kukában szegény kenyérke (egyébként sem dobok ki szívesen ételt). Leírom a kenyér receptjét is, mert mint írtam fent is, szerintem jó, csak én voltam akkor béna. Nyilván nem olyan sokáig eltartható, mint pl. a 12 óráig kelesztett verzió, de finom és gyors is. A bögre amiben a mennyiségeket megadom 2,5 dl-es. Tudom sokan nem szeretik, de így volt megadva a recept. Az Ikeában (ez ma már itt a 2. ingyen reklám helye) egyébként kapható ilyen kis müanyag "kanálkészlet", amiben van "cup" mérce is. Ezt ugye a külföldi receptekben előszeretettel használják, mi pedig ugye inkább mérlegelünk. Ez a cup mérce 2,5 dl, de én úgy tudom (bár lehet, hogy akkor rosszul), hogy eredetileg az 1 cup, az 225 ml. Na mindegy! Szóval vagy 2,5 dl vagy 225 ml.

Hozzávalók:
  • 3 bögre sima liszt (én egy evőkanál sikért is tettem hozzá)
  • 2 és 1/2 - 3 bögre teljeskiőrlésű liszt
  • 1 evőkanál szárított élesztő
  • 1 evőkanál cukor
  • 1 evőkanál só
  • 1 evőkanál ecet
  • 1 evőkanál olívaolaj
  • 3 bögre langyos víz
A langyos vízhez hozzákeverem a cukrot és az élesztőt, pár percig állni hagyom, majd hozzáadom az ecetet is és megvárom míg kissé habos lesz. Hozzáadom a sót, az olívaolajat és villával belekeverem az átszitált liszteket. Letakarom és jó meleg helyre teszem kelni kb. 40 percre (nálam picit töb volt a'sszem). A sütőt előmelegítem kb. 200 fokra (a műsorban 190 fokot mondtak, de szerintem nem az nem elég), beleteszem a sütőedényt, amiben sütni szeretném (ebből 2 hosszúkás kenyérke lesz, mint a boltban a kockakenyerek), vagy sütőzacskóban is süthetem. Ha a tészta megkelt, úgy választom ketté, hogy közben ne essen össze és így ügyeskedem bele a formába, majd megsütöm.
A lapos kenyérkém újrahasznosítása pedig a következőképp történt (mennyiségeket nem adok, mert kinek mennyi az "elrontott" kenyere : ) , nah ez jó reklám a fenti kenyérkének, pedig tényleg jó csak én voltam nyomi, ez még a nevemben is benne van Ildi-nyomi):
Hosszában háromba vágtam a kenyeret és megkentem tejföllel, amibe tojást is kevertem meg némi reszelt sajtot, sóztam, borsoztam, petrezselymet adtam hozzá, a tetejét pedig vékony szeletekre vágott hagymával (lila vagy vörös, kinek éppen mi)  raktam ki, majd kb. 190 fokos sütőben szép pirosra sütöttem. Jó kis vacsi egy friss salátával.     

Kiegészítés (03.17.-én):
Ilyen a kenyér, ha rendesen megcsináljuk. Szóval teljesen jó! Ízében semmi különös, finom, mint a legtöbb házi kenyér, de némileg gyorsabban készül el, és ugye nem kell dagasztgatni. Viszont az eltarthatóságát módosítom. A fenti adagot én egyben sütöttem ki, amiből egy hatalmas kenyerem lett, ami ugye nem fogyott olyan gyorsan. De pár nap után is ugyanolyan jó volt. Ja, és én sütőzacskóban sütöttem 220 fokon, amíg nem kongott az alja és szép piros lett. 

Egészséges itókák

Bár férfiak szokták köszönteni nőnap alkalmából a nőket, most én is megteszem ezzel a két finom itallal (virgin).
Bókokban gazdag, boldog nőnapot minden kedves nőtársamnak! 


Sárgarépás narancsturmix

Az ötletet Doctor Peppernél olvastam. Pont egy betegeskedős nap után bukkantam rá, és készítettem el magamnak reggelire és esküszöm az a vitaminbomba egyből meggyógyított : ) De tavaszi fáradság ellen sem utolsó. Na meg, hogy a színe egy kicsit jókedvre derítsen.

Hozzávalók:
  • 1 közepes szál sárgarépa finomra reszelve
  • 1 narancs felkockázva (persze pucolás után)
  • 1-2 evőkanál méz
  • kevéske víz, ha hígabbra szeretnénk 


Kiviturmix áfonyasziruppal
Ő pedig úgy jött, hogy ismét csak szembenézett velem az asztalon néhány túlérett kivi. Aztán ahogy turmixoltam, megakadt a tekintetem az áfonyaszirupon (Ikeás). Gondoltam jól illik hozzá a színe. És végül még finom is lett.

Hozzávalók:
  • 3 nagyon érett kivi (fontos, hogy az legyen, mert különben elég savanyú élményben lesz részünk)
  • szőlőcukor (a kivi érettségétől függően)
  • kb. 1/2-1 dl tej vagy víz
  • néhány kanál áfonyaszirup

2010. március 7., vasárnap

Paradicsomos-húsos ragu, sült padlizsánkockákkal és slambuctésztával

A tegnapi ebéd. Eredetileg padlizsános lasagne-nak indult, de rájöttem, hogy csak spenótos tészta lenne hozzá, ezért inkább lemondtam róla. Végül ez kerekedett belőle. Csak sajnos addig variáltam, hogy mi legyen, meg addig bohóckodtam a kis Lovacskámmal, hogy nem jutott idő arra, hogy friss tésztát gyúrjak hozzá. Pedig azzal lett volna aztán igazán finom. Na nem baj. Majd legközelebb. Ja, és a padlizsán. Hát igen! Azt is kaptuk a minket mindeféle földi jóval ellátó Nagyszülőktől.  

Hozzávalók:
  • 2 közepes padlizsán, végei levágva, felkockázva
  • 500 g darált hús (nálam most pulyka, egyébként a marhát részesítem előnyben az ilyen jellegű ételekhez)
  • 1 nagy fej hagyma, felkockázva
  • 5 gerezd fokhagyma
  • oregáno, bazsalikom, kakukkfű (ha szárított kb. 1-1 teáskanál)
  • só, frissen őrölt bors 
  • 2 doboz hámozott paradicsomkonzerv, feldarabolva (240 g töltőtömegű)
  • kb 200 g sűrített paradicsom (vagy a nagyobbik konzerv sűrített, nekem most üveges volt ilyen kiszerelésben)
  • olívaolaj
  • slambuc vagy csuszatészta (nálam most slambuc volt, de eredetileg is ilyen jellegűre vágtam volna a friss tésztát) 
  • a tetejére esetleg petrezselyem : ), asszem át kellene gondolni, hogy mik is azok amiket nagyon szeretek és amik minden mennyiségben jöhetnek ;)
A padlizsánt besózom, majd pár percig állni hagyom. Egy nagy serpenyőt felhevítek, öntök bele kevéske olajat és adagonként -  hogy valóban süljön és ne párolódjon - megsütöm a padlizsánkockákat. Közben kicsit borsozom is, és mindig csak pici olajat öntök a serpenyőbe, mert minél több, annál többet szív magába. Félreteszem és melegen tartom.
A serpenyőbe újra öntök kevés olajat, majd kissé megsózva megdinsztelem rajta a hagymát. Hozzáadom a fokhagymát is és a húst is, sózom, borsozom, majd megpirítom kissé. Hozzáadom a paradicsomkonzerveket, ízesítem a fűszerekkel, (bár jobban járunk, ha ezt a főzési idő második felében adjuk csak hozzá, hogy ne veszítse el az aromáját) és fedővel letakarva (mert még "köpköd" is) kb. 30 perc alatt megfőzöm. Végül megkóstolom és utánaízesítem ha szükséges. Közben kifőzöm a tésztát. A mártást a frissen kifőzött tésztára halmozom, "rápotyogtatom" a sült padlizsánkockákat, majd megszórom friss petrezselyemmel. 

Tavaszi napfény Adritól


Díjat kaptam. Megint. Esküszöm, emiattt a sok pozitív dolog miatt, írtóra megérte visszatérni újra a "blogos hétköznapokba" (tavaly májustól decemberig volt egy kis kényszerpihenő, mert teljesen tönkrement az akkori gépünk). Meg persze azért is, mert nagyon szeretek sütni-főzni, alkotni és fotózni. A "tavaszi napfényt" Adri küldte nekem, a Falatnyi öröm blog tulajdonosa. Nagyon köszönöm Neked! Nézzetek be hozzá, nagyon ügyes és kreatív!
Én mindenkinek küldöm ezt a kis napfényt, hogy hozzon vidámságot mindenhova!!!

2010. március 5., péntek

Almás karamellpuding

 
Nem olyan régen értünk haza egy kis sétából a Csöppségemmel (na jó lassan már más nevet kell adnom neki, mert lassan-lassan inkább egy kisebb lovacskára hasonlít, mintsem csöppségre : ) ). A fülem elfagyott (kislányom, mondtam hogy vegyél fel sapkát), az arcomra meg ráfagyott a mosoly. Farkasordító hideg van kint. A szél meg lefújja az ember fejét a helyéről. A "kellemes" séta után jól esett volna ez a finom puding, amit pár napja készítettem. De sajna már elfogyott.
Az alaphangot a Sajtkukac Nikinél olvasott karamellpuding receptje adta (elkészítettem azt is, és nagggyon-naggyon finom). Valamelyik nap viszont szembenézett velem az asztalon néhány kornyadozó alma, ami már szabályszerűen könyörgött, hogy készítsek belőle valamit. Másik Felem az almakompótot javasolta. Az se rossz, de én útközben meggondoltam magam és végül ez lett belőle. Jó gondolat volt, mert nagyon finom lett!
 
Hozzávalók:
  • kb. 350-400 g alma (tisztán mérve), felkockázva
  • kb. 800-900 ml tej (egy része lehet víz is)
  • 1 bögre nád, vagy barnacukor
  • 2 evőkanál vaniliás cukor (nálam igazi)
  • pár szem szegfűszeg és egy fél fahéjrúd
  • csipet só
  • 5 evőkanál étkezési keményítő
 A cukrot egy magasabb falú, vastagabb aljú edényben megkaramellizállom. Közben a tejből elveszek egy keveset és elkeverem a keményítővel. Ha a karamell kellőképpen sötét borostyánszínű, felöntöm a tejjel, majd hozzáaadom egy teatojásban a fűszereket és felolvasztom a karamellt a tejben. Ha feloldódott, hozzáadom a vaníliáscukrot, a sót és az almát, majd puhára főzöm. Ha megfőtt, kiveszem a teatojást és folyamatos keverés közben hozzáöntöm a keményítős tejet, majd besűrítem. Hagyhatjuk egészben is az almákat, de botmixerrel pürésíthetjük is. Ezek után tálkákba, poharakba töltöm és alaposan lehűtöm, majd lehet kanalazni. A Sajtkukac féle karamellpuding mindenhogy isteni, de nekem legjobban langyosan ízlett. Ez a változat viszont hidegen jött be nálam leginkább. 

Fejtettbab leves kicsit másként


Már megint ez a fránya helyesírás... fejtettbableves, vagy fejtett bableves, vagy fejtettbab leves...őőő... na mindegy.
Már régóta vágytam egy kis fejtettbab levesre. Lapult is a mélyhütőben egy zacskónyi fejtett bab (tudom nyáron a legigazibb), így gyorsan előkaptam egyik nap és főztem belőle egy üde és könnyű bablevest. Igen, ez nem az a füstölt csülkös, nehézbombázó változat. De a fejtettbab levesek között talán nem is a leghagyományosabb verzió, mert az enyémbe most medvehagyma is került és joghurttal habartam be. Ez a fotón érdekes módon egyáltalán nem látszik, pedig van benne. (Lehet nem kellet volna hidegen lefotózni a levest? Mert még az olajfoltok is úszkálnak a tetején, pedig alig került bele valami. Gondolom annak köszönhető ez is, hogy hideg volt. Hoppá! Ez a leves viszont már a melegebb (nyár)időt idézi nekünk... (Rainy most ne figyelj ide. :) Hogy elviselhetőbb legyen a meleg, azokra az estékre gondolok, amikor langyos szellő lengedez, és az ember egy pohár borral a kezében kicsücsül a teraszra naplementét nézni.) 

Hozzávalók:
  • kb. 450-500 g fejtett bab (nekem egy 450 g-os zacskó fagyasztott volt)
  • 2 nagyobb szál sárgarépa
  • 1 szál fehérrépa
  • 2 közepes burgonya
  • kicsi darab zeller, ha van esetleg
  • 1 nagy fej hagyma
  • 4 gerezd fokhagyma
  • só, frissen őrölt bors
  • natúr vegamix vagy ízfokozó nélküli zöldségleves kocka (pl. DM-es, bio)
  • 2 teáskanál szárított medvehagymapor
  • 1 kicsi dobozos joghurt
  • 1-1,5 evőkanál étkezési keményítő
  • kevés olívaolaj
  • kevés petrezselyem a tetejére
A hagymát megpucolom, finomra vágom, a fokhagymákat úgyszintén. A zöldségeket megtisztítom, majd feldarabolom. A hagymát kevés olajon megpirítom kissé, hozzáadom a fokhagymát, majd a többi zöldséget is, és ezeket is átpirítom. Felöntöm kb. 1,5 liter vízzel, hozzáadom a babot is, majd ízesítem (a medvehagymát a végén teszem bele) és puhára főzök mindent (kb. fél óra). Közben elkeverem a joghurtot a keményítővel, és a medvehagymával, majd a megfőtt levest behabarom vele. Tálaláskor a tetejét megszórom petrezselyemmel. A joghurttól kellemesen pikáns és üde lesz a leves. Persze nyugodtan lehet tejföllel és liszttel is behabarni, ha valaki azt jobban szereti.


2010. március 4., csütörtök

Ricottás-cukkinis lepény


Nagyon szeretem a cukkinit! De nem, nem én vagyok ilyen elvetemült, hogy majd 900 forintos kilóáron meg is vásároljam. Másik Felem Nagyszülei voltak ilyen "elvetemültek", hogy kedveskedjenek egy kicsit az egyetlen pici dédunokájuknak. Még szerencse, hogy ilyen áron csak egy darabot vettek. Igaz az 24 dekás volt, tehát így is 200 forintba került. Gondolkodtam mi is legyen ebből az 1 darabból, mert az nem túl sok ugye pl. egy jó kis medvehagymás sárgarépás cukkinifőzelékhez, vagy pl.  egy bazsalikomos-paradicsomos cukkinikrémleveshez. Így hát agyaltam-agyaltam, közben a kezembe akadtak a dolgok és ez született belőle. Hidegen a legfinomabb szerintem. El tudom képzelni egy tál finom, friss zöldségekkel teli salátával, vagy akár hús mellé "köretként", de kisebb kockákra vágva akár előételként is megállná a helyét. Érdemesebb egy laposabb tálban sütni, mint az enyém. Én egy kicsit elszámoltam magam ezért került ebbe a mélyebb formába.

Hozzávalók:
  • 1 cukkini (kb. 24-25 dkg-os)
  • 6-7 evőkanál kukoricaliszt
  • 1 csapott teáskanál sütőpor
  • só, bors
  • 4 tojás
  • 250 g ricotta
  • 2 evőkanál joghurt (ha a ricottából dobozosat veszünk, lehet hogy nem is lesz rá szükség, nekem a zacskós változat volt, ami egy kicsit "szárazabb")
  • fél marék apróra vágott, fagyasztott medvehagyma (most már végképp kifogytam belőle)
  • pár darab olajban eltett aszalt paradicsom, apróra vágva
  • kb. 4 szál újhagyma, felkarikázva 
  • A sütőedényhez: némi vaj és zsemlemorzsa
A sütőt előmelegítem 190 fokra. Egy laposabb (kb. 20x25 centis) tűzálló edényt kivajazok, majd megszórom zsemlemorzsával.
A cukkinit alaposan megmosom, két végét levágom, majd nagylyukú reszelőn lereszelem (a héjától szándékosan nem fosztottam meg, én szeretem).
Összekeverem a sütőporos kukoricaliszttel, picit sózom, borsozom, majd hozzáadom a medvehagymát, az újhagymát és az aszalt paradicsomot is.
A tojások fehérjét kevés sóval kemény habbá verem. 
A tojások sárgáját a ricottával, a joghurttal és szintén pici sóval alaposan elkeverem, majd hozzákeverem a lisztes cukkinit. 
A tojáshabból kiveszek 1 evőkanálnyit, ezzel lazítok egy kicsit a cukkinis masszán, majd a többit is óvatosan hozzáforgatom.  
A masszát beleöntöm a sütőformába, majd kb. 40-45 percig sütöm, vagy amíg a teteje szép aranybarna lesz, és belülről is megsül. Ez nagyban függ attól milyen mély az edény, tehát mennyire tud elterülni benne a massza. Mert nyilván minél vékonyabb, annál hamarab átsül a közepe is.
Én a tetejére szórtam egy kevés reszelt kecskesajtot is (amint az látszik a képen is), ami elég karakteres volt nekem most hozzá (egyébként szeretem, de most eléggé elnyomta az ízeket), ezért nem is írtam a hozzávalóknál, de ha valaki szereti nyugodtan szórjon rá.



Életem része...

Életem része díjat kaptam, két nagyon kedves embertől Bellytől és Raindroptól. Mindketten már másodszor adtak nekem díjat, ami nagyon megtisztelő. Nagyon jól esik, hogy a blogom az életük része.
Igazából én már jó pár év óta olvasgatok (sokkal régebb óta, mint ahogy nekem blogom lett) nagyon-nagyon sok blogoldalt, így igazából szinte az összes, amit valaha olvastam valamilyen szinten az életem része. De hogy közelebbit is írjak, azt kell hogy mondjam, hogy tulajdonképpen az összes blog, ahol én rendszeres olvasó vagyok, és az összes blogtulajdonos (vagy éppen nem bloggerkedő) ember, aki engem is olvas, az (blog)életem része. Na jó, tudom ez sem sokkal közelebbi, de nem szívesen emelek ki csak egy párat, mert akkor esetleg a többi mellőzve érezheti magát. Pedig egyáltalán nem azok ők sem!!! Igazából személyesen sajnos nem ismerek senkit (kár!!!). De kettőt azért mégis egy kicsit kiemelek a többiből, mert az ő blogjukat mostanában nagyon közel érzem magamhoz (hangsúlyozom a többiek is életem részei, nagyon is), ők: Duende, Raindrop.
Ja, és azt majdnem kifelejtettem, hogy tulajdonképpen az oldalsávon található összes oldal is az életem része. Ezt csak azért írom így külön még, mert azt hiszem nem mindenkinél vagyok rendszeres olvasó. Valakinél nincs is olyan egyébként.

Booldog, booldog, booldog születésnapot...

...kívánjuk, hogy legyen még sok ilyen szép napod! Drága Anyukámnak tegnap volt a születésnapja. Ezúton is szeretnénk neki nagyon boldog születésnapot kívánni!
Az alábbi (kissé talán gyermekien gyagyásra sikeredett) képeslapot készítettem neki (készítek neki majd tortát is ám, de még nem tudom mikor):

Az alábbi képet pedig az unokahúgom, Letti festette (ill. rajzolta, asszem pasztellel) karácsonyra a Szüleimnek. Nagyon tetszik ez a munkája (is)! Ezt is küldöm Anyumnak. A kép egyébként egy fotó után készült, ami egy napfelkeltét ábrázol. Apukám fényképezte Zsámbékon a hegyről, a hétvégi házunk teraszáról (a híres romtemplom látszik a képen). Szeretem Zsámbékot nagyon! Nincs messze Budapesttől, így aki teheti kiránduljon el majd arrafelé a tavaszi jó időben.

És Raindropnak is küldöm ezt a képet, meg azoknak is, akik tegnap ünnepelték a (blog)szülinapjukat!!!


2010. március 2., kedd

Vitaminbomba


Nem fogyózom. Elvileg (pedig nem ártana :o). Ma mégis úgy alakult, hogy ilyen ebédet készítettem magamnak gyorsan. Jó kis vitaminbomba így tavaszra és rém egyszerű. Csak lereszeltem egy közepes sárgarépát és egy almát, meglocsoltam kevés citromlével és pici mézzel, majd hozzákockáztam egy megpucolt narancsot és összekevertem. Kész! A háttérben pedig a hozzá tartozó frissítő ital, ami egy nagy pohár ásványvíz, némi almaecettel összekeverve. Ha a jó öreg gugliba rákeresünk, rengeteg helyen találhatunk róla cikket, hogy mennyire hasznos és milyen jótékony hatásai vannak. Többek között pl. itt is. Én már régóta bevetem időnként, még Anyukámtól hoztam ezt a szokást. Ő ivott mindig ilyet egy kis mézzel, ami nálamz most a salátába került.

2010. február 28., vasárnap

Tavasz, viráááág

Újra egy kis más... Nagyon szeretek virágokat fotózni. Abból az időből, amikor csak sima analóg gépem volt (nem is olyan rég, a blogolás elindítása után 1 hónappal lett digitális gépem) rengeteg virágfotóm marad. Több album tele van vele. A virágfotózás szeretete azóta is megmaradt. Hargitai Bea virágfotóitól pl. mindig elvarázsolódom (na meg a többitől  is persze). Ha már jön a tavasz, legyen hát jácint. Anyukámtól kaptam, és akkor még csak bimbós volt, mint a fenti képen is látszik. 2 napra rá virágba borult, és azóta is csak ontja és ontja. Jelenleg 4 szál van rajta és még újabbakat hoz. Nem is bírja el a saját súlyát,  omlik le mindenfelé. Az alábbi fotók némelyike nem annyira hagyományos, kissé talán "elvont", de úgy látszik mostanában eluralkodik rajtam mindenféle érzés és ez mozgat... 



Egyszerű zöldségleves


Mondtam már, hogy nagyon leveses vagyok? Nem? Hát akkor most mondom. Ill. nem én vagyok leveses, hanem nagyon szeretem.
Ez a leves is úgy indult, mint már sok minden más is. Nézzünk be a hűtőbe, mit találunk? Pontosabban nézzünk be a zöldséges fakkba, és dobáljuk bele egy fazékba, amit ott találunk. Ízesítsük egy kis csipet ezzel, meg azzal (ahogy a Csöppségem szokott főzni, amikor játszik, igen fiú és szokott ilyet játszani), na meg egy jó nagy csipetnyi szeretettel és még legalább annyi csipet szeretetet szórjunk is a tetejére, amikor tálaljuk. Szóval mindent bele gezemice leves. Ami, ahogy így elnézem nagyon hasonlít a fogyókúrás zöldséglevesekre. De mindegy. Mert nagyon finom volt. És nagyon jól esett. Utólag belegondolva, még lehetett volna hozzáadni egy kis darabolt paradicsomkonzervet is, de az már megint más lett volna. Na majd kipróbálom úgy is. Ja, és néhány hagymám "kizöldellt", úgy értem "újhagymát" növesztett. Nyilván nem volt olyan zsenge, mint egy újhagyma, de eszem ágában sem volt kidobni, ezért én azt a tetejére aprítottam tálalásnál. 

Hozzávalók:
  • 1 nagyobb fej hagyma
  • 4 duci gerezd fokhagyma
  • 2-3 közepes burgonya
  • 4 szál sárgarépa
  • 3 szál fehérrépa
  • kisebb káposzta negyede
  • közepes zeller negyede
  • 1 csokor petrezselyemzöld
  • olívaolaj
  • pár szem egész bors
  • 2 evőkanál natúr vegamix (só és ízfokozó nélküli szárított zöldségkeverék)
  • 2 babérlevél
  • 1 teáskanál sáfrányos szeklice (a szín miatt)
  • 1-2 teáskanál (szárított) kakukkfű
  • 1 teáskanál cukor (ízfokozóként működik ebben az esetben)
A hagymát, fokhagymát felaprítom, a zöldségeket megtisztítom, kisebb kockára vágom, a káposztát keskenyebb csíkokra metélem. Kevés olívaolajban megpirítom a hagymát, fokhagymát (közben picit sózom), beleteszem a zöldségeket, azzal is átpirítom kissé. Felöntöm kb. 1,5 l langyos vízzel, majd ízesítem és nagyon lassú tűzön puhára főzök mindent. A kakukkfüvet csak a végén teszem bele, hogy minél kevesebbet veszítsen az aromájából. 

Tipp:
A fenti leves alaplének is felhasználható különféle ételek készítésekor.
Természetesen készíthetünk bele bármilyen levesbetétet. Egyszerű kifőzött csigatésztát pl., grízgaluskát, sajtgaluskát stb.



2010. február 26., péntek

Citromos pohárkrém citromos-kukoricás keksszel


Tegnap még gyönyörű napsütés volt. Akkor még ugyan jobban vágytam egy ilyen roppant frissítő desszertre, mint amilyen ez a fenti kis pohárkrém lett. De azért egy ilyen borongós időben is jó egy ilyen kis sárga színfolt... Ez inkább egyébként csak egy ötlet akarna lenni, mintsem pontos recept. Persze az alábbi keksznek azért leírom a pontos receptjét is, mert azt csak úgy összedobáltam egyik este, és azért jobb, ha itt örökítem meg, mint hogy egy papírfecnin kallódjon.

Citromos pohárkrém
A krémhez:
  • egy éjszakán át csöpögtetett joghurt és tejföl keveréke (jó pár evőkanál volt, nem mértem pontosan mennyi)
  • porcukor vagy édesítőszer (vagy xilit, eritrit porrá őrölve)
  • frissen facsart citromlé
  • kevés vaníliáscukor (nekem valódi vaníliás) 
A kekszes morzsához:
  • a lentebb található keszből néhány darab összemorzsolva
  • annyi olvasztott  vaj, amivel nedves morzsát kapunk a kekszből (kb. 12 kekszhez használtam 4 dekát)
A krémet kézi habverővel alaposan összekeverjük. Ízesítjük cukorral, citromlével és héjával, majd kis poharakba rétegezzük az olvasztott vajjal összekevert morzsával együtt. 


Citromos-kukoricalisztes keksz
Hozzávalók:
  • 120 g nagyon puha vaj
  • 1 tojás
  • 120 g xilit, eritrit (vagy ennek megfelelő mennyiségű süthető édesítőszer, esetleg nádcukor)
  • 1 jó nagy evőkanál reszelt citromhéj (helyette: citromlé és cukros citromhéj keveréke)
  • 1/2 csomag sütőpor
  • csipet só
  • 150 g sima liszt
  • 100-120 g kukoricaliszt
  • kevés barna nádcukor a tetejére
A puha vajat kikeverem a cukorral, hozzákeverem a tojást, a citromhéjat, majd a sütőporral átszitált liszteket. Alaposan összekeverem, majd rövid időre a mélyhűtőbe teszem.  A sütőt előmelegítem 180 fokra. A tésztából kicsi diónyi gombócokat készítek. A tenyeremmel kilapítom a gombócokat, sütőpapírral bélelt tepsibe teszem, a tetejüket megszórom picike barnacukorral (másik ötlet, hogy a tésztával "benedvesítem" egy pohár alját, belemártom a cukorba, majd ezzel lapítom ki a sütőlapra tett gombóckákat), majd az előmelegített sütőbe tolva, kb. 12-15 perc alatt (sütőfüggő, figyeljük!!) megsütöm. Rácsra téve hűlni hagyom.