Ja, erről el is felejtettem beszámolni. Mármint arról, hogy mi is lett a vége a tökéletes csokis keksz recept keresésnek. Ill. milyen lett az én Csokis kekszem az álldogálás, ill. pihentetés után. A fenti dolog meg nem valami vicc, vagy gúnyolódás akar lenni, csak épp az én 36 órás csokis keksz kísérletemből 48 óra lett, miután rájöttem, hogy a 36 óra lejárata valamikor éjszakára esne. Hát gondoltam én max. a Csöppségem miatt kelek fel éjszaka, de azért, hogy megsüssem a sütit, biztosan nem. Nem ártott neki ez a sok pihenés, sőőőt... Nagyon finom lett! Ugyanaz a tészta, mint amit a múltkor is készítettem (de akkor rögtön ki is sütöttem egy adagot), mégis egészen más lett a végeredmény. A legfelső képen látszik a különbség: az első az egyből kisütött, a másik pedig a pihentetett. Kivűl ropogós, belül meg egyszerre puha és omlós és olvadós... Nyami-nyami! Az igaszsághoz még hozzátartozik annyi, hogy ebbe az adagba az étcsoki mellé tejcsoki helyett, buborékos fehércsoki került (a múltkor ezt mogyorós csokival helyettesítettem), mert még mindig nem volt sima tejcsokim. Persze ez mit sem rontott az élvezeti értékén. Még annyit érdemes tudni, hogy amíg a "frissen" kikevert tésztából kanál segítségével tudunk pacákat tenni a tepsire, addig a pihentett tészta már annyira összeáll, hogy kézzel tudunk belőle golyókat formázni (én kb. 1 nagy evőkanálnyi adagból). Finoooom!!! Alig tudtam 2 darabot megmenteni a sógoromnak tesztelés céljából. Bár nem olyan lett, amit én eredetileg kerestem (írtam róla korábban, a Lidl-ben kapható csokis kekszről van szó), de visszatérő vendég lesz nálunk így pihentetett formában (is).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése