Datolyás kenyér

Nagyon jó kis receptet találtam az egyik újságban (Fakanál). És miután mostanában rengeteg kenyeret sütöttem, gondoltam kipróbálok most megint valami újat. Az utóbbi időben egyébként nem is vettünk boltban kenyeret. Pláne, hogy most már a Csöppségem is eszi, és én nyugodtabban adom neki azt, amiben tudom mi van.

Hozzávalók:

• 30 dkg sima liszt (1 csapott evőkanál sikérrel)
• 15 dkg rétesliszt
• 10 dkg datolya (kimagozva, kisebb kockára vágva)
• 2 dl langyos víz
• 0,7 dl langyos tej
• 1 evőkanál barnacukor/nádcukor
• 1 kávéskanál só
• 1 tasak szárított élesztő (7 g)
• 2 evőkanál olívaolaj

Egy nagy tálban keverjük össze a száraz hozzávalókat, egy másikba pedig mérjük ki a nedveseket. Villával folyamatosan keverve, öntsük a liszthez a vizes-olajos tejet. Keverjük addig a villával, amíg összeáll az egész egy nagy gombóccá, és már csak nehezen lehet keverni. Ekkor vegyük igénybe a kezünket és azzal gyúrogassuk az egészet úgy 5-10 percig. Formáljuk gombóccá, kissé olajozzuk be a tetejét és rakjuk kb. 40 fokra előmelegített sütőbe (vagy jó meleg helyre) legalább 1 órára, vagy amíg a duplájára kel a tészta. Ha megkelt, tépkedjük kisebb gombócokra, formáljunk belőlük hosszúkás kenyérkéket tegyük rá egy sütőpapírral bélelt tepsire és tegyük félre újabb újabb 20 percre kelni. Majd mindegyik buci tetején keresztbe készítsünk 2-2 vágást egy éles késsel. Melegítsük a sütőt 200 fokra, tegyük be a kenyereket az előmelegített sütőbe és  kb. 20 percig süssük. A szokásos módon ellenőrizhetjük, hogy megsült-e: megkopogtatjuk az alját és ha "kongó" hangot ad, megsült (vigyázzunk ezek kicsi kenyerek, zsemlék, ne szárítsuk ki őket).

Tipp:
Langyosan, egy kis vajjal megkenve, nagyon-nagyon finom.

Az eredeti recept Gorgonzolát, krémsajtot és testesebb vörösbort ajánl hozzá. Így ugyan nem volt alkalmam megkóstolni, de nagyon jól hangzik és biztosan nagyon finom úgy is.