Két finom és egyszerű étel vadfokhagymával, azaz medvehagymával: Medvehagymás-csirkés rizottó és medvehagymás-tejfölös lepény

A medvehagyma szezonra egy egyszerű, de nagyon finom főétel. Még mindig nem untam meg a medvehagymát. Remek kis zöldfűszer. De lassan elgondolkodok, ha minden ételt, ami felkerül hozzám mostanában a blogra, egyszerű jelzővel illetek, minek is írom itt ezt az egészet....??? :) Ááá nem, nem szabadultok meg tőlem. Mert remélem, azért az ilyen ételekre is kíváncsiak vagytok, nem csak az extra különlegességekre? ;) Mostanában amúgy is le van tompulva az agyam az egész napi munkától, így bármennyire is nagy szerelem a gasztronómia, mire lefekszem, már olyan fáradt vagyok, hogy arra sem emlékszem, hogy letettem a fejem, nemhogy ételeken agyaljak. Pedig jobban hiányzik, mint hinnétek, még ha ritkán is posztolok mostanában.  

Egyébként most eszembe jutott, hogy még egy nagyon finom, gyors vacsora is készült a napokban medvehagymával, csak erről sajnos nincs fotó. Így készült:

Medvehagymás-tejfölös lepény

Hozzávalók:

• 250 g túró (nálam házi, zsírosabb, krémesebb) 
• 1 tojás
• 6 evőkanál olívaolaj
• 1 teáskanál só (esetleg fűszerek)
• 300 g liszt (nálam most búzacsírás)
• 2 csapott teáskanál szódabikarbóna
• 2-3 evőkanál tejföl
• A tetejére: 1 nagy dobozos tejföl fele, reszelt sajt (füstölt és sima vegyesen, pl. mozarella, a reszelhető, nem a leveses), jó pár levél medvehagyma, só, bors

A fenti hozzávalókat összekevertem, csak úgy kézzel. Egy tepsibe lapogattam, vékonyra (rendes nagy tepsibe), tetejét megkentem nem túl vastagon sózott-borsozott tejföllel, ollóval rávagdostam jó pár levél medvehagymát, majd vastagon megszórtam reszelt sima és füstölt sajttal vegyesen. 190-200 fokra előmelegített sütőbe toltam, majd addig sütöttem, míg kicsit megsült rajta a sajt (kb. 20 perc). Szeletekre vágva frissen tálaltam egy kis paradicsomsalátával.

Medvehagymás-csirkés rizottó

Hozzávalók (kb. 4 személyre): 

• 1 közepes fej hagyma
• ½ kg csirkemell filé, kicsire felkockázva
• 1 bögre (2,5 dl-es bögre) rizs (nálam most parboiled)
• fél csokor medvehagyma
• kb. 2,5 bögre zöldség vagy húsleves (rizstől is függ majd, mennyi folyadékot vesz fel)
• só, frissen őrölt bors
• 5 dkg vaj
• kevés olívaolaj
• 2 hatalmas marák reszelt parmezán (vagy egyéb sajt, pl. füstölt) 

A hagymát felaprítom, majd kevés olaj és vaj keverékén elkezdem sütni. Hozzáadom a felaprított csirkemellkockákat is, teljesen átsütöm, közben sózom és borsozom is. Beleöntöm a rizst, ezt is átpirítom egy kicsit, majd elkezdem több részletben hozzáadni a húslevest. Mindig csak annyit adok hozzá, amennyit épp felvesz. Folyamatosan kevergetem, közben hozzáadom a felaprított medvehagyma felét is. Figyeljük a folyadék mennyiségét, és tegyünk még hozzá keveset, ha nem találjuk elég krémesnek az egészet. Ha megfőtt a rizs, belekeverem a maradék vajat, a felaprított medvehagymát, végül a sajtot, összekeverem, fedő alatt hagyom pihenni pár percet, majd kevés borssal és medvehagymával megszórva tálalom.

Gyors és egyszerű kókuszos-málnás piskótatorta

Ez tényleg egy igen gyors és egyszerű torta volt, amit most hétvégén készítettem. Sógoromnak szüli-, és névnapja volt, de variáltak, hogy mikor is tartsák meg. Erre vasárnap reggel 10-kor jött egy telefon nővérkémtől, hogy akkor ebédre várnak minket... Ajajj, gondoltam magamban, én tortát ígértem... Kb. fél 1-ig lötyögtem jobbra-balra a lakásban, hogy mit süssek gyorsan. Az idő meg egyre fogyott. 1 óra körül bent sült már a piskóta a sütőben, de akkor még mindig nem körvonalazódott bennem igazán, mi is legyen belőle. Végül az utolsó percekben, ill. hajrában egy ilyen gyors kókuszos verziót dobtam össze belőle. Mindenkinek ízlett! :) A piskóta kettévágásán látszik, hogy nem igazán vártam meg még azt sem, hogy teljesen kihűljön, de ez az élvezeti értékéből nem vont le semmit. Így legfeljebb nem egy művészien elkészített, díszített, hanem inkább amolyan háziasan összedobott torta lett belőle. Jaaaa, és a legnagyobb bók, amit kaptam vele kapcsolatban: az unokahúgom azt mondta a piskóta olyan lett, mint amilyet az egyik kedves rokonunk - Joli néni - tudott készíteni és évek óta nem ettünk már olyan finomat. Szerintem tuti a nagy csipet szeretet használt neki, amit beletettem... na meg a jó minőségű tojás... :o :)

Ajánlom húsvétra is, mert könnyű és üde édesség volt, amivel még sok gond sincsen, mégis nagyon finom.

Kókuszkrém torta málnával
Hozzávalók:
A piskótalaphoz (kb. 25 cm-es tortaformába):

• 5 tojás
• 5 evőkanál liszt
• 5 csapott evőkanál porcukor
• csipet só
• 3 evőkanál hideg víz

A sütőt előmelegítem 180 fokra. A tortaforma alját és oldalát is kibélelem sütőpapírral. A tojások fehérjét csipet sóval kemény habbá verem. A tojások sárgáját is pár perc alatt habosra keverem a porcukorral, majd hozzáadom a vizet és beleszitálom a lisztet is, valamint a csipet sót is, és ezekkel is alaposan elkeverem. A tojásfehérje habból hozzáadok egy keveset, majd lazítok a tojásos-lisztes masszán, és határozottan elkeverem. A többit is hozzáadom, de ezt már óvatosan - hogy ne törjön össze a hab - alulról felfelé mozdulatokkal keverve vegyítem el benne alaposan. Az előkészített formába öntöm, majd elegyengetem benne. Alulról is megütögetem a formát. Az előmelegített sütőbe teszem, és kb. 30-35 perc alatt aranysárgára sütöm (sütőfüggő!!! tűpróba a végefelé, és ne szárítsuk ki).

A kókuszkrémhez ill. habhoz:

Hozzávalók:

• 200 g (nem túl száraz) kókuszreszelék
• 500 ml tejszín
• 1 csomag hidegen keverhető zselatin (pl. Zselatin Fix)
• ízlés szerint porcukor vagy egyéb édesítő (pl. xilit, 1-2 evőkanállal elég bele szerintem)

A kókuszreszeléket egy késes aprítógépben vagy turmixban (vagy botmixerrel) addig dolgozom, amíg egészen pici darabos, már már krémes lesz. Közben adhatunk hozzá pár evőkanál tejszínt is, hogy könnyebben bánjon vele a gép. Miután így összedolgoztuk, érezni fogjuk, hogy sokkal intenzívebb lesz az íze, és miután kevésbé darabos, sokkal élvezhetőbb is volt így a tortában.

A tejszínt elkezdem habbá verni, majd szép fokozatosan beledolgozom a zselatint, végül a cukrot is és kemény habbá verem. A kókuszreszelékből félreteszek pár evőkanállal a díszítéshez, a többit pedig beleforgatom a habba.

Az összeállításhoz és a díszítéshez:

• 1 kis üveg málnadzsem
• esetleg, ha van, lehet fagyasztott málna is
• 4-5 dkg fehércsokoládé

A tortalapot kettévágom, amint kihűlt, és az alsó lapot megkenem málnadzsemmel. Ráhalmozom a kókuszos habnak kb. a felét. Tetejét ráteszem, kicsit lenyomkodom (nálam ez elmaradt most), bevonom a maradék krémmel (az oldalát is lehet, nálam most ez is elmaradt), majd a tetejét díszítem málnadzsemmel, esetleg fagyasztott málnával, kókuszreszelékkel, fehércsokoládéból készített forgácsokkal.

Az eredeti terv az volt egyébként, hogy oldalét fehércsoki lapokkal díszítem, de nem volt ideje megdermedni annak a fránya csokinak, amit felolvasztottam erre a célra. Így az kopaszon maradt.

Macaron sárgarépás-mandulás almadzsemmel töltve

Nos, kérem szépen, így használt a Blogger Macaron-Marathon találkozón történő részvételem a Macaron sütésnél. Második igazi próbálkozás, és tessék-lássék így sikerült. :) Hálás köszönet a tapasztalatok megosztásáért és a hasznos infókért Mindenkinek! Én most a Piszke által használt arányokat ill. receptet használtam. És az az igazság, hogy igazán rá sem készültem (bár lehet hogy erre mondják: kezdők szerencséje :))) ). Munka után, egy hulla fárasztó nap után kezdtem neki, amolyan levezetésként, és még a fiam is mellettem kuktáskodott, ami szintén nem a túlzott precizitást segítette elő. De mikor elkezdtem sütni, és megláttam, hogy kezdenek talpacskái nőni a Macaronjaimnak, majd kiugrottam a bőrömből. Biztos lesznek még elrontottak. Olyan, ami ilyen-olyan okból nem sikerül, de azt hiszem, sokkal nagyobb önbizalommal állok most már neki majd. Itt is tudom pl. hogy milyen hibákat vétettem. Pl. véletlenül kinyitottam a sütőajtót és ettől kicsit laposak lettek. Bár ez lehetett attól is, hogy én sima, egész mandulát daráltam le gyorsan, ami nyilván kicsit olajosabb volt, így ez is lehúzhatta a masszát. De nem baj. Mert a fazonjától eltekintve nagyon nagyon jók sikerült szerintem, mind állagra, mind ízre. És csak azért mutatom meg nektek kedves olvasóim, hogy aki eddig félt tőle esetleg, az is ugorjon neki, mert ez a süti nem az ördög maga. Csak kicsit már túl van misztifikálva ez is (mert tényleg nem mindig sikerül tökéletesre... szerintem még az igazán nagyoknak sem...). És nem is sznob süti, pedig már ezt is elhitették sokakkal szerintem....

A recept, ill. arányok, amit én használtam most (Piszke receptje):

• 60 g pihentetett tojásfehérje (nekem hűtőben 3 napot pihent letakarva)
• 80 g darált mandula
• 140 g porcukor
• 1 evőkanál kristálycukor
• csipet só

A tojásfehérjét csipet sóval, alacsony fokozaton elkezdem habbá verni, közben fokozatosan hozzáadom a kristálycukrot is. A mandulát a porcukorral átszitálom, majd elkezdem hozzákeverni habhoz. Addig keverem, amíg az össze nagy légbuborékot ki nem kevertem belőle és inkább "folyós", mint szakadós masszát kapok. Habzsákba töltöm majd kb. 10 forintos nagyságú érméket nyomok belőle egy sütőpapírral bélelt tepsire és félreteszem pihenni legalább 1/2-1 órára (attól függ mennyire van meleg, én bekapcsoltam a sütőt és elég tettem a két tepsit). Ha kipihente magát, azaz a teteje kissé megszáradt, a sütőt előmelegítem kb. 140 fokra (légkeverésen kb. 125 fokon sütöttem, egyik tepsit így, másikat úgy és a légkeverésesen sütött, szebben sült meg nekem) és tepsinként kb. 15 percet sütöm őket. Kivéve a sütőből hagyom teljesen kihűlni őket, és úgy választom le a sütőpapírról.

Amiket én tanultam most pl. ezen a találkozón:

- a tojásfehérjét lassan kezdjük el verni, hogy ne kerüljenek bele túl nagy légbuborékok

- a mandula ne legyen túl olajos, mert lehúzza a masszát (ha kell szárítsuk ki inkább kicsit)

- keverjük ki az összes légbuborékot a masszánkból (alulról felfelé mozdulatokkal, pl. egy laposabb fakanállal)

- hagyjuk pihenni a kinyomott masszát, mert így tud a teteje "ropogósra/roppanósra" sülni, a belseje pedig lágyabb marad

- sosem sikerül ugyanúgy, mert annyi mindentől függ, hogy éppen hogy sikerül... :)))) DE ez se vegye el a kedvünket! :)

És ami miatt még érdemes erről a Macaronról írnom, az a töltelék, ami belekerült. Még tavaly készített lekvár/dzsem/krém (minek nevezzem?) tulajdonképpen, de annyira fantasztikusan finom volt vele, olyan jól passzolt hozzá, hogy húúúú... 

Ő az: http://ildinyo.blogspot.com/2011/08/sargarepas-mandulas-almadzsem.html

Ezzel a dzsemmel mindenképpen csak a tálalás előtt max. 1/2-1 órával töltsük csak meg, különben nagyon felpuhul az egész.

És a teljesség igénye nélkül néhány blog, ahol sok fantasztikus Macaronokat találtok:

http://piszke.blogspot.com/

http://narancslekvar.blogspot.com/

http://mandulasarok.blogspot.com/

http://renidani.blogspot.com/

http://gesztenyeblog.blogspot.com/

http://colorsinthekitchen.blogspot.com/

http://chiliesvanilia.blogspot.com/

Almás édeskömény-krémleves karamellizált almaszeletekkel és citromos mascarponekrém kaláccsal és dzsemmel rétegezve

Két, hétvégén készült, egyszerű finomságot hoztam. Egy, amolyan édesen sós, vagy inkább sósan édes krémleves, aminek a pikantériáját az édeskömény adja meg. Az édeskömény egyébként nagyon finom nyersen is, pl. egy narancsos-almás salátához keverve, de rendkívül finom sütve is (fehérborral, kevés levessel és cukorral együtt). És egy desszertet is hoztam még. Egy friss, és gyorsan elkészíthető desszertet, amit bátran ajánlok mindenféle alkalomra és évszakra. Akár most húsvétra is jól jön majd, ha nincs kedvünk bíbelődni különösebb torta és egyéb sütikölteménnyekkel.

Almás édeskömény-krémleves karamellizált almaszeletekkel

Hozzávalók (kb. 4-5 személyre):

• 1 kisebb szál póréhagyma
• 1 nagyobb édeskömény
• 2 nagyobb alma
• 1 liter zöldségleves
• kevés bors, esetleg még só, ha szükséges
• 1 bő evőkanál vaj
• 1 dl tejszín
• 2 evőkanál barna nádcukor + 2 az alma karamellizálásához

A póréhagymát megtisztítom és felkarikázom, kevés vajon megpárolom, majd hozzáadok 2 evőkanál cukrot és karamellizálom kissé. Beleteszem a felkockázott, megtisztított almát is (amiből egy felet félreteszek a tálaláshoz), majd az édesköményt is. Átpirítom kissé és felöntöm a nem túl sós levessel. Megfőzöm, majd felöntöm a tejszínnel, még egyet forralok rajta és botmixerrel szép simára turmixolom az egészet. Kóstolom, és ha szükséges, még utánaízesítem.

A tálaláshoz a megmaradt fél almát felvágom vékony szeletekre (ketté is vághatjuk még), a maradék cukrot megkaramellizálom és rövid ideig megforgatom benne az almaszeleteket, majd tányérra szedem és a leves tetejére szedem a tányérba.

Citromos-mascarponés poharas desszert

Hozzávalók:

• 250 g mascarpone
• 250 g tejföl
• 1 citrom lereszelt héja
• fél citrom leve
• kb. 3-4 evőkanál xilit (a citromlében feloldva, vagy helyette porcukor)
• pár szelet kalácsnak a belső része felkockázva
• pár evőkanál lekvár ízlés szerint (pl. ribizli (piros, fekete, nálam most fekete), feketeáfonya, szeder, eper)

A mascarponét a tejfölt elkezdem habverővel kikeverni, hozzáadom a reszelt citromhéjat és a levet is, majd szép krémesre keverem. Poharakba rétegezem a kaláccsal és a lekvárral, majd jól behűtve tálalom. Díszíthetem citromhéjjal, citromszeletekkel, citromfűvel, lekvárral stb. 



Póréhagymás burgonyaleves és túrós-almás palacsinta citromos karamellszósszal

Egy egyszerű, de tartalmas, jó laktató és nagyon finom leves. Másodiknak pedig egy kényeztető édes, de mégsem émelyítő finomság. Most a fotók is egyszerűek lettek. Kicsit egyhangúak is talán, pedig nekem már vidám tavaszi hangulatom van ebben a szép napsütéses nappalokon.

Póréhagymás burgonyaleves

Hozzávalók (4-5 személyre):

• kb. 2 szál póréhagyma
• 2 gerezd fokhagyma
• kevés olívaolaj
• kb. 2 evőkanál vaj
• 600 g burgonya
• 1,5 liter zöldségleves (pl. DM-s bio zöldségleves kockából)
• só, frissen őrölt bors

A póréhagymát megtisztítom, felkarikázom, majd a vaj és kevés olívaolaj keverékén megpárolom, közben kicsit sózom, borsozom és hozzáadom a megtisztított, összezúzott fokhagymát is. A burgonyát közben szintén megtisztítom, felkockázom, majd a hagymához adom. Átpirítom egy kicsit, majd felengedem a levessel. Lefedem, felforralom, majd puhára főzöm a burgonyát. Én leturmixoltam botmixerrel, de hagyhatjuk egészben is, ha rusztikusabban szeretjük. Ha elkészült, kóstoljuk meg és ha szükséges, még ízesítsük.

Tálaláshoz félretehetünk kevés párolt póráhagyma karikát és kevés olívaolajjal is meglocsolhatjuk.

Túrós-almás palacsinta

Hozzávalók (kb. 18-20 db lesz belőle):

• 2 nagy tojás (L)
• 4-5 dkg xilit (legalább itt spóroljunk a cukorral, ha már karamellához nem lehet használni)
• 200 g sovány túró
• 2 nagy evőkanál joghurt (vagy tejföl)
• 6 dkg kukoricaliszt
• 6 dkg rizsliszt
• 1 mokkáskanál szódabikarbóna
• 2 kisebb alma (tisztán mérve kb. 20 dkg)
• 1 citrom reszelt héja
• kevés vaj a sütéshez vagy napraforgó olaj

A tojásokat jó habosra keverem a cukorral. Hozzáadom a túrót, a joghurtot (tejfölt) és a reszelt citromhéjat is, csipet sót, majd ezekkel is habosra keverem. Végül beleszitálom a kétféle lisztet és a szódabikarbónát, elkeverem, majd belereszelem nagylyukú reszelőn a megtisztított almát és újra átkeverem. Enyhén kivajazott (vagy kiolajozott) palacsintasütőbe süssük meg, közepes lángnál. Minden újabb adagnál vajazzuk vagy olajozzuk ki ki megint és ne süssük túl soká mert hamar megsül. Óvatosan forgassuk meg mindig.

Citromos karamellszósz
Hozzávalók:

• 12 dkg nádcukor
• kb. fél citrom leve
• 1 evőkanál vaj
• 2 dl tejszín

A cukrot karamellizáljuk. Ne kevergessük, csak döntögessük meg időnként a lehetőleg vastag aljú edény, amiben készítjük. Ha sötétebb cukorból készítjük, mint én is pl., a karamell is sötétebb lesz, de ez nem jelenti azt, hogy megégett a cukor. Ha megolvadt az összes cukor, adjuk hozzá a citrom levét és újra hagyjuk felolvadni a cukrot. Végül adjuk hozzá a tejszínt és a vajat is, és alaposan forraljuk össze.

Ennyi citromtól nem lesz nagyon citromos, csak épp egy kicsit frissebb a karamell.

És így a végére egy érdekesség. Már akinek. Nekem pl. az volt. A lent látható spenótot én nemrég kint vettem nálunk a piacon (nem fogjátok elhinni 550,-Ft-ért kilóját). Először gyanús volt. Azt gondoltam, mi van, ha ez inkább zsenge mángold... De kedves és segítő bloggertársak és barátok (főként Noémi a Sarokról. :) ) segítségével a Facebook-on hamar meg lettem győzve arról, hogy ez bizony tényleg spenót. Csak azért írtam le, hogy Ti se bizonytalanodjatok el, ha ilyet láttok a piacon esetleg. Inkább vegyétek meg, mert remek finomság. A zöldre ilyenkor már amúgy is nagyon vágyik testünk-lelkünk-szemünk egyaránt.

A tudatlanságom vége az lett egyébként, hogy egy mustáros krémleves lett végül ebből a szép spenótból. Csak azért az, mert azért tényleg szebb ételek készíthetőek belőle, ha egészben hagyva egyszerűen megsütjük pl. Erre is vannak remek ötletek Chili & Vanilia Facebook-os oldalán. A spenótról pedig általánosan itt olvashattok bővebben: http://www.terebess.hu/tiszaorveny/zoldseg/spenot.html

És a mustáros krémleves, ami készült belőle. Készítettem bele egyébként egy érdekes, de nagyon gyors kis levesbetétet, hogy mégse simán tálaljam csak. Ehhez 7 dkg levesgyöngyöt késes aprítóban finomra dolgoztam, majd hozzáadtam 1 tömlős (100 g) füstölt sajtkrémet és az így készített krémből kis gombócokat formáztam, majd így adtam a leveshez tálaláskor. Szerintem gyors és jópofa ötlet, és még finom is.

  

Sok szeretettel Nektek/Nekünk

Akár nőnap alkalmából, akár csak úgy, csak mert jön a tavasz, vagy egy szép nap alkalmából hoztam, Nektek, sok szeretettel!

Kókuszos-barackos granola/ropogós müzli

Manapság mindig mindenki rohan. Bár azt senki nem tudja pontosan, hogy hova, senki nem tudja, hogy valójában miért is, de azért rohanunk. Mert az most kell. Nem tudjuk miért hajtunk, vagy miért hajtanak, de azért hajtunk. Ill. a legtöbb esetben nem tudjuk, és a rohanást magát is csak akkor vesszük észre sokszor, azt az őrületes hajtást, amikor megállunk, megállhatunk egy percre. Az már közhelynek számít, ha leírom, ebben a nagy rohanásban néha reggelizni sincs időnk, se kedvünk. De energia azért mégis kell. Ilyen helyzetekre jönnek jól a gyors, de tápláló, kellő energiát nyújtó reggelik, amik még azoknak is tetszenek, akik nem igazán szeretnek reggelizni, vagy épp nem nagyon fér ilyenkor beléjük  egy királyi adag reggeli. Én is ilyen vagyok. Nem tudok sokat enni reggelire, pedig elvileg ugye akkor kellene többet enni. Sőt közvetlen felkelés után is csak akkor eszem, ha hétvégén itthon vagyok. Akkor is egy kávé és pár keksz, pár falat étel, ami még jól esik ilyenkor. Ha munka van és rohanás, reggel örülök, ha felkelek és összekapom magam meg a gyerkőcöt, aztán irány az ovi meg a munka. Nekem ilyenkor se időm, de leginkább étvágyam nincs, így 9-ig nem is eszem semmit ilyenkor. Viszont egy jó kis joghurt, és kevés ilyen ropogós müzli vagy granola nagyon jól tud esni és kellő energiával is lát el. Ha még friss gyümölccsel is feltuningolom, még finomabb, még egészségesebb, és még laktatóbb. Sőt gyümölcs mellett még a joghurt és egyéb tejtermék is elhagyható nyugodtan, úgy is finom. És hogy ezt mivel gyorsabb enni? Nem gyorsabb, csak kényelmesebb, mint egy szendvics, és még a munka (gép) mellett is elfogyasztható, így már erre sem lehet fogni, hogy nem eszem. És nem csak reggelire lehet ám enni. Poharas desszertek alapanyagaként is nagyszerűen működik, mindenféle ízesítésben.

Még karácsony környékén készült egyébként (ill. egész pontosan két ünnep között) ez a finomság, leginkább ajándékba, ezért ez az igen nagynak tűnő mennyiség. És kérem, fel ne hördüljön senki azon, hogy te atyaég, mennyi méz. Ilyen adag elnyeli bizony. És különben is, nem kell egy kisebb vödörnyit a joghurtba pakolni belőle. :)

Hozzávalók:

• 400 g zabpehely
• 100 g kukoricapehely
• 100 g szezámmag (opcionális)
• 50 g búzacsíra
• 100 g kókuszreszelék
• 100-150 g aszalt sárgabarack
• 250 g méz
• 2 evőkanál golden syrup
• 3 evőkanál napraforgó olaj

A sütőt felmelegítem 180-190 fokra (én légkeverésen szeretem sütni 160-170 fokon). Egy nagy tepsit kibélelek sütőpapírral (legjobb, ha ez szilikonos bevonatú). A száraz hozzávalókat összekeverem. A mézet a golden syruppal és a napraforgó olajjal felforralom, majd alaposan összekeverem a száraz hozzávalókkal. Egyenletesen elterítem a tepsiben, majd  a felmelegített sütőben kb. 25-30 (sütőfüggő!) percig sütöm, majd hagyom kihűlni és már ehetjük is.

Tipp:

Ezt a receptet igen sokféleképpen lehet variálni. Az elkészítésnek csak a fantázia szabhat határt, és persze az egyéni ízlésünk. Kerülhet bele még sokféle olajos mag, aszalt és friss gyümölcsök (utóbbi persze csak tálalásnál kerüljön bele), puffasztott rizs, egyéb pelyhesített gabonafélék stb. stb. Megbolondíthatjuk fűszerekkel is. Pl. a fahéj remekül passzol hozzá, de kevés őrölt gyömbérrel, vagy szegfűszeggel is jó lehet.
Néhány variáció, ami most hirtelen eszembe jutott:
Pisztáciás-málnás (friss vagy fagyasztott), édes, sűrű joghurttal (görög).
Mogyorós-aszalt őszibarackos, még egy kis őszibarack befőttel megbolondítva, szintén görög joghurtba.
Kókuszos-aszalt vegyes trópusi gyümölcsös (ananász, papaya stb.), kókuszpehellyel, banános joghurtba (banán összenyomkodva villával és összekever a joghurttal).
Fahéjas-mazsolás-almás. A fenti keverékhez aszalt barack helyett aszalt almakockákat és mazsolát adunk, kókuszt elhagyjuk és fahéjjal fűszerezzük. Friss almával feldobhatjuk még tálaláskor.

Almás-morzsás muffin

Na, csak meghoztam végre ezt a receptet is. Ezt a muffint régebben rengetegszer sütöttem. Többek közt Apukám nagy kedvence volt. Aztán valahogy, így az utóbbi időben meg is feledkeztem róla. De egy nagyon kedves bloggertársam, Eszter (http://levinmodra.blogspot.com/), épp almás muffin receptet keresett és eszembe juttatta újra. Le is írtam a receptet, de kedvet kaptam a megsütéséhez is, meg egyébként is a blogra is jól jött. Tudom, a muffin ma már nem olyan divatos sütemény, de engem ez egy cseppet sem érdekel. Finom, millióféleképpen variálható, és kész. Egyáltalán miféle hülyeség divatból készíteni vagy nem készíteni egy ételt? Pfff... Az már rég rossz, ha valaki csak divatból készít, vagy nem készít valamit... És azzal is vitatkoznék, hogy a muffin ugyanaz lenne, mint az amerikai cukormázas, meg egyéb módon feldíszített cupcake. Ha valaki sütött már ilyet és olyat is, tudni fogja mi a különbség. Nem sok, de azért van. Az eredeti recept egyébként Jutta Renz Muffin c. kis könyvéből való. Én egy kicsit módosítottam az eredeti recepten, de nem sokban. Csak a lisztek arányán (nálam kukoricaliszt is mindig kerül bele) és a cukor mennyiségét kicsit csökkentettem (és nem is mindig barna cukrot használok hozzá).

Almás-morzsás muffin

Hozzávalók (eredetileg 12-db-hoz, de nekem ebből mindig 15 lesz (legalább) a normál méretű muffinsütőben):

• 2 kisebb alma (kb. 20 dkg)
• 12 dkg teljes kiőrlésű liszt (tönkölybúza nálam)
• 10 dkg sima liszt
• 4 dkg kukoricaliszt
• 2 teáskanál sütőpor
• 1/2 teáskanál szódabikarbóna
• 1 1/2 teáskanál őrölt fahéj
• 1/2 teáskanál őrölt szegfűszeg
• 1/2 teáskanál szerecsendió
• 9 dkg durvára vágott dió
• 1 tojás
• 12,5 dkg vaj
• 12 dkg xilit (eredetileg 14 dkg barna cukor)
• 3 dl író (vagy joghurt, kefir is jó)

A morzsához:

• 5 dkg teljes kiőrlésű tönkölybúza liszt
• 1 teáskanál őrölt fahéj
• 6 dkg durvára vágott dió
• 4,5 dkg barna cukor
• 5 dkg puha vaj

A sütőt melegítsük elő 180 fokra (én mindig légkeverésen sütöm 160 fokon). A morzsához valókat tegyük egy tálba és ujjaink között morzsoljuk össze, amíg nedves homok állagú lesz, majd tegyük be a hűtőbe. A muffin száraz hozzávalóit egy szitáljuk egy nagyobb tálba, majd a diót is adjuk hozzá.. Az almát hámozzuk meg, magozzuk ki, kockázzuk fel kicsire, majd keverjük a lisztes keverékbe. Egy másik tálban keverjük ki (kézi habverővel) a tojást a cukorral, adjuk hozzá a nagyon puha (kissé olvasztott is lehet) vajat, ezzel is alaposan keverjük el, majd keverjük hozzá az írót (joghurtot, kefirt) is és pár mozdulattal vegyítsük össze a száraz hozzávalókkal. Nem kell túl sokáig keverni, csak addig, amíg érezzük, hogy a liszt már felvette mindenhol a nedvességet. Egy mousse-ra emlékeztető állagú tésztát fogunk kapni. Az így kikevert tésztát  a adagoljuk az előkészített (papírformával kibélelt, vagy kivajazott) formákba, a tetején osszuk el a hűtőből kivett morzsatésztát, és az előmelegített sütőben  süssük meg 20-25 perc alatt. Ha kisűlt, 5 percig pihentessük a formában, majd rácsra téve hagyjuk kihűlni.

És hoztam egy pár tavaszcsalogató virágfotót is (bár nem kifejezetten csak tavaszi virágok, de viráááág :)), ha nem bánjátok. Annyira szép idő lett most, hogy ez az embernek erőt ad ahhoz, hogy továbbmenjen, még akkor is, ha néha minden ereje kezdi elhagyni... ;)

Csak, mert szeretlek...

Tudom, sokan nincsenk oda ezért a kissé giccses alkalomért. De úgy érzem, meg kell védenem a Valentin-napot, egész pontosan nálunk ez Bálint-nap ugye hivatalosan. Csak már kissé elhomályosult ez az egész, hogy honnan is ered, és mi is ez valójában. És igen, meg kell védenem, mert a szeretetről szól(na elvileg) ez az ünnep, így ez az én asztalom. És meg kell védenem, mert mindenki azt gondolja, hogy ez csak nyugatmajmolós ünnep. Pedig eredetileg nem volt az. Ill. nem is kellene annak lennie most sem. Olvassátok csak el ezt a leírást. Az már más kérdés, hogy ezt manapság hogyan torzították el és ki mit vett át belőle. Nem értek egyet azzal, hogy ennek a napnak arról kellene szólnia csak, hogy férfiként veszek egy több ezer forintos virágot a kedvesemnek, aki cserébe egy több ezer forintos csokival lep meg mondjuk. Sokkal inkább szólhatna arról például, hogy mondjuk a férfi a kedvesének vesz 1 szál virágot, és jelképesen ír neki pár kedves sort. Én pedig cserébe készítek neki valami finomságot. Mondjuk egy finom vacsorát. Szerintem a számunkra lényeges dolgot kellene csak kiragadni belőle. Nem kell ezen fennakadni. Mindenki azt őrizzen meg ebből csak, amit magáénak tud érezni, amivel azonosulni tud. Ha épp semmivel nem tud, hát akkor sincs semmi gond. Én nagyon nem vagyok egy nyálasan bájolgós csajszi (aki ismer, az tudja), de a romantikát azért szeretem, és azzal sincs bajom, ha erre van egy nap, ami kifejezetten csak erről szól(hat). És azzal sem, ha az alapvető szokások más népektől kerültek át hozzánk. Miért baj ez? Hogy ezeket a dolgokat megtehetjük bármelyik napon? Persze hogy megtehetjük. De ha azzal baj van, hogy erre van egy külön nap kitalálva, akkor kérdem én: minek is ünnepeljük pl. a karácsonyt...? ( a kérdés költői volt, nem kérek rá választ... :D, csak arra akartam utalni vele, ez sem mindenhol arról szól már, amiről kellene). Nekem ez a nap továbbra is egy alkalom lesz, amikor készülhetek a páromnak valamivel. Nem mellékesen, tök jó visszaolvasni pl. régi képeslapokat, amiket egymásnak írtunk anno a férjemmel. De olyan is volt, hogy a munka után gyertyafényes illatos fürdővel vártam haza és finom vacsorával. Ezek kedves gesztusok. Nekem ilyenről szól.

Nálam most semmi nem pompázik szívecskékben, ami az ételajánlót illeti, viszont ezeknek a színe kifejezetten ehhez az alkalomhoz passzol szerintem. Na jó, a húsétel a kakukktojás. Az már olyan férfias inkább.

Kókuszos mousse áfonyás sziruppal

Hozzávalók (kb. 6-8 kis pohárka lesz belőle, de ebből nem kell sok egyszerre)

• 300 ml kókusztej (nálam dobozos, Aldiból való)
• 200 g (1 kicsi dobozos) habtejszín
• 1 csomag Zselatin Fix (vagy más hidegen keverhető zselatin, 500 ml folyadékhoz való)
• 1-2 evőkanál gyümölcscukor (vagy ízlés szerint, de nem kell sok édesítő anyag)
• 50 g aszalt vörös áfonya
• 80 ml áfonyaszirup (ha lehet, magas gyümölcstartalmú) vízzel higítva 1 dl-re

Az áfonyaszirupot felforralom a vízzel, majd hozzáadom az aszalt áfonyát is és forralom rövid ideig, amíg megszívja magát. Félreteszem, hagyom kihűlni.

A tejszínt nem túl kemény habbá verem. A kókusztejet is elkezdem gépi habverővel habosítani, majd szép lassan hozzáadom a Zselatin Fixet, végül a gyümölcscukrot is belekeverem és addig verem, amíg fel nem oldódik. Végül óvatosan beleforgatom a habot és az áfonyás sziruppal felváltva, elrendezem kis poharakban, majd alaposan lehűtöm.

Ötlet:

Az aszalt áfonya helyett használhatunk fagyasztott málnát is akár. Sőt, az talán még jobban is illik hozzá.

  

A desszert után pedig jöjjön egy leves és egy főétel ajánló is. Mondjuk ők.

Gyömbéres céklakrémleves 

 

http://ildinyo.blogspot.com/2012/01/gyomberes-ceklakremleves-piritott.html

Almás-diós karajszelet polentával

A recept a lenti linken alul található:

http://ildinyo.blogspot.com/2011/03/nevnapi-menu.html

És én most ilyen képeslappal készültem:

Vagy ez, még nem tudom melyik lesz. :) És igen, kissé gyerekes vagyok még néha... Nem is kicsit... Höhö

Békás torta: csokitorta narancslekvárral

Február 1.-jén ünnepelte Kicsi Lovacskám a 4. szülinapját. És a közhely: Jessszus! Így megy az idő!? De tényleg ez van. Így megy bizony. Akkor még a báránypöttyeinkkel ékeskedtünk, de múlt hétvégén a családdal megünnepeltük. Ekkor már legalább az arcáról szépen elmúltak a pöttyök. Nagy kedvence, ill. jó haverja egy tavaly gyereknapra, az Ikeában vásárolt szárnyas, kis plüss béka. Amire mellékesen azt mondták, hogy csak egy újabb plüssfigura és csak nekem kell. :) De nem. Imádja! Hát ezért lett békás a torta. Jó. Be kell vallanom. Nekem ezen még erősen van mit gyakorolnom, de ennyi tellett tőlem szombat éjjel. :) Én most nem vettem semmi extra színező anyagot a hamis marcipán színezéséhez. A zöldet megoldottam a sima zöld színű keserű mandula aromával, a barnához pedig kakaóport használtam (és egy pici olajat, hogy ne száradjon ki nagyon). Hát látszik, hogy nem komplikáltam túl.

Hozzávalók:

• A tésztához:
• 250 g puha vaj
• 80 g nádcukor
• 50 g gyümölcscukor
• 1-2 evőkanál vaníliáscukor (igazi vaníliával)
• 4 nagy tojás
• nagy csipet só
• 250 g liszt
• 2 csapott teáskanál sütőpor
• 2-3 púpos evőkanál kakaópor
• 1 kicsi poharas tejföl (175 g-os)

A krémhez:

• 250 g mascarpone
• 200 g étcsokoládé
• 200 ml tejszín (1 kis doboz)
• kb. 6-8 evőkanál porcukor (ízlés szerint, vagy ennek megfelelő mennyiségű egyéb édesítő anyag, mint pl. xilit, gyümölcscukor stb.)
• Legalább 8-10 bő evőkanál narancslekvár (a belinkelt oldalon egy rumos-kókuszos változat szerepel, de én természetesen ennek a sima, natúr verzióját használtam hozzá)
• A bevonathoz: hamis marcipán

A tortalap elkészítése:

A sütőt melegítsük elő 180 fokra (én légkeverésen sütöttem, 160 fokon). Egy kapcsos torta forma alját béleljük ki sütőpapírral, az oldalát vajazzuk ki.  A puha vajat keverjük ki alaposan a cukrokkal, majd egyenként keverjük hozzá a tojásokat és alaposan keverjük ki azzal is. A száraz hozzávalókat szitáljuk át, majd keverjük bele a vajas-cukros tojásba. Keverjük át az egészet, majd lazítsuk a tejföllel. Ne legyen túl híg, de túl sűrű sem a tészta. Tapadjon a fakanálra. Ha úgy ítéljük meg, hogy nagyon híg lenne úgy a tészta (ez függ a liszt minőségétől, ill. hogy mennyi nedvességet vesz fel), akkor ne tegyük inkább bele az összes tejfölt. Ha alaposan kikevertük a tésztát, oszlassuk el a sütőformában, majd tegyük az előmelegített sütőbe és kb. 40-45 percig (sütőfüggő!!! tűpróba) süssük, amíg elválik egy kissé a formától. Ne szárítsuk ki!
Ha megsült, vegyük le róla a formát, hagyjuk kihűlni teljesen, majd vágjuk ketté, kenjük meg jó vastagon az alsó lapot a narancslekvárral, majd kenjük meg a lenti csokikrémmel, végül burkoljuk ízlés szerint krémmel, vagy (hamis) marcipánnal.

Megjegyzés:

Én egy 25 cm átmérőjű formában sütöttem, de ennél kisebben talán jobb, mert így egy kicsit laposabb lett, mint azt szerettem volna. Bár nem volt baj, mert így arányos volt a tészta és a töltelék aránya úgy, hogy  kettévágtam. Ha kisebb a forma, legalább 3 felé érdemes elvágni.

A (hamis) marcipános bevonat el is maradhat. Készíthetünk többet a töltelékből és bevonhatjuk kívül is ezzel a krémmel.

A krémhez:
Olvasszuk fel a csokoládét, majd hagyjuk langyosra hűlni. Közben a mascarponét és porcukrot keverjük ki habverővel. Ha szemcsésebb cukrot használunk, azt inkább hagyjuk feloldódni a meleg csokiban. Ha kihűlt egy kissé az olvasztott csoki, habverővel keverjük bele a mascarponéba, majd adjuk hozzá több részletben a tejszínt is, és jól habosítsuk fel az egészet.Töltsük meg vele a tortát, tegyük rá a felső lapot, majd nyomkodjuk rá kissé. Tegyük rövid időre hűvös helyre, majd díszítsük kedvünk szerint a tortát.

Díszítés:
A hamis marcipán egy nagyon pici részét kakaóporral és kevéske napraforgóolajjal, majd még egy kicsit nagyobb részét zöld színű mandularomával megszíneztem. A sima fehéret kinyújtottam úgy, hogy egy tartós sütőfóliára tettem (így gyűrödik a legkevésbé, erre már rájöttem). A mostani verziót rizsliszttel készítettem teljes egészében, és így szinte semmi porcukorra és keményítőre nem volt szükségem, csak össze kellett kicsit gyúrni. Így viszont sajnos töredezősebb lett, ahogy állt egy picit a levegőn (és nem volt letakarva). Szóval bevontam vele a tortát, egy kevés maradék krémmel (csillagcsöves zsákból kinyomva) és pici virágformákkal, valamint a békafejjel díszítettem.

Könyvajánló: Michel Roux Tésztavarázs

Nem olyan régen kaptam egy levelet a T.bálint Kiadótól, hogy ha szeretném, elküldik nekem Michel Roux Tésztavarázs c. könyvét. Cserébe azt kérik, hogy írjak róla. Azt hiszem, igen nehéz helyzetben lettem volna, ha ez a könyv nem jó. De ez a könyv nagyon-nagyon jó!!!

Michel Roux - a könyv írója -, három Michelin csillaggal rendelkezik, már 23 éve. De, ha ez nem lenne elég, ott van több mint 30 évnyi tapasztalat, és több díj is a tarsolyában. Úgy gondolom, ilyen háttérrel és tapasztalatokkal, csak jó ételeket lehet alkotni. Mi pedig hálásak lehetünk, hogy ezt meg is osztja velünk.

A szakácskönyv többféle tészta alapreceptjét tartalmazza, mint pl. páte brissée, flantészta, leveles tészta, briós, filotészta, pizzatészta stb. stb. Mindegyik nagyon részletes és pontos útmutatóval, fázisképekkel illusztrálva. De az alaprecepteken felül rengeteg ötlet, recept is van a felhasználáshoz. Ezek önmagukban is nagyon jók, így kezdő háziasszonyoknak is nagyon ajánlom. De egy magam fajta, konyhában alkotni szerető embernek is rendkívül inspiráló. Az első pár oldalon található linzertészták kapásból megfogtak (páte brisée, páte á foncer), így ezek kerültek először tesztelésre.

Elsőként a flantésztát próbáltam ki. A elősütött tésztaalapba főtt burgonya és serpenyőben, olívaolajon kissé lepirított, haragos zöld kelkáposzta levelek kerültek, melyeket nyakon öntöttem egy kis tojásos, sózott, borsozott tejszínnel, majd készre sütöttem. A tejszínben el nem süllyedő kelkáposzta levelek nagyon finom ropogósra sültek, a krumpli pedig finom krémes lett a tejszíntől. Még egy kis kockára vágott, húsos füstölt szalonna is jó lett volna hozzá, de az most épp nem volt kéznél. Íme, ő így néz ki.

Készült egy másik is, szintén sós töltelékkel (kép nélkül). Ott az elősütött mini tortaalapokba kockára vágott gorgonzola sajt került, majd erre öntöttem rá zúzott fokhagymával, sóval, borssal, tojással elkevert tejfölt, és így sütöttem meg. Isteni finom egy kis olívaolajjal, kevés balzsamecettel, sóval, borssal ízesített paradicsomsalátával.

A másik pite egy édes változat volt (csak hogy ilyen is legyen), bár nem az édes tortákhoz használatos páte sucrée-t használtam, hanem a páte brissée-t. Itt, a szintén elősütött tésztaalapba, egy darált dióból, kevés tejszínből és cukorból, csipet fahéjból, vajból és tojásból álló krém került, amit kiraktam vékonyra szeletelt almával, megszórtam kevés cukorral a tetejét, cukrozott narancshéjkupacokat tettem még rá, majd így sütöttem. Nagyon jól sikerült ő is!

Itt a megmaradt tésztát kinyújtottam, majd megkentem tojással, megszórtam fahéjas nádcukorral, így sütöttem. Finom keksz lett belőle a reggeli kávém mellé. (Ez is fotó nélkül)

Összességében úgy vélem, ez a könyv mindenkinek nagyon hasznos lehet. Annak is, aki még csak barátkozik a konyhai rejtelmekkel (na nem eszik olyan forrón a kását, nem kell attól félni) és annak is, aki tökéletesíteni szeretné a tudását, és inspirálódni szeretne egy kicsit. Én csak ajánlani tudom mindenkinek.

Gyömbéres céklakrémleves pirított rozskenyérkockákkal

A színe alapján egy Valentin- vagyis Bálint-napra is beillő étel. De simán lélekmelengetőnek is nagyon jó mind a színe, mind az íze alapján. Erre mondják egyszerű, de nagyszerű. Most amúgy is jön a hideg állítólag, és a nagy hó. Jól fog esni a szánkózás és hóember készítés után egy tányér ilyen krémleves. Ez is egy olyan recept, ami tetszés szerint variálható. Én nagyon szeretem a gyömbért használni, de ha valaki nem barátkozik vele, nyugodtan el is hagyhatja. Bár tény, hogy nagyon feldobja anélkül, hogy nagyon tolakodó lenne az íze.

És eredetileg egyébként kis túrógombócokat szerettem volna bele készíteni, de most az elmaradt., majd legközelebb.

Gyömbéres céklakrémleves
Hozzávalók:

• 2 nagy fej lila hagyma
• 1 liter zöldségleves (nálam Dm-s bio leveskockából most)
• kb. 800 g cékla
• 1 közepes szem burgonya
• 250 ml zsíros tejszín
• 1 kicsi darabka friss gyömbér
• 1-2 evőkanál narancsos balzsamecetkrém
• só, bors
• olívaolaj
• a tálaláshoz: pár szelet rozskenyér

A hagymát megtisztítjuk, felkarikázzuk, kevés olajon elkezdjük dinsztelni. A céklát megmossuk, meghámozzuk, felkockázzuk a burgonyával együtt, és ezt is a hagymához adjuk. A gyömbért szintén meghámozzuk, és fokhagymanyomón átnyomjuk (vagy fel is darabolhatjuk, de akkor a turmixolásnál zavaró szálak maradhatnak benne), majd ezt is a zöldségekhez adjuk, sózzuk is kicsit és borsozzuk. Rövid ideig pirítjuk-pároljuk, majd felengedjük a zöldséglevessel és lefedjük. Ha puhára főtt minden, felöntjük a tejszínnel, és a balzsamecet krémmel, majd egy újjab forralás után alaposan összeturmixoljuk. Kóstoljuk és ha szükséges, még fűszerezzük. Tálaláskor kevés olívaolajjal megpirított rozskenyérkockákat adjunk mellé.

Ötlet:

Még finomabb lesz a levesünk, és még intenzívebb lesz az íze, ha a céklát előtte sütőben megsütjük, és úgy készítjük belőle a levest. Ez a fenti most egy gyorsított változat volt.

A narancsos balzsamecetkrém el is maradhat akár, de kicsit pikánsabbá teszi. Ilyen krémet, akár házilag is készíthetünk pl. Mammánál nagyon jó kis leírást találtok hozzá itt (ez ugyan ízesítés nélküli balzsamecetkrém, de az is nagyon jó).

És néhány érdekes kép a cékláról.

Céklaszív



Céklaszívboncolás.

Néha bizarr vagyok kicsit. :)



Csicsókás fehérbab-krémleves zsályás pulykagombóccal

Itt az ideje frissíteni a blogot. Elég rég volt már amúgy is. Most úgy alakult, hogy itthon kényszerültem maradni, mert kicsi lovacskám báránypöttyös lett. Szegénykémnek még a szájában is voltak pöttyök, így ki kellett találnom valami olyan kaját, amit ő is könnyebben tud enni. Ezt kreáltam. Szerintem nagyon jól passzoltak egymáshoz az ízek. Szóval aki elsőre megijed ettől a kombinációtól, az ne tegye, mert finom lesz tényleg. Feltéve, ha szereti ugye a csicsókát. Ebben a hideg időben meg mindig jól esik egy tányér meleg leves. Ugye?

Csicsókás fehérbab-krémleves

Hozzávalók (kb. 4 személyre):

• 1 nagy fej hagyma
• 1 gerezd fokhagyma
• kb. 600-650 g csicsóka
• 1 nagy konzerv fehérbab (800 g-os)
• 1-2 dl tejszín (elég a 10 %-os)
• olívaolaj
• só, frissen őrölt bors

A hagymát és a fokhagymát megtisztítom, felaprítom, majd kb. 2 evőkanál olívaolajon megpirítom kissé, közben sózom is. A csicsókát megpucolom, felkockázom,  majd a hagymához adom és ezt is átpirítom kicsit. A babot a levével együtt hozzáaadom az alaphoz, majd felengedem kb. 1 liter vízzel (vagy zöldséglevessel, de igazából nem szükséges, mert sima vízzel is épp olyan finom lesz az egész), sózom, borsozom, majd kb. 15 perc alat puhára főzöm az egészet. Ekkor beleöntöm a tejszínt, újra felforralom, végül simára turmixolom az egészet. Másnapra besűrűsüdhet, akkor még ráfér egy kis higítás, de ha szeretjük jó sűrűn, nem is szükséges.

Zsályás pulykagombóc

Hozzávalók:

• 500 g darált pulykahús
• 1 evőkanál libazsír (ettől a kissé szárazabb pulykahús ízletesebb és szaftosabb lesz, de el is maradhat)
• 1 fej hagyma
• 2 gerezd fokhagyma
• só, frissen őrölt bors
• friss vagy szárított zsálya (legjobb, ha van friss, ezt vágjuk apróra)
• kevés olívaolaj vagy libazsír a sütéshez

A hagymát, fokhagymát tisztítsuk meg, majd hanyagul vágjuk apróra. A hozzávalókat - a zsályán kívül - tegyük egy késes aprítóba (vagy használjunk botmixert, bár ezzel trükkösebb), majd dolgozzuk össze. A hús ugyan darált, így simán össze is keverhettük volna, de így sokkal simább lesz az állaga és nem is kell bele semmi, hogy összetartsa a masszát. A zsályát csak a legvégén keverjük bele. Formázzunk belőle kis golyókat, majd teflonos serpenyőben, olívaolajon vagy kevés libazsíron süssük meg pár perc alatt. Papírtörlőre szedjük ki, hogy felszívódjon a felesleges zsiradék, és nyársra húzva tálaljuk a leves mellé.

Nagyon szeretem ezt a fűszert

Amiatt, hogy most itthon vagyok a lurkóval, azt jelenti, hogy "kicsit" több időm van mindenfélével foglalkozni, ami már nagyon hiányzott. (Bár ilyen dolog miatt nem annyira jó itthon maradni, de szerencsére a báránypöttyök már egész szépen gyógyulnak.) És hogy mik hiányoztak? Pl. a fotózás, a fotók szekesztgetése, és természetesen a sok sütés-főzés, na és kreatívkodás. Tegnap este pl. a régebbi képeimmel bohóckodtam egy kicsit, és készítettem egy új logót a blog Facebook-os oldalára. Ha van kedvetek, ott is követhettek.

És kérem szépen, ilyen egy báránypöttyös gyerek, aki még ilyenkor sem veszíti el jókedvűségét és elevenségét. Szerencsére! :) Imádom!

Rumos-kókuszos narancslekvár

Ez a dzsem még december utolsó napján készült, róla a fotó, pedig rögtön az új év első napján. Hogy ez miért lényeges? Mert ugye, amit csinál az ember ezen a napon, állítólag azt fogja csinálni egész évben (?)... Nos, az élet néha keresztül húzza az ember számításait vagy inkább vágyait, de ennek is nyilván oka van... :) Azért én bízom benne, hogy a jelenlegi életvitelem mellett, lesz időm és energiám a blogra, a fotózásra és főzésre, mert bizony hiányzik, de egyszerűen nem jut már rá erőm sokszor. Pedig nem szerettem volna így elhanyagolni, de visszatérek én még egyszer, ha törik...

A sima narancsdzsem elkészítésének az alapötlete Nigellától származik. Szerintem zseniális, még ha elsőre furcsának is tűnik ez az elkészítési mód. Én a sima dzsem egy részét feldobtam egy kis kókusszal és rummal is. Isteni és különleges lett!  Nigella friss gyömbért tesz hozzá, hát azzal se lehet semmi. Íme az én változatom:

Rumos-kókuszos narancslekvár

Hozzávalók (kb. 4-5 kisüveghez):

• 8 közepes narancs (kb. 1,1 kg)
• 1 citrom leve és kevés reszelt héja
• 500 g befőzőcukor
• 200-250 g barna nádcukor (vagy ízlés szerint)
• 200 g kókuszreszelék
• kb. 1-1,5 dl rum

A narancsokat alaposan megmossuk, majd egy nagy lábasba tesszük és annyi vizet öntünk rá, amennyi épp ellepi, majd felforraljukés puhára főzzük (kb. 30 perc elegendő ehhez). Amikor kissé kihűlt, óvatosan meghámozzuk, a narancs húsát feldaraboljuk kissé, a magját - ha van - kiszedjük. A narancs húsát és levét egy lábasba tesszük. A lehámozott narancshéjról éles késsel levágjuk a fehér részt, majd nagyon apróra vágjuk a sárga héjat és ezt is narancshúshoz tesszük. Hozzáadjuk a citrom levét és héját, majd belekeverjük a befőzőcukrot is és felforraljuk. Amikor felforrt, hozzáadjuk a maradék cukrot is és kb. 10 percig forraljuk. Ekkor belekeverjük a kókusreszeléket és a rumot is, majd még pár percig bugyogtatjuk. Forrón, alaposan kifertőtlenített üvegekbe töltjük, lezárjuk, majd pár percre fejjel lefelé fordítjuk és plédekbe csavarva hagyjuk kihűlni.

Megjegyzés, tipp:

A nádcukor mennyiségét a narancs édességétől ill. savasságától és ízlésünk szerint változtathatjuk. A kókuszreszelék és a rum mennyisége is ízlés szerint változtatható. A főzőlevet amiben a narancsok főttek - ne öntsük ki, egyrészt azért, mert ezt lehet a dzsem higítására használni, amennyiben túl sűrűnek találnánk. (Nigella eredeti receptjében is így tesz, csak ő sevillai narancsot használ és a főzőlevet a hámozás után a narancsok magjával feforralja, majd így használja fel.) Másrészt ebből a főzőléből pl. narancshéj és cukor hozzáadásával szirup is főzhető, ami aztán koktélok, teák, forró italok ízesítője lehet (azért kóstoljuk meg, mert esetleg keserű lehet). Vagy ha a szirupot jó töményre és sűrűre készítjük majd összekeverjük rummal, egy nagyon finom rumos-narancsos likőrt kapunk, ami alaposan lehűtve a legjobb.
A narancsdzsemet ha szeretnék, hogy ne legyen annyira darabos botmixerrel kicsit át is dolgozhatjuk.