Képekben

Na kérem szépen, én is előbújok a csigaházamból egy kicsit, és hoztam pár fotót is mutatóba, hátha valaki még kedvet kap valamihez. :) No meg azért is, mert szerintem idén a zserbóm (hogy végre sikerült 4 laposra csinálni) már egész szép lett. És idén persze nem esett le fejjel lefelé az asztalról (tavalyi eresztés így járt), és a Másik Felem sem rázta rá a szőnyeget a teraszon az éppen dermedő csokira (ez meg a tavaly előttivel esett meg). Szóval szerintem kezd megbarátkozni vele, hogy én "csakazértis" el fogom készíteni, és nem üldöz mindenféle balszerencsével. Tehát ez lesz most nálam a mérce, és minimum így kell sikerülnie legközelebb is. :) Persze nem minden a külső, így hát azt is írom - és itt kénytelenek vagytok hinni nekem :) -, hogy aki eddig kóstolta, mind azt mondta, hogy nagyon-nagyon finom is lett. A zserbó készítése körül szerintem egyébként van egyfajta ködfelhő, és mindenki azt hiszi (hittem én is, amíg el nem készült 3 éve az első tepsi), hogy rém bonyolult az elkészítése. Közben szerintem az ilyen több lapos sütemények közül az egyik legegyszerűbb, és talán legkevésbé bonyolult vagy macerás. Szóval én bátran ajánlom mindeninek. Persze apróságnak tűnő dolgokon el lehet csúszni azért. Szerintem mindeképp érdemes 4 laposra nyújtani (én nem így tettem tavaly), a diót megpirítani, mielőtt ledaráljuk, mert így sokkal intenzívebb lesz az íze, és jó sok sárgabaracklekvárt használni hozzá, hogy ne essen lapjaira szét és persze ne legyen száraz, valamint megszurkálni a lapokat, hogy ne keljenek meg sütés során túl vastagra. A másik dolog - lehet valaki szereti, én baromira nem -, ne kristálycukrot használjunk a töltelékhez, hanem porcukrot, mert így nem fog ropogni a fogunk alatt, és koncentrálhatunk legalább az intenzív dió és sárgabarack ízre.

A recept teljes egészében a tavalyi volt. Annyit változtattam csak rajta, hogy valamivel több dió és arányosan több porcukor is került bele (kb. 35-40 dkg dió és 25-30 dkg porcukor), és persze ezáltal több lekvár is.

A karácsonyi csokoládéból ilyen bonbonok készültek ajándékba. Az egyik pirított, darált dióba, a másik tortadarába (persze lehet reszelt csoki is, de élvezetesebb ha ropog), a harmadik pedig késes aprítóban pici kockákra dolgozott, kandírozott narancshéjba lett forgatva, és a belsejében persze ennél is vannak diódarabok, kandírozott narancshéj és sárgabarack, mint az eredetiben

És egy kis karácsony képekben.

Holnap pedig jövök a szilveszteri bulikra, egy roppant finom kis francia, sós fánkocska receptjével.

Zárásképpen pedig jöjjön egy idézet, egy dalból, amit - még ha közhelyes is -, érdemes megfogadni így az ünnep után, mert ha belegondolunk, tényleg így van.

"Ha elmúlik karácsony, a szeretet lángja halványabban ég,

de ha vigyázunk rá nem alszik ki még."