Zölbabfőzelék, sertéspörkölttel

Akár egy kifőzde napi ajánlata is lehetne, de ez most nem valamelyik útszéli, hanem az itthoni kifőzde ajánlata volt. Egy roppant egyszerű étel, de ahányan vagyunk, annyi féle készülhet belőle. Én ezt a verziót szeretem a legjobban, és persze ki mástól tanulhattam volna így elkészíteni ezt a főzeléket, mint az én drága Anyukámtól. Ő általában nem szereti a halovány, semmi színe nincs ételeket. Így tőle tanultam, hogy daraboljak bele nagyon apróra egy kevés sárgarépát is, és kevés pirospaprikával is színezzem meg. A tökfözelékbe is szoktunk tenni egy keveset, és mindamellett, hogy a színe is szebb lesz, még finom is. Nem mellékesen, a sárgarépa is, és a pirospaprika is nagyon jót tesz a zöldbab ízének. Nem lesz tőle egyáltalán finomfőzelék jellege, mármint a sárgarépától. Egyébként valamikor burgonya is szokott hozzá kerülni, de az már megint egy kicsit más "tészta". És mi lehet erre a legnagyobb dícséret? Másik Felem azt mondta, miután elfogyasztotta, hogy ő még életében nem evett ilyen finom zöldbabfőzeléket (vagy most csak pedálozik valamiért, hiszen már Anyukáméból is rengetegszer evett az enyém mellett, vagy csak nagyon-nagyon éhes volt :))) )...

Hozzávalók:

• kb. 500 g sárga hüvelyű zöldbab (nálam most fagyasztott volt)
• 1 közepes fej hagyma, finomra vágva
• 4 gerezd fokhagyma, összenyomva
• 2 közepes szál sárgarépa, nagyon apró kockákra vágva
• 1 csokor petrezselyem, felaprítva
• 1 nagy dobozos tejföl
• kb. 4 evőkanál étkezési keményítő
• só, pirospaprika, olaj
• kevés cukor, kb. 1 evőkanál ecet

A hagymát kevés olajon elkezdem dinsztelni, hozzáadok a fokhagymából is egy keveset, majd mehet hozzá a sárgarépa és a zöldbab is. Pár perc alatt átpárolom-pirítom kissé, megszórom kevéske pirospaprikával (én ezt most elfelejtettem, ezért a tejfölös habarással együtt került bele ez is), majd felengedem annyi vízzel, amennyi ellepi. és sózom is kissé. Lefedem, majd puhára főzöm a zöldségeket. Közben elkeverem a keményítőt a tejföllel, hozzáadom a maradék fokhagymát és a petrezselymet, pici sót, majd behabarom vele a főzeléket. Egyet rottyantok rajta, ízesítem picike cukorral és ecettel (ha kell még sóval is), csak hogy kerekebb legyen az egész, és már tálalhatom is az éppen éhen halni készülő családnak.

A pörköltben, amivel most tálaltam semmi különös nincs. Szokásos módon készült: sertéscombból, apróra vágott, füstölt szalonnát és jó sok hagymát alápirítva, (nekem kevés fokhagyma is ment bele), paradicsommal, paprikával, sóval, borssal és amint az a képen is látszik, véletlenül egy kicsivel több pirospaprikával, mint kellett volna (nem baj, az ízén nem rontott).