Csöppségemmel, vagyis inkább már Kicsi Lovacskámmal (a fenti kép még tavalyi) holnap kórházba vonulunk egy napra. Egy - hogy is fejezzem ki magam finoman - a férfiasságát érintő műtétet kell sajnos végrehajtani rajta. Ma délelőtt már megjártuk az aneszteziológust, merthogy a műtétet altatásban végzik majd. A műtét pedig, valamikor holnap délelőtt lesz. Szegénykém most éppen alszik. Talán nem is sejti, mi vár rá holnap. Talán épp réten szaladgáló őzikékkel, nyuszikákkal, aranyszárnyon repkedő angyalkákkal (nem bajszossal) álmodik... Anyukám mindig azt mondta lefekvéskor, hogy rózsás csókokat, bajuszos angyalkákat. : )
Nagyon-nagyon izgulok, ill. aggódom már most miatta.
Kérlek szépen Titeket, szorítsatok nekünk nagyon, hogy minden rendben legyen és, hogy ez a kislegény jól viselje a megpróbáltatásokat. Nagy szükségünk van rá! Köszönöm-köszönöm! (A 2x köszönés azért, mert fiacskám is, ha éneklek neki egy altatódalt, kétszer szokta megköszönni utána. : ) )
31 megjegyzés:
Gondolok Rátok és szorítok Nektek nagyon!!! Biztosan minden a legnagyobb rendben lesz!!!!
Egy éjszakát kell bent lenni?
Puszi a Picurkádnak!!!!!
Adri nagyon kedves vagy!!! Köszönjük szépen! :)
Igen, azt mondták legalábbis, és bízom benne nem lesz másképp. :))
Köszi mégegyszer!
Én is nagyon szorítok majd Nektek! Minden rendben lesz!
Tündéri a legényke! :))
Csak bátran! Biztos minden rendben lesz és a kicsi fiadnak a Te ölelésed és éneked minden "búját-baját" enyhíteni fogja. Nagyon szorítok Nektek!
Én egyszer voltam (úgy nagyon) beteg kicsi koromban, akkor kaptam egy Cicusos-Kutyusos Közlekedj okosan! mesekönyvet, amit együtt nézegettük az Anyukámmal az ágyban, és csak erre emlékszem a egészből. Nálatok is biztos így lesz!
Gondolok rátok holnap!
Gondolok rátok én is, hamar túllesztek rajta! Ha te is ott leszel vele,akkor biztosan könnyebben viseli,légy erős!
Ne idegeskedj, mert minden rendben lesz!!! Az én kisfiamat 4 évesen operálták, egy cisztát vettek le az ondóvezetékéről. Mi is egy éjszakát voltunk bent, másnap már a saját lábán szaladt hazafelé.
Ildinyó, mi is túl vagyunk egy ilyen műtéten a nagyobbik fiammal, két éve volt.Én is nagyon izgultam, ő még nem mert nem is tudta i vár rá. Minden rendben lesz, csak hát persze, izgulunk előtte!Gondolok rátok!
Gondolok Rátok!
Öreg rókaként csak azt mondhatom, nem bántam volna, ha van miért rajtam is elvégezni :) Még hálás is lehet érte. Erre gondolj, és persze izgulj is, mert Anya vagy, ettől nyugszol meg. Milyen nyugtalan lennél, ha nem izgulnál? Mi meg szorítunk mind a kettőtökért.
(Én csak csendben izgulok a nagy fiamért, szerdán volt mandulaműtétje, ma bevérzett neki, visszakerült a kórházba...)
Nem lesz semmi baj, ne aggódj! És ne felejtsd el, hogy megérzi rajtad a feszültséget és átveszi azt, úgyhogy nyugi!:)
János, jobbulást nektek is!
Én is gondolok rátok! Szorítok nektek (magyarán imádkozom) azért, hogy a te arcodon csak mosoly legyen és ne riadalom, amikor rád néz, hogy semmi olyan kellemetlen élménye nem legyen, amitől ijesztővé válik a helyzet, hogy aranyos, türelmes és jó emberek kezébe kerüljön, hogy ne csak ő, de te is mihamarabb és a lehető legkevesebb izgalommal túl legyetek rajta. Szóval, veled/veletek leszek!
Nálam az vált be, hogy bármilyen kellemetlen (akár fájdalmas) dolog vár a gyerekre, előre elmondom, hogy mi fog történni. De őszintén! Azt is, hogy meddig fog tartani, hogy mennyire fog fájni és mit szabad csinálni (pl szabad sírni). És csak utána, hogy mit nem szabad csinálni (pl. elrántani a kezét egy vérvételen). Azt tapasztaltam, hogy ilyen alapos és őszinte rávezetés után sokkal nagyobb bizalommal indul neki. És legközelebb azt is elhiszi, ha tényleg semmi fájdalmas nem fog történni, mert tudja hogy az ellenkezőjét is őszintén elmondom neki.
Felhőlány
Nagyon szépen köszönjük! Nagyon kedves vagy!
Melinda
Nagyon szépen köszönjük! Szeretném én is, hogy csak ennyi maradjon meg belőle. :)
Moha
Nagyon szépen köszönjük! Igen ott leszek mellette, bármi történjen is.
Családi tűzhely
Szegényke! :( Bátor kis legényke volt ő is akkor. Megpróbálok nem idegeskedni és köszönöm Neked is!
Ottis
Uhh, szegényke! A lényeg, hogy túl van már rajta. Köszönöm Neked is!
Duende
Nagyon szépen köszönöm! Aranyos vagy!
János
:)
Igen ez ezzel jár sajnos.
Köszönöm Neked is!
Jobbulást a fiadnak!!! Átérzem, mert nekem is husonévesen vették ki, és kétszer rohanni kellett vissza a kórházba, mert nagyon bevérzett. Kitartást neki!
(Emlékszem a Nővéremék meglátogattak otthon és rendeltek közösen egy nagy pizzát, amit én persze sóvárogva néztem. De aztán feltaláltam magam, és a szélét levágtam, némi tejbe mártogattam, és kissé küzdősen ugyan, de elnyammogtam. :D )
Fakanál
Igen, tudom. Eddig szerencsére sikerült nyugodtnak maradni (bár most kezd egy kicsit remegni már a gyomrom), és úgy tűnik ő is az. Remélem ez kitart.
Köszönjük Neked is!
Titáti
Nagyon szépen köszönjük! Nagyon kedves vagy!
Igen, én is úgy gondolom, hogy az őszinteség a legjobb, még ha gyerek is. Pár napja már én is mondogatom neki, hogy nagyjából mi fog történni. Ne érje váratlanul nagyon, hiszen az nekünk felnőtteknek sem jó, ha nem tudjuk mire számíthatunk. Abszolút igaz egyébként, hogy a gyerekek értékelik az őszinteséget. Még ha az nem is mindig arról szól, amit szívesen hallanak. Bizony a bizalom fontos!!! Köszönöm mégegyszer!
KÖSZÖNÖM mégegyszer mindenkinek! Nagyon kedves és megható, hogy gondoltok ránk!
Tuti, hogy minden rendben lesz! :)
Hogy vagytok? Adj vmi hírt magatokról! Túl vagytok rajta, abban biztos vagyok, de mégis mi a helyzet? Sokat gondoltam rátok!!!!
Én is érdeklődni jöttem... Hogy vagytok? Nagyfiú egészségileg, Te lelkileg...? Biztosan minden rendben ment - a helyzethez képest -, mert máshogy nem is lehetett... :))
Most olvasom...
Őszintén remélem, hogy rendben van a fiatal úr, és sikerült a műtét!
Sok puszit küldök!
Mizujs? Remélem minden rendben ment és jól vagytok!!!
Ha lesz időd, jelentkezz! :)
Sziasztok!
Nagyon kedvesek vagytok, hogy érdeklődtök. Nagyon szépen köszönjük! Rengeteget számít tényleg! :) És elnézést, hogy csak most válaszolok, de eddig nem volt (lelki)erőm. Kicsit viseltesen vagyunk mindketten (ill. mind a hárman, mert az Apja is persze). Tegnap reggel kiengedtek a kórházból minket. A műtétet jól viselte. Bár hiába a nyugtató szirup, védekezett keményen a lelkem, és emiatt eléggé megküzdöttek vele a műtőben. Azt mondták, ők több altatógázt kaptak eleinte, mint ő. De utána jól ébredt és igazából addig a pillanatig nem is fájlalta, amíg tisztába nem tettük, ill. ki nem cseréltük rajta a gézlapot. Az viszont pokoli azóta is. Én erős vagyok előtte, és meglepő módon tartom magam, tehát mosolygós és laza vagyok. De ha nincs ott... :(((((
Olyan műtétet kellett végrehajtani rajta, amit sokan elítélnek, de eü. okokból valamit mindenképpen muszáj volt tenni, mert különben nem funkcionált volna rendesen neki (ráadásul neki dupla problémája is volt így fennállt a veszélye, ha másképp döntünk, továbbra is szenvedni fog(unk) vele). Így most nem elég a szívmegszakadás, ill. az hogy folyamatosan vívódom, hogy jól döntöttünk-e, de még a családnak is magyarázkodnom kell, hogy ezt miért volt muszáj megtenni… : (
Szegénykémnek pokoli fájdalmai lehetnek egy-egy fürdetésnél, vagy peluscserénél (sajnos visszaestünk, pedig már kezdtünk nagyon szépen szobatiszták lenni). Olyankor áll a kádban és az egész kicsi teste remeg a fájdalomtól. Tegnap este a fürdetése után, muszáj volt kimennem az erkélyre egy kicsit, mert úgy éreztem elájulok, annyira fájt, hogy ennyire szenvedni látom. És persze nem akartam, hogy lássa, mennyire sírok. A kórházban egyébként mindenki megdicsérte, hogy milyen hős, mert tényleg csak akkor sírt, ha "piszkáltuk" valamiért. Mindenkivel roppant barátságos volt és kedves (na jó, a fehér ruhásoknak a végén már csak a látványától is sírva fakadt, mert azt hitte, megint piszkálják majd).
Az egészségügyről egyébként röviden csak annyit, hogy katasztrófa. A körülmények, az ellátás (nem szakmai és orvosi értelemben) stb. stb. Az orvosok elkötelezettek ugyan, de az ottani nővérek mindegyikéről ezt már nem lehetett elmondani (nem igazságtalan vagyok és nem is egy érzékenyen reagáló anya). Egy nővértől alapvetően az empátia lenne elvárható, még inkább, ha egy gyerekosztályon dolgozik. De sokszor ezt sem láttam némelyikben. Én megértem, hogy nem szabad túl érzékenynek lenniük. Ha én lennék nővér, pláne gyerekek közt, biztosan összeroppantam volna már. De egy mosoly azért még beleférne néha. Azt is megértem, ha belefásultak már és nincsenek megfizetve. De emiatt még ne egy darab húsként kezeljék az embert (főleg ne egy kicsi gyereket, aki semmiről nem tehet), és pl. ne tépjék le durván és szó nélkül egy nyílt sebről a gézlapot, ha közben egyébként is látszik már, hogy pokolian fáj a gyereknek az egész. Persze biztos nem mindenki ilyen, hiszen én is elég sok időt töltöttem gyerekkoromban a kórházban, és én sem láttam mindenkit ilyennek. De tényleg nem csak egy érzékeny anyuka vagyok. Volt pl. egy 10 év körüli kisfiú, akinek hasonló műtétje volt (csak némileg „lightosabb” változat, mint nekünk), és a műtét utáni reggelen hajnal fél hatkor azzal keltették - persze nem kedvesen, az arcát megsimogatva esetleg, hanem a vállát megrázva, durvább hangnemben -, hogy na ébredj és gyere, mert leszedjük a műtét helyéről a kötésedet. Szegény meg azt sem tudta mi van, hol van, mert egész éjjel fent volt, és sírt és éppen előtte pár perce aludt el. Azt tudta, hogy fájni fog, mert azt mondták neki már korábban.
Bocsánat még egyszer a litániáért, de muszáj volt legalább kiírni magamból ezeket a dolgokat.
Köszönjük még egyszer az érdeklődést és azt is, hogy szorítottatok nekünk! Bízom benne, hogy gyorsan fog gyógyulni és már nem sokáig fog neki ilyen nagyon-nagyon fájni.
Kitartást nektek és mielőbbi felépülést a Picinek, nálunk is volt hasonló, bár nem ilyen méretű műtét, de sajnos volt más baleset, ami 5 felnőtt mellett történt meg, és bár szörnyen szenvedett a kisfiam, meg mellette mi is, meglepően erősnek tudtam mutatkozni előtte, ami őt is megnyugtatta. Ha nem volt ott, persze el-eltört a mécses nálam is, de szerencsére emlékek és maradandó károsodás nélkül megúsztuk az esetet. Minden jót kívánok nektek, így ismeretlenül is :)
Andici
Nagyon szépen köszönjük! Nagyon kedves vagy! :))
Igen, nagyon nehéz ilyenkor a szülőnek.
Megkönnyeztelek....
Szegénykéim!
Mi a csudát mondjak? Gondolok rátok...
Most már tényleg nem segít más, csak az idő. Reméljük, hogy napról-napra jobb lesz.
Kitartás és kitartás! Mosolyogj és szeretgesd meg nagyon, aztán, ha segít sírj egy sort, ha nem lát.
A kórházi "élményeid" miatt ne mentegetőzz, hogy ezeket leírod, ha egyszer ennyire szar a helyzet. Nehogy neked kelljen szabadkoznod, hogy azt vártad el, hogy emberként kezeljenek benneteket.
Azért írj még magatokról! Küldök egy puszit a buksi fejére.... :-)
Jobbulást kívánok a Kislegénynek, most már biztos napról napra jobb lesz!
Lekvároskukta
Nagyon szépen köszönjük! : )
Tényleg napról-napra egyre jobb lesz szerencsére. Bár küzd harciasan ellenünk. Komoly erő kell hozzá, amikor jön pl. a fürdetés, de látszólag már nem fáj neki annyira, inkább csak az előző élmények miatt fél.
Mostmár annyira jól van (legalábbis ez arra utal), hogy ma pl. totál kikészített a rosszalkodásával és az elevenségével... :)))
A legmeghatóbb az volt, amikor pár napja, az esti fürdetés után lefektettem az ágyra, és félig felkönyökölve nézte a kis pucér testét, nagyon sírt és azt mondogatta: ittenem, ittenem (istenem, istenem)...
Összeszorult még a gyomrom is, de azért napról napra edződöm én is. :))
És bocsánat, persze Titátinak is szólt a köszönöm (és persze mindenkinek), csak véletlenül lemaradt!!!
Mennyire kis drága!!!!
A rosszalkodás a legjobb javuló jel, az tuti ;-)
Húúúú, remélem nem küldtem el 5x a hozzászólásom, most látom, hogy jóvá kell hagyni a megjegyzést én meg azt hittem, valami baj van a rendszerrel.
Bocs!!!!!
Örülök, hogy napról napra jobban vagy/tok! :)
Lekvároskukta
Köszönööööm!!!! :)))
Igen, mi is mondogattuk már neki tegnap, hogy nincs is már semmi baja. :D
(Csak 3x küldted el, de semmi baj. A könnyebb követhetőség miatt úgy van beállítva, hogy az 5 napnál régebbi bejegyzéseknél moderálja a megjegyzést. Akinek nincs esze, legyen notesze. :D )
Adri
Nagyon szépen köszönjük! Kedves vagy!
Hihi...
Látod, ilyen beállítással még nem találkoztam sehol és annyiszor van probléma, hogy ezért nem is csodálkoztam. Végül csak észrevettem ;-)
Örülök, hogy jobban vagytok! Rosszalkodik továbbra is? ;-)
Lekvároskukta
Persze egyszerűbb lenne, ha csak az e-maileket figyelném, de azt ritkábban nézem... :))
Titáti
Kedves vagy, köszönjük szépen! Háát perszeee, de innen tudom, tutira jól van! :DD
Megjegyzés küldése