Tortilla de patatas, azaz a spanyol krumplis rántotta

Egy meg nem született lélek emlékére....

Tavaly december 1.-jén egy rendkívül megrendítő dolog miatt kórházba kellett vonulnom, hogy megműtsenek. Bár a műtét maga, igen rövid volt, mégis altatásban kellett, hogy elvégezzék. Persze ez engem kicsit jobban kiütött talán, mint kellett volna. Másik két szobatársamat később műtötték ugyan, mint engem, mégis már csevegtek (egy kicsit ugyan tompán), amikor én még mindig annyira kábult voltam, hogy egyetlen porcikámat sem tudtam megmozdítani, a szememet ki sem tudtam nyitni, beszédre meg végképp alkalmatlan voltam. De azért egy-két mondat eljutott a fülemig (és az agyamig) abból, amiről a két szobatárs beszélgetett (bár akkor még nem tudtam, hogy most álmodom, vagy tényleg valóság):

"- Húúú... Éhes vagyok! Úgy ennék most krumplis rántottát!

- Micsodát? Krumplis rántottát?

- Igen! Nem hallottál még róla? Tényleg nem ettél? A krumplit tojással megsütöd... Nagyon finom...Vacsorára szoktam ilyet készíteni..."

Lehet hogy nem szó szerint idéztem, de valami ilyesmiről folyt a diskurzus. Arra emlékszem, hogy az én fejemben közben végig az zakatolt, hogy AZ A SPANYOL OMLETT, AZ A SPANYOL OMLETT. Amikor magamhoz tértem megkérdeztem a szobatársaimat, hogy ők beszélgettek-e ilyenről, vagy csak én vagyok már ennyire gasztromán', hogy egy műtét utáni ébredezés közben, félig kómás állapotban is ilyeneken agyaljak. Azóta el szerettem volna készíteni, de valahogy nem tudtam rávenni magam a műtét miatti rossz emlék miatt. De aztán januárban mégis rávettem magam és elkészítettem, egyfajta terápiás jelleggel, szombati ebéd gyanánt, amikor is egy kellemeset sétáltunk a szakadó hóesésben (na jó Másik Felem szegény havat is lapátolt rendesen). Sokáig gondolkodtam, hogy megírjam-e ezt a bejegyzést, de úgy döntöttem, még ha rossz is erre gondolni, ennyit még mindeképpen megérdemel a meg nem született kis lélek... 

Az étel egyébként roppant finom és laktató, a képekből a finomság jól látszik (vagy csak egy igen éhes ember), mert mire értelmesebben le szerettem volna fotózni, Másik Felem meglógott a tányérral , és két pofára tömte magába. Lényegében hívhatjuk akárhogyan: spanyol omlett, spanyol tortilla, krumplis rántotta... így is, úgy is finom! 

Nehéz megmondani, az alábbi recept pontosan hány személyre elég. Attól függ, hogy laktató ebédként, vacsoraként tálalom, mondjuk egy jó kis saláta társaságában, vagy kisebb kockákra vágva (ekkor hidegen tálalják), egy finom borocska (na jó, akinek az megy: sör) mellé, egyfajta tapasként. Igazából itt sem kell patikamérlegen mérni a hozzávalókat. Mehetnek bele ízlésünk szerint más dolgok is: paprika, zöldborsó, cukkini, szalonna, gomba, garnéla, olajbogyó stb.  A készítésén is lehet vitatkozni. Van aki pl. előre, héjában megfőzi a burgonyát, majd úgy kezdi el sütni stb. Szerintem az alábbi készítési mód a legautentikusabb. De a lényeg, a lényeg, hogy mindkét oldalát meg kell sütni a végén az omlettnek.

Hozzávalók:

• 3-4 szem nagyobb burgonya, hámozva, kisebb kockákra vágva (vagy hosszában kettévágva, majd vékonyra szeletelve)
• 1 jó nagy fej hagyma, felkockázva (nem szükséges apróra, és lehet 2 közepes fej is)
• kisebb darabka kolbász (persze a legstílusosabb hozzá a chorizo)
• 5-6 tojás
• olívaolaj
• pici tej (na ez valószínűleg eredetileg nem kell bele, de szerintem egy kicsit könnyeb lesz tőle a tojás)
• só, bors

És ahogy én készítettem:

Egy serpenyőben a hagymát és a burgonyát bő, nem túl forró olajban puhára sütöm, majd kiszedem, kissé sózom, borsozom és félreteszem. Közben a tojásokat habosra keverem és egy löttyintésnyi tejet is adok hozzá, sózom, borsozom kissé. A serpenyőből a felesleges olajat kiöntöm, csak egy keveset hagyok benne, ezen kisütöm a kolbászdarabkákat is. A hagymát, kolbászt és a burgonyát a tojásos keverékhez adom, átkeverem, majd beleöntöm a serpenyőbe és elterítem. Megsütöm az egyik oldalát, kb. addíg, amíg már nem túl folyós a tetején a tojás, az alja pedig jól megsült, majd egy tányérra, vagy egy fedőre (a fedő valamivel praktikusabb jelen esetben) csúsztatom és visszaborítom a sületlen oldalával is a serpenyőbe, majd azt is megsütöm. Ennyi!