Újra egy kis más... Nagyon szeretek virágokat fotózni. Abból az időből, amikor csak sima analóg gépem volt (nem is olyan rég, a blogolás elindítása után 1 hónappal lett digitális gépem) rengeteg virágfotóm marad. Több album tele van vele. A virágfotózás szeretete azóta is megmaradt. Hargitai Bea virágfotóitól pl. mindig elvarázsolódom (na meg a többitől is persze). Ha már jön a tavasz, legyen hát jácint. Anyukámtól kaptam, és akkor még csak bimbós volt, mint a fenti képen is látszik. 2 napra rá virágba borult, és azóta is csak ontja és ontja. Jelenleg 4 szál van rajta és még újabbakat hoz. Nem is bírja el a saját súlyát, omlik le mindenfelé. Az alábbi fotók némelyike nem annyira hagyományos, kissé talán "elvont", de úgy látszik mostanában eluralkodik rajtam mindenféle érzés és ez mozgat...
2 megjegyzés:
Az első kép... mindent megér. A női lélek finomsága van benne, vélhetőleg a fotósé, de az övén keresztül mindé. Azé is, amelyik szereti a pálinkát (is), mert az csak finom lélek lehet :) (S bár itt a smile, nagyon komolyan gondolom, minden felhang nélkül.)
Nagyon köszönöm Nagylátószög! Másik Felemnek is az tetszett a legjobban, meg az utolsó. Azt mondta, olyan különlegesek :) Megtisztelő számomra, hogy tetszett.
Megjegyzés küldése