2009. február 3., kedd

Sós rúd




















Nem ártana a mai lányok némelyikének is a kezébe adni egy ilyen könyvet, mint ahogy az én anyukám is tette ezt anno. :P Na nem mintha annyira kétbalkezes lettem volna, inkább csak borzasztóan lusta, már ami a házimunkát illeti. Bár gyanítom, hogy az első pár sor elolvasása után hanyatt-homlok rohannának és egy jót röhögnének rajta. Félreértés ne essék, egyáltalán nem vagyok a "mai kamaszok" ellen. Nem. Sőt szerintem némely felnőtt, amikor egy kamasszal beszél, azt felejti el leginkább, hogy ő honnan is jött, és itt kezdődik a legnagyobb probléma. Na de a lényeg: a recept. A fenti könyvből való és sokszor sütöttem már. Eddig még sohasem okozott csalódást. Nagyon finom!!! Próbálja ki mindenki! Érdemes kapásból duplázni vagy triplázni az adagot, mert ebből nem sok lesz. Pláne ha nagy a család...






















Hozzávalók:
  • 30 dkg liszt
  • 20 dkg zsiradék (vaj és zsír fele-fele arányban)
  • 1 kis pohár tejföl
  • 1 csapott teáskanál só
  • A tetejére: tojás, reszelt sajt
A liszthez hozzáadjuk a sót, elmorzsoljuk a zsiradékokkal, hozzáadjuk a tejfölt és gyorsan tésztát gyúrunk belőle. Egy kicsit lágy lesz, ezért érdemes sütés előtti nap elkészíteni és átlátszó fóliába csomagolva hűtőbe tenni legalább 1 éjszakára. Másnap lisztezett deszkán vékonyra nyújtjuk, megkenjük felvert tojással (eredetileg csak fehérjével, de szerintem így is jó), megszórjuk reszelt sajttal és 200-210 fokra melegített sütőben kb. 15-20 perc alatt aranybarnára sütjük.


5 megjegyzés:

Névtelen írta...

Imádtam ezt a könyvet, rongyosra olvastam :-D

Ildinyó írta...

Tényleg nagyon jó kis könyv (volt)! Bár így mostanában olvasva inkább már mókásnak tűnik. Én legalábbis jókat kacagtam egy-két résznél...

Nikóca írta...

Drága Ildinyó!
Határozottan emlékszem erre a könyvre, sőt, még arra is, amikor a suliszünetben ezt olvasgattuk... :) Minden emlékem hirtelen előjött ezzel kapcsolatban...
Egyébként pedig határozottan megerősíteném azt a tényt, hogy egyáltalán nem voltál kétbalkezes... :)
Puszi Neked, és köszi a szuper recepteket!
Nálam egyre csak fokozódik a receptimádat, néha észre sem veszem magam, hogy másfél órája a gép előtt ülök... :)
Üdv a legkisebbnek is!

Ildinyó írta...

Óóó, a régi szép idők... Na jó, nem mintha a mostaniak nem lennének szépek... Nagyon meghatódtam a soraidon. Niki Te mindig olyan kedves vagy velem, és ez annyira, de annyira jól esik! Köszönöm Neked! További jó receptböngészést! Megnyugodtam, hogy nem csak én vagyok rákattanva! Millió puszika

Nikóca írta...

Drága Ildi!
Csak most olvastam "véletlenül", amit a hozzászólásomra válaszoltál...

Erre csak azt tudom mondani, hogy tudod, mindenki azt kapja, amit megérdemel... Vagy inkább mondjam úgy, hogy:

"mosolyogj, és a világ visszamosolyog Rád!" :)

Azt hiszem ez mind-mind illik ide... :)

Puszika Nektek!