Megint egy elmaradás. Mondom, egyszer csak utolérem magam. Raindroptól kaptam pár napja ezt a díjat. Ez a második díj, amit kaptam, és nagyon örültem neki.
Ha jól tudom ez a 7 pont tartozik hozzá:
1. Meg kell köszönni a díjat annak, akitől kaptam.
Nagyon köszönöm a díjat Raindrop. Megtiszteltetés volt tőled kapni ilyen elismerést, mert nagyrabecsülöm a te munkádat (is).
2. A logót ki kell tennem a blogomba.
Ezt már megtettem.
3. Be kell linkelnem azt, akitől kaptam.
Hát ő lenne az:
Raindrop
4. Írni kell magamról 7 dolgot.
Ezt alább mindjárt meg is teszem.
5. Tovább kell adnom a kitüntetést másik 7 blog társamnak.
6. Be kell linkelnem őket.
7. Megjegyzést kell hagynom náluk, hogy tudjanak a díjazásról
Na ezzel a legutolsó 3 ponttal gondban vagyok, mert ha jól látom már igen régóta kering ez a díj, és igazából úgy látom, hogy akiknek én adnám most hirtelenjében, már van nekik. De remélem ezért nem haragszik meg rám senki, ha én most bezárom ezt a kört.
7 dolog rólam:
1. Elsőként írom, bár nem tartom a legfontosabb dolognak. Talán meglepő dolog lesz ez, de közel 27 éve cukorbeteg vagyok, tehát életem nagyobb részét így éltem le. Ez nem igazán derül ki a blogból, vagyis az ételekből, amit főzök, hiszen a családom egészséges (rajtam kívül csak az egyik nővérem cukros még), és nekik nem adhatok mindent édesítőszerrel, amit egyébként én nem is nagyon szeretek. Ezért megpróbálok inkább a sima, gyors vércukoremelő hatású fehér cukor helyett egészségesebb alternatívákat találni (persze nem minden esetben van így). Mint pl. gyümölcscukor, nádcukor, méz stb. Különben is, én inkább a folyamatos alacsony vércukorszinttel küzdök, úgyhogy általában még jól is jön a kisebb vércukoremelő hatás.
2. Renkívül érzékeny ember vagyok. Az a típus, aki képes a világ baját is a vállára venni, cipelni és saját fájdalomként megélni. Ez sokszor nem bizonyul túl jó tulajdonságnak, de azt hiszem inkább vagyok hiperérzékeny a körülöttem zajló eseményekre, mintsem hogy fásultan, mit sem érezve tekintsek körbe a nagyvilágban. Így legalább biztosra tudom mindig, hogy van szívem.
3. Nagy az igazságérzetem, ami oda-vissza igaz. Tehát nem csak az érint rendkívül rosszul, ha velem bánnak igazságtalanul, hanem megpróbálok én is lehetőség szerint a másik oldalát is átérezve, megvizsgálva, a lehető legigazságosabban cselekedni.
4. Örökké a harmóniát, a békét, a nyugalmat kutatom, keresem (hát igen, mérleg vagyok).
5. Van egy szerető férjem, akivel idén nyáron lesz, hogy 13 éve együtt vagyunk. Na jó ebbe benne van az a kétszer fél év is, amikor külön éltünk. De mindig rájöttünk arra, hogy egymás nélkül nem annyira boldog az életünk, mint egymással. És van (de ez a blogból már kiderült) egy 2 éves és 19 napos imádnivaló, örökmozgó, kisördög kicsi fiam.
6. Talán még a közvetlen környezetemben is kevesen tudják, de imádok énekelni. Ha valami felbosszant, vagy szomorú vagyok (és tök egyedül tudok lenni egy kicsit) hangosra tekerem a hangerőt és kiéneklem magamból a bánatot. Jó módszer a feszültség levezetésére! Hát az utóbbi időben az egyedüllétre nem nagyon volt lehetőségem, a gyerek mellett meg már csak nem fogok ordítva énekelni. Bár azt hiszem ahelyett, hogy meglepődne, ő is beszállna...
7. Nagyon sok kis angyalkám van. Azt hiszem hiszek benne, hogy vigyáznak ránk. Karácsony előtti napon történt meg velünk, hogy rendkívül rossz napunk volt (de mondhatom, hogy heteink is). Valahogy semmi nem akart összejönni. Úgy éreztem minden összefogott ellenünk. Rendkívül fáradtak és ingerültek voltunk már a folyamatos megpróbáltatások miatt (nem, sajnos nem az ilyenkor szokásos karácsonyi zűr volt csak). És 23.-án este mikor hazaértünk, egy mini angyalka esett ki az egyik szatyorból. Nem értettem, hogy került oda. Sírva fakadtam, mert azt éreztem ez egy jel, hogy vigyáz ránk és ne aggódjak, minden rendben lesz! Megpusziltam az angyalkát és feltettem a polcra, ahol mindig látjuk és mindig lenéz ránk. Pár nappal később kiderült, hogy Anyukáméknál esett bele a dísz a szatyorba, azt mondta ő "küldte", hogy vigyázzon ránk...
Hát ennyi! Nincs jelentősége, hogy miért pont ezeket írtam magamról. Éppen ezek jutottak eszembe.
