Segítsüti posta

Az én hókiflijeim nyertese Snancy, azaz Nancy lett. Aki két roppant bájos, 14 hónapos ikerleányzó, Kamilla és Jázmin Anyukája. Szerencsére a koraszülés ügyében nem voltak érintettek, mert a lányok időben, a 39. héten, megfelelő súllyal (2560 g és 2530 g) születtek meg, természetes úton. Voltak olyan kedvesek, és küldtek nekem fotót is a kékszemű kis tündérekről, én pedig örömmel mutatom meg nektek őket. Ugye milyen édesek!?

Az első levélváltásaink során azonban hamar kiderült, hogy sajnos nem lesz alkalmam megismerni őket személyesen, mert vidéken laknak és a legegyszerűbb módja az átadásnak a postázás lesz. Nagyon sajnáltam, hogy nem ismerhettem meg őket, de megbeszéltük, talán majd lesz legközelebbi alkalom rá. 

Így ígéretem szerint a héten megsütöttem remegő térdekkel a süteményt. Este 10-kor összecsapkodtam zsírral az egész konyhát, meg magamat is, ahogy habosra próbáltam keverni. Pihentettem, másnap kinyújtottam, bekevertem a diós és a gesztenyés tölteléket is a szilvalekvár mellé, majd nekikezdtem a szaggatásnak, töltelék pakolásnak, majd kifli feltekerésnek és sodrásnak. Nagyon izgultam, és valahogy úgy tűnt, most még valahogy a sütő sem akart rendesen működni... Ez az izgalom úgy tűnik, eddig majdnem minden segítsüti sütőnél ott lebegett, még akkor is, ha nem először álltunk/állunk a konyhában neki a dolgoknak. Miután a sütik meghempergőztek a vaníliás porcukorban és kihűltek, elkezdtem a postázásra kiszemelt dobozba pakolni, amelyet egy mérlegre helyeztem, biztos, ami biztos alapon. A tálcáról szép lassan elfogyott a süti... a mérleg viszont csak 2320 g-ot mutatott. Ajaj, mondtam magamban, ennek újabb sütés kell hogy legyen a vége, hiszen én 2,5 kg süteményt ígértem a nyertesnek és az ígéret szép szó, ha megtartják. Ezt Forrest Gump is megmondta. Még szerencse, hogy mindenből kicsit többet vásároltam és a töltelékekből is maradt meg, így este újabb tésztagyúrás következhetett, másnap pedig még néhány kifli legyártása, amivel sikerült kiegészíteni a csomagot. Írtam egy pár sort hozzá, leragasztgattam, becsomagoltam, felcimkéztem, masnit kötöttem rá, majd elindultunk vele a postára. Komolyan remegett a lábam! Úgy éreztem magam, mintha vizsgázni készülnék! A csomagot jól bebiztosítva (törékeny, 1 napos szállítás stb.stb.) végül sikerült feladni. Aznap este kiderült, hogy Nancyék épp másnap jönnek fel Pestre, amit nem tudtak előre. Hűűű, onnantól kezdve én: csak legyen otthon valaki, aki átveszi a csomagot, csak legyen otthon valaki, aki átveszi a csomagot... Mert ugyan tényleg tartós süti ez a hókifli, de mégsem örültem volna, ha nem tud odaérkezni időben hozzájuk és megsétáltatják egy kicsit a kifliket...

Este megérkezett a levél, hogy sikeresen megkapták a csomagot, és örömmel olvasták a soraimat, majd haraptak bele a kiflikbe! És ízlet nekik!!! :D Huhhh, a nagy kő ezennel leesett... Nagyon köszönöm és egészségetekre innen is!

Mi pedig nagyon köszönjük Nektek, kedves Nancy, Jázmin, Kamilla és Tibor, hogy támogatáttok és szívügyeteknek éreztétek a Segítsüti akcióját! És köszönjük mindenkinek, aki hozzájárult ahhoz, hogy az összegyűlt összeg 4.551.233,-Ft-on álljon, aminek köszönhetően a támogatottak közé két újabb kórházat is - a zalaegerszegi és kecskeméti kórház koraszülött osztályait -, is sikerült felvenni, az I. sz. Gyermekgyógyászati Klinika és a Szegedi Tudományegyetem Gyermekklinikája mellé. A kórházaknak szükséges eszközök vásárlása már meg is kezdődött, ami szintén a Segítsüti oldalán nyomon követhető, az eddigiekhez hasonlóan.

Két csöpp csomag: Jázmin és Kamilla.