Lélekmelengető menü II. rész, leves után a desszert: Körtés-almás crumble

Lelekmelengető menüm második felvonásaként már rögtön a desszert következik. Ne együk tele magunkat annyira, ugye... :) Szóval a gyömbéres sárgarépa-krémleves után, egy finoman fűszeres kis crumble az ajánlat. Ha valakinek nem tetszenek a külföldi elnevezések (bár hivatalosan ez a neve), hívja csak egyszerűen morzsasütinek.

Valamelyik nap egyébként kiszúrtam egy birsalmás crumble receptet Chriesinél, és miután egy jó pár birsalmám van még itthon, nagyon megörültem neki. De amikor elolvastam a receptet jöttem rá, hogy nekem elő kellett volna egy kicsit főznöm a birsalmát (na majd legközelebb), viszont az ebédidő vészesen közelgett, így valami gyorsabb megoldást kellett választanom. Maga a crumble íze már nagyon a számban volt, ezért előkaptam hát pár körtét, meg almát és azzal készítettem el. A morzsa hozzávalóinál én a saját fejem után mentem most, nem követtem senki receptjét, de szerencsére sikerült jól eltalálnom mindent és nagyon jó morzsás, finoman fűszeres lett az egész. Merthogy nálam a morzsába kerültek a fűszerek, és a gyümölcsöket natúran hagytam, amik még a kevéske cukor ellenére is finoman megkaramellizálódtak néhol, és pont finoman puhára sültek.

Hozzávalók (kb. 6-8 személyre):

A gyümölcsös réteghez:

• 4-5 körte
• 2-3 alma
• 1 evőkanál barnacukor

A morzsához:

• 80-100 g cukor (nekem fehér, barna nád, és házi vaníliás vegyesen)
• 100 g zabpehely
• 100 g liszt
• 1 marék egész, héjas mandula
• 1 teáskanál fahéj
• 1/2 teáskanál őrölt szegfűszeg
• 150 g vaj

A morzsához valókat egy késes aprítóban morzsásra dolgozom, majd a hűtőbe teszem, amíg előkészítem a gyümölcsöket. A sütőt előmelegítem 180 fokra. A gyümölcsöket megtisztítom, majd közepesen vékony gerezdekre vágom, és egy tűzálló tál aljára pakolom. A tetejére egyenletesen elmorzsolom a tésztát, majd a sütőbe teszem és kb. 40 percig sütöm.

Ha nem késes aprítóban dolgozzuk össze a morzsát, akkor a zabpelyhet daráljuk le külön, vagy nagyon finom szeműt használjunk, ill. a mandulából is durvára őröltet (vagy mozsárban törtet) tegyünk hozzá.

 

Tálalásnál kínálhatunk mellé pl. vaníliasodót is, vagy akár fagylaltot is akár (pl. itt egy narancsos, de lehet sima vaníliás változat is belőle, vagy egy fahéjas almafagylalt mondjuk), de így magában is nagyon finom.

Ez leginkább egy melegen tálalt desszert, de szobahőmérsékleten is ugyanolyan finom lesz, mi legalábbis így ettük másnap reggel a maradékot.