Valahol félúton: Padlizsános-burgonyás lecsó olajbogyóval

Megint csak amolyan, na nézzük milyen zöldségek vannak itthon, mit lehetne belőle összerittyenteni... Valahol félúton a Caponata, a Peperonata és a Ratatouille között. Igazán egyik sem, de valahol mégis hasonlít mindegyikre egy kicsit. Nem igazi Caponata, azaz az olaszok paradicsomos padlizsán raguja, mert hogy nincs benne pl. kapribogyó, sem zeller, de még olajos magféle sem. Nem is olasz lecsó, azaz Peperonata, mert annál azért egy kicsit több került most bele, pl. burgonya is. De még csak nem is Rataouille, azaz francia lecsó, merthogy nincs benne cukkini sem. Szóval amolyan találd fel magad egyveleg. Viszont a végeredmény nagyon-nagyon finom lett! Érdemes kipróbálni! Ehetjük frissen sült húsok köreteként, vagy akár egy kis polentával (puliszkával) tálalva. Hidegen tehetjük akár pirítósra is, vacsora vagy előétel gyanánt. De nagyon finom önmagában is, főételként, frissen sült, ropogós héjú kenyérrel tunkolva és egy finom balatonmelléki rozé borral leöblítve. Ahogyan most mi is (t)ettük!

Hozzávalók (attól függően, hogy előételként, köretként, vagy csak magában főételként esszük, legalább 4-8 személyre elegendő mennyiség lesz belőle):

• 2 nagyobb fej hagyma, vékony félkarikára vágva
• 4 gerezd fokhagyma, összenyomva
• kb. 1/2 kg burgonya, megtisztítva, kisebb kockákra vágva
• 2 kisebb padlizsán, felkockázva (egyiket lehámoztam, másikat nem)
• kb. 1 kg paradicsom, felkockázva (én nem hámoztam meg)
• kb. 5 nagy színes paprika, felkarikázva (lehet kaliforniai is, de jó az egyszerű színes tv paprika is)
• 2 fél marék fekete olajbogyó, megmosva, kissé összenyomva
• kevéske cukor
• 1-2 evőkanál világos borecet
• olívaolaj
• szárított rozmaring, kakukkfű, bazsalikom
• tengeri só, frissen őrölt bors
• 1 csokor friss petrezselyem, összeaprítva

A hagymát kevés olívaolajon elkezdem pirítani, hozzáadom a burgonyát, a fokhagyma felét, majd lefedem és pár percig előpárolom. Utána mehet hozzá a többi hozzávaló is - mindent pár percig pirítva - a következő sorrendben: paprika, padlizsán, paradicsom, legvégül az olajbogyó. Közben ízesítsük a maradék fokhagymával, sózzuk, borsozzuk, ízesítsük a zöldfűszerekkel, cukrozzuk kicsit és adjunk hozzá kevés borecetet is. Ha szükséges kevés olívaolaj is mehet még bele, majd fedjük le és pároljuk össze az egészet, amíg megpuhul a burgonya. Friss petrezselyemmel megszórva tálaljuk.

A hozzá tálalt kenyér, egy egyszerű fehér kenyér volt most. Az érdekesség csak annyi volt benne, hogy a dagasztáshoz krumpli főzővizet használtam. És miután a főző vízbe én hagymát is szoktam aprítani (akkor, amikor burgonyapürét készítek), egy kissé hagymás beütése is lett a kenyérnek, ami roppant finommá tette, és nagyon jól illet a fenti ételhez.

Hozzávalók (2 kisebb kenyérkéhez):

• 250 g sima liszt (1 evőkanál sikérrel keverve)
• 250 g rétesliszt
• 300-350 ml langyos krumpli főzővíz
• 1 evőkanál só
• 1 teáskanál cukor
• 1 evőkanál olívaolaj
• 1 tasak (7 g) szárított élesztő

A liszteket átszitálom, összekeverem a sóval. A vízbe belekeverem a cukrot, olajat és az élesztőt, majd egy villával hozzákeverem a liszthez. Ha már villával nem tudom keverni, kézzel dagasztgatom úgy 5-10 percig, majd letakarom és legalább 3 órát kelesztem. Kiütögetem belőle a levegőt, két hosszúkás kenyérkét formázok belőle, a tetejét bevagdosom, majd letakarom és újabb 1 órát kelesztem. A sütőt előmelegítem 220-230 fokra. Ha már forró, kevés vizet locsolok az aljába (hogy kellőképpen gőzös legyen), majd beteszem a kenyérkéket és addig sütöm, míg szép színt kapnak, és az alját megkopogtatva kongó hangot hallunk.