Egyik nap Apukáméktól elhoztam pár szikkadtabb zsemlét, mert náluk felesleges volt már, én meg úgy gondoltam készítek belőle túróval töltött zsemlét, mert azt nagyon szeretjük. Én meg néha szeretek egy kicsit variálni, kísérletezgetni a megszokott ételekkel... Hát most ez lett a vége a túróval töltött zsemlének. A legvégén úgy döntöttem, hogy még feldobom a tetejét - ártani nem árthat alapon - pár kanál cseresznye-meggy lekvárral, ami a Drága Anyukám isteni kezei közül került ki. Végül is nagyon jó vége lett!
Hozzávalók:
- 4 db szikkadtabb zsemle
- kb. 4 dl tej (leginkább a zsemle szikkadtságától függ)
- 500 g túró (ha sovány, akkor egy pici olvasztott vajat tehetünk bele, hogy ne legyen "száraz" az eredmény)
- 3 tojás
- 1-1 evőkanál cukrozott citrom-, és narancshéj
- kb. 1 evőkanál vaj
- kb. 3 evőkanál vaníliáscukor
- ízlés szerint porcukor (nálam pár evőkanál szőlő-, és gyümölcscukor)
- csipet só
- pár evőkanál meggy-cseresznye lekvár (vagy bármilyen más kicsit savanykásabb jellegű lekvár, dzsem - igazából szerintem ez csak az állagtól függ, ki hogy hívja)
Egy nagyobb, magasabb falú tűzálló tálat kicsit vastagabban kivajazunk. A tejet kissé megmelegítjük és elkeverünk benne 1 evőkanál vaníliáscukrot. A zsemléket felszeleteljük, egyik felét megmártjuk a vaníliás tejben, majd a tálba fektetjük. A tojásokat szétválasztjuk, a fehérjét a sóval kemény habbá verjük. A tojások sárgáját fehéredésig keverjük a cukrokkal, hozzáadjuk a narancs-, és citromhéjat, majd a túrót is, végül óvatosan beleforgatjuk a tojáshabot is. A túrós massza egyik felét beleöntjük a tűzálló tálba. Ráfektetjük a maradék tejben megáztatott zsemleszeleteket, majd befedjük a túrós krém másik felével. A tetejére pár kanál lekvárt "csepegtetünk", majd 180 fokra előmelegített sütőbe tesszük, és addig sütjük, amíg szépen megemelkedik és kissé aranybarna nem lesz a széle.
2 megjegyzés:
Szia Drága Ildi!
Huhh, hogy mi mennyire szeretjük a túrós zsemlét, és ráadásul már nagyon régen készítettem... Megint adtál egy ötletet arra, hogy mi kerüljön a heti menübe... Nagyon jól néz ki ez a cseresznye-meggy lekvár, amit Anyukád készített... Még az emlékeimben él a sok-sok finomság, ami Anyukád kezei közül kerül ki! :) Nem csoda, hogy a lánya is ilyen igazi ínyenc gasztromániákus lett! :) Én is valami ilyesmi lennék... Azt hiszem... :)
Remélem pénteken megkaptad az e-mailt, de ha nem, akkor szólj, és próbálkozom még... Ha mégsem kaptad meg, akkor esetleg egy másik e-mail címre elküldöm majd Neked...
Millió puszi Nektek, és kérlek írj egy következő blogot, mert már nagyon hiányzik az írományod! :)
Pussz
Szia-mia!
De aranyos vagy mindig, hogy ilyen szépeket írsz! Nagyon-nagyon jól esik ez a sok szép dícséret!!! És nagyon köszönöm a e-mailt, megkaptam! Lesz mit böngésznem, ahogy lesz egy perc nyugtom... Ez a Hétördög Drágaság nem nagyon hagy nekem szabadidőt..., valami extratartósduracellelemet tettek bele...(belőlem meg kivették...hi-hi)
Millió puszi
Megjegyzés küldése