2013. augusztus 29., csütörtök

Őszibarackos pulykamell saláta


Régen nem írtam már. Igazság szerint valahogy nem ment... Nem is tudom miért... Talán drága Mamám halála, letompultság, a gyerekekkel járó sok elfoglaltság... Régóta itt áll ez a poszt is, félbehagyva. De következzen most akkor ez. Csak mert Mamáéknál is volt a kertben egy őszibaracktól roskadozó fa, és ebbe az egyszerű, de nagyon finom salátába is került barack. Most nyáron különösen sok volt azon a fán. És isteni finom volt! 
Ha nem haragszotok mennyiségeket nem adok meg a recepthez, mert nem igazán mértem semmit, így ezt most ötletadónak szánom inkább. Volt egy csomag salátám, arányában nézve kicsivel több pulykamellem (de ez nem zavart, mert megettük mással a maradék húst), és néhány szem barackom. Könnyű ebéd vagy vacsora.


Őszibarackos pulykamell saláta
Hozzávalók:
  • pulykamell
  • fűszerkeverék a húshoz *
  • keményebb őszibarack vagy nektarin
  • kevés méz
  • vegyes saláta (pl. jégsaláta, endívia v. radicchio saláta, vöröskáposzta csíkok, sárgarépa csíkok stb.)
  • kókuszolaj
  • balzsamecet 
A pulykamellet megmosom, megtörölgetem, kockára vágom, majd egy serpenyőben kókuszolajat hevítek és megsütöm benne a fűszerkeverékkel befűszerezett húst. Ha elkészült a hús tálba szedem és félreteszem. A visszamaradt fűszeres olajon átsütöm 1-2 perc alatt a megmosott, magjától megszabadított, gerezdekre vágott barackot, közben pedig kevés mézet is csorgatok rá. Ha ez is elkészült, a salátát egy tálba rendezem, rászedem a húst és a barackot. A serpenyőt még mindig a lángon hagyom - de csak egészen rövid ideig -, és a lesült ízeket fellazítom egy kis balzsamecettel, majd ezt az egészet ráöntöm a salátára, mint egy öntetet. 

Tipp:
* Én egy kész fűszerkeveréket használtam (ez itt az ingyen reklám helye :) ) Vegeta Naturella Arnybarna sültcsirke - ízfokozó mentes!), még nyaraláskor használtuk a gyors ételekhez és maradt belőle, így most elhasználtam. Ez a keverék alábbi fűszereket tartalmazza a són kívül: édes és csípős fűszerpaprika, szárított vöröshagyma, szárított fokhagyma, kurkuma, gyömbér, köménymag, koriander, fekete bors, szerecsendió, görögszéna, fahéj, szegfűszeg.
Barack helyett használhatunk körtét is akár

Miközben a fenti sorokat írtam, elgondolkodtam, hogy amíg régebben sok személyes dolgot is megosztottam az olvasókkal, addig ez valahogy az utóbbi időkben elmaradt. Nem is tudom miért. De akkor most hozok személyes dolgot is, hisz végül is ez egy napló, melybe sok minden belefért még régen. Csak néhány fotó, és emlékezés a Nagyszüleimre. És egy nagyon szép vers, amit egy nagyon kedves blogger társam Lívia ismertetett meg velem. Nekem nagyon megtetszett! 
Papám 7 éve ment el, Mamám pedig két héttel ezelőtt.  Még nagyon frissek a sebek, így nehéz megállni az emlékezést sírás nélkül. Mindketten 96 évesek voltak. Örökké szívemben hordom az emléküket és a ránk hagyott érzelmi és családi örökségeket, melyeket nem lehet egyszerű szavakba önteni.
Nekem már nem volt lehetőségem elbúcsúzni drága Mamámtól, mert mikor meglátogattuk őt, éppen aludt és azt mondták, inkább ne keltsük fel. Egy puszit adtam csak a vállára és megsimogattam őt. A kicsi fiam, pedig a lábát simította végig. Ő volt a legkisebb dédunokája... Már nem vehette őt kézbe, csak a jelenlétét érzékelhette talán... Ebben bízom, ezért is vittem el hozzá... Pár napra rá jött a hír, hogy elment... Elfáradt... Sóhajtott egy nagyot és itt hagyott minket... Másnap délelőtt egy madárka repült a teraszunkra és csicsergett. Nem ment el, pedig mindig megijednek, ha a közelükbe megyünk ilyenkor a nagyobbik fiammal. Ez a madár kétszer is visszajött és dalolt. Papám nagyon szerette a madarakat! Mindig a konyhából nézték őket a Mamával, mert ott volt egy vízgyűjtő, aminek a tetején összegyúlt vízből ittak a kis madarak, vagy épp fürödtek. Tudom, hogy ez a madár a hírüket hozta! Tudom! Egyszerűen éreztem!  "A daloló madár vagyok..." Azt csicseregte, hogy jól vannak, együtt vannak és most már nem fáj semmi sem, hogy foghatják egymás kezét... :( 


Ezen a képen a Balatonalmádiban található barackfa és az ott található régi "kisháznak" az ajtaja látható (az első kis ház ami a telekre épült, amikor odaköltöztek a Nagyszüleim valamikor a 70-es évek végén) és a mellette lévő sufni, melyek öregek és kopottak, de sok mindent mesélni tudnának... Pl. hogy a kis házat görgőkre kellett emelni annak idején és 1 méterrel feljebb görgetni (emelkedőn felfelé). Az unokák közül sokan máig nem tudják elképzelni - köztük én sem -, hogy ezt hogyan is lehetett kivitelezni. Egy házat felemelni és feljebb tolni? Hihetetlen! Kicsi ház, de azért annyira nem kicsi.  



1998. Mamám születésnapján

Mary Elizabeth Frye: 
Ne jöjj el sírva síromig 

Ne jöjj el sírva síromig, 
Nem fekszem itt, nem alszom itt; 
Ezer fúvó szélben lakom 
Gyémánt vagyok fénylő havon,
Érő kalászon nyári napfény, 
Szelíd esőcske őszi estén, 
Ott vagyok a reggeli csendben, 
A könnyed napi sietségben, 
Fejed fölött körző madár, 
Csillagfény sötét éjszakán, 
Nyíló virág szirma vagyok, 
Néma csendben nálad lakom 
A daloló madár vagyok, 
S minden neked kedves dolog... 
Síromnál sírva meg ne állj; 
Nem vagyok ott, nincs is halál.

Az esküvőjük 1937. május 8.-án

Hatalmas a család! Mamáéknak 5 gyereke, 13 unokája, 34 dédunokája és már 5 ükunokája van.

A gyerekek, középen Apukám

Apukám, az elsőszülött fiúk még babaként, valamikor 1938. nyarán

"Azt mondják, az emlékezet életet ad a halál után. Talán van benne némi igazság, de csak ha elfogadjuk, hogy az emlékeinket kellemes távolságból szemléljük, mint múló lobbanásokat vagy alkalmi szikrákat. Ha mohók vagy kétségbeesettek vagyunk, ha nagyon akarjuk, ha utánuk nyúlunk, és megpróbáljuk őket elérni, mi történik? Olyan gyorsan eltűnnek a szemünk elől, hogy azon tűnődünk, léteztek-e egyáltalán. A trükk talán az, hogy meg kell szelídítenünk őket. Ha megtanuljuk a tenyerünkbe zárni, kincsként őrizni az apró, de ragyogó pillanatokat, és ebben találni valami megnyugvást. Különben semmi másra nem jók, mint hogy eszünkbe véssék: elkéstünk. Hogy ami elveszett, örökre elveszett."


Szőlő a kertben háttérben a Balatonnal




3 megjegyzés:

Szemi írta...

Ildikó drága, ezt megkönnyeztem! ♥
Részvétem, itt is.. Nagyon szépen emlékezel rájuk, ebben a posztban minden benne van, azt hiszem..

Az étel pedig nagyon finom, nekem való, el fogom készíteni.. a fotó pedig nagyon ott van, gratulálok!

Rebarbara írta...

Gyönyörűen írtál Róluk,minden szavadból süt a szeretet!
Megkönnyeztem én is...
Sok erőt és kitartást kívánok Neked!

A saláta nagyon kívánatos! :)

Ildinyó írta...

Nagyon szépen köszönöm! Nagyon kedvesek vagytok! ♥