A idei év őszi Segítsüti akciója, a Szemem Fénye Alapítványt támogatta, egész pontosan, két gyermekhospice házukat, a Dóri és a Tábitha-házat. Részletesebb leírást itt olvashattok róla. Nagylelkű támogatók voltak az idei őszi Segítsütiben is. Valamivel 2 millió forint felett zárt a 2011-es őszi Segítsüti.
Szívből köszönjük a támogatóknak itt is!!!
A Segítsüti oldalán pontos információkat találtok a bevételekről (is).
És íme az én mérelegen a licitre vonatkozóan:
Szívből köszönjük a támogatóknak itt is!!!
A Segítsüti oldalán pontos információkat találtok a bevételekről (is).
És íme az én mérelegen a licitre vonatkozóan:
2 licitnyertes, 1 vigaszágas licitáló, 1 féle süti, 3 frissen sütött adag, 3 helyszín
Ez a számszerűsített, gyors statisztika a segítsütis átadásokról. :) De jöjjenek a részletek, kevésbé hivatalos megfogalmazásban (agyamra ment a munka :)). Az átadások most is előzetes egyeztetések alapján zajlottak le.
Legkorábbra megbeszélt időpontom Hédivel, a vigaszágasommal volt, október 24.-ére. Hédi nagyon kedves volt, és nagy lelkesedéssel, örömmel fogadta a sütimet, ami nekem nagyon jól esett. Visszajelzései alapján nem csak neki ízlett a sütim, hanem a legfőbb ellenőrnek, vagyis anyunak is. Hurrá! :) Fotó sajnos nem készült, mert munka után rohantam és vittem el a sütit, a gépem meg sajnos otthon maradt (öööm nem ez lesz utolsó eset sajnos).
A második átadás egy szép napos, novemberi vasárnapra esett, november 13.-ára. Egy tündérien aranyos, nagy családnak vittük el a sütit az én kis családommal. Ők, vagyis a nagy család, a Primet Kft volt., ők a céges vonalon voltak a győztesek. A céges licitgyőztes ugye nem csak 1, hanem 3 féle sütit is kapott, 3 bloggertől. Jelen esetben tőlem, Mohától és Piszkétől. Anélkül, hogy előre összebeszéltünk volna a többiekkel, sikerült arra a hétre időzítenünk a sütiátadást mindőnknek. De a nyertesek ezt cseppet sem bánták, én pedig örömmel hozzájárultam az "1 hét alatt 111.000,-Ft értékű süti elfogyasztása" rekord felállításához. A családban 7 gyerek van egyébként, szóval tényleg szép nagy család (persze nem mind gyerek már :), és nem is volt szerencsém mindenkivel megismerkedni).
Sajnos a nyolcadik gyermeküket elvesztették, amit nagyon szomorúan hallottam. Ezért is volt még inkább szimpatikus számukra a Segítsüti mostani akciója. Hiszen a hospice házakban lakó gyerekek szülei és családja hasonló dolgokon mennek keresztül, mint amin nekik is keresztül kellett menniük anno, és ebben a helyzetben nagy segítséget jelent egy olyan hely, mint amilyen ez a két hospice ház.
Sajnos a nyolcadik gyermeküket elvesztették, amit nagyon szomorúan hallottam. Ezért is volt még inkább szimpatikus számukra a Segítsüti mostani akciója. Hiszen a hospice házakban lakó gyerekek szülei és családja hasonló dolgokon mennek keresztül, mint amin nekik is keresztül kellett menniük anno, és ebben a helyzetben nagy segítséget jelent egy olyan hely, mint amilyen ez a két hospice ház.
Az egyeztetés a sütiszekció felelősével történt (Piszkénél róla is találtok fotót ;) ), aki nagyon-nagyon aranyos volt, már a levelezések alatt is. Nagyon kedvesen fogadtak, igazi családi szeretettel, amit ezúton is hálásan köszönök nekik. Nagyon meg voltam illetődve tőle. És nagyon sajnálom, hogy nem tudtam hosszabban időzni náluk - pedig szívesen tettem volna -, mert aznap délelőtt valahogy mindennel elcsúsztam, és közben kis családomat már várták egy ebédre. A sütihez a tésztát már szombat este begyúrtam ugyan, de vasárnap reggel a szállítás előtt frissen sütöttem ki, így még langyosan kerültek a dobozba. Így tettem mindegyik adag sütinél egyébként, így abszolút frissen kapta meg mindenki.
A család bájosan aranyos, legkisebb tagja a sütivel és az én fiacskámmal.
A legutolsó átadásom végül november 14.-ére, hétfőre lett időzítve. A licitnyertesemmel Annával nem volt módom személyesen találkozni, mert arra kért engem, hogy az egyik budapesti kórházba, egy orvosnak vigyem el a sütit. A doktor úr, láthatóan nagyon örült neki. (Amiről sajnos fotót már megint nem tudok mutatni, mert lüke fejemmel a gépet megint otthon hagytam, miután munka után ütöttem nyélbe a szállítást.) Én pedig annak örültem, hogy örömet szerezhettem nekik. Azon mondjuk elgondolkodtam, hogy miután megkóstolta (és esetleg a nővérek vagy orvos társak is) mennyire mert(ek) mosolyogva kimenni a betegek közé... :D
Mindhárom licitáló egyencsomagolásban kapta meg a sütiket, ami így nézett ki (na jó, csak a felirat volt más).
És nagyon vicces volt mindig a legkonyuló szájú családom, ahogy kisültek a sütik, én pedig közöltem velük, hogy el a kezekkel, mert ez mind megy a dobozba. Az utolsó adagnál megígértem nekik, hogy a következőt már nekik sütöm majd. És már újabb ízesítéseken is gondolkodtam, mint pl. pisztáciás-narancsos töltelék, diós-aszalt áfonyás vagy diós-aszalt barackos stb. Hétvégén sütöttem is egy tesztelhető dupla adagot a családnak a következő ízesítésekkel: fahéjas-mogyorós, csokis-meggydzsemes-szegfűszeges, csokis-kókuszos, diós-baracklekváros. Nem volt rá panasz! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése