Shepherd's pie, Cottage pie, avagy magyarul egyszerűen pásztor pite

Egy - ahogy angol nyelven mondani szokás -, comfort food a hétvégére. Ebben a hideg időben már jobban esnek az ilyen táplálóbb, laktatóbb ételek. Régebben is találkoztam én már ezzel a pásztor pitével (talán Gordon Ramsay műsorában), és el is szerettem volna egyszer a jövőben készíteni, de nem jutottam el odáig. Eddig. Most viszont az történt, hogy Anita barátnőm vendégül látta kicsiny családomat múltkoriban, vasárnap ebédre, és egy ilyen finomsággal várt minket. Na igen, látszik, hogy hatással volt rá az Angliában töltött idő. Merthogy ez egy hagyományos, klasszikus angol étel.  Most pontos receptnek nem néztem utána, csak amire emlékeztem a barátnőm elmondásából arra hagyatkoztam, meg a saját fejemre. De nagyon jól sikerült így "hasraütésszerűen" is eltalálni minden arányt. Mind fűszerezés, mind hozzávalók, mind arányok tekintetében. Próbáljátok ki, mert nagyon finom! Sokféle változata létezik, én olvastam már pl. olaszos ízvilágúról is. Majd azt is kipróbálom egyszer. És hogy a névről is szó essék... Sheperd's pie-nak eredetileg a bárányhússal készül verziót lehet hívni ma már, a többi az Cottage pie. De ugye ez sem szentírás azért, erről is megoszlanak a vélemények, hiszen jó darabig csak az első elnevezés létezett. Tehát függetlenül attól, hogy milyen állat húsából készítették (bárány vagy marha) pie, azaz pásztor pite volt a neve. És mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy a barátnőm is Sheperd's pie-nak hívta, így is hallotta, ill. látta kint, pedig nem rövid időt töltött ott. Na de nem is ez lényeg, hanem hogy finom. Köszi Nita még egyszer! 

Hozzávalók (kb. 4-6 személyre):

• 1 fej hagyma, apróra vágva
• 4 gerezd fokhagyma
• 500 g darált hús (leginkább marha, de lehet vegyesen is használni sertést és marhát is, sőt, akár pulykából is készülhet,de ugye lehet bárányhús is annak, aki szereti)
• kb. 4-5 szál sárgarépa, megtisztítva, kisebb kockákra vágva
• kb. 3 marék zöldborsó
• 1 csokor petrezselyem, apróra vágva
• kb. 2 dl bor (leginkább száraz vörös, nekem most csak egy száraz fehér volt kéznél)
• kb. 3 dl húsleves (akkor kevesebb só kell) vagy sima víz
• kakukkfű (lehet még oregánó, rozmaring)
• só, frissen őrölt bors

A krumplipüréhez:

• kb. 1,2 kg burgonya (héjában főzve)
• 2 tojás
• kb. 10 dkg vaj
• kb. 200 g tejföl (nagy dobozos tejfölnek a fele)
• kb. 2,5 dl tej
• frissen reszelt szerecsendió, só, bors

A tetejére:

• pár deka reszelt füstölt és sima sajt 

Az alaposan megsikált burgonyát tegyük fel vízben főni. A hagymát kevés olajon kezdjük el megpirítani, majd mehet rá a hús is, és nem sokkal utána az összezúzott fokhagyma is. Ahogy a hús kifehéredik kicsit, adjuk hozzá a sárgarépát is, rövid ideig pirítsuk, majd engedjük fel a borral.

Párologtassuk el az alkoholt, adjuk hozzá a zöldborsót, engedjük fel a levessel vagy vízzel, ízesítsük kevés sóval, borssal, kakukkfűvel és petrezselyemmel (ezt inkább a vége felé adjuk hozzá), majd fedő alatt pároljuk meg az egészet. (Nekem a kakukkfű helyett egy kész toszkán fűszerkeverék került bele, mert kakukkfű csak egy csipet volt itthon. Ebben volt: rozmaring, oregánó, zsálya, babérlevél és nagyon jól passzolt hozzá, még ha nem is autentikus.) Ha megpuhult vegyük le róla a fedőt és főzzük el róla a levet.

A sütőt melegítsük elő 190-200 fokra. Közben a megfőtt burgonyát hámozzuk meg, törjük át, majd adjunk hozzá vajat, tejfölt és annyi tejet, hogy lágyabb burgonyapürét kapjunk. Ízesítsük sóval, borssal, frissen reszelt szerecsendióval, majd keverjük hozzá a tojásokat.

A kész darált húsos ragut egyengessük el egy nagyobb tűzálló tál alján és halmozzuk a tetejére a burgonyapürét. Hogy csinosabb legyen, csillagcsöves habzsákból is rányomhatjuk, de hol van akkor a parasztos pite rusztikus érzése? :)

Szórjuk a tetejére a reszelt sajtot (ez sem túl autentikus, viszont nagyon finom hozzá), majd az előmelegített sütőbe tolva süssük kb. 30 percig. 

Megjegyzés:
A burgonyapürét én egyébként nem így szoktam készíteni, csak simán, felkockázva, vízben, apróra vágott hagymával együtt főzöm meg. Most azért készítettem így, mert úgy gondoltam, hogy így nem szívja meg magát annyira vízzel, nem fő ki belőle a keményítő és ezáltal a tartása is jobb lesz, valamint az íze is. Ez jó ötlet akkor is, ha valami olyan ételt akarunk készíteni, amelybe burgonya kell, mint pl. a gnocchi.

A fotókkal megszenvedtem... Az hagyján, hogy Csöppségem közben nyaggatott, és a sör habja tovatűnt mire lefotóztam a kaját. De ezek a fények... pfff... borzalmas... de akármit csináltam vele ilyen , leginkább 80-as évekbeli, nyugat-német hatású maradt... :)