2009. április 9., csütörtök

Pink sütemény



Imádom a rózsaszín szinte minden árnyalatát, és úgy látszik ez a szeretet mostmár utolért a gasztronómia terén is. Azt mondják egyébként, hogy az aki rózsaszínt visel (hát én elég gyakran) az segítségre szorul, ill. elesettnek tűnik... Hááát, akkor én mostmár kívül-belül segítségre szorulok... Pár hete a Nagycsarnok alagsorában található Ázsia boltban szereztem be cékla port. Azzal a szándékkal, hogy készítek házi tésztát és ezzel a fantasztikus színű porral színezem majd meg. Céklás taglietelle... Mert olyan szééép! Na hát eddig minden másra használtam... csak házi tésztát nem színeztem vele. Pedig most már ideje lenne kipróbálni a tésztakészítő (hűűű, van ennek hivatalosabb neve is?) gépemet. Az első ilyen "színezős" próbálkozásom egy eredetileg csak kukoricaliszttel készülő keksz volt, amibe én most kevés hajdinalisztet is tettem, így egy kissé előhozva belőle az egyébként lehet, hogy nem is érezhető céklaízt. Na jó, nem annyira! De azért valamivel finomabb, ha az eredeti recept szerint készítem. Az én változatom most egy kicsit érdekesebb ízvilágú, nem túl édes, nagyon omlós keksz lett. Azért érdemes kipróbálni! Mindkettőt! Régebben egyszer már elkészítettem az eredeti változatot is, ami egy darálós kekszhez hasonló süti lett. Nekem nincs ilyen szerkezetem, se keksznyomóm. Akkor is egy teljesen más célt szolgáló eszközzel próbáltam ezt megvalósítani (konkrétan egy habnyomószerűséggel, na ezt jól megaszontam...), amivel elég nehézkes volt. De most tettem bele kicsivel több vajat (amit bőven el is bírt) és máris más lett az eredmény...

Az eredeti recept:
  • 250 g kukoricaliszt
  • 100 g vaj (vagyis eredetileg növényi margarin)
  • 80 nádcukor
  • 0,85 dl ásványvíz
Az én változatom:
  • 200 g kukoricaliszt
  • 50 g hajdinaliszt
  • 1/2 teáskanál sütőpor
  • 120 g vaj
  • 80 g szőlőcukor (vagy porcukor, de abból lehet több is szerintem)
  • 100 ml víz
  • pár csepp vanília aroma vagy kivonat
  • Pink színű sütikhez: 2 evőkanál cékla por (kb. a felét színeztem be így, utólag hozzágyúrva)
Mindkét változatnál: A liszteket átszitálom, hozzáadom a cukrot. Elmorzsolom a darabokra vágott nem túl hideg vajjal, majd hozzáadom a folyadékot is és összegyúrom az egészet. Diónyi nagyságú gombócokká gyúrom őket, és ráteszem egy sütőpapírral bélelt tepsire. Bevizezett villával lenyomkodom őket, majd 180 fokra előmelegített sütőben (légkeverésen 165) 10-15 perc alatt megsütöm őket.


4 megjegyzés:

duende írta...

Nagyon cukik! :))
Szív alakú szaggatóval meg... :))
(Valentin-napra akartam ilyen rózsaszín szíveet sütni, de nem jött össze. Nálunk nem lehet céklaport kapni sajna.)

Csenge írta...

Óóó, hogy ezek milyen imádnivalók! :P Most járok itt először, alaposan körbenéztem a blogodon... csodás! 8)

Ági, aki főz írta...

Minden esetre nagyon szépségesek! A múltkor próbáltam málnaszörppel színezni a kekszet, de fele ilyen szép se lett a színe. Az íze viszont jó volt.

Ildinyó írta...

Köszönöm Mindenkinek! Ez a céklapor tényleg tök bulis (és muris) dolog!!! Irreális ugyan a szín, amit elérhetünk vele, de megnyugtató az érzés, hogy ezt teljesen természetes úton-módon tettük... Málnaszörppel (még ha nem is olyan színes) még finomabb lehetett!!!