2011. július 27., szerda

Visszatértem és már játszom is...

A közhelyesnek mondott fotótéma: naplemente az almádi kikötőből. De én akkor is szereteeeem! És akkor is fogok naplementéket fotózni, mert engem újra és újra lenyűgöz a lenyugvó nap... ;)

Kicsit eltűntem, ill. szüneteltem a blogírást (is), mert nyaralgattunk egy kicsit a Mamámnál Almádiban. Jó volt, csak fele időben pocsék időjárásunk volt, és mintha egy kicsit fáradtabbak is lennénk így nyaralás után, mint előtte voltunk... :o :D Háát igen, ha egy épp dac-, és hisztikorszakát élő gyereket kiszakítanak a megszokott környezetéből, megszokott kis napirendjéből, felborítják azt, és ráadásul még folyamatosan ki is teszik mindenféle kísértésnek, akkor annak az a vége, hogy a szülők (és jelen esetben a nővérem és kedves családja is) kapnak egy hihetetlen és mérhetetlen energiával tomboló, időnként örjöngő és hisztiző kisördögöt. Nem viccelek! Néha, Másik Felemmel ketten is kevesek vagyunk, hogy lefogjuk (cipőfelvétel, öltöztetés... stb. stb.)... Ilyenkor komolyan elgondolkodom egy elefántnak járó nyugtatólövedéken (időnként nekem is jöhet egy adag...). Na jó, ez csak rossz vicc! De komolyan nem értem, honnan lehet egy ilyen kicsi emberkének néha egy felnőttel is felérő energiája és ereje??? No mindegy! Most már itthon vagyunk és szép lassan kipihenjük a nyaralás fáradalmait is. :) Idegszálaink meg idővel majd szép kis hajókötél vastagságúak lesznek. Ez azért jó kis edzés!
Recepttel is jövök nemsokára! Már van kettő is, ami szép lassan fel is kerül majd a blogra. De előbb szeretnék eleget tenni egy játékmeghívásra. Raindrop érdeklődött gyermekkorom kedvenc ételeiről. Nincs könnyű dolgom, mert ha jól emlékszem nem voltam nagyon válogatós gyerek. Azt nem mondom, hogy bármit elém lehetett tolni, de Anyukám igen jól főz, így sok mindent szerettem.
Amik kapásból eszembe jutottak:

Húsleves - Ezt tuti, hogy nagyon-nagyon szerettem. Természetesen az Anyukám félét! Mai napig ő készíti nekem a legfinomabbat. Cérnametélttel vagy grízgaluskával? Mindegy! Jöhet mind! Húúú, de jól esne most is egy tányérral... Anyúúúúúúú!
Gulyásleves - ez nálam is nagyon nyerő volt (ma is). Ebből pedig Apukám változata az, ami nekem a legfinomabb! Zsámbékon, bográcsban készítve, jó sűrűre. :)
Anyu főzelékjeit is imádtam/imádom mai napig:
Spenót - Jó fokhagymásan, tejbe áztatott zsemlével gazdagítva. Nyammm!
Tökfőzelék - jó kaprosan, icipici pirospaprikával, hogy nagyon halovány rózsaszínes legyen.
Krumplifőzelék - Babérlevelesen. Anyukám mindig alápirított, apró kockára vágott füstölt szalonnát is, és ezzel együtt főzte a főzeléket finom krémesre, puhára. 
Sárgarépafőzelék - tőle tanultam :)
Paradicsomszósz húsgombóccal és főtt burgonyával - Nyamiiii! Ezt én is nagyon imádtam!
Krumplis tészta - Ahhh.. Nem épp a legdiétásabb sajnos, de nagyon szerettem/szeretem.
Az Anyukám féle töltött csirkecombnak nincsen párja. Gombával, petrezselyemmel, zsemlével készítve a tölteléket Nagyon finom!
Anyu féle rizottók - Nem kérem, nem az olasz, krémes változat, hanem a manapság abszolút méltatlan módon mellőzött egyszerű rizottók (ha már nem arborio rizs, és nem krémes, meg nincs benne parmezán, már nem is lehet az jó? ;)) ) és rizseshúsok: zöldséges sajttal megszórva, májas-zöldborsós, bácskai rizseshús stb. 
Zsírban sült hagymás-fokhagymás csirkemáj - Természetesen ebben is Anyu a nyerő! :)
Starking alma - Jó tudom, ez nem kifejezettem úgy étel, de azért még idevaló. És igen, kifejezetten ez az alma! Unokatesómmal rengeteg ilyet rágcsáltunk el a Mamámnál. Én nagyon szerettem ezt az fajtát!
Pattogatott kukorica - Bezony-bezony! Ezt is Mamám készítette. Na nem mikróban, hanem nagy-nagy lábasban rázogatta-pattogtatta (én is erre esküszöm, nem a mikrós, előre beízesített változatokra, amik néha mérhetetlenül el vannak sózva), majd nagy (azt hiszem piros) zománcozott vájlingba zúdította az egészet, olajjal meglocsolta, sózta, és már faltuk is be az egészet. És nem csak mi gyerekek, hanem a felnőttek is! :) Jó tudom, nem vagyok olyan öreg, de ez már akkor is vagy 20-25 évvel ezelőtt volt... Jesszus! Deee, mégis öreg vagyok! :S
Édesek közül nincs olyan sok, akárhogy agyalok. Pedig Anyukám, és a nagy családom sok nő tagja is, isteni finom sütiket készít/készített.
De A Sárgabaracklekváros Piskótatekercs ízélménye élénken él bennem mai napig. Így nagy betűvel!!! Ez volt A piskótatekercs. Most is érzem a számban az ízét és puha állagát, pedig már igen régen nem volt alkalmam enni sajnos. Füzesgyarmaton készítette Mamám testvérének a felesége, Joli néni. Friss, házi tojásból (hogy szerettem a szénakazalban kutatni utána és begyűjteni), magasra, sárgára sütve, házi sárgabaracklekvárral megkenve és olyan finomra készítve, hogy azóta sem ettem sehol máshol olyat.
Egyik unokatesómmal 1 év és pár nap van köztünk, így kicsi korunkban sokszor ünnepeltük együtt a szülinapunkat. Ezekre az alkalmakra rendszeresen készült Pali torta. Fogalmam nincs miért ez a neve, mert egy diótorta volt egyébként. A hagyományokkal ellentétben, nem kerek, hanem téglalap alakúra készítetették. Diós piskóta, diós krémmel töltve és fél diókkal kirakva a teteje. Legalábbis ha jól emlékszem, ez a mi szülinapunkra készült... :S De lehet, hogy Pali bácsinak (nagynénim férje) a szülinapjára, és azért volt Pali torta... :D Hűűűű tényleg öregszem már... Tök mindegy! Finom volt és kész!

Köszönöm Rainy a játékot! Élmény volt! Most hirtelen ennyi jutott eszembe (bár így is hosszú a lista), pedig biztos volt egy pár még. Biztos minden évben más, ahogy az egy gyereknél lenni szokott.... :D
És akiket én játékra invitálok: Duende, Vera, Eszter, Beatbull és Reni. Remélem van kedvetek hozzá (és időtök is) és eláruljátok nekünk, Nektek mik voltak gyerekkorotokban a kedvenc ételeitek. Légyszi-légysziiii! :)

Ebédre meg is kívántam a jó kis krumplifőzeléket, ezért készítettem is gyorsan egy nagy fazékkal. (A hátteret most egy, a gyerekkoromból származó kis párnahuzat biztosította, és a kanál is az enyém volt még. :)) )
Mellé egy gyors készítési útmutató: lepirítottam jó húsos, kockázott bacont (nem volt más füstölt szalonna most itthon, de ez is tökéletes hozzá szerintem), hozáadtam felaprított hagymát (mehet hozzá pici fokhagyma is, az tuti nem árt), átpirítottam. Erre ráment a kockázott burgonya, majd felengedtem annyi vízzel, amennyi épp ellepi. Adtam hozzá sót, pár babérlevelet, majd felforraltam és kb. 20 perc alatt puhára főztem a krumplit. Közben tejfölt és lisztet kevertem össze, adtam még hozzá pici sót és frissen őrölt borsot, majd ezzel behabartam az egészet, és még 1-2 percig főztem, besűrítettem. Ennyi az egész! 

10 megjegyzés:

Padparadsa írta...

Köszi Ildinyó, még 1×! Élmény volt Veled utazni az időben! Spenót, sárgarépa-főzelék... gyerektől azért ez szép teljesítmény! ;)

Épp ma bóklásztam a blogodon, gyönyörű, mint mindig!

Padparadsa írta...

Jó móka volt! Cserébe Te is látogass el hozzám! :)

Bianka írta...

Mindegyik remek étel én is imádom őket

duende írta...

Köszönöm a játékot! :)

Ildinyó írta...

Én is köszönöm Eszter, nekem is élmény volt (Téged is olvasni)! :))
Most megkérdeztem Anyumat is, hogy csak felnőttként emlékszem-e ezekre az ételekre, de nagyjából ő is ilyen ételeket mondott. Azt mondta nagyon szerettem a paradicsomos dolgokat, pl. a paradicsomszószt húsgombóccal, de ugyanígy a kaporszószt is. Általában a leveseket is nagyon szerettem, meg a főzelékeket. Tényleg nem voltam válogatós zöldségek terén sem. Egyedül a karfiol volt kicsit mumus (abból is talán csak a sütőben sült zsemlemorzsás-tejfölös), de ma már vele is nagyon jóban vagyok! :D Ja, meg a sütik közül még a réteseket mondta... és tényleg, azokat is! :)
Ugyi milyen jó gyerek voltam? :D
Élmény lehetett velem zöldséget etetni, biztos nem kentem a spenótot sem a falra... :D
Nagyon köszönöm a dicsérő szavakat! Irulok-pirulok! :o :)
Most agyalok a te kérdéseden... :)

Bianka
Ugye? :) Hmmm... drága gyermekkor... :)

Duende
Én köszönöm, hogy játszottál! :)

Reni írta...

Ó köszi! Nincs is kérdés, már tudom is mi(k) a válaszom! :)))) Majd jól megírom!

Petra írta...

Szeretnélek meglepni egy díjjal, kérlek nézz be hozzám. :)

Ildinyó írta...

Reni
Én köszönöm, hogy játszol! :) Kíváncsian várom, hogy mi lesz! :))

Petra
Itt is nagyon szépen köszönöm Neked a díjat! Nagyon kedves vagy! :)

mezeiorsi írta...

Jó volt olvasni az emlékeket. Azóta én is mindig azt az almát keresem, de gyanítom, hogy olyan finomat soha nem fogok találni.
Palitorta minden családi eseményre készült, bevallom, már untam, de a közös szülinapok jó emlékeket hagytak bennem. Puszi nektek!

Ildinyó írta...

Szia Orsi!

Nekem pedig nagyon jó volt visszaemlékezni! :) Az almát én is keresem mindig, és volt már amikor találtam is, de közel sem volt olyan, mint gyerekkorunkban. A tortát biztos untuk már akkor, de olyan jó visszaemlékezni rá, mint ahogy a szülinapokra is... meg a többi emlékre Veled/veletek Almádiból!!! :)
Millió puszi Nektek!